Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-13 / 193. szám
r r (nXHA Képújság 11 1988. augusztus 13. Textilekről Gobelin-14 Kölesden Többszörös öröm párosul e kiállítási jegyzethez. Egyik az, hogy Köleseden ismét a Kossuth Művelődési Ház ad otthont egy képzőművészeti kiállításnak. Másik, hogy akarva akaratlanul kapcsolódik a község által Tolna megye is ahhoz a jubileumi tisztelgéshez, mely a textilművészetben „modern magyar textil” megnevezéssel 20 évvel ezelőtt kelt életre. E két évtized alatt tizedszer rendeznek biennálét Szombathelyen. Nemzetközi miniatűr textilek bemutatásával idén hetedszer nyílt tárlat Vas megyében. A Tisztelet Szombathelynek címmel rendezett fal- és tértextil kiállításra lapunkban még visszatérünk, csakúgy, mint a budapesti Műcsarnokban látható Eleven textilek bemutatójára. Kölesden nem először jelentkeznek gobelin, szövött kárpit tervezők. Nevük, munkájuk ismerősként köszön vissza a kívül-belül felújított Kossuth Művelődési Ház falairól. A Gobelin-14 elnevezésű alkotócsoport e mostani kiállítással is jelzi kötődését Kölesdhez éppen úgy, mint a Budapesti Iparművészeti Főiskola gobelintanszakához, ahol mesterségüket tanulták. A 14-es szám mögött ma már nem kell az alkotók létszámát keresni, azonosítani, mert ez első bemutatkozásuk óta változik. Közös katalógusukban Baráth Hajnal, Gyimesi Ildikó, Hauser Beáta, Katona Szabó Erzsébet, Kneisz Eszter, Kovács Péter Balázs, Kubinyi Anna, Lencsés Ida, Nyerges Éva, Oláh Tamás, Örsi Zsuzsa, Pasqualetti Eleonóra, Penkala Éva, Remsey Flóra, Zelenák Katalin neve olvasható. Mi az, ami a „kézzel szőtt, valamit ábrázoló faliszőnyegekről” elsőként eszünkbe jut? Az, hogy századunk - vagy még közelebb - napjaink menynyire megváltoztatták a textilművéRemsey Flóra: Az én hadseregem (részlet) Nyerges Éva-Oláh Tamás: Csók szét évszázados múltú tartalmát. Gondoljunk arra a fonalfestö műhelyre, melyet Jean Gobelin 1440- ben alapított Párizsban. Később ennek helyén épült fel a kárpitszövő műhely, ahol a gobelinek készülnek. Akkor talán senki sem gondolta volna, hogy több évszázad múlva is lesz mondandó ezzel a művészeti ággal. Nos éppen ez az ami igazolja mindenkori képességét, hogy tud változni, alakulni nyelvével az új és újabb társadalmi rendszerekhez, korokhoz. Szövött kárpitokkal egykor főúri kastélyok, nemesi udvarházak termeiben találkozhatott az oda belépési joggal rendelkező halandó. A megválasztott, ábrázolt téma is természetesen a környezethez idomult. A ma született gobelin - és idézzük talán a már említett katalógusból Torday Aliz szavait - „a leszövött festmény lehetőségeit megtartotta, de már nem történeti jelenetek, főúri kastélyok vagy az apostolok cselekedetei adnak témát, hanem - olykor - az új festészet, a neoavantgard, a pop vagy új szubjektivizmus képei, előképei”. Ez a gondolat feltételezi azt is, hogy a gobelintervező művésznek az építészet, a festészet, a szobrászat szakmai titkait is ismernie kell. Biztos kompozíciós képességről, dekoratív látásról tanúskodnak a kölesdi képek. Amint azt a kiállítást megnyitó köszöntőben hallhattuk: „először talán a látvány ragad meg sokunkat: a gyapjú, a természetes textil melegsége, az anyag szépségét érzékeltető egyszerű szövés, diszkrét domborítások, a formák izgalmas felületei, ritmusa, dinamikája, a sok részlet szépsége, a repülni vágyó ruhák. Aztán a színek: a fonalak átmenetei, választékos keverései, gazdag árnyalások, a hideg kékek és meleg narancsvörösek harmóniái, a fehérek, aranybarnák, a halványabb, erősebb színek ritmikája, a kiáltó piros, vagy a a szolid pasztellek.” Csoportos tárlaton mindig kockázatos egy-egy alkotást kiemelve, arról szólni, elemezni, mert az nem lehet mentes szubjektív érzésektől. Ezért most is összegezzük inkább azt, ami valamennyi alkotásra jellemző. Ez pedig nem egyéb, mint a látványon túli tartalom: közös gondolkodás a környezet, az emberi kapcsolat tisztaságáért. Felelősséggel, tehetséggel, egyéni vérmérséklet sze- rintteszi ezt a Gobelin-14 alkotócsoport valamennyi tagja. „Madár, Reménység, Éjszaka, Vízparton, Kert I., Popénekes, Élet a fák alatt, Az én hadseregem” kiragadott címek is igazolják a természeti kötődést, de a reményt is, hogy a Kölesd környéki táj is ihletadója lesz az itt megjelent művészeknek, akiknek alkotásai augusztus 31 -ig láthatók a kölesdi Kossuth Művelődési Házban. DECSI KISS JÁNOS Bemutatjuk... A. Dezső Károly költeményeit Fadd-Domboriban rendezték meg a mozgássérültek országos találkozóját. E tábor lakója volt A. Dezső Károly, akinek verseiből most néhányat közreadunk. Három csendes kérdés Mit ér a tilalom, Mit ér az érték, ha megéri ha kételyeink megszegni? pogány templomában Mit ér a nyíltság, térdre rogyva ha álcaként megtisztulásért hordjuk? könyörgünk? Mondjátok! Mit ér a hit, Mit érnek az Isten, céljaink? s tekintély? melyeket mit érnek elérnénk, fényesen ha utunk ragyogó kátyúit eszméink temetni magasan nem felednénk...! S mit ér lebegve az akarat, felettünk, mely álmok ha körülöttünk és való közt szürkéllő tátongó átlag-ingoványba szakadék felett beleragadunk...? támaszt keres... ? Hitvallás Elkötelezetten Költészet! - szent székesegyház Értsétek meg...! melynek küszöbét átlépve Nincs erőm gyengének mutatni lenyűgözve térdeplek le Nekem szenvedni, márvány oltárod előtt, Elbukni és felkelni, s imára kulcsolt lélekkel vérben, szennyben fetrengeni, kérlek: gyáván vigyorgó sorsom arcába könnyezve kacagni muszáj! Segíts, hogy hű legyek hozzád...!- Értetek... Vas megye Hosszú ideje nélkülözünk egy reprezentatív, állandó népművészeti kiállítást a fővárosban. Vidéki múzeumaink legtöbbjében pedig - érthetően - a tájegység népművészeti anyagát gyűjtik, állítják ki. Mégis, ha valaki a magyar népművészet jeles és jellegzetes alkotásaiban akar elmélyedni, valamelyik megyei, városi múzeumba kell elutaznia. Hacsak nem vendégeskedik éppen Budapesten a gyűjtemény. Még a nyolcvanas években indult európai hódító útjára a szombathelyi Savaria Múzeum néprajzi gyűjteményéből összeállított kollekció. A nyugat-magyarországi népi díszítőművészet híres kiállítását Bárdosi János, a múzeum néprajzi osztályának azóta elhunyt tudós igazgatója szorgalmazta. És a rendkívül gazdag anyag sikerrel szerepel Prága, Szófia, Varsó, Krakkó, Berlin és Bécs kiállítótermeiben. Ezt a vándorkiállítást kibővítve 1984-ben bemutatták Szombathelyen is. És most egy évi Budapesten, a Néprajzi Múzeumban láthatjuk a Népi díszítőművészet Vas megyében című bemutatót, a turista- szezonra legalább így csökkentve a nemzeti kiállítás hiányát. A nép nem alkot öncélú művészi tárgyakat, hanem csak használati eszközeit díszíti. E használati tárgyakon megjelenő művészetet nevezi a szakirodalom a nép díszítő művészetének. Bizonyos használati eszközöket - tükrösöket, borotvatartókat, mángorlókat, sulykolókat, pásztorbotokat, juhászkampókat - a tárgyakhoz, anyagukhoz illeszkedő technikával állandó motívumokkal díszítettek. A Vas megyei gyűjtemény különösen gazdag pásztorfaragásokban. Különleges és korai anyaggal is rendelkeznek. A18. században geometrikus, ékrovásos technikákkal, később a tájra jellemző spanyolozással, karcolt díszítéssel vagy domború faragással készültek e tárgyak. Az előbbiek mértani díszítményeit a szabadabb vonalvezetésű növényi ornamentika, a virágdíszítés követi, majd a múlt század elején megjelent az alakos ábrázolás is. A spanyolozásról az 1830-as évektől van emlékünk Vas megyéből. A fa kivájt, kifaragott mélyedéseibe spanyolviaszt nyomkodtak. A pásztor saját magát és szeretőjét, cimboráját, a betyárt gyakran faragja csakúgy, mint vallásos és hazafias jelképeket. Az alakok híven ábrázolják a kor öltözködési szokásait, viselettörténeti dokumentumot szolgáltatva ezzel. A néprajzkutatást Vas megyében a 18. században Bél Mátyás neve fémjelzi. Itt folytatta Sebestyén Gyula és Vikár Béla a népköltészet gyűjtését. Kárpáti Kelemen, az első múzeumigazgató 3600 tárggyal alapozta meg 1900 és 1914 között a néprajzi gyűjteményt, amelyet a két világháború között Pável Ágoston emelt magas szintre. Dömötör Sándor néprajzos igazgató 1949-től 1956-ig Vas megyei kutatásaival a magyar etnográfia történetébe írta be nevét. Az elődökhöz méltán folytatta a gyűjtést-kutatást Bárdosi János. Az ő emléke előtt tiszteleg ez a kiállítás. KÁDÁR MÁRTA Hauser Beáta: Baleset Katona Szabó Erzsébet: Ruhák Vas megye népművészete
