Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-22 / 227. szám
MA Osztott vagy CSÜTÖRTÖK osztatlan XXXVIII. évfolyam, 227. szám (3. oldal) ÁRA: 1,80 Ft A kormány és a SZOT képviselőinek tanácskozása A SZOT székházában tegnap megbeszélést tartottak a kormány és a SZOT képviselői Pozsgay Imre államminiszter, illetve Nagy Sándor főtitkár vezetésével. A tanácskozás résztvevői áttekintették gazdasági helyzetünk idei alakulását, a jövő évi népgazdasági tervvel, gazdaságpolitikával kapcsolatos kormányzati és szakszervezeti véleményeket, álláspontokat, valamint gazdaságirányítási rendszerünk egyes kérdéseit. A házigazdák nevében Nagy Sándor üdvözölte a jelenlévőket, hangsúlyozva: azzal a szándékkal ültek a tárgyalóasztalhoz, hogy az azonos álláspontok mellett megismerjék az eltérő nézeteket is, azokat közelítsék egymáshoz, s ha mód van rá, konkrét megállapodásokra is jussanak. Pozsgay Imre elöljáróban leszögezte, hogy a kormány képviselői elfogadják a SZOT javaslatait a tárgyalás napirendjére. Egyetértett azzal, hogy az egész társadalomnak alapvető érdeke fűződik a reform-kibontakozáshoz, amelyben mind a gazdasági, mind a politikai reform egy átfogó, radikális változás keretében valósulna meg, ahol a történelmileg elkövetett hibák, az egyoldalúságból eredő következmények nem állnak elő újra. A továbbiakban kiemelte: ma különösen nagy jelentősége és kivételes szere- (Folytatás a 2. oldalon.) Keresettek a cserépkályhák Boros László öntőmunka közben Évente 6 millió forint értékben készül kerámiatermék a Tolna Megyei Építőanyagipari Vállalat szekszárdi kerámiarészlegében. Egy évvel ezelőtt újra elkezdték gyártani a régi, hagyományos cserépkályhákat, hiszen drágább lett az energia, nagyobb lett a kereslet irántuk. Cserépegysége 70-100 forint közötti áron kapható. Emellett a hagyományos díszműkerámiával és kerámia szellőzőrácsok készítésével foglalkozik - tájékoztatott Szvath Imre a kerámiarészleg vezetője.- Technológiánkban változtattunk, jelenleg az öntési technológiát alkalmazzuk. Díszmű kerámiában is váltás előtt állunk, inkább az ipari jelleg felé próbálunk lépni, így virágcserép-foglalatok és dohányzókészletek gyártásával foglalkozunk, mert a hagyományos termékekkel már telítődött a piac - mondta Szvath Imre. Sajnos gondjaik is vannak, mivel nem kapnak megfelelő mennyiségű mázat, jelenleg a tartalékaikból élnek. Ülést tartott a Minisztertanács Tanácsi Kollégiuma Grósz Károly elnökletével szerdán ülést tartott a Minisztertanács Tanácsi Kollégiuma. A testület tájékoztatót hallgatott meg az alakuló ülésen elhangzott javaslatok megvalósulásáról, valamint az új tanácstörvény előkészítésének helyzetéről. A Minisztertanács Tanácsi Kollégiuma vitát folytatott a költségvetési reform koncepciójáról - külön figyelmet fordítva a tanácsi gazdálkodás fejlesztésének tervezett irányaira -, majd a testület tagjai megtárgyalták a választási törvény módosítására, a társadalmi vitára vonatkozó elképzeléseket. Darnyi Tamás világcsúccsal olimpiai bajnok Szerdán magasan lengtek a magyar zászlók az Olimpiai Park uszodájában, mert Darnyi Tamás a 400 méteres vegyesúszásban megszerezte a magyar küldöttség első szöuli olimpiai aranyérmét. Az Ú. Dózsa 21 éves úszója nagyszerű új világrekorddal, s csaknem három testhossznyi előnnyel utasította maga mögé a mezőnyt, köztük Szabó Józsefet (19), aki csak hajszállal maradt le a dobogóról, egyéni csúcsát alaposan megjavítva negyedik lett. Pillangón az ex-világcsúcstartó amerikai Dave Wharton állt az élre. Darnyi ugyan csak a harmadik helyen haladt, de senki sem aggódott, mert ismeretes, hogy ez a leggyengébb úszásneme. A második százon, háton Darnyi iskolát adott a mezőnynek. Százötvennél már bőven vezetett, kétszáznál pedig másfél testhossz volt az előnye. Részideje több mint két másodperccel jobb volt, mint amikor világcsúcsot úszott. (2:01,76, illetve 2:03,81) A mellúszás sem okozott gondot a kétszeres világ- és négyszeres Európa-bajnoknak, olyannyira, hogy háromszáznál már két testhosszal vezetett, s a magyar szurkolók nyugodtan hátradőlhettek volna - ha nem biztatják felállva kedvencüket. Háromszázötven méternél, a gyorsúszó szakasz felénél Darnyi már-már megszégyenítő előnnyel, három testhoszszal utasította maga mögé a többieket, s bár az utolsó húsz méteren biztos győzelme tudatában némileg kiengedett, hatalmas fölénnyel, új világcsúccsal - 4:14,75 p - csapott a célba. Hatvanhét századot faragott le saját rekordjából, amelyet tavaly a strasbourgi Európa-baj- nokságon állított fel. Mögötte Wharton lett a második, meglepetésre az olasz Battistelli a harmadik, s Szabó József a negyedik, noha az utolsó ötven méteren voltak olyan pillanatok, amikor a második helyen is úszott. Az interjúszobában záporoztak a kérdések Darnyi Tamás felé, aki az elsőre válaszolva elmondta, hogy lényegesen szorosabb versenyt várt. Ehhez mindjárt kapcsolódott Wharton, aki mélységes csalódását fejezte ki a számára gyenge idő - 4:17,36 p - miatt. A szakértők tőle azt várták, hogy megszorítja Darnyit, s kettejük párharca az olimpiai úszóversenyek egyik csúcseseménye lehet. Nos, Darnyi gondoskodott arról, hogy ne legyen semmiféle küzdelem... Az újdonsült olimpiai bajnok még arról beszélt, hogy nem tűzött ki magának időt a verseny előtt, csak a győzelem érdekelte. Bejelentette, hogy a 200 m háton is elindul, majd a 200 m vegyessel fejezi be szöuli versenyzését. Hogy milyen eredménnyel? Erre csak széttárta a karját, és annyit mondott: „Majd meglátjuk.” ■■■■■■■I Kultúra és tolerancia Nem panaszként, inkább keserű tárgyilagossággal meséli legújabb kellemetlen élményét ismerősöm. Igaz, megedződött már, hiszen népművelőként több mint tíz évet húzott le a nagyközség művelődési házában és bár jó szakmája van, eszébe sem jutott feladni magát. Egetlen szakképzett ember az intézményben, keresetét csak baráti körben meri elmondani. Bruttósitva 5800 forint. Nos, az ő szemére hányta könyvtáros kolleginája, hogy feleslegesen tengődik az állam kenyerén, haszontalan munkát végez. Nem tudott erre válaszolni. Nem azért, mert az érvei, gondolatai hiányoztak, hanem az emberben léteznek olyasfajta ösztönös fékek, amelyek időközönként működésbe lendülnek. Ilyenkor például, amikor nem érdemes beszélni, vitatkozni, hiszen egy kolléga nemcsak társát, de saját magát, munkáját is megtagadta néhány szóval. I Ma a megújhodás, a bírálat, a kritika időszakát éljük, olyan édes ízt ízlelnek sokan, amiről korábban nem is hallottak. Véleményt nyilvánítanak, érvelnek, elméletet állítanak fel minden közérdekű, politikai témáról és persze az őket körülvevő világról. Nem marad ki hát a barát, ismerős, és legtöbbször a munkahely sem. Jópofa dolog egy-egy ironikus megjegyzéssel csiklandozni beszélgető partnerünket, a jólértesültek biztonságával néhány elejtett szóból, pletykaízű hallomásból summásan vélekedni egyik vagy másik cégről és a társaságban fölényes sikerre számíthat az, aki valamely szakma gyengeségét, fogyatékosságát természetesen egyéni megközelítésben ecsetelni tudja. Hát, kérem, mit csinál ma egy pedagógus a monstrum iskolákban, gyerekgyárakban, aki elvállalja ennyi pénzért, megérdemli a sorsát... A mai építészmérnökök sorozatban gyártják a betonkalitkákat, mi fantázia kell ehhez... A közgazdász elméletet alkot, aztán utólag magyaráz... A népművelő egy elavult intézményrendszerben elavult értékeket hirdet... Az újságíró pedig mindig ott van, arról kérdez, amiről nem kell... Semmivé vált az a tolerancia, amellyel a tőlünk különböző, más társadalmi rétegbe tartozó, akárcsak eltérő hivatást viselő embertársaink felé közeledhetnénk. De nemcsak a másságot viseli egyre nehezebben a magyar társadalom, az azonos pályán mozgók sem találnak gyakran közös utat, azonos hangot. Nem nosztalgiaként, de akaratlanul is fel- idéződika soha nem látott, de elbeszélésekből, könyvekből ismert egykori szakmabeli egyesületek, kaszinók képe, szellemisége. Ez a fajta összetartás hiányzik, ami nem eredményezi feltétlenül az elkülönültséget, a gőgös távoltartást. Mert csak az az ember tudja a másik munkáját, hivatását becsülni, aki a sajátját fontosnak tartja. így volt ez évszázadokkal ezelőtt a különböző céhek mesterei körében és nincsenek másként mai világunkban sem. Mert ott, ahol a könyvtáros nem érti, nem becsüli a népművelő munkáját, ahol egyik mesterség embere a tőle különbözőre mutogat, azt jelenti, hogy saját helyét, értékrendben betöltött szerepét sem találja. Nincs ez rendjén különösen olyankor, amikor a társadalom konszenzusának, a közmegegyezés szellemének, a mind szélesebb politikai toleranciának kezdeti lépéseit tapasztaljuk az országban. Egyesülési és gyülekezési törvény előtt állunk, egyre többet hallani a szólásszabadságról, személyiségjogokról, hivatalos fórumokon vélekednek kritikusan a hatalom és az állampolgár viszonyáról. „Mert úgy nem megy, hogy a hatalom megrója a népet..." - hangzott Pozsgay Imre államminiszter augusztus 20-i beszédében, világosan és kifejezően megfogalmazva egy felülről induló demokratizálás szükségszerűségét. Ami persze keveset ér akkor, ha nem találkozik, nem katalizál egy, a társadalom részéről jelentkező szellemi és kulturális nyitottságot. Ezt pedig a termelési, anyagi, szellmi szférán túl a hétköznapok kultúrája, ha úgy tetszik, toleranciája is minősíti. T. ZS. Ünnepélyes eredményhirdetés az Olimpiai Park uszodájában
