Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-11 / 191. szám

1988. augusztus 11. Képújság 5 Piacok, vásár - tárlat szaunának Kánikulai bolyongás A kíváncsiság kötelességgé sziká­rul a kiállítóterem nagy üvegablakai mögött, a negyvenfokos forróság­ban. A helyi újságok is említik, a 26. szegedi nyári tárlatot forró esemény­nek nevezte megnyitójában Békés Imre, a Művészeti Alap igazgatója. Kinn rekkenő, idebenn fojtogató a hőség, így tökéletesen érthető, hogy egy szál magam bolyonghatom, szaunázhatom most végig a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály ut­cai Képtárának három szintjét. Az érdektelenségnek a rossznyel­vek szerint mélyebben rejlő okai is vannak, mint a hőguta határáig sod­ró kánikula. Lehetett igényes a zsűri, rendezhette a kiállítást olyan kitűnő művészettörténész, mint a Szelesi Zoltán örökébe lépő Szuromi Pál - aki a múzeum képzőművészeti kin­cseinek is avatott tollú propagátora -, a közös igyekezet is kevés volt az üdvösséghez. A nyári tárlatok mintha elveszítették volna életrehívásuk ide­jén, a hatvanas évek elején megfo­galmazott céljukat, hogy a mai ma­gyar képzőművészet törekvéseinek olyan, megközelítően teljes körű ke­resztmetszetét adják, amelyen belül a dél-alföldi, helyi karakternek az összképet gazdagító, meghatározó szerepe van. Mint egy szegedi szak­ember futó találkozásunkkor megje­gyezte, az effajta, a legkülönbözőbb irányzatokat találomra összegereb­lyéző, retrospektív seregszemléknek az ideje lassan lejár. A zavarbaejtően eklektikus össz­benyomás persze még nem érték­mérő, az egyenetlen szívónál egyút­tal markáns egyéniségek egy-egy fi­gyelemreméltó munkáját is jelenti, Elekes Károly díjnyertes grafikáitól az Árkossy István-féle minimal-artig, Sváby Lajos expresszív festői nyel­vének brutalizmusától Tenk László rendkívül szuggesztív, sápadt fénye­ket, révületet és melankóliát sugárzó világáig. Csak éppen azok lehetné­nek többen, akik a helyi színeket „ki­keverhetnék”, akár a szomszédos paraszt-Párizs, Hódmezővásárhely képviselőivel együtt. Vilhelm Károly spaklival fölrakott, fojtott tüzű tavaszi színeinek, Sulyok Gabriella Babits-illusztrációjának vagy Földi Péter szürrealisztikus szomorúságában is szépséges ma­városában dárpiacainak elemzése helyett ma­rad a piac azaz a lengyel piac a Szent István téren. Szelíden és meglehetősen ügyetlenül vitorlázok a családom után a tömegben, szőke mosolyok, szerbbel keveredő lengyel szavak között. A friss benyomások elhalvá­nyítják bennem a gyökereit tekintve szegedi, Szekszárdon élő szobrász- művész, Farkas Pál tárlaton látott lányalakjának, és a festőművész, Novák András alvó nőjének képét, hogy fölcserélődjenek az itt nyüzsgő, gesztikuláló, unottan napozó vagy hevesen alkudozó valódiakkal. A város egyik legrégibb, patinás öreg víztornya tekint le ránk, igaz, már nem sokáig, mert a használt- cikkpiacot odébb tessékelik, hogy a csizmadiák, a papucsosok „szöge- di” őshazájában, Móravárosban, ott is a Cserepes soron verjenek ismét tanyát. Nem ebrudalják ki tehát a vé- konypénzűek, kényszerűségből ga- rasoskodók nemzetközi piacát a vá­rosból. Csak a gyüszmékölés csende­sül el, mondaná Tömörkény István, a századfordulós Szeged vásárállásai­nak, öltözködési, alkudozási szoká­sainak, a tanyavilág városhoz húzó életének, szófordulatainak olyan nagy tudású, s csak annál szeré­nyebb tudója. Van ezen a téren a régiségkeres­kedéstől a gyógynövény-átvevőhe­lyig, a még viszonylag olcsó vendég­lőtől az üvegesig minden. A Búza - a vendéglő - valamikor 10, majd 13 forintos egységáron kínálta egyfogá- sos ételeit, de aki szereti, az a sza­lonnával ékes, tisztességgel meg- fokhagymázott cigánymájat kérte a korsó sör vagy a fröccs alá. Hanem a teret máig a belváros második legna­gyobb bevásárlópiaca uralja, ahol a sült kolbász, a sült hal illata mosta­nában errefelé is a sárgadinnye éde­sen erjedő szagával képez legkülö­nösebb elegyet. A legnagyobb piac persze a Marx téri, amely a Szegedi Ipari Vásár kerítéssel övezett területének szom­A város - madártávlatból Nyugati autómárkák az idei ipari vásáron szédságában, autóbusz-pályaud­varral, raktáráruházaktól bekerítve szorong a jelenlegi helyén, kitéve mindennapi telhetetlenségünk meg­megújuló ostromának. Ennek az ugyancsak üzletekkel, butikokkal, kollégiummal, szakközépiskolával kísért, és pavilonokkal, könnyűszer­kezetes épületekkel többé-kevésbé benépesített térnek az északi oldalá­ról néz a Csongrád Megyei Tüzép raktáráruházára a Csillagbörtön központi épületének homlokzata. Jócskán távolabbról, de látszatra mintha az épület mögül gomolygott volna elő annak az életeket kioltó tűznek a füstje, amely a börtön bútor­gyárában keletkezett július 28-án. Szeged igazi nyári csemegéi közé persze nem az ilyen szomorú szen­zációk tartoznak, hanem a Szabad­téri Játékok, amelyhez az idén nagy­szabású nemzetközi népzenei feszti­vál kapcsolódik, s nem kevésbé a 112 éves ipari vásár. Ezekhez az eseményekhez képest a pedagógu­sok biológiai központban július 12- én megnyílt nyári egyeteme, a 100 éves szegedi vasút jubileumi kiállítá­sa az ünnepi hetek szerény előjáté­godalommal - a zsúfolt kismeden- cék vizének tisztaságában kételked­jünk. A csalódás ezúttal kellemes, amihez számomra egy büszke járá­sú, monokinis lány ugyancsak kelle­mes látványa társul. Egyedüliként is bizonyítja; hogy itt, ahol nem érvé­nyes a pőreség parttalan, naturista demokráciája, a női bájak kendőzet- lenségében önismeret és ízlés ön­magában is előny lehet. A gyerekek unszolására először a medencék lüktető zsongásához szoktatjuk magunkat, majd leeresz­kedünk a folyóhoz, szőkeségét rég elvesztett hűs vizében óvatosan me­Puli-tológia Barna hátak, könyökök, arcok, tér­dek. Napilapok, mondjuk térdma­gasságban félig a fej föltött - megha­tározva a pigmenttermelődés hatá­rait a testfelületen mindaddig, amíg a kar el nem zsibbad. Egy hét múlva nyit az ipari vásár, de már most, július 16-án olvasható, hogy a Hódgép Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat városi kisautója, a Puli nem kell a francia megrendelőknek. A keserű pirula lenyelése - a hiányos piac­munka, a rugalmatlanság, a kése­delmesség beismerése és gyors ütemű megváltoztatása - a továbblé­pés, a versenyképesség feltétele. Július 16-án olvasható, hogy idén jú­lius 14-én jubilál a Gabonamag Gaz­dasági Társaság tegnapelőtt volt tíz­éves, sok más cég között tagja a KSZE is. Szakmai tevékenységük eredményességét az egész ország­ra kiterjedő vetőmagnemesítő mun­ka, az exportképes kukorica- és napraforgóvetőmag-alapanyag nö­vekvő hányada jelzi. Kánikulai kudarcok és eredmé­nyek. Az ám az export: csalóka játék. A Détárit eladó Frankfurt NSZK re­kordot dönt, a kánikulát Pireuszban tűzijáték tetézi. Valljuk meg, ezekben a napokban nem vagyok egyedül gyarló ragasz­kodásommal a vízhez, a környező szabadstrandok, a dorozsmai szik­sós tó és persze a híd melletti uszo­dakomplexum fürdőzőivel együtt a városból talán harmincezernél is több ember menekül a szabadba. És mi, fürdőzők, hiába tudnánk az eszünkkel, hogy a kombájnosok verítéke, a napfény kának tűnt, sőt, később, a szegedi if­júsági napok karnevállal tarka, vi­dám kavalkádja vagy az autómatu­zsálemek versenye is csak epizód­nak. Népzenei fesztivál franciákkal, csehekkel, belgákkal, svédekkel, svájciakkal, jugoszlávokkal, ola­szokkal, Szörényiék vezényletével, Szakcsi-Lakatos Béla új rockoperá­ja, a Báthory Erzsébet legendáját feldolgozó Bestia, rockballada és passiójáték, a tavaly sikeresen be­mutatkozó Nyomorultak és a Don Carlos a Dóm tér monumentális szín­padán. Az újszegedi szabadtérin Markos-Nádas-show és a Presz- szer-Aadamis-féle Déry Tibor- adaptáció, a Képzelt riport, a város­háza udvarán pantomim. A helyi két újságban, a Délmagyarországban és a Csongrád Megyei Hírlapban interjú Csemer Gézával, a Bestia szövegíró­jával, interjú Kerényi Imrével, a Csík- somlyói passió rendezőjével, interjú a Gavroche-t alakító, nagyra nőtt kis­fiúval, Arany Tamással, mindennap­ra egy interjú, vagy legalább egy is­mertetés, egy kritika. A lengyel piac meglátogatásának másnapján már délelőtt a strandra űz bennünket a kánikula, hogy először - kötelező szülői ag­rülünk meg vállig, mintha fáznánk. Pedig az óvatosság csak ösztönös, sőt szimbolikus: mintha így meg tud­nánk védeni magunkat a Tiszán ezekben a napokban levonuló szeny- nyeződéstől. Amikor szegedi barátommal talál­kozom, a gyerekeink kezében már hurkapálca, rajta a semmivé olvadó vattacukorálom tíz-tíz forintért. Ba­rátom az orvostudományi egyetem egyik, állatkísérletekkel is foglalkozó intézetében laboráns, aki - mint az elpusztíthatatlan kedélyű emberek általában - nevetségesen alacsony fizetéssel is fütyörészve kezdte a pályáját annak idején. Aztán mégis arra kényszerült, hogy egy Békés megyei tsz melléküzemágában se­gédmunkásként keresse meg ko­rábbi jövedelmének többszörösét - néhány évig. Addig, míg tisztességes pénzt ajánlva vissza nem hívták - nehezen pótolható kézügyessége, rátermett­sége miatt. És most ismét úgy érzi, hogy ölbe tett kézzel ül, amióta a főnöke Afriká­ba utazott tartós kiküldetésbe. Pénz kutatásra? Most? Kimosolyog.- ...és hogy érzik magukat a fehér egerek?- Melegük van - kacsint vissza. - Menjünk, igyunk inkább egy sört. Menjünk, igyunk. és a fogyatkozó gabonatáblák, a gé­pek zakatolásában dolgozó szövő­nők álmai és Grósz Károly diplomá­ciai-emberi sikerei most fontosab­bak, mégis könnyebb Mezey György reményt ébresztő visszatérését és az MLSZ ügyes-bajos dolgait vitatni a sört kínáló pavilonok alatt. Mindamellett tudom, történt jó né­hány olyan dolog is a városban a tűző nap alatt, amelyeknek a jelentő­ségét, szerepét talán egyre kevésbé kell érvekkel, deklarációkkal körül­bástyázni. Elsősorban az ipari vásá­ron tapasztaltakra, a vásár döntően új vonására, élénkülő üzleti életére gondolok, az Agrobank fejlesztési hi­telére, amit ünnepélyes külsőségek között a Royal Szállóban kötöttek meg például a Csongrád Megyei Ga­bonaforgalmi Vállalattal az importki­váltó szerződésekre, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank aktív je­lenlétére, a kapcsolatok élővé csak így tehető bővülésére. Nem vagyok üzletember, de azt tudom, hogy az üzletkötések jelentőségét pillanat­nyilag - csak egyetlen vásárra visz- szatekintve - nem feltétlenül a milliós nagyságrendek határozzák meg. Hanem a kapcsolatok hosszú távú, dinamikus, piacérzékeny kiépítése: a kapcsolatok minősége tehát, ahol a korrektségnek és a vállalkozói bá­torságnak egyaránt szerepe van. BÓKA RÓBERT Jellegzetes nyári csendélet a Széchenyi téren

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents