Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-15 / 221. szám

1988. szeptember 15. "rtÉPÜJSÁG 3 A magánerőből építkezők építőanyag-ellátását segíti a Mátra-Nyugat Bükki Er­dő és Fafeldolgozó Gazdaság petőbányai fatelepe. Szovjetunióból érkezett fe­nyőrönköket - mintegy 15 ezer köbméter alapanyagot - dolgoznak fel tetőszer­kezetté lambériává és egyéb fűrészelt áruvá. Évente tízezer négyzetméter lam­béria készül az üzemben. MTI-fotó: H. Szabó Sándor Oktatási év a Rábában Kezdődik az oktatási év a Rába Ma­gyar Vagon- és Gépgyárban. A dunántúli nagyvállalat a mindenkori feladatokhoz szükséges összeget - évente több tízmil­lió forintot - fordít a dolgozók képzésére, továbbképzésére: a cél az, hogy min­denki birtokába jusson a munkaköre ellátásához elengedhetetlenül szüksé­ges tudásnak. Az ismeretek megszerzé­sének feltételeiről a Rába gondoskodik. Ezt jelzi, hogy a küszöbön álló tanévben is mintegy hatezer dolgozó, vagyis a vál­lalati állományban lévők egyharmada vesz részt valamilyen oktatási formában. A korábbiakhoz hasonlóan ezúttal is fon­tosnak tartják az iskolarendszerű nappa­li, esti és levelező oktatást: a kollektív szerződés értelmében ugyanis az idei az utolsó év, amikor pótolni lehet a hiányzó általános iskolai ismereteket. A vállalat arra törekszik, hogy a jövőben csak olya­nokat foglalkoztasson, akiknek megvan a munkakörükhöz szükséges alap- és szakképzettségük. Textiles történet I. Patex-klub a selyemgyárban Hiányzott az emberség Huszonöt éve még minden biztató volt. A textilipari technikum elvégzése után először szövőként dolgozott, aztán hen­gerszerelő lett, segédmester, gépmester, művezető, főművezető, szövöde- majd termelési osztályvezető, végül üzemve­zető. Ha este lefeküdt, a pihentető álmo­kat mindig valami másnapi elintéznivaló előzte meg, s reggeli első gondolatai is a gyár körül kalandoztak. Egyre feljebb jutott a ranglétrán, az egyik legjobban megfizetett vezető volt. Mégis felmondott. Nem bírta tovább. Mikor az utóbbi né­hány évről beszél, hirtelen vörösek lesz­nek a szemei. Nem dönthettünk önállóan semmiben Ezer József, akinek a Patex Tolnai Gyára volt élete egyetlen munkahelye, 1987 máciusától a tolnai selyemgyár al­kalmazottja. Az alapbére nyolcszáz fo­rinttal kevesebb, mégis úgy érzi, a nyu­galom érdekében megérte a váltás. Egy évig gondolkodott, hogy eljöjjön-e, aztán betelt a pohár.- Hatvanezer frottírtörülközőt kellett volna elküldenünk, s nem volt rájuk akasztó - emlékszik vissza. Tudtam, hogy a vállalati kocsi más ügyben Pesten van. Telefonáltam a sofőrnek, hogy men­jen el, és hozzon pántokat is. Másnap Bo- dó Gyula, az igazgató behívatott és fele­lősségre vont, amiért intézkedni mertem. Az autó ugyanis később ért haza, s így ő nem tudott elmenni a megyei pártbizott­ságra. Nem számított, hogy a gyár érde­kében telefonáltam...- Soha nem tűrt ellentmondást, pa­rancsuralmi rendszerrel irányított. A szo­cializmus hű katonája volt, de a módsze­rei hibásak voltak. Előfordult, hogy több hétig hét munkakört láttam el egyszerre, mert a többiek szabadságon voltak, be­tegek, vagy éppen felmondtak. Nappal a saját munkámmal foglalkoztam, éjjel he­lyettesítettem. Az igazgató nem törődött vele, hogy kire mekkora terhelés jut. Az elmúlt három évben látástól vakulásig túlóráztak az emberek, mégis csak 75-80 százalék volt a teljesítmény az előírthoz képest. Pedig mindent elkövet­tünk az eredményes munkáért. De nem volt rendesen se fonal, se alkatrész. A gépek karbantartására nem költöttünk. Mára szinte nullára futott a százmilliós géppark. Olyanokat is megvásárolt az anyavállalat Franciaországból - csupán mert olcsón hozzájuk lehetett jutni - amelyek ott árvíz miatt fél évig a vízben álltak. Csak kínlódtunk velük. Az üze­mekben öt-hatféle típusú gép van, ami univerzális kezelőket igényelne. De a 96 Ruti géphez két igazi szakember maradt. Csak az elmúlt három évben húsz-hu­szonöt vezető továbbállt. Mind textilesek. Szétzüllött a gyár. Itt az MSV-nél legalább százan vagyunk on­nan. Már arra gondoltunk, alakítunk egy Patex-klubot. Keserű mosoly. Pillanatnyi szünet. Az­tán újra ömlik a fájó panasz.- Ha megrendeltem öt tubus ragasztót, abból az igazgató kettőt kihúzott. Nem dönthettünk önállóan semmiben. Amikor beadtam a felmondásomat, egy hónapig nem vette komolyan. Aztán egyszercsak hivatott és közölte, hogy nem tartanak igényt a munkámra. Elmehetek szabad­ságra, míg lejárna a felmondási időm. Három nappal előbb beléptem itt, mint ahogy ott megszűnt a munkaviszonyom. Most már megnyugodtam, de eleinte úgy bőgtem, mint egy gyerek.- Én is hibásnak érzem magam. Nem voltunk elég kemények. Erőszakosabb­nak kellett volna lennünk, de talán hozzá is szoktunk, hogy nem szólhatunk, mert teljhatalmú úr. S hiába fordultunk a ve­zérigazgatóhoz meg a pártbizottsághoz, nem történt semmi. Inkább egymásnak panaszkodtunk.- Nem volt jogunk bért emelni, dolgo­zókat felvenni - veszi át a szót Szabó Bé­la, aki a Patex főmérnöke volt, s most há­romezer forinttal kevesebbért a selyem­gyár főtechnológusa.- Amikor nem voltam hajlandó fegyel­mit adni a műszaki osztályvezetőnek, mert szerintem nem szolgált rá, az igaz­gató megvonta tőlem az aláírási jogomat. Mindig arra törekedtünk, hogy megold­juk a gyár előtt álló termelési feladatokat. Leányvállalat is lehettünk volna, de mikor ez szóba került, se a vállalat, se a gyár ve­zetősége nem akarta. Most mégis azzal vádolnak, hogy mi tettünk tönkre min­dent, akik eljöttünk. Nem a több fizetés, az emberség hiányzott. Aki bírált, azt „átszervezték” Az utóbbi tizenegy év alatt 19 főiskolai ■végzettségű szakember hagyta el a tol­nai gyáregységet. Szinte kivétel nélkül szakirányú képzettséggel rendelkeztek. Leváltás, átszervezés vagy kilépés miatt eddig 6 festödevezető, 3 munkaügyi osz­tályvezető, 6 termelési osztályvezető, 3 meóvezető, 3 technológiai osztályveze­tő, 3 műszaki osztályvezető, 5 anyagosz­tályvezető, 2 főkönyvelő, 3 belső ellenőr (most nincs is) 4 munkavédelmi előadó, 5 tmk-vezető, 3 üzemfenntartás-vezető (most nincs) és 7 párttitkár cserélődött ki. Olyanok is, akik a gyár ösztöndíjasai vol­tak, s csak azon az áron mehettek el, hogy visszafizették a pénzt. Mégsem ma­radtak. Tudásukat azóta más vállalatok hasznára kamatoztatják... A név szerint vezetett statisztikát Kole- szár István segítségével összesítettük. Gyermekkora óta naplót vezet, mindent feljegyez, ami munkahelyén történik. A szövödetechnikus, akinek az édesapja a gyár első igazgatója volt, ma is „patexos”. De télen, a pártelbeszélgetések során ő is csatlakozott azokhoz, aki visszaadták a tagkönyvüket. Tíz éve volt párttag, s ki­lépésekor a pártvezetőség létszáma is csökkent egy fővel. A második meglett korú férfi, akit két napon belül sírni lát­tunk.- A szüleim betegek, el kell látnom őket. Mivel a gyár mellett laknak, én nem tudok eljönni más munkahelyre. Ezért így kívántam tiltakozni a kialakult helyzet el­len - mondja. Szerinte négy-öt éve tisztán látszott, hogy ide vezetnek a dolgok. Szóltak is Pintér Jánosnak, az azóta már lemondott községi párttitkárnak. Az kérte, hogy mondják el, mi a baj az igazgatóval. Nem­igen szóltak semmit, mert aki eddig be­szélt, az vagy már nincs a Patexben vagy „a gépek közt csúszik-mászik”. Ek­kor Pintér János azt javasolta, írják le az észrevételeiket. Megtették. Felsorolták, hogy hányán elmentek már, hogy hibás volt a művezetői mintarendszer beveze­tése mert megindult miatta a bomlás a szövődében. Hogy helytelen volt a meg­lévő feltételekhez alkalmatlan, hetero­gén, valutaigényes géppark kialakítása. A rossz anyag- és készletgazdálkodás, az elpazarolt forintok, a túlfeszített mun­katempó. A felesleges aktagyártás, a ve­zetőkkel szembeni bizalmatlanság, az el- lentmmondást nem tűrő, tekintélyelvű vasszigor.- Már januárban a karácsonyt dolgoz­zuk le, s aki év közben kilép, ha havidíjas, elúszik a pénze - teszi hozzá. Két hónap­ja a „C” műszak nem is ment be túlórázni. Három-négy éve a huszonnégy partiból talán kettő hozza a tervet. Szakember­utánpótlás szinte nincs is. A ma eredmé­nyeit hajszolva feléltük a jövőnket.- A pártvezetőségin azonban Pintér János néhány perc után felállt, közölte, hogy ő már mindent megbeszélt a vezér- igazgató elvtársékkal. A gyár vezetőjével ért egyet, és most el kell mennie, dolga van. Ügy maradtunk ott, mintha leforráz­tak volna bennünket. CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY (Következik: Négyszeres élüzem a tönk szélén.) Szekszárd-Csatár jövője A városszélen is lakások, üzletek, ABC-áruház Átmenet a tízemeletesek és a Szőlőhegy között Itt már nem lesznek tízemeletes épüle­tek, hallottuk a hírt nem kis örömmel Szekszárd déli részének beépítéséről tu- dakolózva. A Bakta D-nek nevezett domboldal készülő TÁÉV-lakóegyütte- séről már a közelmúltban írtunk, de ha­sonlóan sokak érdeklődésére tarthat számot Csatár környékének kialakítása. A zsúfolt és többségében elavult álla­gú épületek egy részében még lakóház­ként szolgál a présház, rendkívül rossz a közművesítettség helyzete. Az általános rendezési terv ezen a területen új, de a tájba illeszkedő emeletes házakat tartal­maz és itt kapnak helyet a jövőben a rég­óta létező alapellátási gond javítására egy nagyméretű ABC-áruház mellett ki­sebb üzlethelyiségek is. A cél, hogy át­menetet képezzen ez a lakótelep a tíz­emeletes monstrumok és a Szőlőhegy, a kertvárosinak éppen nem nevezhető, sűrűn beépített Cinka családi házai kö­zött, mindenképpen szigorú követel­ményt támaszt a kivitelezővel, a TOTÉV- vel szemben. A dél felől érkezők közvet­len az út mellett, a város határában talál­koznak ezzel a látvánnyal, ami a későbbi benyomásokat is alakíthatja, meghatá­rozhatja. Igaz, korábban ilyesmi nemigen került szóba, követelményként egyene­sen nevetségesnek tartották, de ma már ugyanúgy egyre többet hallani róla, mint az ember léptékű, humánus lakókörnye­zetről. Bár többnyire csak idealizált lehe­tőségként, a legtöbb ember számára ugyanis elérhetetlen áron kerülnek ezek a piacra. A jelenség mindenesetre bizta­tó... Nos, a Csatáron tervezett lakásárakról még semmi biztosat nem tudunk, hiszen egyelőre a kisajátításnál tartanak a beru­házók. A meglévő 73 épületből 58-at sa­játított ki a tanács, a megmaradottak kö­zül 16 présház, amelyeket akár megvál­tozott funkcióban, kerámia-, bőrdiszmű- vesüzletként is hasznosíthatnak a mai vagy jövendő tulajdonosok. Az év végéig tervezik a kisajátítást, a terület-előkészí­tést, közművesítést pedig jövöre kezdik. Az elképzelések szerint tíz lakóépület, 210 lakás kap helyet ezen a területen. Tetszetős küllemű, földszint plusz négy­emeletes, tetőtér-beépítésű építménye­ket kell elképzelni, amelyeket a TOTÉV alagútzsalus technológiával valósít meg. Érdekesnek és otthonos, kellemes kör­nyezetnek ígérkezik az a négy, épületek­kel behatárolt belső udvar, amellyel a te­rületet kívánják megosztani a tervezők. Az új lakásra vagy lakáscserére várók­nak talán sokat mond az az információ, hogy az átadásra kerülő lakások több, mint negyven százaléka 80 négyzetmé­ter körüli alapterületű, tizedrésze pedig egyszobás kislakás lesz. Szélesebb kör, több ezer ember érde­két, régi igényét szolgálja majd az itt épü­lő ezer négyzetméter alapterületű ABC- áruház és egy 170 négyzetméteren mű­ködő cukrászda, vendéglátóegység. Utóbbinak az eddigiek szerint a Tolna Megyei Vendéglátóipari Vállalat lesz az üzemeltetője, az ABC-nek egyelőre nincs gazdája, vállalkozója. A területen egyébként 207 parkolót alakítanak ki, előre gondolva a városban oly sok helyen szorító parkolási, autós­gondokra. T. ZS. Savanyúság szovjet exportra A konzervgyárakban javában tart a nyáron termelt zöldségek feldolgozása. A Budapesti Konzervgyár I. számú gyáregységében az uborka mellett 2600 tonna vegyes savanyúságot is készítenek. A megrendelő kívánsága szerint ízesített terméket teljes egészében a Szovjetunióba szállítják. Építőanyag kislakásépítőknek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents