Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-31 / 208. szám
1988. augusztus 31. KÉPÚJSÁG 5 Mi lesz a Babits-ház sorsa? Környezetünk védelméért Víz, víz, szennyes víz... WiíMr Mintavétel laboratóriumi vizsgálathoz a dunaföldvári telepen „Amit én emeltem, mind homok volt: de nagyapám háza bizton áll még s éveimből, s fojtó romokból, hogy révébe meneküljek, vár még.” E verssorokat Babits Mihály: A ház. Hazám!) című költeményéből idézzük, de számtalan versében megírja a szülőháza, idilli hangulatát, környezetét. Az „öreg Kelemen ház” - ahogy a régi szekszárdiak nevezték - 1780-1800 körül épült. Babits nagyapja, Kelemen József a szabadságharc leverése után ügyvédként Szekszárdon telepedett le. A családi adatok alapján 1852-ben vásárolta meg a házat Schmidt Jakabtól. Itt született a költő édesanyja, aki később nővéreivel együtt örökölte a házat. Haláluk után a költő öccse, dr. Babits István birtokolta az épületet, majd 1952-ben állami tulajdonba került. A Szekszárdi Városi Tanács 1965. tavaszán tervbe vette a költő szülőházának megmentését, mivel az idők folyamán a nedvesség hatására nagyon rossz állapotba került. Az emlékmúzeum is 1967 tavaszára már a költő és családja egykori otthonát „adta vissza”, melyben nagy szerepe volt a Béri Balogh Ádám Múzeumnak, az Országos Széchenyi Könyvtárnak és a Petőfi Irodalmi Múzeumnak. Az épület ünnepélyes átadására 1967. július 2-án került sor, Illyés Gyula avatta fel az emlékházat. Az idei év szeptemberétől ideiglenesen nem látogatható a szülőház. Mint ahogy azt a szekszárdi múzeum igazgatója, Dr. Vadas Ferenc elmondta, várhatóan decembertől újra megnyitják a ház kapuit a látogatók előtt. Amint az a Tolna Megyei Tanácsi Tervező Vállalat szerkezeti szakvéleményéből kiderül, az épület állagát jelentős mértékben rontotta az alapok alatt talajba jutó víz, valamint az utcai forgalom és természetesen a 200 év sem múlt el nyomtalanul, az épületszerkezetek elhasználódtak. A Tolna Megyei Tanács negyedmillió forinttal járult a Babits-ház felújítási költségeihez, az épület szerkezetének megerősítéséhez, a festéshez. Ezen munkák befejezése után - várhatóan december végétől - az épület folyamatos megfigyelés alatt áll majd. A ház mozgásának vizsgálatától függetlenül már látogatható lesz a szülőház, -sósFotó: G.k. Ahol emberek élnek, ott képződik szemét, hulladék és természetesen szennyvíz is, mégpedig valószínűleg a civilizáció fejlettségével arányos mennyiségben. Mivel a csatornázás sok helyen még hiányos megyénkben, meg kell oldani a szippantott szennyvíz elhelyezését, lehetőleg tisztítását is, úgy, hogy környezetünk minél kevesebb kárát lássa. A korábbi években a szennyvizleenge- dő helyek száma nem volt sokkal kevesebb, mint ahány települése van Tolna megyének. A környezetvédelmi szempontokat figyelembe véve az a törekvés a szennyvízelhelyezés „gazdájánál", a Tolna Megyei Tanácsi Kommunális Szolgáltató Vállalatnál - bár mára a 109 település helyett csak mintegy negyvenben engedik le a szippantott szennyvizet -, hogy rövid időn belül megvalósuljon a szakemberei^ által összeállított úgynevezett megyei tervezett körzeti ürítőhelyprogram. Ennek mibenlétéről beszélgettünk Tóth Vilmossal, a vállalat műszaki igazgatóhelyettesével. A legmegnyugtatóbb megoldás az lenne, ha a megyében keletkező összes szippantott szennyvizet, amit „tengelyen” gyűjtenek össze, szennyvíztisztító telepen lehetne elhelyezni. Sajnos a megyében jelenleg csak 12 ilyen telep üzemel, ezeknek a fogadóképessége eltérő, többsége rekonstrukcióra szorul. A program tartalmazza ezeknek a szükséges bővítését és felújítását, de további 8—10 körzeti lerakóhely megépítése is szükséges lesz, várhatóan a következő ötéves terv időszakában. Dunaföldváron, á Víz- és Csatornamű Vállalat túlterhelt telepe mellé fölépült és próbaüzem alatt áll a Kommunális Szolgáltató Vállalat új, szippantott szennyvizet tisztító berendezése, amely olyan minőségűre tisztítja a településről és körzetéből naponta odaszállított mintegy 80 köbméter szennyvizet, hogy azt a Dunába lehet engedni. A beruházás az érintett települések, a megyei tanács és a Kommunális Vállalat összefogásával, közel 4 millió forint költséggel valósult meg. Azon fölül, hogy a vállalat hozzá akar járulni a már említett körzeti ürítőhelyprogram minél előbbi megvalósításához, még egy szempont vezérelte őket az anyagi hozzájárulásban. A berendezés az itt dolgozók szabadalma, Dunaföldváron üzemel először az országban, a vállalat referenciatelepeként. Tolna megyében Bátaszé- ken és Szekszárdon a közeljövőben hasonló berendezéseket helyeznek üzembe, Baranya megyében - ahol úgy tűnik, előrébb tartanak ezen program megvalósításában - már épülnek és tervben is vannak hasonló telepek és az ország más területeiről is jelentős az érdeklődés. A szabadalom a kommunális szennyvíz tisztítására használt berendezések némi átalakításával, a tartózkodási idő és a hidroglógiai viszonyok változtatásával jött létre oly módon, hogy alkalmas a kommunális szennyvíznél olykor tizszerte is szennyezettebb szippantott szennyvíz tisztítására, illetve előtisztítására. Amennyiben a későbbiekben erősen lecsökkenne a szippantott szennyvíz mennyisége, úgy átalakítás után a csatornán érkező szennyvíz is rávezethető erre a rendszerre. A dunaföldvárihoz hasonló tisztítóteleppel lehetne a Duna közelsége miatt a jövőben megoldani Pakson is a szennyvíz fogadását. A jelenleg nagyon túlterhelt tolnai telep bővítése folyik, ez fogadja majd a Domboriból csatornán érkező szennyvizet. (A legsürgősebben megoldásra váró problémák közé tartozik, hogy Domboriban alig van zárt rendszerű szennyvíztároló, pedig a Duna vizének minőségvédelme megkövetelné, hogy ne engedjék szikkasztók üzemelését.) A másik kiemelkedő gond a szekszárdi szippantott szennyvíz elhelyezése, amit jelenleg szintén Tolnára szállít a vállalat, magas költséggel, ezzel jelentős szállítókapacitást lekötve. Ezért még ebben az évben - a dunaföldvárihoz hasonló, ám egyszerűbb kivitelben megoldott, ezért csak előkezelésre alkalmas - rendszer épül itt is. Az erről lekerülő tisztított szennyvíz aztán mehet már a szennyvíz- telepre, mintha csatornán érkezne. Bátaszéken az engedélyek, a tervek készen állnak arra, hogy a jövő év első félévében üzembe helyezzenek egy szintén a dunaföldvári referenciatelephez hasonló berendezést. Bonyhád és a környező települések, valamint Hőgyész és környéke szippantott szennyvizének fogadása megoldott, Gyönkön és Mázaszászváron - ide tartozik néhány megyénkben község - folyamatban van az építés. Hasonló a helyzet Tamásiban, csak pénz kérdése, hogy mikor lehet elkezdeni a munkákat. Krónikus gondok vannak Dombóváron, (itt is, mint mindegyik esetben, a környék településeit is ide kell érteni), ahol még tervek sincsenek a szippantott szennyvíz fogadására alkalmas telep építésére, így legkorábban csak 1990-re valósulhat meg. Nincs akadálya egy dunaföldvárihoz hasonló rendszer létrehozásának, mert a területi adottságok miatt a tisztított szennyvizet a Kapósba lehetne vezetni. Simontornyán a bőrgyár szennyvíz- tisztító telepe túlterhelt, ennek tehermentesítésére Pincehelyen kezdték el egy regionális szippantott szennyvíz kezelőtelep építését. A terepadottságok miatt ún. teraszos-kazettás, energia nélkül üzemeltethető technológiával. - rí - ka Ami a vízcsapból folyik... Aki ült már nyeregben, az jól tudja, hogy az ember bal oldalról száll fel a lóra. Tehát, ha nyomban nyeregbe pattanáskor túlzott lendületet vesz, akkor menthetetlenül jobb oldalon esik le. Vagyis átesik a ló másik oldalára, ami nagyon elterjedt testmozgás széles-e hazában, csak éppen nem szeretjük, vagy legalábbis nem szoktuk észrevenni. Pedig újabban egyre sűrűbben lehetne. Kezdjük azonban régi példákkal. Teljesen mindegy, hogy minek, vagy kinek az évfordulója volt, nagy össznépi tervszerűséggel riasztottuk el az ország minden lakosát attól, hogy a megemlékezésre minden bizonnyal méltó eseményre, történelmünk éppen terítékre került bármelyik nagy alakjára akár csak jó érzéssel gondolni is tudjon. Lettlégyen Ady, Móricz, Bartók, vagy Babits, ünnepségek sora, rádióműsorok, kerekasztal-beszélgetések, tv- adások, újságcikkek özöne vette el a kedvét - közmüvelésre egyébként bizony alaposan rászoruló - hazánkfiainak, hogy az illetőkre jó érzéssel emlékezni tudjon, netán műveiket kezébe vegye, meghallgassa. Bármennyire képzavar is ez, találó a közhely, hogy adott esetben még a vízcsapból is X. vagy Y folyt, ha megnyitották. Félek, hogy sok esetben ma se más a helyzet. Nem csekély derűvel, de azért eléggé kaján mosollyal figyelem a szólásszabadság maholnap tombolni kezdő orgiáját, amiközben persze nem szűnök meg örülni annak, hogy sok minden, ami korábban bajosan, vagy egyáltalán nem volt kimondható ma már az. Csak éppen az feszélyez egy kevéssé, hogy ki mondja milyen hangsúllyal, főleg pedig az illető mit mondott korábban. Szeptember 15-én lesz 29 éve, hogy elkezdtem ezt a könnyűnek csak kívülről tűnő, de valójában eléggé rögös és buktatókkal teli pályát. Azzal hízel- gek magamnak, hogy hivatásunk eléggé szókimondó gyakorlói közé tartoztam mindig is. Természetesen nem voltam egyedül. Soha nem lévén párttag, még csak a pártfegyelem se szorított kordába különösebben. Nekem mára harmincas évek bő fele se jelent történelmet, a negyvenesekről, vagy hatvanasokról nem is beszélve, hanem átélt valóságot. Átélni többnyire kellemetlenebb volt, mint utólag szűrten feleleveníteni az akkori emlékeket. Sok tanúval tudnám igazolni, hogy valószínűleg a Rákosi Mátyásnak legkevesebbet tapsolók táborába tartoztam, de nem vagyok rá büszke, hisz ugyanakor - jó pénzért - egyetemista koromban metszettem Rákosi rózsáit a Művész utcai villa kerjében. Eszembe se jutna azonban ma azzal hivalkodni, hogy milyen mérsékelt örömmel tapsoltam akkor, amikor mégis megtettem. Mint ahogy utólag se tudok örömködni afelett, ha mindenféle ivászatok és hatalmi túltengés végre börtönbe juttatnak egy megtévedt vezetőt, de börtönkapun kívül maradnak, akik együtt ittak vele, amíg az illető vezető volt. Legkevésbé azonban az utólalgos szabadszájúságnak tudok örvendeni. Az ember természetesen nem az ökör fejével gondolkodik és semmi kivetnivaló nincs abban, ha a tények érvei alatt megváltoztatja korábbi véleményét. Esetleg még a magatartását is, bár ez már kevésbé rokonszenves. Az igazmondás és az igazolás kényszere azonban nem ugyanaz. Amikor az ember többet hall és olvas a reform kétségtelen szükségességéről, mint amennyit lát belőlük, bizonytalankodik, bizalmatlan lesz és hajlamos elzárni a vízcsapot. Újabban nagyon sokat szeretnek idézni néhány sort Petőfitől. Mivel alighanem én voltam az első, aki ezt ugyanennek a lapnak a hasábjain már évekkel ezelőtt megtettem, hadd ismételjem meg befejezésül. A vers címe: „Megint beszélünk s csak beszélünk...” „Megint beszélünk s csak beszélünk, A nyelv mozog s a kéz pihen; Azt akarjátok, hogy Magyarország inkább kofa, mint hős legyen...” ORDAS IVÁN Felvilágosítás Levelet hozott a postás. Nézegettem. A címzés pontos, a feladó számomra ismeretlen: X. Y. földmérő technikus. Ki lehet és mit akar? Végiggondoltam: mi dolgom lehetett X. Y. földmérő technikussal, de semmi összefüggést nem találtam közte és köztem. Felbontottam a levelet. Ügyetlenül. Elsőként egy rózsaszín csekk esett ki belőle. Rajta a földmérő technikus címe és számmal: 700, illetve betűvel: „Hetesszáz” a feladandó összeg. De miért kellene nekem fizetnem? „A Szekszárdi Földhivatal értesített, hogy T. Cím Szekszárd városban 10544/ 2. hrsz. földrészleten épületet létesített, illetve épített át, melynek használatbavételi engedélyét az elsőfokú építési hatóság 1988. V. 31.-én III. 1185/88. szám alatt adta ki. A vonatkozó jogszabály szerint (1972. évi I. tvr.) önnek épületfeltün- tetési vázlatot kell benyújtania a Szekszárdi Földhivatalhoz. (Ejha! Ha nem értesít, bizony nem tudtam volna!) Mint a Tolna Megyei Földmérői Névjegyzékbe felvett földmérőnek módomban áll a szükséges vázrajzot elkészíteni. Mellékelten megküldöm a megbízólevelet és a munkadíj feladásához szükséges postai befizetési lapot azzal, hogy megbízása esetén a megbízólevelet aláírva címemre megküldeni, a munkadíjat pedig befizetni szíveskedjék... A nem lakóház céljára szolgáló épület (gazdasági, műhely, présház, hétvégi ház, gk.-tároló stb) esetén az átvezetés az új illetéktörvény (1986. évi I. törv) alapján 200 Ft-os bejegyzési illeték alá esik. Amennyiben ezt az összeget is elküldi címemre, úgy vállalom a Földhivatalnál az átvezetés elintézését. Ellenkező esetben a megküldendő munkarészek alapján erről T. Címnek kell gondoskodni... Várom szíves megrendelését!” Örömmel tettem eleget a megrendelésnek. Egyrészt azért, mert fogalmam sincs, ki másnál rendelhetném meg az épületfeltüntetési vázrajzot és ha másvalakinél, netalántán állami szervnél rendelhetném meg, megcsinálná-e 700 forintért. Állami szerv nem ajánlkozott, nem hívta fel a figyelmemet törvényszabta kötelességemre, X. Y. földmérő technikus vette magának a fáradságot és 700 forintért plusz szolgáltatást is nyújtott: nemcsak elkészíti az épületfeltüntetési vázrajzot, de fel is hívja a figyelmemet, hogy ilyen és ilyen rendelet alapján ezt el kell készíteni és be kell nyújtani az illetékes földhivatalnak, hogy ott ugyancsak rendelet értelmében 200 forint bejegyzési illeték befizetése után a nyilvántartási térképen átvezessék. A 700 plusz 200 forintot feladtam. Reménykedem, hogy most már csak akkor kell fizetnem, ha a présházat a nyilvántartási térképről töröltetni akarom. SZALAI JÁNOS „Áll a régi ház még...’’
