Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-24 / 229. szám
6 NÉPÚJSÁG 1988. szeptember 24. S&#lf$rt:::ÍÍÍÍÍi^ l MÚLTUNKBÓL I- Egyszóval Ön az első magyar praktékus.- Tudomásom szerint Magyarországon így, ezzel senki más nem foglalkozott.- ... És ha nem tévedek, bizonyos közhasznú ismeretek, információk szisztematikus gyűjtését jelenti. Valahogy úgy kezdődik a mostanában megjelent első ilyen kiadvány - a Praktéka bibliográfia, azaz „közhasznú ismeretek tára” kedves olvasó „véletlenül se olvassa végig, szörnyen unalmas”. Ez most szellemes reklámfogás vagy tényleg unalmas? Vagy ki-ki győződjék meg róla?- A szekszárdi műsor decemberi számában írtam arról, hogy mit is jelent, mire is szolgál a praktéka. Tulajdonképpen közérdekű információk feltárását és terjesztését jelenti, ennek megfelelően reklám- és propagandamunkával és ehhez kapcsolódva marketingtevékenységgel is foglalkozom. Ez volna a pontosabb meghatározás. Hát persze sokféle kezdeményezés van, nagy a káosz ebben a szakmában, itt a könyvtári régiókban egyébként is elég nagyszájúnak kell lenni ahhoz, hogy figyeljenek arra, amit az ember csinál. Ez a dolognak egy kicsit az üzleti oldala is.- Hogy „praktékus” kérdéseknél maradjunk, én annyit tudok hallomásból, hogy ha például antennát akarok fölszerelni csak úgy, a saját kútfőm szerint, akkor meg tudom kereseni a számomra legmegfelelőbb megoldást egy ilyen ajánló bibliográfia alapján.- ...Vagy az is megtudható, mondjuk a befőzési ajánlásokból, hogy miként lehet céklát tartósítani. A bibliográfia mutatószáma alapján azonnal meg lehet találni a szerzőt és a könyvét, de természetesen az oldalszámot is... Egyébként éppen most készültem el egy terjedelmében szerény tanulmánnyal, amely ezzel az információszolgáltatással foglalkozik. Az Országos Széchényi Könyvtár és a Könyvértékesítő Vállalat közös kiadásában mostanában jelenik meg egy belső terjesztésű, a könyvtárakban hozzáférhető bibliográfia a tartósításról. A következő kiadványban - ez ugyancsak tájékoztató adattár - a hazai szaksajtóban 1945-től 1986 végéig megjelent elektronikai készülékek rajzainak lelőhelyét gyűjtöttem össze. Az 1977-ig terjedő időszak elkészítésében Kádár Géza könyv- sorozata segített. A gyártmánycsoportonként megjelenő szervizkönyvek pedig egy számítógépek kapcsolási rajzait gyűjtő adattár elkészítésében voltak nélkülözhetetlenek.- Csak az a bökkenő, hogy hiába tudom egy ilyen bibliográfia alapján, hogy hol, mit és hányadik oldalon találok, ha már eleve a könyvhöz, a megjelölt irodalomhoz sem tudok hozzájutni, mert egyszerűen nincs. Az még a kisebbik baj, ha nekem nincs, de hiába ballagok el a könyvtárba - ha ott sem található.- Erre is gondoltam, így például az an- tennás praktéka-füzetet a legkurrensebb rajzok, szakmai cikkek a témakörhöz kapcsolódó jogi információk is kiegészítik. Ha egy ilyen, mellékletekkel kiegészülő ajánló bibliográfia kerül egy kis kö zségi könyvtárba, az jónéhány folyóirat hiánya ellenére is haszonnal forgatható. Tudja-e azt például, hogy egy kvarcóraelemet hányszor lehet felújítani egy évben? Vagy egy laposelemet? ■ -...?- A szárazelemek és gombakkumulátorok regenerálásával foglalkozó praktéka házilagos megoldásra ad javaslatot, amiből persze az is megtudható, hogy egy kvarcóraelem tizenegyszer, egy laposelem ötvenkétszer újítható föl. Visz- szatérve a jogos ellenvetéshez, ha speciális, nehezen beszerezhető kiadványt jelöl meg a praktéka forrásul, akkor én azok közül - és a legfontosabbakból természetesen! - részleteket, mellékletet közlök. A Tolna Megyei Könyvtár tavaly, év elején induló sorozata, amely minden hazai könyvtárba elkerült, most újabb négy kiadvánnyal bővül; a kőszegi városi könyvtár szakembere, Simon Gizella a borkészítés, borhibák és -javítások ajánló bibliográfiáját állította össze, Balogh István bonyhádi könyvtáros, aki mellesleg hidegburkolásban, építőipari szakmákban is jártas magyar-könyvtár szakos tanár három témát is fölvállalt - valamennyi szigetelési eljárásokkal, módozatokkal foglalkozik. Az előbbi a szüretre, a többi a jövő év elejére várható. Azután itt van a közérdekű információk számító- gépes gyorsindexe. Próbaképp mondjon egy Önt foglalkoztató, praktikus problémát... I- ... Otthon például bosszant bennünket a villanytűzhely platnijainak a lassú hűlése.- Lehet, hogy ebben a témában most kapásból nem tudok megoldáshoz vezető forrást ajánlani, de van lista a villanyborotvákról. Sőt, meg nem tudom mondani, hogy a nyakkendőkötés ötfajta módjáról hol jelent meg ábrával illusztrált irodalom 1945 után... I- Talán a valamikori Érdekes Újságban, Okos Kata tanácsai közt?- Elég csak fellapozni: 1985/1. Ez a divat, 85. oldal. Ez a számítógépes gyorsindex egyelőre csak az én polcomon áll, persze a gép csak eszköz, hogy a témakörökként csoportosított, katalógusrendbe szedett információk a lehető leg- logikusabb rendben és a legrövidebb úton jussanak el a közönséghez. I- Kezdhettem volna azzal is a kér- dezősködést: hogyan lett egyáltalán könyvtáros, hogy azután praktékus is legyen? Nem szólva arról, hogy még fiatal ember.- Huszonnyolc éves vagyok, bonyhádi születésű, nős, két gyermekem van. Már érettségi után belekóstoltam a könyvtári munkába szülővárosomban, ahol szinte mindent csináltam, később voltam anyagbeszerző is a zománcgyárban ugyancsak egy évig. Igaz, hogy Szombathelyen könyvtár-történelem szakon végeztem, de megtanultam két lábbal a földön járni már korábban... No és ifjúsági aranyjelvényes magasugró voltam. I- De hogy jön ide a számítógépes index, az adattár, az a tény, hogy ideérkezésemkor, itt a munkahelyén, a megyei könyvtárban is a számítógép mellett találom?- Hobbim az elektronika. Én a hard- wer, tehát a működés felől jutottam közel a számítógéphez. Amikor 1985-ben könyvtárosként ide kerültem, volt itt egy Commodore 64, tökéletesen kiélhettem magam. Ezzel összesítettem leltárkönyveket, majd később rájöttem, a számító- gépes munka a megfelelő program kialakítása nem is olyan magasfokú matematika, hanem egyszerűen csak logika. Azt hiszem, abban is segített, hogy racionálisabban gondolkodjam.- Ami azt hiszem, egyáltalán nem mond ellent a játéknak. Abból, amit eddig mondott és ahogyan, abból a lehető legkönnyebb következtetni arra, hogy nagyon szerethet játszani.- Nagyon. Nagyon szeretek játszani. Már 1979-ben a televízió „Lehet egy kérdéssel több” című műsorában nyertem egy színes televíziót. De tavaly is voltam a tévé elmebajnokságán, és Egry János új, idei rádiós vetélkedőjének első győztese vagyok. Visszatérve a számítógépre, eléggé lusta is lehetek ahhoz, hogy ne a segítségével oldjam meg, ami megoldható. Persze a spanyolviaszkot, tehát azt, amit már mások is fölfedeztek, nem szabad újra kitalálni, hanem tanulni kell a profiktól. I- Amihez már nem elég a játék- szenvedélye, de lustaságát cáfoló kitartás is kell.- Azt hiszem, a sport azért segített felismerni, hogy szenvedés, lemondás nélkül nincsenek eredmények. I- Csak a felismerésben segítette - ami már önmagában sem kevés - vagy gyakorlatilag is?- Remélem, hogy erre szoktatott rá. I- Mi a szorosabban vett feladata a számítógépes feldolgozó munkán túl?- A középiskolai könyvtárak felügyelete, szakmai gondozása. Csak mára mondhatjuk el, de legalább elmondható, hogy minden középfokú intézménynek van könyvtára, de ezeknek a könyvtáraknak a megfelelő használata a könyvtárosok személyiségétől függ. Tulajdonképpen függetlenített könyvtárosok alkalmazása jelentené az ideális állapotot, de ez egyelőre csak az iskolák harminc százalékában van így. Eszembe jut a szekrénysztori. Mindig szóba kerül, ha meglátom a bátaszékieket. Bátaszéken nem futotta pénz a berendezésre, szedhettem szét néhány szekrényt, hogy alkalmi asztalosként ott helyben csináljak belőle szabadpolcokat. ■ - Hányat kellett szétszedni?- Négyet! Nem is négyet! Hatot. Egész nap bütyköltem velük - rendeztük át a könyvtárat, hogy egyáltalán legyen. Mert ha az ember csak a száját jártatja, igét hint... A bonyhádi általános iskola könyvtárát is segítettem berendezni. Kevés csak elveket közölni ott, ahol néha több tonna könyvet is meg kell mozgatni. És hol ez hiányzik, hol az. ■ - Mennyit keres?- Megélhetésünkhöz nem elég a könyvtár. Feleségem, aki a Skála Áruházban bolti eladó, gyesen van a kisebbik fiammal, az én bruttó keresetem most 5800 forint, 3900-zal kezdtem. Hétvégén zenélek a decsi művelődési ház zenekarában, lagziba is járunk. Ez a pótlólagos pénzkereset. Én jobbára basszusgitáron és néha bőgőn játszom, énekelek is, de csak vokált. És van egy alkalmanként összeülő örőmcsapatunk is. ■ - Örömcsapat?- „Dezső és barátai”. Improvizatív instrumentális zenét játszunk, ha mi, régi bonyhádi haverok összejövünk. A beat- és jazz-témákra készülő saját nóták mellett a kemény rock régi, ismert számait. Tavaly még koncertet is adtunk a szekszárdi diákcentrumban a magunk és mások szórakoztatására. Ez a muzsikálás még szombathelyi, a főiskolai évekből származó örökség. De hadd mondjam, hogy egyébként is óriási bennem a közlésvágy... Talán ezért is vállalok szívesen egy-egy ismeretterjesztő előadást, mert szeretem szóban kifejezni magam, élőbeszédben - abban a személyes közvetlenségben, amit a hallgatóság jelent számomra.- ... És milyen a világ a zenekari dobogóról, milyenek, hogyan gondolkodnak a fiatalok, és az a derékhad is, amelynek a vállára a legnehezebb zsákok kerültek? Van-e erről tapasztalata annak, aki jobbára csak könyvek között, számítógép előtt ül?- A zenész, aki a többieknek játszik, bizonyos fokig személytelen. Elfogulatlan. Homlokára csapják az Adyt vagy ránci- gálják, neki az a dolga, hogy a közönség kívánságának eleget tegyen. De a helyzeténél fogva minél személytelenebb, annál jobban kifinomodik az érzéke bizonyos jelenségek megfigyelésében, éppen a tárgyilagosság önkéntelen gya. korlásával. Szóval onnan is látni valamit. Én a hatvanas években voltam kisgyerek. Annak idején még, ha valaki megtollaso- dott, arra fölnéztek. Ma hiába köszönheted az eszednek, a tehetségednek a vagyont, vagy annak, hogy majd megszakadsz a munkában - csak az irigység növekszik meg a többiekben. Jó lenne újra megtanulni, hogy ne rosszmájúan, hanem egymást tisztelve foglalkoznának az emberek egymással, egymás ügyes-bajos dolgaival. I- Szomorú belátni, hogy ez a fajta önzés kényszerűség is, a gazdaságot, az ellentmondásos kereseti viszonyokat tekintve bizonyos mérvű kiszolgáltatottság.- Én egyvalamiben látom a probléma gyökerét: kihalt az emberekből a lelkesedés és helyébe lépett a puszta érdek. Mindent anyagiakban mérnek manapság. Hogy valaminek van szellemi-emberi vonzata is, azt nem nagyon vizsgálják. I- Reméljük hát azt, hogy a beszélgetésben elhangzottaknak van ilyen vonzata. Mi másért is beszélgettünk volna? Napjainkban mind ritkább az olyan te- rülj-asztalkám, amely roskadozik az ételtől, italtól. Még a hagyományos falusi lakodalmak is szolidabbak, mint egykoron voltak. Kivétel természetesen azért ma is akad. A minap fellpoztuk a mintegy százéves újságokat, s azt kerestük, hogyan éltek azok az elődeink, akiknek nem kellett a krajcárt a fogukhoz verni. Nem kellett sokat keresgélni, az újságok tele vannak olyan hírekkel, amelyek a lakomákról, úri szokásokról szólnak. Hol van ma ilyen lakoma? 1889. január 17-én megjelent Szek- szárd Vidéke című lap „Az alap. uradalom” címmel a következőket közölte: „Az alap(ítványi) uradalom tulajdonát képező József-pusztán Parti József bérlő múlt vasárnap vadászatot rendezett. Resztvettek benne: Péchy József, Gömbös László, Tenczlinger Lajos, Schmidt Gusztáv huszárfőhadnagy Tolnáról; Szekszárdról: Steinekker Ferenc, Bor- sody György, Fördős Vilmos, Nogáll Károly, Závody Albin, Biróy Béla, Pesthy József, Dús Dániel Őcsényből. Decsről: Maczon Ede. Esett 19 nyúl rövid harmad- félórai vadászat után, daczára, hogy az idő nem a legkedvezőbb volt. A vadászat után a szíves házigazda kedves neje és leányai igazán lucullusi ebéddel várták a vendégeket. A kitűnő ízléssel összeállított gazdag ételsor a következő fogásokból állott:- ragou-leves, fánk befőttekkel;- sonka aspikkal;- majoneses hal;- lúdmáj-pástétom;- túrós csusza;- barnára pirított vesepecsenye;- savanyú őzpecsenye;- créme pite;- kacsa és pulykapecsenye;- többféle saláta;- számtalan fajú aprósütemény;- cukorkák;- déli és hazai gyümölcsök;- feketekávé és tea;- ezenkívül legkitűnőbb borok és italok”. A tudósítás további részében arról írnak, hogy vidám hangulatban emeltek poharat a gazdára és családjára, akik éjfélig látták vendégül az egykori előkelőségekből álló vendégsereget. Közvetlenül a fenti tudósítást követi a másik dínom-dánomról szóló tudósítás: „Dombóváron szépen sikerült nyúlva- dászatot tartott e hó 7-én, 8-án és 9-én Dőry Jenő nagybirtokos. Szakértelemmel vezetett rendezés, kedvező időjárás és gyakorlott vadászok biztos fegyvere eredményezhette csak azt a meglepő sikert, mely - tekintettel a tavalyi szigorú télre - igazán nem várt, de méltó jutalma volt a kellemes fáradalmaknak. Három nap alatt 1140 nyúl került terítékre." A tudósításból megtudjuk, hogy a nemes hölgyek is fegyvert ragadtak, összesen 61 nyúl esett áldozatul vadászszenvedélyüknek. Azt követően a vadász vendégsereg névsora olvasható. Mi történt a vadászat után? „A hajtóvadászat végeztével az egész társaság kocsira ülvén a Baranya megyében fekvő Vaszari erdőbe hajtatott az elegáns kényelemmel berendezett új vadászkastély felszentelésére.” Itt újabb kétnapos vadászat kezdődött. Több vaddisznó és egy róka látta ennek kárát. A tudósítás ezúttal nem sorolja fel a felszolgált ételek hosszú listáját. Minden bizonnyal nem éheztek itt sem. Amikor a fenti ételsort áttekintjük, felvetődhet a gondolat: hazánkban hány olyan vendéglőt, éttermet lehet találni napjainkban, amelynek hasonlóan gazdag a kínálata? A tolnaiak és a mözsiek dohánytermesztése Ne legyünk igazságtalanok. Száz esztendővel ezelőtt nemcsak mulattak, dolgoztak is. Öröm volt akkor is a gazdag termés, s ha valami nem sikerült, aggodalommal szóltak róla. Ez utóbbi történt a tolnai és a mözsi dohánytermesztéssel is. „Tolna és Mözs még egy évtizeddel ezelőtt jelentékeny dohánytermeléssel bírtak. 1874. évben a két község 46320 frt 35 krt kapott az államtól a beváltott dohány ára fejében; azóta évről évre keves- bedett a beváltási ár, úgy, hogy 1876 évben már csak 2042 frt 60 krt kaptak dohányukért. A két község nevezetes jövedelmi forrását képezte a dohánytermelés a múltban, de jelenleg már olyan elenyészőleg csekély területen tenyésztik a dohányt, hogy a tolnai dohánybeváltó hivatal megszüntetése is szükségessé vált. A múlt évben a tolnai dohánybeváltó felügyelőség 16000 frt-ot volt kénytelen visszaküldeni a pénzügyminisztériumhoz, mert nem volt rá szükség.” Mi volt a termelés visszaesésének oka? A cikk szerint mindenekelőtt az akkor új dohányjövedéki törvény volt a tényleges ok, hiszen a törvény legalább 1 kh- nyi területen engedélyezte a dohányt termelni, s ráadásul a termelő köteles volt - egy miniszteri rendelet értelmében - dohánypajtát is építeni. Megjegyzi a cikk szerzője, hogy a tolnai legelőföldek legfeljebb 400-600 négyszögölnyiek. De másutt is alig lehetett összefüggően 1600 négyszögölnyi területet találni, tehát eleve lehetetlen lett az egykor népszerű, és jól jövedelmező növény termesztése. A cikk érdekes képet fest a birtokviszonyokról. Megállapítja: „Tolnán 83 egész telek van, amelyből azonban egy tagban csak a plébánosé fekszik - fél telek is egy tagban csak egy van; másfélfertályos van 4-5, negyedtelkes pedig 40, melynek együtt van a birtoka, a többi mind 8-ad telkes. Tehát 332 negyedtelkesből csak 40 termelhet a megállapított területen dohányt, de ezek közül is csak legföllebb 1 / 3-ad rész jelentkezik dohánytermesztésre, mert nem mindegyik szeret vesződni a nagy korlátok közé szorított dohánytenyésztéssel.” A mözsiekről pedig a következőket írták: „A mözsiek az idén teljesen meg vannak fosztva a dohánytermeléstől, mert az összes jelentkezők területe nem tette ki a 20 katasztrális holdat, s így a törvény értelmében elesnek attól, hogy dohányt termelhessenek.” A 99 évvel ezelőtti állapot valóban nem kedvezett a dohánytermesztőknek. Ma - más körülmények között -, de ugyancsak elmondható, hogy nem érdemes dohányt termelni. Mind kevesebben szívják a bűzrudacskákat, pipázókat meg éppenséggel nagyítóval kell keresni. A rosszban van tehát éppen elég jó: egészségesebbek leszünk.. Majsamiklósvár - eszmei község Egy alkalommal már foglalkoztunk az úgynevezett „eszmei” községekkel. Megírtuk, hogy ezek valójában nem is voltak a mai értelemben vett községek, hanem a nagybirtokhoz kötődő pusztákból alakították ki mesterségesen. 1889. január 24-én a Szekszárd Vidéke című lap is foglalkozott egy eszmei községgel. Majsa(miklósvár) a tamási járás területén volt. Idézzük az írás néhány részletét: „Község, amely nincs a mappán (térképen). Majsa községnek hívják, ezt ugyan hiába keresné akárki is Tolna megye mappáján - még a Mayer-Horváth- Kálmán-triasz sem tudta kisütni, hogy hová kell azt a pontot szúrni, amely Majsa község területét jelezné. Alig van egynéhány száz lakosa, s területe mégis 50 000 katasztr. holdat tesz ki, s így körülbelül 5 négyszögöl mérföld területű. A bírája Miklósváron, a jegyző Ozorán, s minden tanácsbelije más-más pusztán lakik. Egész területe az Eszterházy ozorai uradalom pusztáiból áll, ez adja meg a magyarázatot - s ezzel az úgynevezett községgel, amelynek elöljárói csak egész napi utazások után tudnak ülésre összejönni, foglalkozik most a dombóvári járás főszolgabirája, s arra törekszik, hogy a jelenleg Ozorán lakó jegyzője vagy Tamásiba, vagy Miklósvárra tegye át székhelyét; erre különösen ama rendkívüli nehézségek indították, melyekkel az egyes pusztákra szóló kézbesítések, megbízások, utasítások, s egyéb hivatalos rendeletekre vonatkozó meghagyások teljesítése, illetőleg foganatosítása körül felmerültek.” A cikk szerzője a közigazgatási nehézségek bemutatására következő példát idézi: „Például Miklósvár 1/4 órányira van Tamásitól - s innen idézendő egyén részére szóló kézbesítés előbb másfél órányira fekvő Ozorára megy, s innen a jegyző ismét másfél órai úton mégpedig ugyanazon úton visszafelé idézi meg a miklósvári lakost.” Megemlíti a szerző, hogy a főszolgabíró tűrhetetlennek minősítette a helyzetet és felszólította az eszmei község jegyzőjét, terjesszen javaslatot az eszmei község képviselőtestülete elé a helyzet megoldására. A főszolgabírói rendelkezést követően még vagy 4 évtizeden át fennmaradt az eszmei község rendszere, megannyiszor gondot okozva a közigazgatásnak, s mindazoknak, akiknek ügyes-bajos dolguk akadt a hatóságnál. K. BALOG JÁNOS Hétvégi
