Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-13 / 193. szám
1988. augusztus 13. /TOCNA ^ 6 ^NÉPÚJSÁG Soós Nagy Szabolcs és Jantner János a fehérjeprogramról- Kezdjük talán egy személyes vonatkozású kérdéssel: Ön mezőgazdasági mérnök és amellett, hogy a KSZE-nél kereskedelmi főosztályvezető, vezetője a termelési rendszer fehérjeprogramjának is. Milyen előzmények után?- Azt túl hosszú lenne elmondani. Kezdhetem a családi indíttatással. Amikor pályát választottam, édesapámat követtem. Szüleim még a húszas években - én csak jó évtizeddel később születtem - települtek át Erdélyből. Gödöllőn laktunk, szinte „kéznél volt” az ottani agráregyetem. Állatorvos szerettem volna lenni, kétszer is megkíséreltem, nem sikerült a felvétel, az agráregyetemen szívesen fogadtak. Hatvanban végeztem, három helyre hívtak, végül téeszbe kerültem, Baranyába, ahol tíz év után a Bólyi Mező- gazdasági Kombinátba kerültem. Ott dolgoztam csaknem tizennyolc évig, tavaly november elsejével kerültem jelenlegi munkahelyemre. A bólyi kombinátban én is foglalkoztam a szójával - e gazdaság kezdeményező és élenjáró mártöbb mint egy évtizede a fehérjetermelés fejlesztésében -, mi sem természetesebb, minthogy itt ezt is folytatom, lévén most már a kormányprogram része, a KSZE is felvette növényei közé a szóját, meg a borsót és a program gondozását a megnagyobbodott területen Bóly már nem tudja ellátni. Egyébként, hogy visszatérjek a családi indíttatásra, apám uradalmakban dolgozott, a háború után sok helyen volt, végül is a Tenyészállatforgalmi Gazdasági Iroda főelőadójaként ment nyugdíjba. Édesanyám is ebben a szakmában dolgozott, a Kisállattenyésztési Kutatóintézetben, részt vett Anghi professzor mellett a prémesállatok honosításában. Apósom, Báldy Bálint, Kossuth-díjas - hatvanban kapta az elismerést baromfine- mesítési eredményeiért. Unokabátyám és egyik sógorom téeszelnök... I- így családi, rokonsági összejövetelkor óhatatlanul „szőnyegre kerülnek” a mezőgazdasági témák. Vagy „száműzik” őket?- Elkerülhetetlen, hogy beszéljünk róluk.- Ami a fehérjeprogramot illeti, hadd kezdjem a kérdéseket azzal, amit az átlagolvasó tudhat magáról a fehérjéről. Ez egy különleges, igen bonyolult szerves vegyület. Az állati, emberi táplálékban a zsírok és szénhidrátok képezik az „üzemanyagot”, a fehérjék a szervezet „építőkövei”. Az előbbiek, túlfogyasztás esetében zsírként halmozódnak fel a szervezetben, az utóbbiak „feleslege” is átalakulhat „üzemanyaggá”, de ez fordítva nem áll. Az embernek, állatnak nélkülözhetetlen tápanyaga a fehérje, ami csak a növényekben termelődik, elfogyasztása után - átalakulva - beépül a szervezetbe.- Igen, természetesen, ám amit mondott, az csak nagyon leegyszerűsítve igaz. Az embernek szüksége van állati - értékesebb - és növényi - egyszerűbb - fehérjékre egyaránt. Nos, a növényi fehérjék talán sok tízezernyi fajtája közül kiemelkedik a szója fehérjéje. Ez megközelítően teljes biológiai értékű, lévén legközelebb az állati fehérjéhez.- Eljutottunk tehát a szójához. Amiből - nemrég olvastam - évi hatszázezer tonnát importálunk, nyugati piacokról, még Grósz Károly chicagói látogatásán is szó esett róla, nevezetesen, hogy az ottani tőzsdén egy harmincezer tonnás szójaszállítmánynál akár háromnegyedmillió dollár is lehet a különbség attól függően, hogy délután ötkor, vagy hatkor kötik meg az üzletet.- Igen, a szója. Habár előre kell bocsá- tanom, hogy a fehérjeprogram nem azonos a szójaprogrammal, noha ennek van benne döntő jelentősége. Ide tartozik a borsó, a lóbab és a csillagfürt is. A tavaly meghirdetett program e négy növény termesztésének fejlesztését tűzi ki célul. I - Takarmányborsóról van szó?- Ezt, hogy takarmányborsó, el kell felejtenünk, minthogy azok a nagy hozamú fajták, amelyek most előtérbe kerültek, emberi táplálkozásra és állati takarmányozásra egyaránt alkalmasak. I- Mi indokolta a fehérjeprogram meghirdetését?- Évtizedekkel ezelőtt, de főleg a háború előtt ez nem merülhetett fel, az állattenyésztésben - hizlalásban -, az akkori állatfajtáknak elegendő volt az a fehérje, amit a különféle ceritáliákban - gabo- nanemüekben - kaptak. Ma azonban, ha máról holnapra megszűnne a szó- jaimport lehetősége - évi hatszázezer tonnáról van szó -, egyszerűen ösz- szeomlana a broilerbaromfi-, a hússertés- és a szarvasmarha-tenyésztésünk, tojástermelésünk.- Minden bizonnyal így van, hiszen a minap a döbröközi téeszelnök mondta mikor ott jártam, hogy tavaly ősszel nem jutottak szójához, ennek következtében napi tizennyolc dekával csökkent a hízóállomány súlygyarapodása, és egyhónapos késéssel lett „kész”, kerülhetett értékesítésre a hízósertés-állomány. Ez a „katasztrófa” is motiválta azt a döntésüket, hogy az idén, kétszáz hektár szójával kapcsolódjanak be a fehérjeprogramba.- Nemcsak náluk volt probléma. Mindenesetre a szójatermesztés fejlesztése arra irányul, hogy mind nagyobb mértékben - teljes egészében nem lehet - függetlenítsék magukat a gazdaságok az importtól, az áringadozásoktól - most egyébként emelkedőben vannak az árak a legnagyobb szójatermelő amerikai országokban bekövetkezett aszály miatt. I- Létezik valamiféle országos fehérjemérleg?- Nincsenek nálam pontos adatok - Mohácson van nemcsak a lakásom, öt éve épített új családi házam, hanem az irodám is, - de néhány adatot elmondhatok. Az országban ma évi 2,3 millió tonna vágóállatot állítanak elő. Az állatállomány fehérjeigénye 1,8 millió tonna. Ennek kétharmadát megkapja gabonaneműek- ben, egyharmadát kell fehérjenövényekkel kielégíteni, pontosabban ami ebből a szóját illeti, feldolgozott szójadarával. Itt - jelenleg - nélkülözhetetlen a nagy meny- nyiségű import. A hatszázezer tonna igen sok, ha a tavaly prognosztizált árat nézzük, 265 dollár/tonna, akkor is 160 millió dollár, de ma már 350 dollárért lehet csak kapni és ez is még minden bizonynyal tovább emelkedik. És ebben még a szállítás költsége nincs benne. I- Mivel ösztönzi a kormányzat a fehérjetermelést?- A termelő a szójához tonnánként 2500 forint állami támogatást kap, a feldolgozásért további kétezer forint jár. I - Feldolgozás?- Igen. A szója ugyanis enélkül nem használható takarmányozásra. íze kesernyés, az állat nemigen szokná meg, olyan anyagok vannak benne, amelyek akadályozzák a fehérjék átalakulását az állat szervezetében. Hőkezeléssel, extru- dálással semmisítik meg ezeket az anyagokat. Ám a szójában a 35-37 százalék fehérjén kívül jelentős mennyiségű - mintegy 19-21 százalék olaj is van. Ezt extrahálással vonják ki a szója egy részéből. Ugyanis az olajtartalom bizonyos esetekben - főként növendékállatok takarmányozásához - szükséges, ám véghizlalásnál felhasználva rontja a szalonna minőségét. I - Érezhető már a program megvalósulása?- Természetesen. Magyarország a szója szempontjából számításba vehető területek északi határán van. Itt mintegy hat-hétszázezer hektár alkalmas termelésre. Ha azt nézzük, hogy ugyanarra a területre ötévenként lehet - növényvédelmi okokból - szóját vetni, így mintegy 120 ezer hektár az, amin évente biztonsággal - 2,2-2,3 tonnás hozammal - termelhető. A program 1990-re 65 ezer hektárra irányozza elő a területet - a borsóét ennek kétszeresére - és elmondhatjuk, hogy ez máraz idén realizálódott. A terület mindkét növénynél csaknem megkétszereződött. A borsó ugyanis az országban csaknem mindenütt termeszthető. Háromtonnás átlaggal számolva egy hektár 24 ezer forint árbevételt hoz, a szója kéttonnás terméssel - támogatással együtt - 26 ezret. Ez meghaladja a hattonnás búzatermés bevételét. I- Mint már említette, rendszerük bekapcsolódott és igen intenzíven foglalkozik a fehérjeprogrammal.- Mi is elkészítettük saját fehérjeprogramunkat. Igen kedvező helyzetben voltunk, vagyunk, nemcsak azért, mert működési területünkön igen sok az a déli fekvésű terület, amely alkalmas szójater- mesztésre. A bólyi kombinát ugyanis már korábban rákapcsolt, már évek óta látja el az országot vetőmaggal - a világon meglévő töb mint háromszázból nálunk tizenegy az elismert fajta -, vetőmagot exportál Jugoszláviába, cserébe feldolgozott, főleg humán célokra szolgáló szójaterméket kap. I - Humán célokra?- Igen. A szója ugyanis nemcsak állati takarmányozásra alkalmas, hanem a fejlett táplálkozáskultúrával rendelkező országokban nagy a jelentősége, szerepe e területen is. Sokféleképpen használható fel a háztartásban, lévén nagy, az állati fehérjével csaknem azonos fehérjetartalma, sokat használ fel belőle a húsipar és a konzervipar, olaja is sokoldalúan használható fel, főleg a gyógyszeriparban. I Mit tett és tesz a rendszer, a KSZE?- Foglakozunk a szójtermesztés teljes vertikumával. Már a télen szerveztünk előadásokat, ahol a talajelőkészítéstől a vetésen, növényvédelmen keresztül a betakarításig tájékoztattuk a szakembereket, kiadványt is jelentettünk meg ezzel kapcsolatban, partnereink rendelkezésére bocsátjuk az itteni területre alkalmas vetőmagot, a technológiát és technikát, nemcsak a termesztéshez, hanem a feldolgozáshoz is. I- Gondolom, megfelelő gépeket is kellett beszerezni...- Nem. Már ami a termesztést illeti. A meglévő gépállomány alkalmas a szójához, némi kiegészítéssel. A szemenkénti vetőgéphez speciális tárcsa, a gabona- kombájnhoz flexibilis kasza szükséges. A szója alsó hüvelyei ugyanis hat centiméterre vannak a talajtól, a kaszával „ko- pirozni” kell, igazodni a talajegyenetlenséghez, különben nagy lenne a betakarítási veszteség. Előny az, hogy a szója betakarítása időben a kalászosok és a kukorica közé esik, így javítani lehet a kombájnok kihasználtságát. A növényvédelem gépei is természetesen alkalmasak a szójához, borsóhoz. Segítünk a szója feldolgozásában is. A világon különböző technológiák vannak, közülük az itteni alkalmazásra legmegfelelőbbet hozzuk, hoztuk be. Az extrudálásnál - a szója- magban lévő káros anyagok semlegesítésénél - van az úgynevezett száraz és a nedves eljárás. Mindkettőt alkalmazzuk. Zombán már működik az új feldolgozó- üzem. Alkalmasak a meglévő és többnyire használaton kívüli lucernaszárítók is - némi átalakítással - a szója feldolgozására. Ebben is segítünk. És természetesen, szakembereink rendszeresen látogatják a partnereket, melyek rákapcsoltak a szója és a borsó termesztésére, adnak szakmai tanácsokat. I - Hol tartanak?- Országosan 65 ezer hektáron termesztenek szóját az idén, a mi területünkön ebből 22 ezer hektáron. Országosan a borsó területe 120 ezer hektár - nálunk az arány hasonló a szójáéhoz. Hozzá kell azonban tenni, hogy a gazdaságok nagy része kis területtel - némelyik 20-50 hektárral - kezdte kísérletképpen, és ha beválik, jövőre növeli a területet. Í- Várható tehát, hogy a program sikeres lesz?- Optimisták vagyunk. Mindent megteszünk, hogy sikerüljön. így vélekednek partnereink is. Egyébként is a búza vetésterülete csökkenni fog, hasonlóképpen a termesztett szálastakarmányoké, helyébe a szója és a borsó léphet. Es talán még egy növény, amivel - perspektívában - lehetőséget látunk, ez a repce, amely beltartalmilag hasonlít a szójához, ám talaj- és éghajlati adottságok tekintetében kevésbé igényes. I- Tekinthető ez termelési struktúraváltásnak a mezőgazdaságban? Amiről manapság sok szó esik népgazdasági méretekben. Amivel az országos pártértekezlet is foglalkozott.- Természetesen. I - Köszönjük a beszélgetést. MÚLTUNKBÓL Nincs és nem lehet olyan helyzetben az utókor, hogy felmentést adjon az 1919. év gyilkosainak; nem lehet felmentést adni azoknak, akik a Magyar Tanácsköztársaságot megdöntve, szerte az országban pogromok sokaságát hajtották végre... Haladó gondolkodású emberek sokaságát mészárolták le hetek alatt. A hatalom visszaszerzésétől megittasult, megkergült kispolgárság, a nemzeti hadseregnek titulált különítményesektől támogatva egymás után hozta - vagy hozatta - meg az úgynevezett népitéletet, hajtotta végre a „népi igazságszolgáltatást”, amely minden jogalapot nélkülözött... A különítményes fehérterror különösen 1919 augusztusában és szeptemberében dühöngött. S amikor véghezvit- te tettét, augusztus 24-én a templomokban Te Deum-ot és a Himnuszt énekelték... A gyilkosok nem válogattak sem az eszközökben sem a személyekben. Számukra teljesen mindegy volt, hogy kinek életét oltják ki, valójában ki mit tett a proletárhatalomért, megyei vezető volt-e, vagy csak egy kicsi üzemi konyha vezetője, egy szakszervezeti alapszervezet pénztárosa, vagy pedig 1-2 holdas paraszt, aki alig találkozott a közélettel, mert márciusban-májusban vetni és kapálni kellett... 1919 augusztusában Tolna megyét is elérte a terrorhullám. A tiszti különítmény Prónay Pál vezetésével Gerjen és Dunaföldvár térségében lépett a megye területére. Útját az akasztófák szegélyezték, rettegés ülte meg a tájat, amerre elvonultak. Szekszárd Tolna, Fadd, Paks, Du- naföldvár, Cece, Simontornya, Tamási története véres napokat jegyezhetett fel... A burzsoázia megbocsáthatatlan bűnnek tartotta a feltörő, létszámában és szervezettségében mind erősebb proletariátus, történelmi küldetésének megfelelően, kísérletet tett a politikai hatalmának megteremtésére, s e politikai hatalom birtokában megkezdte a tulajdonviszonyok átalakítását, kisajátítva az ipari, a kereskedelmi és banktőkét, valamint a nagy- és középbirtokokat. A magyar burzsoázia soha nem feledte, hogy a Magyar Tanácsköztársaság megszüntette a viri- lizmust, s a dolgozó lakosság minden rétegét képviselethez juttatta az önkormányzatokba, kezdve a községektől a megyéig, és a Tanácsok Országos Gyűlésében is. Számontartotta, hogy az 10 000 és 100 000 holdas feudális-tőkés nagybirtokokat felszámolta, és a parasztság kezére adta azt használatra, létrehozva azokon az első mezőgazdasági termelőszövetkezetet és állami gazdaságokat. Azt is megbocsáthatatlannak tartották, hogy a hadsereg és a városok élelmezésére igénybe vették a nagybirtokokon felhalmozott élelmiszerkészleteket, s hogy a bérháztulajdonosok kárára normális lakáshoz juttatták a putrik lakóit. A kivégzések helye és időpontjai megyénkben: 1919. augusztus 8-án: Fadd; 9-én: Paks; 10-én Dunaföldvár, Paks, Ozora és Szekszárd; 11-én: Simontornya; 13- án: Tolna; 14-én: Szekszárd; 16-án: Fadd és Madocsa; 17-én: Szekszárd, Cece és Bogyiszló; 18-án: Tamási; 20- án: Dunaföldvár; 24-én: Ozora; 26-án: Alsóleperd; 27-én Tengelic; 28-án: a Ge- menci erdő; 29-én: Fadd; szeptember 6- án Gyönk. A mártírokat akasztással, agyonlövés- sel végezték ki, vagy halálra kínozták az áldozatokat. A hivatalos szervek titkolni igyekeztek a különítményesek tömegvérengzését. A magyar belügyminiszter még arra is képes volt, hogy kiadja a 103/1919. számú körrendeletét, amelyben a többi között a következőket állapította meg: „A kormányzati rendszerben beállott változás alkalmából több oldalról hangzik el az az aggodalom, hogy az elmúlt rendszer hívei kíméletlen üldözésben fognak részesülni. Az ilyen alaptalan aggodalmakkal szemben kijelentem, hogy a jelenlegi kormány a szigorú jogrend alapján áll...” A rendelet kelte: 1919. augusztus 17. Talán éppen azokban a percekben dördült el a sortűz a szekszárdi vasúti töltés oldalánál, s halt hősi halált Bertók Ró- bertné, Prantner János, Bencze Ferenc, Gróf Pál, Kecskés Ferenc, Wachtel Károly Gábor, Kovacsics György, amikor a belügyminiszter a fenti rendelet alá odakanyarította nevét. De ezen a napon végezték ki Cecén a két Cséby testvért, és Bogyiszlón Hága Mihályt. A belügyminiszter tehát alaptalannak minősített minden híresztelést, pedig ekkor már több mint egy héten át garázdálkodott a Prónay különítmény a megyénkben. S előtte a Duna-Tisza közén hasonló gaztetteket követett el. Prónay maga is meghazudtolja a magyar belügyminisztert. Ó azok közé tartozott, aki leírta saját maga és csoportjának rémtetteit. írásából is tudjuk, hogy Dunaföldvárra érve közölte a fogadására egybegyűltekkel, hogy a kö zségben átvette a halmat, és követelte, hogy mindazokat akik a burzsoá rend ellen izgattak és a proletárhatalomért tettek, adják ki. Érkezésük délutánján pedig temetői koszorúzást szerveztek, „...ahol Giczey szds az ő ügyes modorában egy olyan gyújtó beszédet tartott, amelyre aztán a tömeg visszajövet, már nekivadulva követelte a bűnösök kivégzését. Elsőnek egy apát fiával a patikánál levő lámpavasra lett felakasztva (...) Ezen felbuzdulva még néhány terrorista, azután zsidó lett meglincselve. A szaty- mazi és a dunaföldvári kivégzések híre futótűzként terjedt...” Ugyancsak Prónayt idézzük, aki a si- montornyai eseményeket is leírta: „Segédtisztemmel, Apostolovics Sándor főhadnaggyal lóháton előre lovagoltam Simontornyára, amely helyiséget Rády József szds gépfegyverkülönítményével tartott megszállva. Ő még a kom- mün idejéből ragadt itten tisztjeivel - megfelelően tájékoztatott engemet azon egyénekről, akik a szovjet rezsim alatt exponált kommunistáknak bizonyultak. Amint különítményem megérkezett, ezeket nyomban összefogattam és a legközelebbi akácfára felköttettem” (Ekkor nyolc embert végeztetett ki.) A belügyminiszteri rendeletén a tinta még meg sem száradt, amikor augusztus 18-án Tamásiban történt tömeges kivégzés. Erről egy 22-én kelt csendőrségi táviratból a következőket tudhatjuk meg: „Folyó hó 18- án a fehérterror-csapat által Kertész Ármin, Józef Antal, Eisler Miksa, Hirsch Ferenc tamási, Reich Béla, Molecz Géza, Gyenis Antal, Udvardy Vince, Goldschmidt Jenő és Molnár György, Fischer Pál dombóvári lakosok akasztattak fel, stop. Kőhalmi István és Sitkéi István pél- pusztai lakosok hullája felakasztva az adorjáni pusztai erdőben találtatott fel, stop” A táviratban ezt követően felsorolták azoknak a nevét, akiket a különítményesek nyilvános botozással kínoztak, majd a távirat így fejeződik be: „Magukkal vitt egyének neve, száma és illetőségi helyei megállapítható nem volt" A fentiek is elégségesek ahhoz, hogy bizonyítsuk, nem spontán megnyilvánulások voltak a tömeges kivégzések, hanem tudatosan előkészített gyilkosságok. Mégis ide kívánkozik dr. Gaál Dezső visszaemlékezése, aki 1919-ben mint törvényszéki jegyző működött Szekszár- don. Sok eseménynek szem- és fültanúja volt, s neki jutott osztályrészül, hogy a harmincas években hivatalból foglalkozzék ezekkel az ügyekkel. Terjedelmes visszaemlékezésben írta le többek között az első szekszárdi kivégzés előkészítését. íme: „Augusztus 8-án megjelent 17 tagból álló hadnagytól százados rangú tiszti különítmény, egyenesen a fogházba tartottak, elverték a letartóztatottakat, majd este gyűlést tartottak, s ezen elhatározták, hogy kiket fognak 10-én kivégezni. 9-én szombaton, félholtra verték a foglyokat, majd 10-én, vasárnap a templomból kijövő tömeget a fogházhoz hívták, ott izgató beszédet tartottak, közölték, hogy kivégzések lesznek, kötélre lesz szükség, hozzanak. A tömeg megvadult egyes tagjai hoztak is. A fogházban az igazságügyi hatóságok tiltakozása és kérése a készülő akció ellen eredménytelen volt. Mint a kutyákat, pórázon egyenként kivitették a vásártérre, számszerint 17-et, ahol gyermekekből és felnőttekből néhány ezerből álló tömeg várta őket. A tiszti különítmény egyik tagja a nevek felolvasása után nyolc egyénre: Aranyos György, Soós Sándor, Tánczos Vendel, Bertók Róbert, Kovács Sándor, Deák Miály, Ocskó László és Mautner Gyulára néhány hangadó kimondta a halált, s azután egyik tiszt sajátkezűleg felakasztotta őket. * Ezekben a napokban szerte a megyében megkoszorúzzák a mártírok sírjait, emléktábláit. Az utókor tisztelettel hajtja meg a megemlékezés zászlaját a hősök előtt. Fiatalok és idősek állják körül a sírokat, jelenlétükkel is hitet téve arról, hogy vannak folytatói az általuk megfogalmazott célok megvalósításának. K. Balog János Hétvégi
