Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-31 / 208. szám

1988. augusztus 31. ^ÉPÜJSÁG 3 Élelmiszerexportunk ma és holnap A nemzetközi agrárpiac jelenlegi hely­zetét nem lehet néhány év klimatikus vi­szonyaival, vagy olyan rövid távú közgaz­dasági hatásokkal magyarázni, minta re­cesszió. A nyers mezőgazdasági tömeg­termék „versenyképességéről” az utóbbi években a világpiac immár véglegesen kimondta az ítéletet. A hazai élelmiszer-termelés - beleért­ve az éllemiszeripárét is - műszaki szintje jóval alacsonyabb és egyenlőtlenebb, mint a fejlett ipari államokban, amelyek piacán a magyar termékeknek verse­nyeznie kell. Különösen az értékesítést közvetlenül megelőző fázisok - például a tárolás, osztályozás, szállítás, áru kikészí­tés és csomagolás - műszaki fejletlensé­ge okoz gondot. Mindez olyan, egyre éle­sedő versenyhelyzetben, amikor a ko­rábban még elfogadható minőség már nem elegendő. Az 1990-ig várhatóan rendelkezésre álló gazdasági erőforrásaink szelektiv felhasználása esetén mai versenyhely­zetünk középtávon valamelyest javítható. Rövidtávú versenyképességünk jelentős javulására azonban csak egyes termé­kek vagy termékcsoportok esetében le­het számítani, de a termékek összessé­gében nem. Ehhez ugyanis jelenleg még hiányzik egy jókora vásárlóerővel ren­delkező, igényes és húzóerőt kifejtő, szé­les belső élelmiszerpiac. Akadályt jelent továbbá az élelmiszer-termelésnek az iparral és az eszközimporttal szembeni alárendeltsége, valamint a termelőegy­ségek ismert jövedelmi helyzete és fel­halmozóképessége is. A hetvenes évek nagy világgazdasági változásainak hatására a konvertibilis valutával fizető nemzetközi agrárpiac is többközpontúvá vált, míg a mi kivitelünk továbbra is lényegében egyközpontú, Nyugat-Európa centrikus marad. Ez most több kisebb exportőrrel szemben is versenyhátrányt jelent számunkra és sürgeti az új piacok feltárását. A marke­tingmunkát termelőknek és az exportő­röknek folyamatosan és közösen kell vé­gezniük az erre alkalmas, az adott tér­ségben tevékenykedő olyan vállalati szervezetek keretében, amelyek „otthon vannak” az adót piacon és az exportot is koordinálják. Célszerű volna ezért a külpiacokon működő magyar kereskedők körét az ot­tani viszonyokat ismerő, megfelelő sze­mélyi és üzleti kapcsolatokkal rendelke­ző helyi eladókkal bővíteni. Egy-egy na­gyobb piaci körzetben eredményes lehet például az önálló exportjoggal rendelke­ző vállalat (vagy vállalatok) számára kép­viseleti irodát létesíteni. Ettől még a kül­kereskedelmi kirendeltségeinknek is maradna elég tennivalója, a szak-külke­reskedelmi vállalatok képviseletével. Egyes piackutató jelentések idősza­konként, esetleg idegen szervezetek ál­tali elkészítése, a hézagos piaci informá­ciók ad hoc „beáramoltatása”, vagy ép­pen kizárólagos értékesítési jogok meg­adása - látszólag - ma már egyáltalán nem alkalmasak, de főként nem elegen­dőek a piachoz való rugalmas alkalmaz­kodáshoz. A jövőben tehát erősítenünk kell az új piacok feltárására, a meglévők bővítésére és a közvetlen piaci jelenlétre irányuló kezdeményezéseinket, javítva ezzel is érvényesülésünk esélyeit. A potenciális és új piacokon hatásos magyar élelmiszer image-t kell kialakíta­nunk és megszilárdítanunk. A magyar élelmiszer-termelés és termékei ehhez elegendő értékes és speciális tulajdon­sággal rendelkeznek, lehet belőlük piaci tőkét kovácsolni. Az olyan - hagyományos és kifejlesz­tendő - exporttermékeinknél, amelyek speciális termőhelyi, illetve termelői sajá­tosságokat (megjelenési forma, különle­ges terméktípus, zamat, stb.) hordoznak, rendkívül fontos az adott piacon a fo­gyasztók figyelmét felkelteni és termék­hűségüket kialakítani. Ilyen termékeink a feldolgozott sertés- és baromfikészítmé­nyek, a friss, valamint a gyorsfagyasztott és szárított gyümölcs- és zöldségfélék, borok, bizonyos szeszes italok és még néhány magyar specialitás. A tőkés piac nehéz értékesítési viszo­nyai közepette nekünk olyan versenyké­pesség kialakítására van szükségünk, ami nem a jellegtelen tömegárukban, az olcsóságban testesül meg. Ez minden bi­zonnyal külpiaci fönnmaradásunk felté­tele. A sajátos magyar arculat kialakításá­nak közismerten egyrészt a termékre, másrészt a terméket szállító-forgalmazó vállalatra, harmadsorban pedig a szár­mazási országra kell koncentrálnia. Ma­gyarországot az „egészséges és tiszta környezetből származó ízletes ételek és zamatos italok megbízható forrásaként” kellene a tőkés piac vevőinek emlékeze­tébe vésni. Másképp Az iskolának a gyerekekért kell megújulnia Az értéket teremtő szellemi munka vitathatatlanul alapeleme a gazdasági előreha­ladásnak. Az ezt célzó társadalmi, politikai törekvések megvalósítása azonban lehe­tetlen az oktatási rendszer fejlesztése, az oktatás színvonalának emelése, az iskolai élet megújulása nélkül. Ebben oroszlánrészt kell vállalniuk a tantestületek párttag ne­velőinek, a helyi alapszervezeteknek, a nekik elvi-politikai irányítást adó pártbizottsá­goknak is. A szekszárdi városi pedagógus-pártbizottság titkára augusztus 22. óta Barkóczi Nándorné, aki előzőleg a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztálya politikai munkatársa volt. Új funkciójának első hetében - egyelőre kevés konkrét ta­pasztalattal - így fogalmazza meg tennivalóit:- Azzal, hogy új személy áll a bizottság élén, nem kezdődik valami teljesen új. Ren­geteg olyan hagyomány, jól bevált módszer van, amit felesleges volna felrúgni, csak azért, hogy újítsunk. Az egy testületté válást a felesleges átfedések kiküszöbölését például már jóval korábban megtették, ezzel tehát már nem is kell foglalkoznunk. Töb­bes számot nem véletlenül használok, hiszen a 14 alapszervezetet képviselő 11 sze­mélyből álló testületnek én is ugyanolyan tagja vagyok, mint a többiek. Döntéseimben közös véleményt képviselek. Mint már említettem, szinte csak pár napja töltöm be ezt a funkciót, s bár 1976-85-ig magam is pedagógus-alapszervezet tagja voltam, most az első hónapban végigjárom az összes iskolát, ismerkedem a párttagokkal, gondjaikkal, eredményeikkel. Hogy mi­nél objektívebb lehessek, az elődömtől nem is kértem róluk semmiféle előzetes véle­ményt, a saját benyomásaim alapján kívánom megítélni őket. Mit szeretnék másképp? Még inkább támaszkodni az alapszervezetekre, a döntések előkészítésénél a pb- tagokon, titkárokon keresztül tőlük hozni az elképzeléseket. Az előző tanévvégén hár­man megváltak a bizottságtól, helyettük új társakra van szükségünk. Megkerestem azokat az alapszervezeteket, akik delegálnak majd, s azt kértem, alaposan gondolják át, beszéljék meg, ki legyenb az, aki az iskolájukat, s egyben a kommunista pedagó­gusokat képviseli. A demokratizmus kiszélesítése, az önállóság kiterjesztése a legma­gasabb szintektől a legalsóbbakig meg kell, hogy történjen, hisz a nagypolitika is itt nálunk, a kisebb sejtekben valósul meg. Egy pedagógus-alapszervezet tennivalói között természetszerűleg prioritást élvez­nek a szakmapolitikai feladatok, hogy javuljon a pedagógiai munka, az iskolák irányí­tása. Nehéz helyzetben vagyunk, mert sokan elbizonytalanodtak. Nem tudják a peda­gógusok, hogy mibe szólhatnak bele, milyen eszközei vannak az alapszervezetnek, hogy maga mellé állítsa a testületet. Kicsit hirtelen szakadt rájuk az önállóság, segíteni kell nekik, élni ezzel, mert ez a jövő útja. Szerencsére az igazgatói pályázatok vélemé­nyezésénél azt tapasztaltuk, hogy a legtöbb közösség felelősséggel szavazott, szív­ügyüknek érezték, hogy olyan személy kerüljön a vezetői székbe, aki oda való. Van­nak tehát jó példák, de azért tarka még a kép. A görcsök lassan oldódnak. Nekünk eb­ben is segítséget kell nyújtanunk. S meg kell mondanom, nemcsak az idősebbek né­zeteit kell új irányba terelni. Köztük is vannak, akik modern gondolkodásúak, gyorsan átállnak az újra, s a fiatalok körében is találni olyant, akiben már kialakultak beidegző­dések, merevségek. A szélsőséges nézeteket mederben kell tartanunk, s felkészíteni a pedagógusokat arra, hogy megújuljon a társadalom e kis szelete, az iskola. S nem önmagáért, vagy a pedagógusokért, hanem a padokban ülő gyerekekért, a jövő nem­zedékéért. - esi ­Több a lábas, mint a hús- Csökkenő kereslet, visszafogott fo­gyasztás, a tavalyi felvásárlási láz utáni piaci pangás - Szekerczés Sándor, a Bonyhádi Lampart Zománcárugyár mű­szaki és kereskedelmi igazgatóhelyette­se kapásból sorolja a raktárukon felgyü­lemlett árukészlet okait. Kiegészítésként még megkérdezi a telefonon tett érdeklőr désre, hogy ez a téma egyáltalán miért érdekli az újságírót, és közli, hogy erről tulajdonképpen nincs is mit írni, annyira szokványos az eset. Azért mégis meg­egyezünk egy időpontban, amikor is - a várakozással ellentétben - igen készsé­gesen fogad és tájékoztat a közel ezer­egyszáz dolgozót foglalkoztató vállalat kereskedelmi ügyeiről, készletgazdálko­dási gondjairól. Romló fizetési fegyelem- Az idei kapacitásunk lekötött, az éves termelési értékünk 585 millió forint, csak megrendelésre termelünk, ezen a téren egyelőre nincs gond - közeli a tényeket. - A problémát az jelenti, hogy a nagyke­reskedelmi vállalatok a megrendelés alapján legyártott árut nem szállítják el folyamatosan. Volt olyan nagykereske­delmi cég, amelyik indokolatlanul magas árukészletére hivatkozva az egész har­madik negyedévi megrendelését - mint­egy tizenötmillió forint értékben - a ne­gyedik negyedévre akarta átütemezni. Természetesen elutasítottuk a kérésüket. Azért néha kénytelenek vagyunk enged- ményekettenni. így például vannak válla­latok, amelyek a szokásos tíznapos ké­sedelmet meghaladóan tudnak csak fi­zetni. Ilyenkor szóbeli megállapodás alapján, mivel kényszerhelyzetben va­gyunk, beleegyezünk, hogy esetleg 14-18 napra fizessenek. Szekerczés Sándor sajnos az idei ha­zai gyakorlatot mondja. Az iparban - a statisztikai jelentések szerint - az 1988. első féléves záróállomány az előző évek átlagához képest 7,4 százalékkal nőtt. Az árbevétel változásánál gyorsabb készlet- növekedés a készletek forgási sebessé­gének csökkené­sét jelzi, és ez fo­kozta a gazdálko­dók likviditási gondjait. Növeke­dett az eszközigé­nyesség, romlott az eszközök kihasz­náltsága. Ez az ál­lóeszközállomány korszerűségi szint­jének stagnálását, sőt, romlását jelzi. Többcsatornás értékesítési forma A zománcárugyár jelenlegi raktár- készlete - az exporttal együtt - közel 28 millió forint. Ebből a belföldi nagykeres­kedelmi cégek által megrendelt, de el nem szállított áru értéke 8-9 millió forint. Az exportkintlevőségük 22-24 millió fo­rint, ez megfelel az előző évek átlagának, folyamatos kintlevőség, ami miatt a válla­latnak bankhitelt kell felvennie. A vállalat korábban ahhoz szokott hoz­zá, hogy a nagykereskedelem időben jött és vitte a megrendelt árut. Most, hogy a megszokott értékesítési formák akadoz­nak, kénytelenek új formákat keresni.- Ahhoz kell hozzászoknunk, hogy raktárunkban ne csak a nagykereske­delmi vállalatokat, hanem a kiskereske­dőket is kiszolgáljuk - folytatja a keres­kedelmi igazgató. - Ez a megszokotthoz képest természetesen többletmunkát je­lent nekünk, de vállaljuk. Bár ez csak lát­szólagos értékesítési többlet, hiszen eny- nyivel kevesebbet rendelnek a nagyker. cégek, ha a kiskereskedők közvetlenül hozzánk, a gyártókhoz fordulnak a bő­vebb árukészlet és az olcsóbb árak re­ményében. Végre középpontba kerül a fogyasztó? Mindez természetesen nem elég a tal­pon maradáshoz, a meglévő munkáslét­szám foglalkozta­tásához, a tervezett idei 40 millió forint nyereség elérésé­hez. Új piacokat, partnereket kell keresni, új termé­keket kell gyártani.- A piac meg­nyerése és meg­tartása érdekében több olyan koráb­ban már gyártott, de megszünteti termékeket is újra gyártani kívánunk, mint a tésztaszürő, a zsírosbödön, a ceglédi kanna, a gyümölcsmosó és a fü­les, úgynevezett fazontál - sorolja Sze­kerczés Sándor. - Ezeknek a termékek­nek a gyártását korábban azért szüntet­tük meg, mert munkaigényesek voltak, kézi munkát igényeltek, a munkafolya­matokat nem lehetett gépesíteni. A pa­raszttálnál próbálkoztunk új forma beve­zetésével, iparművésszel terveztettünk olyan edényt, amit gépen készíthettünk. Ezt, a formatervezett tálat, a kereskede­lem megrendelte, de a vevők nem vásá­rolták, mondván bili formája van. így most visszatérünk a régi gyártására. A Lampart teflongyártmányainál már tavaly is csökkenő kereslettel számoltak, így próbálkoznak új termékcsalád piaci bevezetésével. Az idén a fazékból, a lá­basból, és a magas fazékból álló Réka edénycsaládot dobták piacra. Ugyan­csak új az Elit szitanyomott, háromrészes edénycsalád is, valamint az energiataka­rékos, ugyancsak háromrészes pároló­edény, amiben egyszerre sül a hús, pu- hul a körítés, és párolódik a zöldség. Tárgyal a vállalat vezetése még rozs­damentes edények gyártásáról és eset­leg lakatgyártásról is. Ez utóbbi értékesí­tésével nyilván nem lennének gondjaink. Akció, akció Az el nem adott, illetve exportból visz- szamaradt készletből a vállalat dolgozói­nak - évente visszatérő gyakorlat szerint - vásárlási lehetőséget biztosítanak. Minden dolgozó 15 kiló edényt vásárol­hat, 23,70 forintért kilóját. Ezt az akciót a vállalat szakszervezeti bizottsága szer­vezi. Export osztályos árukat az idén már adtak el Komlón és felajánlották a kész­letet megvételre a Szekszárdi Tejipari és Húsipari Vállalatnak is. Az ajánlatra egyelőre még nem érkezett válasz. Általánosságban úgy ítélhető meg, hogy a vállalati eszközök és források ösz- szetételében bekövetkezett változások a pénzügyi helyzet és a fizetési fegyelem romlását jelzik. A második félében min­den vállalatnak az eddiginél nagyobb gondot kell fordítania a pénzügyi egyen­súly és fizetőképesség megteremtésére és javítására, mert enélkül az értékesítési folyamatok élénkítése, az előirányzott szerkezetátalakítások nem, vagy csak nehezen valósíthatók meg. F. KOVÁTS ÉVA Fotó: GOTTVALD KÁROLY Gazdag ajánlat a világjáróknak IBUSZ-sajtótájékoztató a sziráki kastélyban (Munkatársunk telexjelentése.) Gyűrűhúzás, fogadalomtétel csupán néhány epizód abból a reneszánsz eskü­vő című IBUSZ-programból, mely alapöt­letet Mátyás király és Beatrix házasság­kötési ceremóniája adta. Ezzel a műsor­ral fogadták az IBUSZ-sajtótájékoztatón megjelent újságírókat, melyet Szűr Sán­dor, az IBUSZ vezérigazgató-helyettese tartott tegnap a festői szépségű sziráki kastélyban. Az 1988. júliús 19-i forintleértékelés terhét az IBUSZ nem hárítja át az utazó- közönségre. Sajnos ennek ellenére az egy évvel korábbi helyzethez képest az árak 5-40 százalékkal magasabbak, ezt elsősorban a forgalmi adó és a repülési pótlék bevezetése okozta. A világútlevél bevezetése erőteljesen csökkentette a társas turizmust és előtérbe kerültek az egyéni utazások, de a világútlevéllel uta­zók részére lehetővé tették, hogy forint­ban fizessék az utat, így gazdasági szem­pontból devizakeret felhasználása sok­kal kedvezőbbé vált. Az 1988-89. évi őszi-téli ajánlat 197 útvonalra, 35 országba 50 ezer magyar turista részére ajánl utazást, mivel a reál­bérek csökkentek, így az úttípusok fele 10 ezer forintnál, negyede 5 ezer forint­nál is kevesebbe kerül. A legolcsóbb ajánlat nem éri el az 1000 forintot. A sze­zonnak megfelelően széles az ajánlat a karácsonyi és a szilveszteri programok­ból, újdonság a hires salzburgi és „christkinlmark” azaz karácsonyi aján­dékvásár, a városlátogató utak közül pe­dig az utazás Rómába külön vonattal és az éjszaka fényei Párizsban. Rengeteg sport- és zenei rendezvényt, valamint nyelvtanfolyamokat is szerveznek. Az új szolgáltatások közül kiemelték az illeté­kesek, hogy amennyiben az utas leg­alább két éjszakára foglal szállást bár­mely tőkés országba és a szálláson kívül egyéb szolgáltatást is igénybe vesz, a foglalás forintban fizethető, emellett napi 700,- forint költőpénzt válthat. A gondokról szólva elmondták, hogy 6 százalékkal csökkent a belföldi utakon résztvevők és 27 százalékkal a külföldi utazást igénybe vevők száma. Ami a jövőt illeti, várhatóan fokozódni fog az autós körutazások, elő- és utósze­zonban szervezett programok iránti igény és valószínűleg csökkennek az Európán kívüli utak, amennyiben nem tudnak újdonságokat biztosítani. Feladatként meghatározták, hogy mi­nél nagyobb számban biztosítsanak le­hetőséget az utazás szerelmeseinek. HERBECK ERZSÉBET Akadozik a kiszállítás Egyelőre még van megrendelés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents