Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-04 / 185. szám
1988. augusztus 4. ^fePÜJSÄG 5 A közhasznú munkavégzés tapasztalatai Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség szakemberei a közelmúltban tizenhat megyében vizsgálták a közhasznú munkát végzők foglalkoztatását. Ellenőrzéseik 68 munkáltatóra terjedtek ki, amelyek a vizsgált időszakban átlagban mintegy 1500 embert - a közhasznú munkán foglalkoztatottak mintegy 70 százalékát - alkalmaztak ilyen munkakörökben. Három megye - Fejér, Komárom és Vas - azért maradtak ki a vizsgálatból, mert még vagy nem vezették be a közhasznú munkát, vagy olyannyira az elején tartottak, hogy nem rendelkeztek értékelhető adatokkal. A többi megyében szerzett tapasztalatok igen vegyes képet mutatnak. A közhasznú munkavégzés múlt évi bevezetésével a munkaügyi kormányzat elsősorban azoknak a hátrányos helyzetű embereknek kívánt viszonylag rendszeres pénzkereseti lehetőséget biztosítani, akik alkalmi munkából élnek, vagy szakképzettség hiányában nehezen találnak maguknak más állást. Ennek megfelelően alakultak ki azok a munkakörök is, amelyekben a munkáltatók - a tanácsokkal kötött szerződés alapján - a közhasznú munkát végzőket foglalkoztatják. Leggyakoribb a közterület- és park- fenntartó, kertészeti segédmunka, a bel- vizrendezési és köztisztasági munka, valamint az építőipari segédmunka. A közhasznú munka sokak számára a korábbiaknál biztosabb megélhetést, jobb munkalehetőséget jelent, ám nem kevesen vannak azok, akik ezt csak arra akarják felhasználni, hogy bejegyzett munkahelyük legyen, vagy a munkaerő- szolgálati iroda kiközvetítő papírjával bizonyíthassák elhelyezkedési szándékukat - ha netán igazoltatnák őket. Ezt jelzi az is, hogy a munkaügyi szolgáltató irodák az év első negyedében 1899 embert közvetítettek ki közhasznú munkára, de közülük csak 1573-an jelentkeztek a vállalatnál, s létesítettek munkaviszonyt. A belépők jó részének munkafegyelmével is gond van. Az első negyedév során a munkáltatók 186 dolgozónak mondtak fel még a szerződésük lejárta előtt rend- szertelen munkábajárás, italozás, munkahelyi rendbontás, igazolatlan hiányzás miatt, további 194-en pedig jogellenesen szüntették meg munkaviszonyukat. Mindez riasztóan hat a becsületesen dolgozni akarókra. Az önhibájukon kívül állás nélkül lévők közül újabb lehetőségig sokan csak azért nem vállalkoznak átmenetileg ilyen munkára, mert félnek attól, hogy a kedvezőtlen tapasztalatok rájuk is rossz fényt vetnek a későbbiekben. Mások élnek ugyan átmenetileg ezzel a lehetőséggel, de igyekeznek eltitkolni, hogy kiközvetítettek. Ha van rá remény, hogy másként is kaphatnak munkát az ajánlott helyen, a jelentkezésnél nem mutatják be a munkaügyi szolgáltató iroda papírját, holott az biztos állást jelentene, mert az erre szerződött vállalatoknak kötelességük fölvenni a közhasznú munkára kiközvetítetteket. E kötelezettségüknek általában eleget tesznek. A vizsgált időszakban mindössze 15 esetben utasították el a jelentkezőket, mert ezeket a dolgozókat korábban éppen onnan bocssátották el fegyelmivel, ahová közhasznú munkára jelentkeztek. A felemás helyzet elkerülése érdekében a munkáltatók általában belső munkaügyi szabályzatukban rögzítik, hogy a jogellenesen kilépett, fegyelmivel elbocsátott dolgozókat semmilyen formában nem veszik vissza. A közhasznú munkára vállalakozók közvetítésénél és foglalkoztatásánál ál-' tálában rugalmasan, humánusan járnak el mind a munkaügyi szolgáltató irodák, mind a vállalatok. Bár az előírások szerint csak az közvetíthető ki közhasznú munkára, aki legalább egy hónapja szerepel a munkaügyi iroda nyilvántartásában, ettől sokszor eltérnek. A gyakorlat az, hogy ahol a szociális körülmények is indokolják, nem ragaszkodnak az egy hónapos várakozási időhöz. Ugyanígy járnak el akkor is, ha már a jelentkezéskor nyilvánvaló, hogy rövid időn belül nem tudnak más lehetőséget felajánlani. A munkáltatók is rugalmasan értelmezik azt a kikötést, hogy ilyen munkakörre legfeljebb csak két hónapra szóló szerződéssel vehetnek fel dolgozókat. Általános gyakorlat, hogy a két hónap letelte után azoknak a szerződését, akik belátható időn belül nem tudnak másutt véglegesen elhelyezkedni, további hónapokra ismételten meghosszabbítják. A tapasztalatok szerint a bérezésben általában nem éri hátrányos megkülönböztetés azokat, akik közhasznú munkát végeznek; pénzük a legtöbb helyütt megegyezik a hasonló munkakörben foglalkoztatottakéval. A vizsgálat tapasztalatait az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség ismertette az illetékes állami és társadalmi szervekkel is. Az ellenőrzés tanulságai alapján az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban olyan intézkedéseket terveznek a közhasznú munka kiterjesztésére, amelyek az. iskolázottabb, szak- képzettebb embereknek is átmeneti segítséget jelenthetnek. így például felvetődött, hogy a gimnazista lányok elhelyezkedési gondjait enyhítené, ha szociális gondozóként foglalkoztatnák őket a közhasznú munka keretében. Ezt a lehetőséget Baranyában kísérleti jelleggel már bevezették. Szó van arról is, hogy egyszerűbb betanított munkakörökben az építkezéseknél is próbáljanak ilyen munkaalkalmat biztosítani. A közhasznú munka ésszerű kiterjesztésének lehetőségéről több tárcával - az egészségüggyel, az építésügygyei, a környezetvédelmi és vízgazdálkodási szervekkel és a postával is - tárgyalnak. Növekvő zöldség-gyümölcs kivitel Növekvőben van az érdeklődés a magyar gyümölcs és zöldség, valamint a tartósított kertészeti áruk iránt a külföldi piacokon - ezt bizonyítják a Hungaro- fruct Szövetkezeti Külkereskedelmi Vállalat első félévi eredményei. Bár az elmúlt év, különösen a gyümölcstermelésben nem volt túlságosan sikeres, néhány termék kivételével mégis sikerült elegetten- ni a korábbinál nagyobb megrendeléseknek. A vállalat az első félévben - az elmúlt év azonos időszakához képest - 15 százalékkal növelte az értékesítést külföldön, és a tervezettnél is mintegy 5,5 százalékkal több árut adott el a vásárlóinak, megrendelőinek. Összesen 303 ezer tonna terméket exportáltak; a szállítmányok értéke mintegy 4,75 milliárd forint volt. A külpiacon éreztette hatását, hogy a hagyományos paradicsomtermelő országok 1987-ben a szokásosnál kevesebb árut adtak. így viszonylag jó elhelyezési lehetőség kínálkozott a magyar paradicsompürének, amely mind keresettebb külföldön, nem utolsósorban jó minősége következtében. Kétszer annyit tudtak eladni belőle, mint egy évvel korábban, és sikerült újabb vásárlókat is megnyerni. A csemege kukorica szintén jó cikknek bizonyult; többre is szükség lett volna, mivel az egyébként kitűnő terméket gyorsan megkedvelték, nemcsak itthon, hanem külföldön is. A friss áruk közül különösen a hagymaexport volt eredményes. Hagyományos termékünk iránt a tavalyinál 60 százalékkal nagyobb volt a kereslet. Némileg megtorpant viszont az értékesítés az almából, összefüggésben a szűkösebb árualappal. A málna az idén is jól értékesíthető terméknek számított, ám a Hun- garofruct szakemberi szerint is rontja az értékesítési lehetőségeket, hogy az exportra elkötelezett vállalatok tevékenysége nyomán itthon árfelhajtást tapasztalni, miközben az értékesítésnél külföldön a hazai exportőrök árainak letörése következik be. A konvertibilis elszámolású piacokon több terméknél is emelkedő árak mutatkoztak, ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Hungarofruct javította eredményességét az elmúlt hónapokban. A rubel elszámolású piacon eleget tettek a követelményeknek, sőt egyes tételeket már az első félévben értékesítettek, holott szállításuk csak a második félévben lett volna esedékes. Műteremlátogatás Cseh Gábornál Ostoba kérdéssel szeretném kezdeni, hisz végtére is nem ez lesz az első, amit szakmánkban feltettek.- Miért fest egy rendőr alezredes, nagyon sok kiállításra érett és azokon sikert aratott, képeket? Mielőtt erre nem válaszolnánk, kérdezzünk tovább. Miért írt verseket egy Kisfaludy Sándor nevű huszártiszt? És egy Bessenyei György nevű testőr, a mai kormányőrségnél (akkor) sokkal magasabb rangú testület tagja? Gvadányi József huszártábornokról nem is beszélve? A maguk módján igyekeztek valamit megörökíteni a mindig átmeneti jelenből, a legalább ennyire átmeneti jövőnek. A festők esetében valószínűleg más a helyzet, amit már csak azért is gyanítok, mert jómagam a művészetnek ezzel az ágával mégcsak meg se próbálkoztam. Néhai Walacher László, a Garay Gimnázium minden „régi” által emlegetett rajztanára - a megyénk szégyenére elfeledett akvarellista - viszont alighanem időben figyelt fel a Szolnokról ide vetődött tanítványára, akivel ott már Chiovini Ferenc is foglalkozott. (Van-e, aki e nevet nem ismeri? Van! Kár!) A gyerek, az akkori Cseh Gábor nem azért jött Szek- szárdra, mintha valami rejtélyes szálak ide vonzották volna. Katonatiszt apját egész egyszerűen ide helyezték. Aztán Lázár Pál irányításával úttörő diákként megismerkedett az akvarell nagyon nehéz technikájával, és mit tesz a sors: - országos pályázatot nyert. Jómagam számtalan dilettáns pályadíja tájékán voltam - szerencsére nem zsűritag, hanem - újságíró. Mégis jó lenne, ha mindezt ma se intéznénk el egyetlen vállrándítással. Hiszen a nem is mindig túl magas színvonalú „Ki mit tudok”-at össznépi ho- zsannázás követi. Dolgozni ugyanis egész egyszerűen tudni kell. Több, mint valószínű, hogy az előbb említett tanárok példamutatása, szorgalma, szakmára nevelése is belejátszott abba, hogy egy későbbi Dózsás- focistából, az akkor még csak nem is sejtett rendőrtiszt korában egyre inkább elismert festő lett. Az „elismerés” szóval persze ne bánjunk túlságosan nagyvonalúan. Jóval több, mint három tucat kiállítása volt már Cseh Gábornak - az idei őszön a BM szekszárdi művelődési házában lesz a következő - melyek nagyon nagy sajtó-, rádió- és tv visszhangja ellenére a művész se országos-, se világmárka nem lett, hanem csak „a Cseh Gabi”. Ez a „csak” Cseh Gabi, meglehetősen romló egészséggel, olyasmire vállalkozott, amire előtte kevesen. A folyvást itt élő szekszárdiak inkább csak az ide ve- tődőknek szoktak azzal hivalkodni, hogy milyen szép az a táj amelyben élünk. Hellyel-közzel pedig milyen szép volt. Nos, égy Siótorok tájkép, a Mére utca elejének ma már nem létező részlete, „Az utolsó nyár” a Zrínyi utában, az ellenfényben lefestett kapu a Remete-kápolna előtt, a temető menti présházak ilyen dokumentumértékkel bírnak. A művész lakására is kiírhatná azt, amit az idei ősz végén esedékes kiállítására szánt: „Az én Szekszárdom...” Csak az övé...? ORDAS IVÁN Lovak délidőben
