Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-09 / 189. szám

1988. augusztus 9. "KÉPÚJSÁG 5 Az égbolt csodái Világjáró csillagász Sötétvölgyben Zombori Ottó a gyerekek között Somogybán így csinálják Gálosfa nemcsak egy van Az olvasótáborok országszerte sikere­sek. Csak utol ne érje őket a közművelődés betegsége, a pénzhiány. Sokféle olvasótá­bor működik az országban, sokféle céllal, és remélhetően még nagyon sokat szer­veznek írók, népművelők, lelkes és önzet­len emberek. A Tolna megyei olvasótábor, amit rend­szeresen Sötétvölgyben szerveznek meg, a könyvtárosok érdeme. Ók azok, akik tu­dásukkal, gyerekszeretetükkel tíz nap alatt komplex műveltségigényt próbálnak fel­kelteni a gyerekekben. Évek óta sztárja a tábornak Zombori Ottó csillagász a Planetárium és Uránia Csillag- vizsgáló Intézet igazgatóhelyettese, az Urá­nia vezetője. Elbűvölő előadó. Tavaly és az idén is fél-fél előadását hallgattam nagy él­vezettel. Érdekes a felnőtteknek - aki ráér a táborban, az be is ül az eleőadásaira mert rengeteg sehol máshol így együtt nem található ismeretet hallhat az előadótól. Ér­dekes, amit mond a kamaszodó fiatalok­nak is, hiszen minden fiatal, ha a tudatos­ság más-más fokán is, de keresi a kérdést a természet és a társadalom nagy kérdé­seire. Zombori Ottótól kaphat ezekre is vá­laszt Izgalmas lehetne amit mond egy öt­évesnek is, mert színesen mesél és csodá­latos diái, videofelvételei vannak a világnak olyan tájairól, ahova az emberek többsége soha sem juthat el. ó egyszemélyben közel hozza a gyerekekhez az egész Univerzu­mot Minden világos, egyszerű és érthető, ami persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy nincsenek kérdések, sőt éppen ellenkező­leg. Az utazás a tudomány világába, a múlt­ba, a jelenbe és jövőbe pontosan azért iz­galmas és kalandos, mert minden felfede­zés újabb és újabb kérdéseket szellemi utazásokat rejt az emberi elme számára. Interjút nem lehet vele csinálni, nem azért, mert nem válaszol, hanem éppen el­lenkezőleg, nem kell kérdezni, mert a ki nem mondott kíváncsiságra is azonnal fe­lel. Színesen, elevenen és közérthetően.- Tanár vagyok, mint csillagász miért ta­gadnám meg magamafPTanítottam is négy évig, aztán változtattam szakmát Szeren­csére ma már nem számít a tudomány el- sekélyesítésének az ismeretterjesztés. Most csodálatos éjszakánk volt a szombati. Szinte mindent meg tudtam mutatni a gye­rekeknek, amit ezzel az eszközzel egyálta­lán látni lehet az égbolton. Este tízre érkez­tem és nagyon örültem, hogy a gyerekek vártak, nem feküdtek le. Láttuk a Szatur­nusz gyűrűjét a Jupitert a holdjaival, a Vé­nuszt, és a vörös bolygót, a Marsot Vasárnap ebédidőben rögtönzött Nap­figyelés következett, mert nemcsak el­mondja, amit akar, hanem meg is mutatja, amit látni kell és lehet. Két papírlap segítsé­gével a gyerekek pillanatok alatt láthatják a napfoltokat éppúgy, mint a felnőtt csillagá­szok. Végül elvégzi azta kísérletet is, amivel bizonyítani lehet a Nap erejét és egy életre elhitetni a gyerekekkel, hogy veszélyes a Napba nézni. Igen rövid idő alatt átég a vas­tag papírlap.- Aki becsüli a saját tudományát és a né­pét az megpróbálja megosztani azt az él­ményt amit a tudáshoz vezető út jelent Ha mostani nyolcvan gyerekből egy-kettőben sikerült felkeltenem az érdeklődést a való­ság összefüggései iránt akkor már volt ér­telme az egésznek. Meg kell mutatni a gye­rekeknek, hogy a materialista világkép is van olyan színes és izgalmas, minta hit vilá­ga, azzal együtt hogy a tudományban is le­het tévedni. Az emberi megismerés folya­mata van olyan izalmas, mint egy valósá­gos expedíció. Szeretném megmutatni a gyerekeknek, hogy nem baj, ha kell még egy kis fizika, matematika, egy kis kémia, mert mindez megtanulható. Mint gondolko­dó magyarnak, gondolkodó embernek kö­telességem, hogy megosszam a tudás él­ményét másokkal, nem akarom előlük eltit­kolni saját esetlenségemet sem, hiszen mint ember, a világegyetem része vagyok. Összefügg a természettudomány, a csilla­gászat a művészettel és a társadalommal is.- A tavalyi előadásában az csodáltam, hogy nemcsak az emberiség nagy gondol­kodóit hanem költőket elsősorban a ked­vencemet József Attilát idézte gyakran.- Természetes, hiszen az egységes vi­lágképhez, világnézethez hozzátartozik a művészet is, a csillagászat - szerintem - a tudomány és a költészet határterülete ön­magában is. Természetes, hogy egy nagy költő szebben és lényegibben tudja meg­fogalmazni, amit érzek és gondolok.- A humor és titokzatosság, a titok vará­zsa pedig mindig is vonzotta a gyerekeket, és a normális felnőtteket is. Ezek előadói módszerek. Aztán arról beszélgettünk, hogy világné­zetet nem lehet oktatni, csak sugallni má­soknak, bizonyítva, hogy az egységes anyagi világ sokkal izgalmasabb, mint a puszta hit, valamilyen irracionalitásban. At­tól függetlenül, hogy a végsó nagy kérdé­sekről egyik filozófia sem tud sokkal oko­sabbat mondani a másiknál. Szatmárcsekéröl, középiskolások tábo­rából érkezett meg este Sötétvölgybe, ahol - mint mondta - fantasztikus nagy szeren­cséje volt mert a bolygók állása is kedve­zett az ismeretterjesztésnek. Egy évvel ezelőtt a Haley üstökös nyo­mában járt egy expedícióval, amit vasár­nap mutatott a gyerekeknek, az az egyipto­mi út volt, tévéműsor is készült, mint ahogy a többiről is volt híradás, hogy minél többen láthassák velük azt, amit ők láttak, tapasz­taltak. Korabeli eszközökkel, „újrajátszot­ták” azokat a 2300 évvel ezelőtti kísérlete­ket amiknek eredményeképpen már ak­kor megmérték az Egyiptomban uralkodó görögök a föld átmérőjét, az eredmény nem sokkal tért el a később mért negyven­ezer kilométertől. Több részletet nem is merek idézni az előadásból, hiszen abban minden együtt volt, ókori csillagászat majd annak fejlődé­se napjainkig, Egyiptom művelődéstörté­nete és annak hatása az európai kultúrára. Társadalmi és politikai viszonyok az ókori és a mai Egyiptomban. Mindezt első hallás­ra reprodukálni lehetetlen, csak az élmény maradt meg belőle az egész hallgatóság­ban. Ez talán az a hit hogy mindez a köny­vek segítségével nemcsak visszaidézhető, de maga a tudás is elérhető. IHÁROSI IBOLYA Az egész teljesen hétköznapi történet­nek indult. A termelőszövetkezet „meg­örökölte” a leromlott állagú, elhanyagolt kúriát istállóval, melléképületekkel együtt. Mint annyi más helyen, itt is új funkciót találtak az udvarháznak, a fel- szabadulást követően kenderfonó, majd magtároló kapott helyet benne. Báró Festetics Lajos 1772-ben épített, a he­lyiek által kastélynak nevezett otthona ma talán szebb, mint két évszázada volt. Nem kevés hit és utánajárás kellett azon­ban megújhodásához, amiből szeren­csére nem szűkölködtek Gálosfán, azaz a szentbalázsi termelőszövetkezetben. Azt persze elfelejtettem közölni, hogy a kastélyszálló, üdülőcentrum kialakítása nem megyénk egyik alkalmas zugában, nagy számú, jó adottságú, de romló álla­gú kúriája valamelyikének rekonstruk­ciójával történt... A példa a szomszédból, Somogy megyéből való. Nos, a szentbalázsi Surján-völgye Ter­melőszövetkezetben sem volt azelőtt másként, nemigen tudták mire használni a készen kapott értéket, lelakták az épü­letet, vittek, amit lehetett. Hat évvel ezelőtt vette át a szövetkezet vezetését egy új gárda, közöttük Horváth Kálmánné, az agilis elnökhelyettes, aki lehetőséget, jö­vőt látott a festői környezetben és a szinte romhalmaznak tetsző építményben. Hogy miként sikerült, az a kívülálló szá­mára rejtély, de meggyőzte a téesz dol­gozóit és társadalmi munkában hozták rendbe első évben az épület földszinti ré­szét, majd a tetőtér beépítése követke­zett. Mindezt a műemléki felügyelőséggel egyeztetve saját építőipari részlegével végezte el a szövetkezet, igaz, ami a gaz­dálkodásban hátrányt, itt előnyt jelentett. Errefelé ugyanis igen rossz földeket mű­velnek a gazdászok, így a több lábon ál­lás, az ipari tevékenység létfontosságú, az alaptevékenységet tekintve is igen nagy arányú. A 180 fős építőipari ágazat 105 millió forint bevételt produkált pél­dául az elmúlt évben. Ez persze csupán adottság, de koránt­sem biztosíték egy ilyen méretű vállalko­zás megvalósításához. Megszállottság nélkül már az első esztendő után abba­maradt volna. Ez volt az az időszak, ami­kor csak a befektetések időszakát élték, vitte a pénzt és a munkát - különösen munkaidő után -, az eredmény csak ké­sőbb ért be. Hogy nem irreális és nagyra­vágyó terv megvalósításába fogtak, jó le­hetőség kínálkozik errefelé az idegenfor­galom számára, jó időben bizonyította az az érdeklődés, ami a gesztort kezdetben is támogató kaposvári főiskola mellett el­sősorban a Magyar Nemzeti Bank részé­ről jelentkezett: tízmillió forint tőkével kapcsolódtak a vállalkozásba. Ez azon­ban még nem volt elég. Az országos ide­genforgalmi pályázatra beküldött mun­kával további 11 millió forinttal gyarapo­dott az első időkben ugyancsak szegé­nyes kassza, folytathatták az épületfelújí­tás után a környék rendezését, megszé­pítését. Megvásárolták és hasonló külső­ben állították helyre a szomszédos pa­rasztházat, lovasiskolát hoztak létre, fe­dett műanyag padlós teniszpályát építet­tek és természetesen eredeti állpotában őrizték meg a nyugodt pihenést, kiadós sétát kínáló parkot. Az idővel valóságos üdülőcentrummá terebélyesedő gálos- fai kastélyszálló programjainak majd het­ven százalékáról a kis vállalkozásnak in­dult, ám külön szervezetté formálódott Zselic Tours GT gondoskodik, aminek fő- részvényese értelemszerűen a termelő- szövetkezet. Nemcsak a pénzét kapta tehát vissza, hanem évről évre nagyobb bevételt jelent számukra ez a „harmadik ágazat”, az ide­genforgalom. Nem véletlen, hogy mindig újabb beruházásokon törik a fejüket. A gálosfai művelődési házat például a ta­náccsal közös fenntartásban állították helyre, a kihasználatlan épületben 100 személyes éttermet rendeztek be, de oly módon, hogy igény esetén a színház- termet is használhatják a helybéliek. Legalább ilyen fontos, hogy az étterem sem zárt körű, csak a szállóvendégek számára hozzáférhető formában műkö­dik. Ez egyébként kulcsfontosságú do­log, hogy nem a kisközség életében ide­gen testként létező centrumot igyekez­nek teremteni, hanem a somogyi faluban az ott élők javára is szeretnék fordítani a meglévőt. így a tetőtérben berendezett hangulatos galériában rendszeresen szerepelnek, tartanak ünnepséget a szentbalázsi iskolások, ottjártunkkor ép­pen a szombathelyi főiskola énekkara adott koncertet. Félreértés ne essék, a helybéliek közül nem mindenki tudná megfizetni, kipróbálni a kastélyszálló szolgáltatásait, hiszen például egy két­ágyas fürdőszoba nélküli szoba két sze­mélyre reggelivel 1380 forint egy éjsza­kára, egy kis apartmant pedig 2760 fo­rintért lehet kivenni. De nem kispénzüek- nek való a sportlovaglás, pónilovaglás, fogathajtás, a teniszpálya használata, vagy éppen a disznóölés programja sem. Sorolhatnám még a környékbeli legkü­lönfélébb lehetőségeket, kirándulási út­vonalakat Boldogasszonyfára, Ibafára, a pipamúzeumba, Szennára, a különleges élményt nyújtó szabadtéri gyűjtemény megtekintésére. Ehelyett inkább azt a di­lemmámat próbálom megosztani, hogy vajon miért számít ma még kuriózumnak a hasonló vállalkozás, miért kell még mindig a szomszédba menni jó ötletért. Talán szűkebb pátriánkban is elgondol­kodnak néhányan ezen és cselekvésre késztet a somogyi példa. Mert Gálosfa nemcsak egy van... TAKÁCS ZSUZSA Egy norvég tengerész a Mérey utcából Péter Mihály úr jócskán túl van az ötve- nen, szakállas, barázdált arcú és szikár. Játszi könnyedséggel el tudom képzelni tengerészegyenruhában, zubbonya uj- jain a három aranycsíkkal, ugyanis ennyi dukál neki. Másodgépésztiszt a norvég kereskedelmi tengerészet egyik hajóján.- Nem túl nagy hajó - mondja a norvé­goknál állítólag elterjedt, ránk magyarok­ra nem okvetlenül jellemző szerénység­gel -, csak 35 ezer bruttó regiszterton­nás. Jártam már több mint 400 ezres tan- kerrel is... Mármint olajszállító tankhajóval. Péter úrral nem könnyű csevegni, foly­vást keresi anyanyelve szavait és ha megtalálja, akkor is kerékbe töri azokat. 1956-ban ment ki, talált immár végleges­nek mondható hazát, hiszen a gyerekei - valamennyi néprajzkönyvbe illő skandi­náv - már egy szót se értenek az ittho­niak nyelvén. De az apa azért „itthont” mond, bár valahol a fjordok tájékán van „otthon”. A véletlen hozott össze bennünket nem is egy alkalommal. Engem a véletlen a Gemenc szálló hangulatos teraszán kí­sértett meg, ahol sör mellett vártam az előfizetéses ebéd elkészültét, ők pedig whiskyztek.- Látogatóba jött?- Igen. Harminckét év alatt már má­sodszor. Nagyanyám él a Mérey utcá­ban. Én onnan mentem ki... Majdnem zsinóregyenesen egy bál­navadász hajóra. Péter úr, azaz akkor még Péter matróz, pályája érdekesen kezdődött. Az utolsó bálnavadász flottil­lával járt az Antarktisz vizein.- Azután a bálnavadászatot már meg­szüntették - mondja érezhető sajnálko­zással, ami mögül kicsengeni vélem a Mérey utcaiak nosztalgiáját az óriási ten­geri emlősök iránt. r Tudja, a zöldek! Tudom, a Green Peace. Utálja ezt a szervezetet.- Mit gondol, ki pénzelheti őket? Vélet­lenül az utolsó fókavadász flottával is ott voltam, ezúttal az északi Jeges-tengeren. Egy fóka akár fél mázsa halat is meg­eszik. Mi kihalásszuk a halat, de tiltjuk, hogy valaki bántsa a fókát, pedig az a ri­válisunk. Hát érti ezt? Értem, de azt valóban nem tudom, hogy ki pénzeli a Green Peace-t.- Mit szólnak a gyerekek Magyaror­szághoz? A „gyerekek” közül a legidősebbb 29 éves szépasszony, a többi három is felül van a 20-on.- Nagyon tetszik nekik! Magyarország nagyon olcsó... Bocsánatkérően hozzáteszi:- Persze, csak nekünk. A nagyma­mámnak, aki nyugdíjas, már nem olcsó... Ezt szívesen elhiszem. Egyheti hotel­számlájuk egyéként kereken 39 ezer fo­rintra rúg, Péter úr havi tengerésztiszti alapbérének a fele.- Szekszárd sokat változott? Felcsillan a szeme:- Rengeteget! Jártunk a múzeumban, a Művészetek Házában, én pedig ma dél­előtt, amíg a gyerekek a hajnalig tartó bárlátogatást pihenték ki, a borpincésze­tet néztem meg. De meg tudná mondani, hogy miért irtottak ki annyi szőlőt és rak­tak ilyen ronda házakat a dombokra? Még csak részben sem tudnám meg­mondani. Azaz pontosabban: részben igen, de aligha értené meg. Egyre jobban fárasztja a hosszú magyar beszéd.- Tudja, nálunk a hajón nincs egyetlen magyar sem! Norvégiában persze van­nak, de nem olyan sokan, mint például a svédeknél. Nálunk nincs, hogyan is mondjam...? Magyar kolónia! Mint Romá­niában... Ezt sietve kiigazítom:- Ott sincs! Ott magyar őslakosság van!- Ja, persze!- Megszokta a norvégokat?- Könnyen! Egyszerűek, természete­sek, nem pózolnak. Mi (így mondja, hogy „mi”) még a királyt is tegezzük. Ha a Tol­na megyei első pártember leülne az asz­talukhoz, senki nem lenne meghatva... Most mondjam neki, hogy különöseb­ben mi se lennénk. Amennyire ismerem, ezen ő csodálkozna legkevésbé. Egyéb­ként ismételt véletlen, mert soha előre meg nem beszélt, találkozásaink során nem politizáltunk. Bár mások életének megismerése aligha politikamentes. Egyszer mégis megkérdezte:- Meg tudná mondani, hogy miért van itthon gazdasági válság?- Szakszerűen aligha. Egyébként ezt nálunk is sűrűn kérdezik. Többek közt azért is, mert kevésbé értettünk a gazda­sághoz, mint amennyiszer a hozzáérté­sünkről beszéltünk! Rám néz, hogy komolyan mondom-e.- Aha! - mondja. - Érdekes! Nekem ő volt az. Egy magyar, akit tíz éven belül egé­szen biztosan leírhatunk a távolra sza­kadt hazánkfiai listájáról. De akivel a nor­végek ugyancsak biztosan nyertek egy használható tengerészt. A szekszárdi Mérey utcából... ORDAS IVÁN Visszhang A tarlóégetés címmel írt cikkünkre a követ­kező levél érkezett szerkesztőségünkbe: „Hetek óta bosszant az a jelenség, hogy aratás után a tarlóval együtt a szalmát is el­égetik. Már fontolgattam, hogy emiatt az illeté­kesek figyelmét az újság nyilvánosságán ke­resztül hivom fel arra, hogy ennek milyen ká­ros következményei vannak. Ezért aztán nagy örömmel olvastam a Népújság augusztus 5-i számában megjelent „Tarlóégetés" című írást. A cikk csak növény- és környezetvédelmi as­pektusból vizsgálta a tarlóégetést, megállapít­va, hogy több kárt okoz, mint amennyi „hasz­not” esetleg hoz. Ami miatt írok; az Írás nem vi­lágit rá arra, hogy a szalma értékes ipari nyersanyag! Most, amikor papirszűkében az ország, az újságok terjedelme és ezáltal a nyilvános­ságra kerülő információk száma kényszerű­ségből szűkül, elégetjük a papírgyártás egyik alapanyagát, a csaknem tiszta cellulózt tartal­mazó szalmát. A papírgyáraink alapanyagként fát importálnak, pedig olcsóbb lenne a hazai, melléktermékként megtermelt szalma feldol­gozása. Ha esetleg mégsem gazdaságos, meg kellene fontolni, hogy a kistermelők részére akár ingyen, a saját szállítási költségükre engedélyeznék a földekről a szalma elszállítá­sát, amit trágyaként tovább lehetne hasznosí­tani a talaj szervesanyag-utánpótlására. VIDA PÉTER, Magyarkeszi A levélben megírtakkal, főként azzal a résszel, amelyben a szalma felhasználási lehetőségeit taglalja, maximálisan egyet­értünk. Más kérdés, hogy mi nem a szal­ma égetésével, hanem a tarlóégetés kör­nyezetvédelmi, növényvédelmi és talajra gyakorolt hatásaival foglalkoztunk. A hangulatos kisterem Ahol nem sajnáltak a régire költeni...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents