Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-08 / 188. szám

4 KÉPÚJSÁG 1988. augusztus 8. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Jár-e házadómentesség? Egy másik olvasónk - ugyancsak kér­te, hogy nevét lapunkban ne közöljük - az új házadórendelet gyakorlati végre­hajtása iránt érdeklődött Levelében írta, még 1982-ben építettek egy tetőtér-be- építéses ötszobás családi házat, melybe az év őszén költöztek be. A lakás alapte­rülete 140 négyzetméter, amelyhez utó­lag egy melléképületet is kialakítottak. Az új házadórendeletet tanulmányozva nem világos előtte, hogy a reá kiszabott házadó mértékét milyen jogszabály fi­gyelembevételével állapították meg, to­vábbá mik a házadómentesség megadá­sának feltételei. Kérdésére Antus András, a Fadd Nagy­községi Tanács elnöke adott választ. A 7/1982. (III. 12.) MT sz. rendelettel módosított 19/1974. (V. 18.) MT sz. ren­delet 4. paragrafus (3) b) pontja értel­mében nem illeti meg a házadómentes­ség az épületet, ha a lakóépület, illető­leg a lakás ötszobás, vagy annál na­gyobb. (A lakás négyzetméterben meg­határozott alapterületétöl függetlenül). Ez a jogszabályi rendelkezés 1982. január 1 -jétöl lépett hatályba. Nevezett lakóhá­zára a használatbavételi engedélyt 1982. évben kapta és házadómentességben nem részesült, tekintettel arra, hogy az épületben lévő lakás ötszobás. Házadó-fizetési kötelezettsége 1986. december 31-ig 550 forint volt a fent hi­vatkozott jogszabály 8. paragrafus (1) bekezdés a) pontja alapján, amely sze­rint a 3-5000 lakosú községben a négy­szobás lakás után fizetendő házadó 250 forint, s minden további szoba után még 300 forint. Ennek alapján 550 forint ház­adót vetettünk ki évente a Béke u. 78. sz. alatti házasingatlanra. Téves tehát a panaszos azon állítása, hogy korábban csak az ötödik szoba után fizetett házadót és négy szobára mentességet kapott. Az 1987. január 1 - jét megelőzően kiadott használatbavé­teli engedély alapján használatba vett lakásra házadómentességet a korábbi jogszabályok alapján kell megállapíta­ni a 35/1986. (X. 2.) PM sz. rendelet 20. paragrafusa értelmében. A korábbi jogszabály szerint az épületet - mivel a lakás ötszobás - mentesség nem illeti meg. A jogszabályi rendelkezés folytatásá­ban szereplő azon kitétel, hogy a 200 négyzetmétert meghaladó alapterületű épület után mentesség nem adható, mindössze annyit jelent, hogy ha az épü­letben csak 4 lakószoba van, de az egyéb helyiségek(adóköteles helyiség)-kel együtt az alapterület a 200 négyzetmétert meghaladja, adómentesség attól függet­lenül nem adható meg, hogy a lakásban csak 4 szoba található, mivel e kérdésbeli jogszabály mentességet biztosított. Az in­gatlan adókötelezettségét 1987. január 1. után az 1986. évi 25. sz. tvr. alapozza meg. A tvr. 5. paragrafus (1) értelmében az adó alapja a lakás alapterülete. A levélíró bevallása szerint az adó alapját képező alapterület 140 négyzet- méter, így 40 négyzetméter után a tvr. 6. paragrafus (1) bekezdése alapján az alapadó 1600 forint és a kedvező öve­zeti elhelyezkedés miatti 15 százalék emelést is figyelembe véve a fizetendő házadó összesen 1840 forint. A melléképület adókötelezettsége a hasznosítás módjától függ. Amennyiben az a nem lakás céljára szolgáló építmé­nyek adójáról szóló jogszabály hatálya alá esik, (pl. gépjárműtárolók, műhelyek stb.) akkor a melléképület után építmény­adót kell fizetni. Ha a lakáshoz tartozó épületrészről van szó, s nem minősül a 35/1986. (X. 2.) PM sz. rendelet 7. parag­rafus (2) bekezdésében meghatározott olyan kiegészítő helyiségnek, amely a la­kás rendeltetésszerű használatához szükséges, de huzamos emberi tartózko­dásra részben és ideiglenesen sem szol­gál (Pl. tüzelötároló, szerszámkamra stb.), akkor a melléképület házadó alá nem esik. Visszaigényelhető-e a kártérítésből levont ÁFA? Szuper Károlyné szakcsi olvasónk la­kásában 1988. február elején felrob­bant a gáztűzhely. A kárt az Állami Biz­tosító 30 000 forintban állapította meg. Levélírónknak ez ellen nincs is kifogá­sa. Kérdését így fogalmazta meg: ...a probléma az, hogy ebből az összegből 4000,- forintot levontak ÁFA-ra. Az adó- felügyelöségtől érdeklődtem, hogy a Biztosító helyesen járt-e el. ök azt vála­szolták, hogy ezt az összeget valakinek vissza kell téríteni. Arra viszont, hogy honnan kapom vissza, sem ők, sem a Biztosító nem tudott válaszolni.” Panaszosunknak Papp Júlia, az Álla­mi Biztosító Tolna Megyei Igazgatósá­gának igazgatója válaszolt: Az általános forgalmi adóról szóló 1987. évi V. törvény és annak végrehaj­tása tárgyában kiadott 37/1987. (X. 12.) MT sz. rendelet alapján, az olyan ter­mékekre felszámított forgalmi adót, ame­lyet lakásfelújításhoz vettek igénybe, az építkező visszaigényelheti az adó össze­gét az illetékes adóhatóságtól. Jelen esetben felújításról van szó, és ezért visz- szatérítési lehetőség van. Az általunk kiszámított kártérítési ösz- szeg az általános forgalmi adó átlagos mértékét is tartalmazza. Ennek megfe­lelően a munkadíj 23 915,- forint ebből levonandó 5000 forint mivel eddig az összegig ÁFA nem igényelhető vissza. Adóvisszatérítést 18915,- forint után kaphat. Az adó a fenti összeg 20 száza­léka, azaz 3783,- forint, amelyet a térí­tés összegéből levontunk, mivel ennek a visszaigénylésére lehetőség van, ha az alábbi feltételek megvannak. Az általános forgalmi adóról szóló tör­vény úgy intézkedik, hogy az adót az az építkező igényelheti vissza, akinél a szolgáltatás igénybevételekor a szám­lában érvényesítették. Ebből következik, ha a munkát házilag vagy olyan kivi­telezővel végeztették, aki általános for­galmi adó felszámítására nem jogosult, akkor adó nem merült fel, így ennek a visszatérítése sem lehetséges. Ez ket­tős térítést eredményezne. A kártérítési összeget csak akkor vagyunk kötelesek kiegészíteni, ha önöknél az általános for­galmi adót a kivitelezők jogosan érvénye­sítették, és annak a tényleges összegénél kevesebbet, vagy egyáltalán nem térített vissza az adóhatóság. Amennyiben ilyen számlával rendelkezik, az adóhatóság ál­lásfoglalásával együtt szíveskedjék igaz­gatóságunkhoz eljuttatni, ezt az összeget megtérítjük. Jár-e szociálpolitikai kedvezmény tetőtér­beépítésnél? Olvasónk - aki kérte, hogy nevét ne közöljük - családjával 1975-ben épí­tett családi házat OTP-segítséggel. Szo­ciálpolitikai támogatásban nem része­sültek. Most már négy gyermekük van. Kérdése, ha most beépítenék a tetőteret, milyen feltételek mellett, milyen támoga­tásban részesülnének? A kérdésre Jákli Péter, Paks tanács­elnöke válaszolt: Saját tulajdonú lakóházán a tetőtér tulajdonos által történő beépítése bőví­tésnek minősül. Szociálpolitikai kedvez­mény ez esetben nem jár, mivel az csak a kővetkező lakásépítési (vásárlási) for­mákra terjed ki: magánlakás-építés, érté­kesítés céljára épített és építtetett lakások vásárlása, a nem állami tulajdonban álló használt lakásoknak az értékesítésre jo­gosult, valamint az értékesítés céljára épí­tő, építtető gazdálkodó szervezettől törté­nő vásárlására, a műszaki állapotuk miatt kiürített, de helyreállítással fenntartható állami tulajdonban volt épületekben levő lakásoknak az értékesítést követő újjá­építésére és gazdálkodó szervezet által újjáépített ilyen lakás értékesítésére, (a módosított 61 /1985. (XII. 27.) MT sz. rend. és a végrehajtására kiadott 44/1985. (XII. 27.) PM-ÉVM sz. együttes rendelet. A la­kások bővítésére nyújtható kedvezmé­nyes kamatozású kölcsön (3 százalékos) felső határa 150 00,- forint. Ezenkívül bankkölcsön igénybevételére van lehe­tőség 15 százalékos kamattal, 5 éves le­járatra. irr-* Ml VÁLASZOLUNK Lengyelbe nem kell útlevél Herendi porcelán Szombathelyen a HÉLIOS Világítás- technikai és Kerámia Vállalat 54 te­hetséges, rajzkészséggel rendelke­ző fiatalnak adott munkalehetősé­get. A Herendi Porcelángyár vasi üzemében évente több ezer formát festenek, égetnek, ezeket belföldön és külföldön értékesítik. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Nevének említése kapcsán a Tolna megyei Lengyel nevű falu igen sok eset­ben adott félreértésre alkalmat. Velem is több érdekes eset megtör­tént. Néhány évvel ezelőtt Debrecenben voltunk a családdal, az ott élő rokonaink­nál. Az egyik sétánk során a rokonom összetalálkozott az ismerőseivel és be­mutatott nekik: „az unokabátyám Len­gyelből”. Erre a szóra körbefogtak és élénk érdeklődést tanúsítottak Lengyel iránt. Kérdezték, „hogy élünk ott, milyen a helyzet, valamint azt, hogy mi az oka, hogy ilyen jól beszélünk magyarul”. Elmondtam nekik, hogy az a „Lengyel”, ahonnan mi jöttünk, nem azonos Len­gyelországgal. Az a Lengyel ahonnan mi jöttünk, Tolna megyében van. Egy falu­nak a neve. A következő érdekes eset már Tolna megye határán belül, Szekszárdon tör­tént meg velem. A kórház egyik osztályán feküdtem. Egy nap új beteg jött a mellet­tem lévő ágyra. Amikor az idős bácsi és a kísérő felesége megérkezett, a viseletűk és a beszédjük alapján megállapítottam, hogy melyik nemzetiséghez tartoznak. Amikor elhelyezkedett a bácsi, meg­kérdezte tőlem: „maga hunnan gyütt”. Mondtam neki, Lengyelből. Erre az öreg szétnézett a kórteremben figyelik-e, majd hozzámhajolt és a fülembe súgta, hogy én sem vagyok magyar.” Majd kis idő múlva elkezdte sorolni a sérelmeit. Elmondta, hogy őneki x városban ven­déglője volt, „tudja ezek a piszkos m...ok államosították”. Egy ideig hallgattam, majd mondtam a bácsinak, hogy én nem tehetek az őt ért sérelmekről, és ne szit­kozódjon. Különben én is magyar va­gyok. Erre a bácsi meglepődve rámné­zett és kérdezte „Hát nem Lengyelből gyütt?” De, mondtam neki, csak az a Len­gyel ahonnan én jöttem itt van Tolna me­gyében, egy Bonyhád környéki falu. Erre a bácsi nagyon elrestellte magát, csak másnap szólalt meg. A Magyar Posta is ha Lengyel nevét ol­vasta a borítékon, már több esetben Lengyelországra gondolt és oda irányí­totta a leveleket. Három évvel ezelőtt egy fiatal pálya­kezdő gépészmérnök pályázatot küldött a Lengyeli Mezőgazdasági Szakközépis­kolához, még az irányító számot is ponto­san ráírta. A levél mégis két hónap múlva érkezett meg. A boríték hátulján lévő bé­lyegző igazolta, hogy megjárta Varsót is. Ebben az évben március végén a be­rettyóújfalui „Zalka Máté Mezőgazdasági Szakközépiskola küldött az ott április elején megrendezett versennyel kapcso­latos levelet. A levél a lengyeli Mezőgaz­dasági Szakközépiskolához azonban csak június 27-én érkezett meg, amikor a verseny már régen lezajlott. Vizsgáltuk a késés okát, s azt ismét a boríték hátol­dalán fejtettük meg. A levél bejárta Len­gyelországot. 1988. április 22-én például Katowicében is megfordult. A közelmúltban Pécsről egy termé­szetbarátcsoport 2 napos túrán vett részt Lengyelben. A csoport vezetője, amikor szervezte a túrát, felhívta a figyelmet, hogy 2 napra készüljenek, melyet Len­gyelben töltenek. Volt köztük olyan, aki útlevelet váltott. Amikor a jegyváltásra került sor, akkor derült ki, hogy ez a Len­gyel nincs is olyan messze Pécshez és ide nem kell útlevél. BAI JÓZSEF A szövetkezeti tagok által jegyzett részjegyek után járó osztalékról és célrészjegyek utáni részesedésekről szól a Minisztertanács 56/1988. (VII. 12.) MT számú rendelete, amely szerint a befizetett részjegy után legfeljebb a vagyonvárományos nyere­séggel azonos mértékű osztalék fizethe­tő. Kimondja a jogszabály azt is, hogy a célrészjegy - közgyűlés által meghatáro­zott - lekötési idejét és az utána fizetendő részesedés mértékét a szövetkezet a célrészjegy kibocsátásakor (jegyzéskor) a taggal kötött megállapodásban rögzíti. A rendelet előírásai 1988. január 1 -jétöl alkalmazhatók. A termelői árcsökkentés esetén járó borfogyasztási adókedvez­ményt szabályozna a pénzügyminiszter 27/1988. (VII. 12.) PM számú rendelete, amelynek hatálya a fogyasztási adóról szóló jogszabályban meghatározott adóalanyok közül arra terjed ki, aki 1988. június 15. és 1988. december 31. között az általa belföldi fogyasztói forgalomban értékesített szőlőbor fogyasztási adó nélkül számított termelői árát legalább 10%-kal csökkenti. Az árcsökkentés vi­szonyítási alapja az 1988. május 31- i, illetve az ezt megelőző legutolsó érté­kesítés számlával igazolt tényleges ter­melői ára. Nos ezek az adóalanyk a jog­szabályban pontosan körülírt fogyasztá­si adó visszatartására jogosultak. A munkakönyvek kiállításáról, kezelé­séről, nyilvántartásáról, a munkakönyvbe történő bejegyzésekről szóló korábbi jogszabályt módosítja az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének 11/1988. (VII. 12.) ÁBMH számú rendelkezése, amelyből - figyelemfelhívásként - idéz­zük: „A munkaviszony alatt megszerzett iskolai, szaktanfolyami végzettséget vagy egyéb szakképzettséget, valamint a munkával összefüggésben kapott kitün­tetést, elismerő címet, oklevelet és jubi­leumi jutalmat, továbbá a tudomány dok­torainak illetménykiegészítését a mun­káltatónál a munkakönyv megfelelő ro­vataiba be kell jegyezni.” A nyugdíjasok, járadékosok esetében a munkakönyv el­ső oldalán a „Munkakönyv” szó alatt a „Nyugdíjas”, illetőleg az ellátás típusát is magában foglaló „Járadékos” megjelö­lést, továbbá a megállapító határozat számát és az ellátás folyósításának kez­dő időpontját 8 napon belül be kell je­gyezni, rendelkezik a jogszabály termé­szetesen arról is, hogy melyik esetben, melyik szerv jogosult a bejegyzésre, s hogy a munkakönyveket miként kell ke­zelni és őrizni, valamint arról, hogy az ál­lampolgárok részére kiadott munka­könyvekről milyen nyilvántartást kell ve­zetni. A rendelkezés f. évi augusztus 1. nap­ján lépett hatályba, az említett valameny- nyi jogszabály pedig a Magyar Közlöny idei 31. számában jelent meg. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő idei 10. számában tájékoztató je­lent meg a vadászati idényekről és egyes vadászati korlátozásokról, ugyanennek az Értesítőnek f. évi 11. számában pedig a mezőgazdasági és élelmezésügyi mi­niszternek a mezgazdasági termelőszö­vetkezetek tagjai részére fizetett betegsé­gi és szülési segély számításáról szóló tá­jékoztatója olvasható. Ez utóbbi konkrét példán mutatja be, miként kell kiszámítani az átlagrészese­dés és bérkiegészítés alapulvételével a termelőszövetkezeti tag egy napi munka­diját, s ennek megfelelően a betegségi és szülési segélyt. Dfí. DEÁK KONRÁD Vár a Vár...? „Él magyar, áll Buda még!” Ezek a szavak is érzékeltetnek valamit ab­ból, hogy a budai várnegyed az or­szág szíve. Egyben a világranglistán is előkelő helyen lévő műemlék­együttes, idegenforgalmi látványos­ság. Erről mindenki meggyőződhet, aki csak rövid sétát is tesz a történel­mi falak között, a gyönyörűen hely­reállított házakban, palotákban és a Mátyás-templomban gyönyörködik. Szerencsére sokan megteszik, ezt fényképünk is bizonyítja. Az, hogy egy idegenforgalmilag ennyire fontos negyedben az árak nem a legolcsóbbak, természetes. A világ minden hasonló helyén így van. Az a levantei színvonalú pénzhajhá- szás azonban, mellyel itt találkozik a nem feltétlenül dollárokkal tömött pénztárcájú látogató, egész egysze­rűen undorító. Az egykori koronázó főtemplom tövében ízléstelen pavilo­nokban giccsárusítás minden meny- nyiségben. A Halászbástya lépcső­jének sarkán gyönyörű, ősz hajú ál­csikós citerán nótákat penget az ide­genek gyűrűjében. Cigány nótákat. A valamikor szolid Fekete Holló étte­remben egy tányér leves 25-45, az előétel 70-390, a szárnyas 85-390, a sertéshús ételek 85-150, a marha­húsból készültek 105-325, a vadéte­lek 130-300 forint között. A viszony- * lag szerény és nagyon ízléses Pest- Budában egy üveg sör 85 forint. A szerényebb pénztárcájú, mond­juk úgy hogy hátizsákos turistákra senki nem gondolt. Aki esetleg kö­röm közül, egy pádon akarna ebé­delni, az választhat a képtelenül zsú­folt nagy, vagy a Fortuna utcai kis Közért-bolt között. Utóbbinak áru­készlete láttán Dúzs, vagy Nak köz­ség polgárai már régóta panaszos levelekkel bombáznák szerkesztő­ségünket. Az idei évben várhatólag 20 millió­nál több külföldi fordul meg hazánk­ban. Ami jó. De talán az se baj, hogy mi magyarok is itt vagyunk, akiket vendégváró várunkban a jelek sze­rint senki se vár... ORDAS Fotó:CZAKÓ Forog az idegen

Next

/
Thumbnails
Contents