Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-16 / 222. szám

4 NÉPÚJSÁG 1988. szeptember 16. Családlátogató Életformaváltás Ostermayerék tolnai lakásába belép­ve egy „fiú” és egy „lány” papagáj hang­ját hallhatjuk éppen.- A gyerekek szeretik nagyon az álla­tokat - mondja Ostermayer Gézáné van még két ékszerteknősünk is.- Most éppen megfázott az egyik és bedagadt a szeme - vág édesanyja sza­vába a kisebbik fiú, az első osztályos Géza, s aggódó szeretettel mutatja a kis beteg állatot, simogatja, mint egy igazi kis játszótársat. Roland pedig, aki most kezdte az általános iskola 3. osztályát, eldicsekszik a múlt héten fogott 5 gyík­kal, majd akár egy felnőtt, kényelmesen helyet foglal a fotelban.- Úgy tudom, Tengelicről költöztek Tolnára. Mi volt az ok, hogy családi fész­ket változtattak? - kérdezem Osterma- yerékat.- Hét évvel ezelőtt még Tolnán dol­goztam a tolnai 3-as számú óvodában - meséli Ostermayerné. - Én pontosab­ban nem Tengelicen, hanem Vadász­majorban laktam korábban. Rengeteget kellett utaznunk, emellett Vadászmajor elzárt hely, messze esik a várostól és a bolt is messze van. A férj, Ostermayer Géza is úgyanezt hozza fel érvként. Hajnali 4 órakor kelt és sokszor éjfélkor ért haza az akkori rossz vonatcsatlakozások miatt. Jelen­leg mindkettőjük munkahelye Tolnán van, a gyerekek pedig a mözsi általános iskola tanulói.- Így nagyon sok időt megspórolunk - mondja a férj. Szükségünk is van erre, mert malacokkal foglalkozunk, hogy kiegészítsük a keresetünket. Mert ketten összesen 10 ezer forintot keresünk és négynek kell megélni belőle. Korábban volt szerződésünk, de jelenleg nincs, így nagyon nehéz eladni a hízókat. Ráadá­sul rengeteg munka van velük, napi 5 óra gondoskodást igényelnek. És sza­badságra sem tudunk rendesen elmen­ni, mert nincs kit megbízni az etetéssel. Míg mindezeket meghallgatjuk, Os­termayerné aggódva nézi kisebbik fiát, aki lázas beteg. De nem lehet az ágyba parancsolni. Huncutul mosolygós sze­meivel néz édesanyjára.- Eddig még szeretek iskolába járni. Kár, hogy most itthon kell lennem. Bizto­san sokat kell majd pótolnom, az első két napon átvettük az összes magán­hangzót - meséli a kis beteg. Úgy érzem, teljes az összhang a csa­ládban. A gyerekek szót fogadnak, csak Roland izgatott és türelmetlenül várja a mesét. De édesanyja szavára lehalkítja I♦ CSALÁD ♦ OTTh A túró nem „túró” A vagánynyelvben, a fiatalok szó- használatában a „túró” mindaz, ami va­cak, semmit sem ér. Nem érdemes ku­tatni, hogy e szóhasználatnak mi az ere­dete, ki, miért, hol kezdte „túrónak” titu­lálni a neki nem tetsző dolgokat. Az azonban már érdekes, hogy a német Quark, azaz túró a hétköznapi németben ugyanúgy vacakot, semmiséget, lebe­csülést jelent, mint a magyarban, és e tünet az angolban is jelentkezik. Márpedig a túró nemcsak az egyik legősibb tápláléka az emberiségnek, hanem a legolcsóbb fehérjeforrások egyike is. Emellett akár sovány, akár zsí­ros vagy félkövér, gazdagon tartalmaz kalciumot, vasat, foszfort, káliumot, nát­riumot: ezekre mindre szüksége van a szervezetnek zavartalan működéséhez. Könnyen emészthető, egészséges étel az aludttej melegítése folytán kicsapó­dott kazein, azaz tejfehérje. A túró a sajt őse, belőle alakultak ki a sajt különböző változatai. Sokak azért ítélik a túrót „túrónak”, mert igazából nem tudnak mit kezdeni vele. Göbökbe összetapadt állapotában száraznak, fojtósnak találják, szitán áttö­rését, fáradságos vacakolásnak tartják. Kifőtt tésztára morzsolva csuszának, édesítve, mazsolával palacsintába gön­gyölve tölteléknek csak-csak elfo­gyasztják, esetleg szívesen bekapnak egy-két túrógombócot is, ha az könnyű­re, remegősre sikerül, de ezzel körülbe­lül véget is ér a túró felhasználásának tudománya. Süteményként ismeretes a vaníliával vagy kaporral ízesített sós vagy édes túróslepény, a túrókrémes, a túrós torta, de ezek népszerűsége alig­ha vetekszik a vajkrémes töltelékekével, holott - édesség ide, édesség oda - sokkal kevésbé hizlaló. A továbbiakban bővíteni igyekszünk a túró felhasználásával kapcsolatos isme­reteket. Kezdődjék ez azzal, hogy a túrót gyorsan, könnyen meg lehet törni a kézi vagy elektromos hús- és diódarálon, nem kell bajlódni a szitán áttöréssel. Ezeknek az eszközöknek az elmosása sem tart tovább, mint a szita rendbetéte­le. Kezdjük az ötletsort a túrógombóc­massza többféle felhasználásával. Elő­ször is erre a célra egyszerre több adagot is el lehet készíteni. Az aznapi ki­főzésre szánt mennyiségen felüli részt akár gombócokká formálva, akár egy tömbben - korlátlan időre - le lehet fa­gyasztani a mélyhűtőben, és 2-3 órával a kifőzés előtt hagyjuk, hogy konyhahő­mérsékleten kiengedjen. A túrógombóc akkor lesz pillekönnyú, remegős, ha fél kilogramm túróhoz három egész tojást, és nem többet, mint öt lapos evőkanál búzadarát, csipetnyi sót keverünk. Leg­alább 3 órán át - de lehet egy éjszakán át - állni, dagadni hagyjuk. Kifőzéskor pedig, attól számítva, hogy a vízfelszíné­re jöttek, további 10 percig főzzük, s csak eztán emeljük át szűrővel a pirított zsemlemorzsába. Ha ugyanebbe a maszszába kevés reszelt hagymát, ap­róra vágott kaprot és némi majoránnát keverünk, a csirke hasüregét, combja bőrét is megtölthetjük vele. A csirke levét a túró felissza, különleges zamatot kap tőle, a túrótól pedig a csirkepecsenye lesz ízletesebb. A megdagadt töltelék a nyíláson kidúródik, piros-ropogósra sül: kész köret, ha saláta is van mellé. A túrógombócmassza megédesítve egy csomag vaníliás cukorral, két púpo­zott kanál porcukorral, kivajazott tepsi­be terítve, lassú tűzön sütve (hogy ideje legyen a búzadarának megdagania és megpuhulnia) pompás, szaftos süte­mény. Melegen tálalásra szánva, a sütő­ből kivétel előtt érdemes tejfellel meg­pergetni, s addig hagyni bent, amíg az rá nem pirul. Hidegen fogyasztva, kihűl­ve darabolva, porcukorral kell meghin­teni. • Pecsenyét helyettesítő feltétet is lehet túróból készíteni. A felhasznált túrónál másfélszerte több burgonyát hajában megfőzünk, meghámozunk. A túróval együtt ledaráljuk, hozzá engedve ne­gyed annyi párizsit (esetleg pörkölt vagy sült húsmaradékot). Hozzá ütünk egy egész tóját, megsózzuk, megborsozzuk, reszelünk bele kevés vöröshagymát, jól összedolgozzuk. Pogácsákat vagy ru­dakat formálunk a masszából, és forró olajban minden oldalán pirosra sütjük. A túróval töltött gombafejek receptjé­nek a juhtúróval töltött változata az is­mertebb. A tehéntúró annyiban előnyö­sebb, hogy nincs olyan átható, sajátos íze, a gombát jobban hagyja érvénye­sülni. A gombafejekről a szárat levá­lasztjuk. A fejeket drótszűrőbe téve né­hány percig lobogva forró, enyhén sós vízben kicsit megabáljuk. A szárakat ap­róra összevágva, kis reszelt hagymát hozzáadva olajos üvegesre lankasztjuk, megpaprikázzuk, majd annyi darált túrót keverünk hozzá, amennyivel valamennyi gombafejet púposán tudunk megtölteni. A tölteléket kössük meg egy tojással. Rakjuk kivajazott tűzálló tálba a gomba­halmokat, öntözzük meg tejföllel, és las­sú tűzön süssük meg szép pirosra. A túrós galuska köretnek éppoly alkal­mas, mint önálló fogásnak tejföllel meg­pergetve. Aránya: fele áttört túró, fele liszt, bele kevés só és két tojás. Ezt kell szép simára összedolgozni, lobogva forró, kicsit sós vízben nagyobb galus­kának kifőzni: majd leszűrve margarinra tenni. Könnyebb, ízletesebb, mint a ha­gyományos galuska. A csalik I. Hogyan készüljünk a szüretre? Horgászat A horgászat a halak táplálkozásán, létfenntartó tevékenységén alapul. A ha­lak táplálkozását, hogy a vizparti fáról le- pottyanó bogarakat, gyümölcsöket igen nagy előszeretettel kapkodják be, már az „őshorgász” is megfigyelte. Tapasz­talták, a vízparti tanyák lakói, hogy a konyhai hulladék vízbe szórása után mi­lyen nagy nyüzsgés kezdődik, észrevet­ték, hogy a nagy hal olykor megeszi a kis halat. A tapasztalat megmozgatta az ember fantáziáját, és kezdte a természet adta mintákat másolni. A fejlődés ered­ményeként a csalikat két nagy csoport­ba oszthatjuk, természetesre és mester­ségesre. Természetes csalik: A halak nagy ré­sze mindenféle szerves hulladékot elfo­gyaszt, ezért csalinak a növényeket, a növények magjait, a magvakból őrölt lisztféleségek különböző kombinációjá­ból előállított gyurmákat használnak. Természetes haltáplálék a rovar, a féreg, a kis hal, ezért a horgász amit csalinak fel tud használni, hasznosítja. A termé­szetes csalikat különböző eljárással „ízesíti”, „felhősíti”, nehezíti” - igazodva az adott vízterülethez. Mesterséges csalik: a mülégy, villan­tok, wobblerek, rapalák, műgiliszta, gu­mihal és a fantáziacsalik. Ez utóbbiak már nem a hal látására, hanem oldalvo­nalának rezgőfelvevő képességére szá­mítanak. A pontyfélék csalija: Az igazi ponty­csemege a puhatestü álcák, lárvák, rá- kocskák, amelyet a nád, a növények száráról szedeget le. Sajnos, ezek oly parányiak és puhák, hogy még a legki­sebb horogra sem fűzhetők fel, a na­gyobbak közül a giliszta, a vándorkagy­ló, a kérész igen jól bevált, de ezeket az apróbb halak is kedvelik és lecsipege­tik. Ezért olyan növényi vagy növényből készült csalikat kínálunk fel, amelyeket a ponty kényszerűségből ugyan, de elfo­gad. Ilyen a főtt- és tejes kukorica, a ku­koricalisztből készült gyurma (máié, no- kedli) és a főtt burgonya. A főtt kukorica az egyik legjobban be­vált pontycsalétek. A száraz kukoricát főzés előtt legalább 24 órán át áztatni kell langyos vízben. Egy liter kukorica főzéséhez négyliteres edény szüksé­ges. Az edénybe helyezett kukoricát öntsük fel 2 liter vízzel, majd az első for­rás után tartalék lángon 6-7 óra hosszat főzzük. Minél lasabban főzzük, annál puhább lesz. Magasabb hőfokon, gyors forralás esetén a kukorica megreped anélkül, hogy megpuhulna. A vizet időn­ként utána kell tölteni. A 6-7 órás főzés sok energiát és türelmet igényel, ezért aki teheti, kuktában főzzön, így a főzési idő 2-3 óra. A friss, zsenge, tejes kukori­ca néha csodákat tud művelni. A horgot mindig a kukorica hegyesedé végén a csíra mellett szúrjuk be. A kukoricamáié: összetétele kukori­ca- és rozsliszt mint alapanyag és kü­lönböző ízesítő anyagok (vanília, cukor, fahéj, tejpor, tojás stb.) egyharmadrész rozslisztet kétharmadrész kukoricalisz­tet víz hozzáadásával összekeverünk, majd lobogó, forró vízben, kis gombóco­kat formázva kifőzzük. Minél puhább a máié, annál ínycsiklandóbb a pontynak, de úgy válasszuk meg a keménységet, hogy a horgon is jól tartson. A főtt burgonya: Erre a célra legjobb a dió nagyságú, apró burgonya, melyet héjában „öregesre” főzünk. A héját köz­vetlenül horogra fűzés előtt szedjük le. A könnyen szétfövő burgonyafajták nem alkalmasak csalizásra. Nádi pontyozás­nál az „öreg” pontyok egyik legjobb cse­megéje. Az elmondottakon kívül azonban min­dig vannak „divatos” csalik is, így a kü­lönféle mázzal bevont pufik, zizik, és a puffasztott rizs. Jelenleg a boilles go­lyócskákra esküszik a horgász, de azért a klasszikus csalik sohasem mennek ki a divatból. SZ. L A dombóvári kertbarátok körének ve­zetőjét, Éles Simont kérdeztük meg ar­ról, hogy milyen teendők vannak a szü­ret előtt.- Mivel kezdi a szüreti előkészületi munkákat? Mit ajánl a szőlészkedők- nek?- Elsősorban a feldolgozó helyiséget takarítsuk ki, ha lehet, meszeljük át min­den évben. A felesleges, oda nem való hulladékot vigyük máshova, legalább a feldolgozás idejére. A pincét is tegyük rendbe, majd szellőztessünk, a must betárolása előtt égessünk el egy-két kénszeletet. A tároló- és feldolgozóedé­nyeket alaposan mossuk ki, a hordókat pedig forrázzuk. Tiszta ízű, zamatos bort csak megfelelő higéniával lehet készíte­ni és tárolni.- Az idei évben milyenek a szőlők, mi­lyen tényezők befolyásolták a termést?- Az áldást hozó esők az érő szőlőnél kezdődő rothadást idéztek elő. A forró és aszályos nyár következtében roha­mosan csökkentek, szinte elégtek a sa­vak. így a korai fajták szüretelését mi­előbb meg kell kezdeni, mert a különben az amúgy is alacsony savtartalmú bo­gyókból savszegények lesznek a bo­raink. Ezzel csökken az álvezeti értékük, nehezebb lesz a kezelésük, mivel a bor­nak a sav igen fontos alkotóeleme.- Ön megkezdte már a szüretet?- Igen, megkezdtem az Ottonel Mus­kotály, az Irsai Olivér és a Rizlingszilváni szüretelését. Igaz ugyan, a várt cukorfok kissé elmaradt, ami az aszálynak tudha­tó be.- Mi a véleménye az idei évben a kór­okozók és kártevők elleni védekezés­ről?- A lisztharmattal nekem is volt prob­lémám, bár csak négyszer permeteztem a szőlőmet, Mikál és Rubigán permet­szerek felhasználásával. Ahol viszont hat-nyolc alkalommal is permeteztek, ott nagyobb mennyiségű szermarad­vány jut a mustba. Ebben az esetben ajánlom a must üle- pitését, majd a tiszta must erjesztését fajélesztővel beindítani.- Most pedig a szüretről kérdezném. Hogy kezdi a munkát és mit javasol a kezdő és már gyakorló gazdáknak?- A jó ízű, tiszta bor érdekében én a rothadó bogyókat a fürtből kiszedem és minden fürt szőlőt lebogyózok és ko- csány nélkül dolgozom fel. A jelszaván: inkább legyen kevesebb, de jobb! Ezt tudom ajánlani minden kistermelőnek. Gyakran találkozom a kistermelőknél műanyag tároló edényekkel. A nálunk forgalomban kapható műayag edények bortárolásra nem alkalmasak, csupán fejtésnél, vagy szállításnál rövid ideig használhatók. A legjobb tárolóedény a fahordó, bár igen kényes - főleg üres ál­lapotban - a tárolásra. Megfelelnek a kistermelőknek, - ahol csak két-három- száz liter bor készül - az üvegedények, ballonok, de kevésbé kényes és jól táro­lódik a bor rozsdamentes acéltartályok­ban is. A kistermelők részére már kaphatók 150-200 literes nagyságban. Ezek ke­zelhetősége egyszerű és nem töréke­nyek, mint az üvegedények.- Milyenek a terméskilátások?- Jó közepes termést várok. A fagykár kihatással volt a termés mennyiségére. Kívánom a többi kistermelőnek, hogy jó minőségben és megfelelő időben érje­nek el kedvező eredményeket - mondta végezetül Éles Simon, dombóvári kister­melő. BODO IMRE ❖ CSALÁD ❖ OTT ■ I y Éles Simon jó közepes termést vár

Next

/
Thumbnails
Contents