Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-02 / 183. szám

1988. augusztus 2. 2 NÉPÚJSÁG A koktélparti mérlege A tanács vb tárgyalta Az élelmiszer-alapellátás Pakson Bogor indonéz város alighanem beke­rül a kambodzsai történelembe: helyet adott a kambodzsai polgárháborús felek legelső, noha még nem hivatalos találko­zójának. A kötetlen koktélpartin jelen volt Hun Sen, a Kambodzsai Népköztársaság miniszterelnöke és a vele szemben álló koalíció mindhárom frakciója - Norodom Szihanuk herceg fia, Sonn San volt mi­niszterelnök és Khieu Samphan, a pol- potista Vörös Khmer forma szerinti veze­tője. Ott voltak - Kína kivételével - a konf­liktusban érdekelt külső felek képvise­lői is. Bogor szerencsére e puszta ténynél jobb mérleggel zárult, még akkor is, ha a Vörös Khmer miatt ezúttal nem született közös közlemény, vagy-teljes körű meg­állapodás. Hun Sen, illetve Szihanuk her­ceg (őt formálisan a fia képviselte, de gyakorlatilag „ott volt" Bogorban) meg­békélési koncepciója közeledett egy­máshoz, igazolva, hogy van értelme a to­vábbi párbeszédüknek. Legközelebb ok­tóberben találkoznak. A kölcsönös en­gedmények bázisán körvonalazódni lát­szik egy leendő Nemzeti Megbékélési A DPA nyugatnémet hírügynökség írást szentelt a romániai falurombolási akciónak, így vélekedik: Szemtanúk szerint rettegés ke­rítette hatalmába Románia falusi lakosságát. A tárgyilagosan hangzó „településrendszere­zési” tervek több ezer romániai falu lerombo­lását jelentik. A Kárpátok ívén belül és attól keletre mintegy 8000 falut akarnak a föld szí­nével egyenlővé tenni. A falvak lakói retteg­nek a buldózerektől - mondotta egy szakér­tő, aki három hetet töltött a balkáni ország­ban. Senki nem tudja pontosan, mikor hajtják majd végre a betonkockákba való átköltözte­tést A becslésekben 3-4 millió ember „áthe­lyezése” szerepel. Hans Bergel, a Münchenben megjelenő Siebenbürgische Zeitung (Erdélyi újság) cí­mű lap főszerkesztője arról ír, hogy már 1974-ben hallott a tervről. A nyilvánosság előtt Ceausescu elnök első Ízben 1988 feb­ruárjában szólt szándékairól Bukarestben, városi tanácselnökök egy tanácskozásán. A Neuer Weg című romániai német nyelvű lap közölte: „Jelenleg minden járási tanács­nál szakemberekből álló munkacsoportok A Nyugat-Berlint az NSZK-val össze­kötő gyorsvasút várhatóan 1996-ra ké­szül el, s hárommilliárd nyugatnémet márkába fog kerülni. A Berliner Morgenpost című nyugat­berlini lap vasárnap közzétett értesülései szerint az NDK és az NSZK illetékeseinek az elmúlt hónapokban folytatott puhato­lózó tárgyalásain, valamint a két közleke­dési miniszter július elején folytatott meg­beszélésein a legtöbb fontos kérdésben már egyetértés van a gyorsvasút terve­zett építéséről. Nyugat-Berlin vasúti összeköttetésé­nek javítása immár évek óta az egyik fő téma az NDK és Nyugat-Berlin, valamint az NDK és NSZK közötti tárgyalásokon. Eddig viták voltak a sebesség felső hatá­rának megállapításában és a pálya kije­lölésében. A Berliner Morgenpost szerint az NDK Tanács, amely megrendezné az esetleg koalíciós kormányt hozó választásokat. Mindez véget vethetne a vérontásnak, ami az országot a polpotista rémuralom­ból kivezető jelenlegi kormánynak is alapvető szándéka. Nem meglepő, hogy az első találkozó nem oldotta meg egy csapásra Kambo­dzsa több évtizedes konfliktusait. A törté­nelmi terheken túl természetes, hogy minden fél minél jobb pozíciókra törek­szik a hatalami alkudozásokban. Phnom- pen ezért nem hajlandó kormánya vá­lasztások előtti feloszlatására, amit az el-. lenzék ezúttal „közvetett” formában kö­vetelt. A Szihanuk által elképzelt koalíció egyébként minden fontos posztot felsze­letelne a négy fél között a minisztériumok és a megyei szervek élén négy vezető kollégiuma állna. A legsúlyosabb nézet- különbség ismét csak a polpotista had­erő kérdésében merült fel. A herceg in­dítványa hazahozná mind a három ellen­zéki haderőt, amelyek megtartanák elkü­lönültségüket, egy fomálisan koalíciós vezérkar fogná össze őket a néphadse­reggel. Phnompen számára ez nem csu­vizsgálják a községek szerkezetét, nagysá­gát, gazdasági teljesítőképességét. * Eddig főként erdélyi szász falvakat semmi­sítettek meg: a Nagyszeben melletti Neppen- dorfot, Grossaut (Kereszténysziget - Cris- tian), Brassó megyében Seident (Feketeha­lom - Codlea), Weidenbachot (Vidombák - Ghimbav), Marienburgot (Földvár - Feldioa- ra), Tartlaut (Prázsmár - Preimer), Brenndor- fot (Botfalu - Bőd), Neustadtot (Keresztény­falva - Cristian), Heldsdorfot (Höltövény - Halchiu), Schirkanyent és Honigberget (Szászhermány - Harman) XIII. századi dóm­szerű templomával. Elérték a buldózerek Voi- la, Apata és Racos (Apáca és Alsórákos - mindkettő magyarlakta falu - a szerk.) és Pa- rau, valamint Bran (Törcsvár) román falvakat is. Csak a Bran feletti híres Dracula-vár marad meg a tervek szerint idegenforgalmi látvá­nyosságnak. Az egyetlen remény most az UNESCO. A szervezet azt fontolgatja, hogy az évszázados falvakat ENSZ-műemlékvédelem alá helyezi - írja a DPA. beleegyezett, hogy az Inter-City-Exp- ress Ice-szabványnak megfelelő gyors­vasúti pálya épüljön, amelyen kétszáz ki­lométeres óránkénti sebességgel szá­guldhatnak a vonatok. Megállapodtak abban is, hogy nem a személyforgalom által jelenleg használt Berlin-Magdeburg-Hannover közötti pályát építik-át, hanem az északabbra fekvő, most főleg teherszállításra igénybe vett Berlin- Stendal-Hannover vonalon építik fel az új gyorsvasúti pályát. A bonni közlekedési minisztérium ille­tékeseinek véleménye szerint - írja a nyugat-berlini lap - várhatóan még az idén aláírják az NDK-val a hivatalos meg­állapodást. A tervezésre mintegy három esztendőt szánnak, míg a pálya megépítése várha­tóan négy évet vesz igénybe. pán a polgárháború elkerülése szem­pontjából elfogadhatatlan (márpedig épp ez az egész nemzeti megbékélés értel­me), hanem azért is, mert nem teljesül a legfontosabb feltétel: a polpotista ve­szély kizárása. Ami nélkül - főleg, ha foly­tatódik az ellenzék külső katonai támo­gatása - felidéződne a népirtók visszaé- térésének fenyegetése. Hun Sen e külső beavatkozás megszüntetését tartja a kulcskérdésnek. A legtöbb résztvevő - értelemszerűen Khieu Samphan kivételével - egyetértett abban, hogy a vietnami katonai jelenlét a polpotista katonai veszély kiiktatásával szüntethető meg a leggyorsabban. E fel­ismerés Bogor minden vendégét közel hozta a megoldás kimunkálásához. A párbeszéd további kimenetele főleg attól függ, miként számol helyzete újabb rom­lásának következményeivel a Vörös Khmer, s miként foglal állást támogatója, Kína. Peking egyébként elvben a sziha- nuki hatalom visszaállításához vezető politikai rendezés híve, a Vörös Khmer támogatásáról azonban nem mond le ad­dig, amíg vietnámi csapatok vannak Kambodzsában. Ami ezt illeti, bárhogy is alakuljanak a továbbiak, nagy szolgálatot tett a politikai megoldás lehetőségének. FÜZES OSZKÁR BUDAPEST - Grósz Károly minisz­terelnök hétfőn a Parlamentben fogadta Estéé Laudert, a világszerte ismert koz­metikai cég alapítóját és fiát, Ronald Lau­der amerikai közéleti személyiséget, va­lamint a Lauder cég más vezető képvise­lőit. Eszmecserét folytattak azokról a le­hetőségekről, amelyekkel a világcég képviselői hozzájárulhatnak a ma­gyar-amerikai kapcsolatok fejlesztésé­hez. A találkozón jelen volt Mark Palmer, az Egyesült Államok budapesti nagykö­vete. MASZKÁT - Öbölmenti kőrútjának harmadik állomására, az Ománi Szultán- ságba érkezett az iráni külügyminiszter­helyettes. Mohammad Ali Besarati az irá­ni államfő levelét adja át Kábusz bin Szaid ománi szultánnak. Mint Besarati el­mondta, az üzenet a biztonsági tanács tűzszüneti határozatáról vallott iráni ál­láspontot tartalmazza. Hozzátette, hogy hasonló üzenetet adott át kőrútjának elő­ző két állomásán, az Egyesült Arab Emír­ségek és Katar vezetőinek is. Abu Dzsa- bibán, kőrútjának első állomásán Besa­rati kijelentette, hogy országa hajlandó még a tűzszünet életbe lépése előtt köz­vetlenül tárgyalni Irakkal. A New York-i ENSZ-misszió szóvivője cáfolta Besarati kijelentését, hangsúlyozva, hogy Tehe­rán álláspontja a közvetlen tárgyalások­ról nem változott. A szóvivő elmondta, hogy Irán kész ugyan szemtől szembe tárgyalni Irakkal, de ennek még nem ér­kezett el az ideje. WASHINGTON - Esetleg külföldön kezdik forgatni az őszi televíziós idény filmjeit a hollywoodi producerek, mert 22 hetes tárgyalássorozat után sem sikerült megegyezniük a sztrájkoló forgató­könyvírókkal. A vitában még az amerikai kormány megbízottja is megkísérelte a közvetítést, de eredménytelenül: a tár­gyalások a hét végén ismét megszakad­tak. BONN - Hans-Dietrich Genscher nyu­gatnémet külügyminiszter csütörtökön há­romnapos munkalátogatásra Jugoszláviá­ba utazik, Budimir Loncsar jugoszláv kü­lügyminiszter meghívására - közölte hét­főn a bonni külügyminisztérium. Az egész települést, a lakosság leg­szélesebb körét érintő kérdést tárgyalt legutóbbi ülésén a Paks Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. A város élelmi­szer-alapellátásában való közreműkö­désről számolt be Sólyom Zoltán, a Tolna Megyei Népbolt Vállalat igazgatója és Rauth János, a Paks és Vidéke Áfész el­nöke. Az áfész tevékenységéről szólva el­hangzott, hogy üzleteiket, a városban működő egységeiket 1968 és 1981 kö­zött építették, azóta fejlesztési lehetősé­geik nagy részét az élelmiszerboltok be­rendezéseinek pótlására, korszerűsíté­sére fordítják. Ezek ugyanis sokkal költ­ségesebbek, minta más jellegű kereske­delmi egségeké. Ma már az elöregedett hűtőberendezések folyamatos cseréjé­vel sem tudnak lépést tartani, a tőlük el­várt hálózati fejlesztést még a városi ta­nács által ígért anyagi támogatással sem tudják realizálni. Részben ugyancsak a pénzszűkére, pontosabban a rendkívül alacsony keresetekre vezethető vissza a nagy fluktuáció, az, hogy nem tudnak ál­landó, stabil kereskedelmi létszámot ki­alakítani, az egykori áfésztanulók másutt keresnek munkát. Az előterjesztésben szó esett továbbá a beszerzési politikáról, amiből csak egyetlen gondolatot emelünk ki. A sütő­ipari termékekből az ellátás nem megfe­lelő, a fő szállító, a paksi kenyérgyár el­avultsága, kapacitása miatt nem tud szükséges mennyiségű és minőségű ke­nyeret szállítani, igaz, az elképzelések szerint még ebben az évben sor kerül a rekonstrukcióra. így a dunaújvárosi vál­lalattól és magánvállalkozóktól próbálják a hiányzó mennyiséget beszerezni. A Mint emlékezetes, ez év elején meg­alakult a Vállalkozók Országos Szövet­sége (népszerű rövidítéssel a VOSZ), né­hány hete pedig arról kaptunk hirt, hogy e szervezeten belül létrejött a kiskeres­kedőknek egy külön tagozata. Ebből az apropóból kérdeztük meg dr. Frischer Sándort, a Kiskereskedők Országos Szervezete (Kisosz) Tolna megyei titkárát, hogy mi a véleménye a potenciális konkurenciáról. Nem tarta­nak-e attól, hogy tagjaik az új érdekkép­viseleti szervezethez pártolnak át? Mit tesznek pozíciójuk megőrzése érdeké­ben? ,- Nem tekintjük itt a megyében a VOSZ-t konkurenciának, az legföljebb a budapestiek szervezete lesz, vélemé­nyem szerint, de a kiskereskedők közül ott is ötven tagja van mindössze. A tevé­kenységünk megújítására, tagjaink minél jobb képviseletére törekszünk ugyan ál­landóan, de ennek semmi köze a VOSZ- hoz, attól teljesen független folyamat. Bár a Kisosz-tagság önkéntes, Tolna megyé­ben - s alig akad rajtunk kívül ilyen me­gye - a kiskereskedők szervezettsége 100 százalékos, s tagjaink száma nem­hogy csökkenne, hanem dinamikusan emelkedik. Míg ez év elején taglétszámunk 856 fő volt, napjainkra ez a szám 918-ra emel­kedett, az alkalmazottakkal, segítő csa­ládtagokkal együtt eléri az 1560 főt. A kiskereskedőink által lebonyolított forgalom meghaladja a megyében az évi hozzászólásokban elhangzott, hogy a ta­nács illetékes osztályának meg kell vizs­gálnia szeptember végéig azoknak a pe­remrészeken működő kis boltoknak a helyzetét, amelyeket az áfész ráfizetéses volta, kis forgalma miatt be akar zárni. Ez ugyanis az amúgy sem kiegyenlített alapellátást jelentősen veszélyezteti. A város kereskedelmében szintén nagy szerepet játszó Tolna Megyei Nép­bolt Vállalat három élelmiszerboltot, hét ruházati és öt vegyesiparcikk jellegű üz­letet üzemeltet, a város összkereskedel- mi forgalmából 21 százalékkal részese­dik. Az előterjesztés megállapította, hogy ezekben a boltokban alapvető és az egyéb élelmiszerekből, élvezeti cikkek­ből megfelelő volt az ellátás, előfordult azonban, hogy részben a szállítók, illetve a kereslet ingadozása, másrészt a bolt hibás rendelése miatt a nap egyes sza­kában nem lehetett alapvető cikkeket kapni. Ez évben akadozott az ellátás át­menetileg ételojaból, margarinból, de ki­zárólag szállítói lemaradás miatt. A tenni­valók, célkitűzések sorában mindenek­előtt az olcsó áruk választékának bővíté­se szerepel, úgy, hogy közben a drá­gább, jobb minőségű termékek is hozzá­férhetők legyenek. Örömmel konstatál­hatjuk, hogy a kiszolgálás színvonalának javítását, a még udvariasabb és gyor­sabb kiszolgálást a feladatok közé sorol­ták a Népbolt vezetői és emellett a közér­zetet nagyban befolyásoló tényező mel­lett fejlesztik is a paksi bolthálózatot. A 37. számú ABC áruház mintegy 100 négyzetméteres bővítését és az 1. számú ABC áruház szennyvízrákötését még eb­ben az évben igyekszenek megvalósíta­ni. -tzs­2 milliárd forintot, ez azt jelenti, hogy a vendéglátás összes forgalmának 40, a kiskereskedelmi forgalomnak pedig 16-17 százaléka tagjaink üzleteiben rea­lizálódik. Ilyen körülmények között tehát aligha kell tartanunk a konkurenciától, sőt dinamikus létszámgyarapodásra számítunk a jövőben is. Ezt alátámasztja, hogy a szerződéses üzletek vezetői is sorra lépnek be pártoló tagként szerve­zetünkbe, bizonyára azért, mert meg vannak elégedve az általunk nyújtott szolgáltatásokkal. Természetesen - mint említettem - ez csak munkánk megújításával, állandó továbbfejlesztésével érhető el. Hogy csak néhány példát említsek; szolgáltatóirodát nyitottunk, ahol adóta­nácsadást és a könyvelésben segítséget nyújtunk, működik jogtanácsosi irodánk is. Segítünk az árképzésben is. Úgy ter­vezzük, hogy tanácsadói szolgáltatásun­kat jövőre minden hozzánk forduló ke­reskedőre kiterjesztjük, nemcsak a szol­gáltatóiroda tagjainak állunk rendelkezé­sére. Tanfolyamókat szerveztünk például az adózási ismeretek elsajátítására, s - mi­vel a szabályok gyakran változnak - eze­ket a tanfolyamokat szükség esetén újra indítjuk. Legfontosabbnak mégis az érdekvé­delmi funkciónk erősítését tartjuk, ennek érdekében növeljük helyi csoportjaink önállóságát. A külföldi sajtó a településrendezésről PANORAMA NSZK-NDK-Nyuga t-Béri in: gyorsvasút Megkérdeztük a Kisosz titkárát Tartanak-e a konkurenciától? Csányi László Az emlékezés ösvényei (8, Szekszórd az ötvenes írekben Közben a zsurnalizmus fokozatosan veszített tekintélyéből és jelentőségéből, s 1949 körül legföljebb vigasztalásként emlegették, hogy Mikszáth éppúgy új- ságíróskodott, mint Ady, Móricz vagy Kosztolányi, bár a hivatkozási alap is egyre csökkent, mert a hatalom szegé­nyes pragmatizmusa sorra iktatott ki klasszikus csengésű neveket. Ebben a légüres üveggömbben a megbízható érték helyébe a pillanatnyi felhasználhatóság lépett, s Révai sivár értetlensége, aki közepes költőként Kas­sáknál kezdte, megpróbálta átformálni az egész irodalmat. Mindenekelőtt a napi fogyasztásra kárhoztatott zsurnalizmust, melynek egyetlen feladata volt, hogy új győzelmekre lelkesítsen. A gyakorlat át­nézett a valóságon, amit Zsdánov vigasz­talan dilettantizmusa meg is fogalmazott: a tipikus a munka elképzelt hőse, aki leg­alább száz százalékra teljesíti normáját. A világrendszer méretű félreértésben mindenki részt vett, mert mindenütt ne­veztek ki napi hősöket, akik akár ezer százalék felett is dolgoztak, s ők jelentet­ték az eljövendő kommunista embertípus előképét. Csak az egésznek nem volt semmi értelme. Az épülő Sztálinvárosban ' például sztárként fogadták Maximenkót, a hős szovjet kőművest, aki bemutatta munka- módszerét, amellyel egy műszakban nem tudom hány négyzetméter falat hú­zott fel. Csak éppen azt nem lehetett megírni, hogy az ünnepelt Kőmíves Kele­men rohammunkával épített fala más­napra leomlott, ahogy én is csak arról számolhattam be egy MTI-hirben, ha ugyan az én nevem volt alatta - erről még lesz néhány szavam -, hogy egy hős szovjet gyapotszedőnő, a nevére már nem emlékezem, bemutatta Tolna me­gyében a kétkezi gyapotszedés fortélyát. Illetve bemutatta volna, ha lett volna mit szedni, mert többek között a gyapot sem akart engedelmeskedni a természetát­alakítás robusztus terveinek. A valóság helyét elfoglalta az illúzió s ehhez újságírókra volt szükség, akik fenntartás nélkül adtak hírt a mindennapi győzelmekről. A korabeli politikai gyakorlat a szakér­telmet nem sokra becsülte, ugyanakkor a hűséget is pontatlanul értelmezte, mert mindennek alapja a származás volt, tehát az újságírókat is a munkapad vagy ép­pen az eke szarva mellől szólították el, következésképp azzal a csekély rutinnal sem rendelkeztek, ami egy kis hír megfo­galmazásához kell. Ez önmagában még nem lett volna baj, a műveltség sok min­dent pótol, s a fogékonyak gyorsan meg is találták helyüket, olyan is volt, aki ki tu­dott lépni a provinciális keretek közül, mások néhány hónapi viaskodás után le­tették a tollat. Pedig a feladat szégyellni- valóan kicsi volt. Nekem például az volt a dolgom, hogy rendszeresen végigjárjak néhány intézményt, s a hivatalos jelenté­sekből adatokat írjak ki. A legfontosabb a begyűjtési hivatal volt, innen mindig tar­talmas híreket hoztam: dolgozó paraszt­ságunk versenyt indított a begyűjtés túl­teljesítésére, lám a héten is ennyi barom­fit, tojást, zsírt vittek a begyűjtőhelyre. Az­zal senki nem törődött, hogy a jelenté­seknek legföljebb a fele volt igaz, mert mindenki fölfelé kerekített, én magam is, mert egyébként a hirt eldobták volna. A fogalmazással is lehetett szépíteni a va­lóságot, mert az 58 százalékos teljesítés például nem kapott volna nyilvánossá­got, de rögtön másként hangzott, ha így irtuk: a száz százalékot ugyan még nem érték el, de... Mindenki cinkos volt, másként nem le­hetett fennmaradni. Az MTI-központból pedig mindig jelezték, hogy mire van szükségük. Legtöbbször versenyhírek kellettek, nálunk ipar nem lévén, a mező- gazdaságból. A falusi tanácselnökök még örültek is, ha telefonáltunk, s már mondták, hogy versenyez az egész falu, versenyeznek egymással az utcák, a szomszédok. Ragyogott a napfény, dalolt a határ. Szó szerint. Dologidőben csasztuskabri- gádok keresték fel a dolgozókat, csép- léskor pedig felvirágozott szekerekkel bandukoltak a lesoványodott lovak a be- gyűjtöhelyre, mert az első gabonát min­denki a hazának adta, Rákosi elvtársnak, hogy ezzel is csapást mérjen a vicsorgó kulákokra, a megátalkodott imperialis­tákra. Ha száz év múlva valaki csak napilap­jainkból próbálná megrajzolni a kor ké­pét, azt hiheti, hogy mindig boldog nóta­szó lengett az ország felett. Újságírói szempontból mindez nagyon egyszerű volt, az MTI egyébként is beérte 8-10 soros hírekkel, s az is szabály volt, hogy csak „jó” hirt közölhetünk, a hivata­los hírszolgálat egyelőre nem foglalko­zott komor tényekkel. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents