Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-11 / 191. szám
1988. augusztus 11. Képújság 5 Piacok, vásár - tárlat szaunának Kánikulai bolyongás A kíváncsiság kötelességgé szikárul a kiállítóterem nagy üvegablakai mögött, a negyvenfokos forróságban. A helyi újságok is említik, a 26. szegedi nyári tárlatot forró eseménynek nevezte megnyitójában Békés Imre, a Művészeti Alap igazgatója. Kinn rekkenő, idebenn fojtogató a hőség, így tökéletesen érthető, hogy egy szál magam bolyonghatom, szaunázhatom most végig a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárának három szintjét. Az érdektelenségnek a rossznyelvek szerint mélyebben rejlő okai is vannak, mint a hőguta határáig sodró kánikula. Lehetett igényes a zsűri, rendezhette a kiállítást olyan kitűnő művészettörténész, mint a Szelesi Zoltán örökébe lépő Szuromi Pál - aki a múzeum képzőművészeti kincseinek is avatott tollú propagátora -, a közös igyekezet is kevés volt az üdvösséghez. A nyári tárlatok mintha elveszítették volna életrehívásuk idején, a hatvanas évek elején megfogalmazott céljukat, hogy a mai magyar képzőművészet törekvéseinek olyan, megközelítően teljes körű keresztmetszetét adják, amelyen belül a dél-alföldi, helyi karakternek az összképet gazdagító, meghatározó szerepe van. Mint egy szegedi szakember futó találkozásunkkor megjegyezte, az effajta, a legkülönbözőbb irányzatokat találomra összegereblyéző, retrospektív seregszemléknek az ideje lassan lejár. A zavarbaejtően eklektikus összbenyomás persze még nem értékmérő, az egyenetlen szívónál egyúttal markáns egyéniségek egy-egy figyelemreméltó munkáját is jelenti, Elekes Károly díjnyertes grafikáitól az Árkossy István-féle minimal-artig, Sváby Lajos expresszív festői nyelvének brutalizmusától Tenk László rendkívül szuggesztív, sápadt fényeket, révületet és melankóliát sugárzó világáig. Csak éppen azok lehetnének többen, akik a helyi színeket „kikeverhetnék”, akár a szomszédos paraszt-Párizs, Hódmezővásárhely képviselőivel együtt. Vilhelm Károly spaklival fölrakott, fojtott tüzű tavaszi színeinek, Sulyok Gabriella Babits-illusztrációjának vagy Földi Péter szürrealisztikus szomorúságában is szépséges mavárosában dárpiacainak elemzése helyett marad a piac azaz a lengyel piac a Szent István téren. Szelíden és meglehetősen ügyetlenül vitorlázok a családom után a tömegben, szőke mosolyok, szerbbel keveredő lengyel szavak között. A friss benyomások elhalványítják bennem a gyökereit tekintve szegedi, Szekszárdon élő szobrász- művész, Farkas Pál tárlaton látott lányalakjának, és a festőművész, Novák András alvó nőjének képét, hogy fölcserélődjenek az itt nyüzsgő, gesztikuláló, unottan napozó vagy hevesen alkudozó valódiakkal. A város egyik legrégibb, patinás öreg víztornya tekint le ránk, igaz, már nem sokáig, mert a használt- cikkpiacot odébb tessékelik, hogy a csizmadiák, a papucsosok „szöge- di” őshazájában, Móravárosban, ott is a Cserepes soron verjenek ismét tanyát. Nem ebrudalják ki tehát a vé- konypénzűek, kényszerűségből ga- rasoskodók nemzetközi piacát a városból. Csak a gyüszmékölés csendesül el, mondaná Tömörkény István, a századfordulós Szeged vásárállásainak, öltözködési, alkudozási szokásainak, a tanyavilág városhoz húzó életének, szófordulatainak olyan nagy tudású, s csak annál szerényebb tudója. Van ezen a téren a régiségkereskedéstől a gyógynövény-átvevőhelyig, a még viszonylag olcsó vendéglőtől az üvegesig minden. A Búza - a vendéglő - valamikor 10, majd 13 forintos egységáron kínálta egyfogá- sos ételeit, de aki szereti, az a szalonnával ékes, tisztességgel meg- fokhagymázott cigánymájat kérte a korsó sör vagy a fröccs alá. Hanem a teret máig a belváros második legnagyobb bevásárlópiaca uralja, ahol a sült kolbász, a sült hal illata mostanában errefelé is a sárgadinnye édesen erjedő szagával képez legkülönösebb elegyet. A legnagyobb piac persze a Marx téri, amely a Szegedi Ipari Vásár kerítéssel övezett területének szomA város - madártávlatból Nyugati autómárkák az idei ipari vásáron szédságában, autóbusz-pályaudvarral, raktáráruházaktól bekerítve szorong a jelenlegi helyén, kitéve mindennapi telhetetlenségünk megmegújuló ostromának. Ennek az ugyancsak üzletekkel, butikokkal, kollégiummal, szakközépiskolával kísért, és pavilonokkal, könnyűszerkezetes épületekkel többé-kevésbé benépesített térnek az északi oldaláról néz a Csongrád Megyei Tüzép raktáráruházára a Csillagbörtön központi épületének homlokzata. Jócskán távolabbról, de látszatra mintha az épület mögül gomolygott volna elő annak az életeket kioltó tűznek a füstje, amely a börtön bútorgyárában keletkezett július 28-án. Szeged igazi nyári csemegéi közé persze nem az ilyen szomorú szenzációk tartoznak, hanem a Szabadtéri Játékok, amelyhez az idén nagyszabású nemzetközi népzenei fesztivál kapcsolódik, s nem kevésbé a 112 éves ipari vásár. Ezekhez az eseményekhez képest a pedagógusok biológiai központban július 12- én megnyílt nyári egyeteme, a 100 éves szegedi vasút jubileumi kiállítása az ünnepi hetek szerény előjátégodalommal - a zsúfolt kismeden- cék vizének tisztaságában kételkedjünk. A csalódás ezúttal kellemes, amihez számomra egy büszke járású, monokinis lány ugyancsak kellemes látványa társul. Egyedüliként is bizonyítja; hogy itt, ahol nem érvényes a pőreség parttalan, naturista demokráciája, a női bájak kendőzet- lenségében önismeret és ízlés önmagában is előny lehet. A gyerekek unszolására először a medencék lüktető zsongásához szoktatjuk magunkat, majd leereszkedünk a folyóhoz, szőkeségét rég elvesztett hűs vizében óvatosan mePuli-tológia Barna hátak, könyökök, arcok, térdek. Napilapok, mondjuk térdmagasságban félig a fej föltött - meghatározva a pigmenttermelődés határait a testfelületen mindaddig, amíg a kar el nem zsibbad. Egy hét múlva nyit az ipari vásár, de már most, július 16-án olvasható, hogy a Hódgép Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat városi kisautója, a Puli nem kell a francia megrendelőknek. A keserű pirula lenyelése - a hiányos piacmunka, a rugalmatlanság, a késedelmesség beismerése és gyors ütemű megváltoztatása - a továbblépés, a versenyképesség feltétele. Július 16-án olvasható, hogy idén július 14-én jubilál a Gabonamag Gazdasági Társaság tegnapelőtt volt tízéves, sok más cég között tagja a KSZE is. Szakmai tevékenységük eredményességét az egész országra kiterjedő vetőmagnemesítő munka, az exportképes kukorica- és napraforgóvetőmag-alapanyag növekvő hányada jelzi. Kánikulai kudarcok és eredmények. Az ám az export: csalóka játék. A Détárit eladó Frankfurt NSZK rekordot dönt, a kánikulát Pireuszban tűzijáték tetézi. Valljuk meg, ezekben a napokban nem vagyok egyedül gyarló ragaszkodásommal a vízhez, a környező szabadstrandok, a dorozsmai sziksós tó és persze a híd melletti uszodakomplexum fürdőzőivel együtt a városból talán harmincezernél is több ember menekül a szabadba. És mi, fürdőzők, hiába tudnánk az eszünkkel, hogy a kombájnosok verítéke, a napfény kának tűnt, sőt, később, a szegedi ifjúsági napok karnevállal tarka, vidám kavalkádja vagy az autómatuzsálemek versenye is csak epizódnak. Népzenei fesztivál franciákkal, csehekkel, belgákkal, svédekkel, svájciakkal, jugoszlávokkal, olaszokkal, Szörényiék vezényletével, Szakcsi-Lakatos Béla új rockoperája, a Báthory Erzsébet legendáját feldolgozó Bestia, rockballada és passiójáték, a tavaly sikeresen bemutatkozó Nyomorultak és a Don Carlos a Dóm tér monumentális színpadán. Az újszegedi szabadtérin Markos-Nádas-show és a Presz- szer-Aadamis-féle Déry Tibor- adaptáció, a Képzelt riport, a városháza udvarán pantomim. A helyi két újságban, a Délmagyarországban és a Csongrád Megyei Hírlapban interjú Csemer Gézával, a Bestia szövegírójával, interjú Kerényi Imrével, a Csík- somlyói passió rendezőjével, interjú a Gavroche-t alakító, nagyra nőtt kisfiúval, Arany Tamással, mindennapra egy interjú, vagy legalább egy ismertetés, egy kritika. A lengyel piac meglátogatásának másnapján már délelőtt a strandra űz bennünket a kánikula, hogy először - kötelező szülői agrülünk meg vállig, mintha fáznánk. Pedig az óvatosság csak ösztönös, sőt szimbolikus: mintha így meg tudnánk védeni magunkat a Tiszán ezekben a napokban levonuló szeny- nyeződéstől. Amikor szegedi barátommal találkozom, a gyerekeink kezében már hurkapálca, rajta a semmivé olvadó vattacukorálom tíz-tíz forintért. Barátom az orvostudományi egyetem egyik, állatkísérletekkel is foglalkozó intézetében laboráns, aki - mint az elpusztíthatatlan kedélyű emberek általában - nevetségesen alacsony fizetéssel is fütyörészve kezdte a pályáját annak idején. Aztán mégis arra kényszerült, hogy egy Békés megyei tsz melléküzemágában segédmunkásként keresse meg korábbi jövedelmének többszörösét - néhány évig. Addig, míg tisztességes pénzt ajánlva vissza nem hívták - nehezen pótolható kézügyessége, rátermettsége miatt. És most ismét úgy érzi, hogy ölbe tett kézzel ül, amióta a főnöke Afrikába utazott tartós kiküldetésbe. Pénz kutatásra? Most? Kimosolyog.- ...és hogy érzik magukat a fehér egerek?- Melegük van - kacsint vissza. - Menjünk, igyunk inkább egy sört. Menjünk, igyunk. és a fogyatkozó gabonatáblák, a gépek zakatolásában dolgozó szövőnők álmai és Grósz Károly diplomáciai-emberi sikerei most fontosabbak, mégis könnyebb Mezey György reményt ébresztő visszatérését és az MLSZ ügyes-bajos dolgait vitatni a sört kínáló pavilonok alatt. Mindamellett tudom, történt jó néhány olyan dolog is a városban a tűző nap alatt, amelyeknek a jelentőségét, szerepét talán egyre kevésbé kell érvekkel, deklarációkkal körülbástyázni. Elsősorban az ipari vásáron tapasztaltakra, a vásár döntően új vonására, élénkülő üzleti életére gondolok, az Agrobank fejlesztési hitelére, amit ünnepélyes külsőségek között a Royal Szállóban kötöttek meg például a Csongrád Megyei Gabonaforgalmi Vállalattal az importkiváltó szerződésekre, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank aktív jelenlétére, a kapcsolatok élővé csak így tehető bővülésére. Nem vagyok üzletember, de azt tudom, hogy az üzletkötések jelentőségét pillanatnyilag - csak egyetlen vásárra visz- szatekintve - nem feltétlenül a milliós nagyságrendek határozzák meg. Hanem a kapcsolatok hosszú távú, dinamikus, piacérzékeny kiépítése: a kapcsolatok minősége tehát, ahol a korrektségnek és a vállalkozói bátorságnak egyaránt szerepe van. BÓKA RÓBERT Jellegzetes nyári csendélet a Széchenyi téren