Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-09 / 189. szám

1988. augusztus 9. Képújság 3 Másképp A népfront oldaláról A szekszárdi városi pártbizottság öt munkacsoportban tekinti át saját munká­ját, illetve próbálja megfogalmazni az új feladatokat, megtalálni az ezekhez kap­csolódó munkamódszereket. Kiss Istvánná, a Hazafias Népfront szekszárdi bizottságának titkárával er­ről beszélgettünk.- Tagja vagyok annak a munkabizott­ságnak, amelyik társadalmi és tömeg­szervezeti, valamint a pártbizottság kap­csolatrendszerével foglalkozik. Lassan eljutunk az összegzésig. A főbb kérdése­ket a munkabizottság javaslatai alapján szeretném elmondani, de van, ami a saját véleményem, illetve a sajátosan népfron­tos munka megfogalmazása. Abból kell kiindulnunk, hogy minden feladatot tár­sadalmi aktivistákkal oldunk meg. Ezért erkölcsi elismerés legalább megillet mindenkit. Számolni kell azzal is, hogy csökkent az emberek szabad ideje. Sokkal szervezettebb, megfontoltabb munkával és jobb együttműködéssel le­het csak a rendezvényeinket „tömegesí- teni”. Ez utóbbi fogalmat is át kell értékel­ni. Nem vagyunk a nagy rendezvények hívei, nem az a fontos, hogy minél többen legyenek egy-egy akcióban, vagy ese­ményen. Az eredményesség, a minőségi munka a lényeg. Két oldalról lehet megközelíteni a kér­dést. Egyfelől úgy, hogy a jelentősebb és fontosabb programok, rendezvények, akciók legyenek valóban városiak. E te­rületen - például a Szüreti napok meg­szervezése - már vannak jó hagyomá­nyok. Ennek a tapasztalatait kell másutt is hasznosítani. A munkabizottságnak az a javasalata, hogy legalább kéthavonta, de inkább havonta legyen a pártbizott­ság szervezésében koordinációs meg­beszélés, ahol tisztázni lehet, hogy egy- egy eseménynek ki a gazdája és a töb­biek miként kapcsolódjanak hozzá. Ott világossá lehet tenni, hogy mit csinál a KISZ-szervezet, a népfront, a Vöröske­reszt egy-egy nagyobb városi esemény kapcsán. Nagy a jelentősége annak is, hogy a megbeszélés alapján legalább egy hónapra előre készüljön rendez­vényterv, hogy ne zavarjuk meg egymás programját. Ez egyáltalán nem jelenti az önállóság megsértését, éppen a kö­zös munkát. Munkánkban a természetes érdek­csoportokra számíthatunk. Ezeket meg kell találni, szervezni, majd a programjaik megvalósításában segíteni őket. Kezdeti stádiumban már megvan a Seniorok ta­nácsa. Célja azoknak a nyugdíjasoknak az összefogása, akik akarnak valamit tenni a városért, egymásért. Fontos szá­mukra fórumot biztosítani, mert így az is elérhető, hogy sajátos érdekeiknek ér­vényt szerezzenek, illetve bekapcsolód­hassanak a közéletbe. Érdekcsoportok­ra szerveződnek például a szülői munka- közösségek, a kertbarátok, az olvasó asszonyok. Szervezetileg más forma, de mégiscsak ide sorolható a városvédő egyesület is. Ezzel kapcsolatban megje­gyezném, hogy ha már megalakul egy csoport, egyesület, akkor nem szabad magukra hagyni őket. Számíthatunk a ta­nácstagokra, a lakóbizottságokra. Töb­bet szeretnénk foglalkozni a gyesen lévő kismamákkal is. Nem vagyunk elégedet­tek a családvédelemmel sem. Ősszel beindítjuk a varrótanfolyamot, a kézi­munka-szakkörrel is sok kellemes estét töltöttünk el a népfrontban. A jelenleginél szorosabb együttműködés alakulhat ki a körzeti bizottságok és a lakóterületi párt- szervezetek, illetve a fiatalok között be­leértve a párthelyiségek közös hasznosí­tását. Szólni szeretnék még egy nagyon fon­tos kérdéskörről, a társadalmi munka szevezéséről. Szolnoki példát tudok mu­tatni. Ott a városi tanács minden évben meghirdeti, hogy milyen fejlesztések lesznek a városban és ezekhez lehet csatlakozni a felajánlásokkal. A program kialakításában már előzetesen is részt vesznek a társadalmi szervek. Ehhez jönnek még azok a munkák, amelyeket el kellene végezni ugyan, de egyáltalán nincs rá pénz. Azokat hirdetik meg, ame­lyeket lakossági és munkahelyi összefo­gással meg lehet valósítani. Helyet kap a füzetben az is, hogyan lehet elszámolni a társadalmi munkát, tehát azok a közös­ségek és egyének akik dolgoztak ponto­san tudhatják, hogy mennyit ért a mun­kájuk. Ez a rendszer az elszámolást is megkönnyíti. Jó lenne, ha ezt a jövőben Szekszárdon is másként csinálnánk mint eddig. Ilyen módon szervezetten lehet összekapcsolni a kisebb lakóterületi kö­zösségek érdekeit a város egészének érdekével. IHÁROSI Tervek az általános iskola fejlesztésére A tanmeneti, óratervi kötöttségek felol­dására, az iskolák teljes körű önállósága, a nyelvi kommunikációs képesség fej­lesztése, az esztétikai és a testi nevelés kiterjesztése - mindez évek óta viták, pe­dagógiai tanácskozások visszatérő gon­dolata, és javaslatként ezt fogalmazza meg az a közelmúltban készült program is, amely az alapfokú oktatás korszerűsí­tését szorgalmazza. Ez a Művelődési Minisztériumban ki­dolgozott szakmai program nem újabb tantervi reformot jelent, hanem egyfajta útmutatóul szolgál a folyamatos fejlesz­téshez és megújuláshoz. A program kiin­dulópontja: változtatni kell az általános iskolában eltorzult tantervi arányokon. Erre már egy korábbi, 17 országra kiter­jedő reprezentatív vizsgálat adatai ráirá­nyították a szakemberek figyelmét. A fel­mérésből kiderül ugyanis, hogy a ma­gyar általános iskola teljesítménye igen nagy eltéréseket mutat az egyes művelt­ségi területeken. A természettudomá­nyos és a matematikai műveltség terén az átlagosnál jobbak a mutatók, míg az olvasás-megértés, az anyanyelvi és kommunkiációs képességek tekinteté­ben a nemzetközi átlagnál jóval gyen­gébbek az eredmények. Ennek okát jórészt abban lehet felfe­dezni, hogy a hatvanas évekhez képest csaknem negyven százalékkal kevesebb a magyar nyelvre és irodalomra fordított óraszám. Viszont a természettudomá­nyos tárgyak oktatására szánt idő mint­egy 15 százalékkal növekedett az elmúlt két évtizedben. Mindez a szerkezeti aránytalanság az olvasástanítás és - megértés, illetve a nyelvi kommunikációs képességfejlesztés terén súlyos gondo­kat és lemaradást okozott. A programban vázolt elképzelések szerintteháta hangsúlyta nyelvi kommu­nikációs képesség fejlesztésére kell he­lyezni, hiszen ez egyúttal mindenfajta is­meretszerzés alapfeltétele is. A különböző kísérletek révén ma már az iskolák rendelkezésére áll a Zsolnai­féle nyelvi, irodalmi, kommunikációs rendszer, amellyel e képességfejlesztés nagy hatásfokkal megvalósítható. A Zsol­nai-féle nevelési program az új oktatási törvénnyel egyidejűleg lett választható, alternatív tanterv az általános iskolákban. Ennek ellenére még csak néhány iskolá­ban folyik az oktatás az új tanterv és tan­könyvek alapján. A természettudományos és az úgyne­vezett humán tárgyak helyes tantervi ará­nyának megteremtése mellett fontos fel­adat - hangsúlyozza a fejlesztési prog­ram - az esztétikai nevelés, s ezen belül különösen a vizuális és a zenei oktatás óraszámának növelése. Kiemelten kell kezelni a jövőben a gyerekek testi neve­lését is. A cél: a heti háromórás testneve­lésről áttérni a mindennapos testedzés­re. Ehhez viszont szorosan kapcsolódik a tárgyi feltételrendszer, azaz újabb tor­natermeket kell építeni. Az elkövetkezen­dő öt évben 500 új tornaterem megépíté­sét tervezte a kormányzat, ám ez - a nö­vekvő építőanyagárak mellett - előrelát­hatóan nem valósítható meg. A tervekhez szorosán kapcsolódik a pedagógiai kultúra új alapokra helyezé­se. Ennek lényege, hogy az ismeretek be­fogadására és csupán reprodukálására építő oktatási-nevelési rendszert felvált­sa egy olyan új pedagógiai módszer, amelynek középpontjában a képesség- fejlesztés áll. Helyi szavazás Kisdorogon Válás békességben Gondozott udvarú, hosszú tornácos ház előtt fékez az autó. Tamás Józsefné lakik itt, a szavazóurnát hozták el neki, hogy az idős néninek ne kelljen elfáradni az iskoláig. Otthonában adhassa le a voksát arról, hogy akarja-e, hogy Kisdo- rog különváljon a székhelyközségtől, Té­véitől. Rajta kívül még huszonöt helyre vándorol el a mozgó urna, hogy a falu mi­nél több állampolgára részese lehessen a döntésnek.- Persze, hogy akarom - mondja a né­ni, kihúzza az egyik választ a papírról, s a gépkocsi tovább járja az utcákat. Antal Géza Miklós Lőrincék kapuja előtt áll, a házigazdával beszélget. Őket faggatjuk arról, hogy a két település ti­zennyolc esztendős „házassága” után, miért akarják felbontani a frigyet. Miklós Lőrinc rátámaszkodik a lapátnyélre, amivel eddig a készülő kerítéslábazathoz a homokot dobálta.- Közös lónak nincs gazdája. Nem for­dítottak eleget a községre. A bikaistállót is elvitték.- Mindig rivalizált a két falu - folytatja Antal Géza. - Régen a házaknál kukori­caszárat árultunk. Ha a kapun bekiabált a vevő, megkérdeztük, hova valósi. Ha azt felelte, Mucsiba, akkor kapott, ha Tevéi­re, akkor elküldtük. De viszály azért nincs az emberek között. Most úgy három hónapja van ez az egész. Hallani, hogy esetleg szét lehet válni. Miért ne próbál­juk meg mi is? Elmondják még, hogy iskolába hely­ben járhatnak a gyerekek, óvoda is van, de a tsz mindenképpen közös marad. A legnagyobb gond a víz. A kutat már meg­fúrták, de forintkérdés, hogy a vízmű mi­kor valósul meg. S bár még az eddiginél is nagyobb vállalkozókedvet várnak az önállósodás utáni időktől, számítanak rá, hogy ha át kell szervezni a tanácsot, ez késlelteti majd a megvalósítást. De ha dolgozni kell, ott lesz mindenki. Hisz az óvodánál is volt, aki nyolc napot vállalt ingyen. Még kitüntetést is kapott a társa­dalmi munkájáért valaki. Összefogásban nem lesz hiány. A makulátlan tisztaságú felső iskolá­ban ezalatt javában folyik a szavazás. Negyed tizenegykor már a hatszázadik boríték is az urnában van. A szava­zatszedő bizottság tagjai is leadták a maguk céduláját, kicsit dideregve ül­nek a hűvös teremben. Megmosolyogják a történetet a kukoricaszár-eladásról. Aztán komolyra fordítjuk a szót. Hegyi Lászlóné, aki egyébként a szülői munka­közösség elnöke, elárulja, hogy igennel szavazott, s hogy fellendülést remél Kisdorog újbóli önállóvá válásától.- A többi szülő nevében is mon­dom, nem fejlődött egyformán a két in­tézmény. A miénk tagiskolája a teveli- nek, s itt mindig csak a tűzoltó mun­kákat végezték el. Nagy előny, hogy an­nak idején harcok árán sikerült megmen­tenünk a körzetesítéstől, de már ráférne a korszerűsítés. Kilencvenhat gyerek jár a nyolc osztályba, tavaly óta az ötödik, hatodik már nem összevont. Sokan dol­goztak ezen az épületen a fiatalok, s olyan öreg bácsi is jött betonozni, akinek unokája sincs a faluban. De még mindig nem az igazi. Ha önálló lesz, talán szíve­sebben jönnek a szakos tanárok is. Sür­gető gond még a faluban a közművesítés és az útjavítás is. Egy utcából még hiány­zik a szilárd burkolat.- Azért ne legyünk igazságtalanok - teszi hozzá Kardos Zoltán. Az utóbbi idő­ben többet kaptunk a tanácstól. Gondol­junk csak a művelődési ház építésre, az iskolában az olajos padló cseréjére, s elindították a közművesítést is. De talán még ennél is jobban gyarapodhatnánk, ha az emberek biztosak lennének abban, hogy a pénzüket mind az ő érdekükben használják fel. * Kiss Miklós tanácselnökkel és Läufer László elöljáróval az épület másik szár­nyában beszélgettünk. Kora reggel óta itt vannak, figyelemmel kísérik a szavazást. Haragot, rivalizálást nem érzünk a hang­jukban.- Jó barátságban akarunk együtt dol­gozni továbbra is - mondja Läufer Lász­ló. Már mondtam is az elnök elvtársnak, hogyha valamit nem tudunk, majd me­gyünk hozzájuk tanácsot kérni. Tudjuk, hogy rossz időt fogtunk ki ehhez a nagy lépéshez, mert a gazdasági helyzet nem a legkedvezőbb, de a politikai viszonyok olyanok, hogy most talán el lehet indulni más irányba. Az út persze nem rózsák között vezet majd, de az emberek lelke­sedése, ha később lankad is, sok nehéz­ségen átsegíthet. Miért mertünk belevágni? A falugyűlé­sen a megjelentek több, mint kilencven százaléka egyetértett. Ha ez csak hatvan százalék lett volna, szerintem hagyni kel­lett volna a? egészet. De így meg kell pró­bálni. Számítunk a tevlei tsz-re, a Hőgyé- szi Állami Gazdaság juhépusztai kerüle­Barátságos terefere az iskolaudvaron. A kép jobb oldalán Läufer László és Kiss Miklós. téré, a nemrég alakult építőipari kisszö­vetkezetre, s kicsit a megyei tanács se­gítségére is. Tudjuk, hogy nincs remény nagy összegekre, de ha csak egy kis pénzt is kapunk, minden munkát elválla­lunk. Persze ehhez új vezetőségre is szükség van, korszakváltás kell, fiatalí­tás, magasabb iskolai végzettség. Én magam elnök nem akarok lenni, de he­lyettesként szívesen segíteném azt, akit megválasztanak. A tanácsházában most orvosi lakás, rendelő meg a zöldkereszt van, de ha ezeknek építünk egy új töm­böt, megoldódik a gond.- A vízműtársulás létrehozására az el­ső években biztos nem lesz lehetőség, s még tíz év múlva is lesznek visszamaradt feladatok, de azért van realitása a szétvá­lásnak - veszi át a szót Kiss Miklós. Bonyhádvarasd, a másik társközség jó­val kisebb, mindössze ötszázhatvanan lakják, ők nem is akarnak különválni. Farkas László, a megyei tanács szer­vezési és jogi osztályának vezetője, aki szintén jelen van, hangsúlyozza:- Az új választási törvény növelni kí­vánja az elöljáróságok hatáskörét, egyenjogúságot teremteni a székhely- és társközségek között. A probléma alapja talán itt van. Hiszen sok helyen re­mekül bevált a közös tanácsi irányítás rendszere. Éppen ezért nem is lenne cél­szerű kampányszerűen, ok nélkül telje­sen felszámolni. Azoknak a települések­nek az ügyével, amelyek mégis kérik ezt, most ősszel foglalkozik az Elnöki Tanács. Legközelebb 1991-ben lesz napirenden a kérdés, hiszen az általános tanácsvá­lasztás és az ENSZ által szabályozott népszámlálás előtt nem lehet területszer­vezést végrehajtani. * A kisdorogi helyi szavazáson a listára felvett 709 személy közül 654-en jelentek meg. Érvényes szavazatot adtak 640-en, érvénytelent 14-en. Az önálló tanács ala­kításával 627-en értenek egyet, ellenez­ték 13-an. Az élet, egyelőre, a régi kerékvágás­ban megy tovább... CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY Simon Mihály és Mészáros Lászlóné segítenek Tamás Jó- zsefnének Miklós Lőrinc és Antal Géza Emelkedő árak az alumíniumpiacokon Értékesebb termékek a kivitelben : Magasabb árak, kedvezőbb termék- összetétel, növekvő kivitel jellemezte a Magyar Alumíniumipari Tröszt első félévi konvertibilis elszámolású exportját, amely 41 százalékkal nőtt a múlt év azo­nos időszakához képest, s elérte a 140 millió dollárt. A MAT rugalmas üzletpoliti­kával igyekezett kihasználni, hogy min­den korábbi prognózis ellenére folytató­dott az élénkülés az aluminiumtermékek világpiacán. Az 1987 eleje óta tartó élén­külés kisebb törésekkel ugyan, de folya­matos áremelkedést hozott eddig; az alumíniumtömbök másfél évvel ezelőtti 1257 dolláros tonnánkénti ára jelenleg 2500 dollár körül van, s júniusban voltak olyan napok, amikor tőzsdei jegyzésük elérte a négyezer dollárt is. A nagyobb árbevételhez hozzájárult az a tudatos termékpolitika is, amelynek eredményeként az exportban mind je­lentősebb részt képviselnek a magasab­ban feldolgozott, a piaci változásoktól függetlenül is nagyobb haszonnal elad­ható termékek. Míg a múlt év első feléhez képest 70 százalékkal csökkent a tim­föld, s 25 százalékkal az alumíniumtömb kivitele, addig 12 százalékkal bővült a fél- gyártmányok - egyebek között alumí­nium hengerelt áruk, préstermékek, hu­zalok fóliák - exportja. Ennél is nagyobb mértékben fokozódott a késztermékek eladása; alumíniumpasztából 60 száza­lékkal, műkorundból 50 százalékkal, kádkőből 44 százalékkal, alumínium­szulfátból 37 százalékkal, speciális tim­földféleségekből pedig 21 százalékkal többet szállítottak ki. Mindezek eredmé­nyeként a feldolgozóipari termékek ará­nya az árbevételben 63 százalékra nőtt, az előző évi 59 százalékkal szemben. A magasabban feldolgozott termékek döntő részt a MAT legfontosabb paicain, Ausztriában, az Egyesült Államokban, Japánban, az NSZK-ban és Skandiná­viában találtak gazdára. Ezekben az or­szágokban a múlt év azonos időszaká­hoz képest átlagban megduplázták - az USA-ban és Japánban pedig ennél is jobban emelték - a feldolgozóipari ter­mékek eladásából származó bevételü­ket. Új, jól fizető piacokat is sikerült sze­rezniük, egyelőre ugyan csak kisebb té­telek szállításával. Ausztráliában, Dél- Koreában, Hongkongban, Líbiában, Szingapúrban és Tajvanon találtak új ve­vőkre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents