Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-27 / 205. szám
4 tíÉPÜJSÁG 1988. augusztus 27. A lengyel sajtó Magya rország ról A lengyel sajtó a nyolcvanas évek közepe óta fokozatosan szakított a szocialista országokról szóló tájékoztatás addigi sematikus formáival, amelyet protokoláris nyelvezet, optimizmustól túlfűtött ábrázolásmód jellemzett. Főként - igaz, különböző formában - két ország tekintetében észlelhető a változás, s e kettő a Szovjetunió és Magyar- ország. A Szovjetunióban meghirdetett „nyíltság” politikája, a szovjet sajtó módosulása miatt a nagy szomszéd vált a lengyel sajtó egyik első „céltáblájává”. Hihetetlen számú és terjedelmű tudósítás, riport és beszámoló jelezte azt a tényleges érdeklődést, amit az ott történtek Lengyelországban keltenek és azt az örömet, amit a minden korábbinál szabadabb és színesebb, a valóságot tükröző írások közzétételének lehetősége jelentett. Magyarország még a Szovjetuniónál is előbb került a lengyel sajtó érdeklődésének homlokterébe: mindjárt a 80-as évek elején. Ekkortájt valóságos információáradat zúdult a lengyelekre Magyarországról. Az akkori lengyel helyzet hatása alatt, érthető politikai célzattal a hazánkból érkezett hírek az 1968-ban beindult gazdasági reformfolyamat eredményeire, a magyar modell sikereinek s tárgyszerűbb, információkban gazdagabb, de változatlanul egysíkú képet kaptak a lengyel olvasók Magyarországról. A már akkor meglévő és erősödő gazdasági, társadalmi és politikai nehézségek teljesen háttérbe szorultak. Talán ezzel magyarázható, hogy néhány évvel később mintha az egész az ellenkező végletbe csúszott volna át. Egyik pillanatról a másikra kiderült: Magyarország rendkívül nagy problémákkal küzd. Egymást érték az aggódó írások a túlhajtott magyar dolgozókról, akik két-három állásban hajszolják magukat életszínvonaluk megőrzése érdekében; az alkoholizmusról, a kábítószer-fogyasztásról a szülések alacsony, az öngyilkosságok magas számáról, a hatalmas adósságállományról, ami egy főre vetítve több mint Lengyelországé. A korábbi eredményeink felett lelkendező hangvételt kritikus és borúlátó cikkek váltották fel. Ebben az időszakban tűntek fel az első, bizonyos magyar jelenségeket, magyar intézkedéseket bíráló cikkek is. A lapok hozzáláttak a korábbi Magyarországkép alapos átfestéséhez; ez összességében jól szolgálta a magyar valóság tükrözésének árnyaltabbá, reálisabbá tételét, bár előfordultak torzítások is, például a magyar-lengyel vámproblémák kapcsán néhány újságírónál a túlzott indulatok az objektivitás rovására kerekedtek felül. A két ország háború utáni történelmében először kisebb sajtóproblémák indultak például Spiro György Ikszek című könyve, a lengyel történelem egyes eseményeinek magyarországi megítélése, illetve a magyar történelem néhány fejezetének a lengyel sajtóban megjelent értékelése kapcsán. Kisebb hullámokat kavart turistákkal szemben tapasztalni vélt ellenszenv kérdésének érzelmileg túlfűtött tálalása is. Tény azonban, hogy ezzel együtt a lengyel sajtó - ha bátortalanabbul is - hozzálátott a többi testvéri országról alkotott kép átfestéséhez is. A turizmus visszásságai kapcsán a lapok leszedték a szentelt vizet Romániáról, Bulgáriáról és Jugoszláviáról; Csehszlovákia alapos leckét kapottá nyílt tömegtájékoztatásból, amikor egymás után többször komoly szennyezést okozott az Odera vizében. Nem kerül le a lapok hasábjairól az NDK és Lengyelország közötti határvízi probléma sem. Eközben a lengyel kollégák nem kímélték magukat sem: se szeri se száma azoknak az írásoknak, amelyek honfitársaik elítélendő viselkedését taglalják az ország határain túl, amelyek bírálják a lengyelek önhittségét, más népekkel szemben esetenként megnyilvánuló fölényes, lekezelő magatartását, az önkritika hiányát. A kép tehát, amit rólunk és másokról fest a lengyel sajtó, egyre színesebb, plasztikusabb és valósabb, de nem mentes az ellentmondásoktól, mint ahogy nem mentes attól maga Lengyelország és a szomszédos országok sem. Viszont a Magyarországon dolgozó lengyel tudósítók, bár a magyar valóság egyre szélesebb skáláját fogják át, néhány témáról szegényesen tájékoztatnak. így kevésbé ismertek - szemben belpolitikánkkal - a magyar külpolitika törekvései, eredményei. Kevés figyelmet szentelnek - és ez nem csak Magyarországra, de Romániára, Csehszlovákiára is vonatkozik - a magyar, vagy az említett országok nemzetiségi politikájának. így például a Magyarország és Románia közötti feszültség tényleges okainak részletes bemutatásával még adós a lengyel sajtó, ami eddig kizárólag az utóbbi hetek, napok fényeinek regisztrálására szorítkozik, elkerülve az állásfoglalás látszatát is. Ma a lengyel olvasó a napilapokból nemigen tudja megérteni mi, miért is történik a két ország között, ki kit és mivel vádol megalapozottan, vagy alaptalanul. A tisztánlátás bátorságához ma már egyre inkább adottak a belpolitikai feltételek Lengyelországban és a nemzetközi légkör is ebbe az irányba változik. Leállítják a bulldózereket... A moszkvai Kolhoz téren lévő Szentháromság-templom felújításában önkéntes műemlékvédők is segítenek Húsz éven keresztül rozsdás síneken döcögő, bogáncs- és csalánbozótban tévelygő vonathoz hasonlította a Szovjetunió országos műemlékvédelmi egyesületének munkásságát a szervezet legutóbbi kongresszusán az egyesület egyik tagja. A műemlékvédelem és -helyreállítás aktivizálására létrehozott társadalmi szervezetek elméletben megvétózhatják a városi építési terveket, ha azok kárt okoznak a műemlékeknek. Az állami intézmények kötelesek velük egyeztetni a városközpontok jelentős építési munkálatait. A gyakorlatban azonban az egyesületek vezetői nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, nem használták ki lehetőségeiket, szinte sohasem mondtak vétót, az építkezési vállalatokkal nem akarják megrontani a kapcsolatot. A műemlékvédelmi egyesülések pasz- szivitásának hatására nem hivatalos műemlékvédelmi egyesülések jöttek létre. Ma már Moszkvában, Leningrádban, Tallinban, Tbilisziben, Tomszkban, Gor- kiban és több más városban működnek ilyen, elsősorban fiatalokból álló egyesülések. Ezek a nem hivatalos szervezetek mentik meg a bulldózerektől a múlt jelentős műemlékeit, restaurálják saját erőből az ősi templomokat és várakat, segítenek a hivatalos szerveknek az ellenőrzésben, és ami a legfontosabb, a szellemi kincsek megőrzéséért folytatott harcban új, a peresztrojkának megfelelő szellemet képviselnek. A bürokratákat sokkolják a fiatalok által rendezett tüntetések, tiltakozások. A pártszervezetek gyakran támogatják a fiatalokat, s elismerik, hogy a nem hivatalos szervek tevékenysége helyes és hasznos. „Panaszkodtunk, hogy a fiatalokból hiányzik a társadalmi aktivitás - írja erről a témáról Dmitrij Lihacsov akadémikus, a szovjet kulturális alap vezetője. - S most a fiatalok társadalmi aktivitása a legszerencsésebb formában és tartalommal már megjelent. Mitől kellene félni? Inkább azon kellene gondolkodni, hogyan lehet a legkedvezőbben felhasználni ezt az új energiaforrást.” Természetesen vannak törvények, és van törvény a műemlékvédelemről is. De mint tudjuk, a törvény csak akkor jó, ha betartják. Mindenki és mindig. Nincsenek kivételek, nincsenek különleges helyzetek. Hosszú éveken keresztül egyetlenegy hanyag hivatalnokot sem vontak felelősségre a műemlékek tönkretétele miatt. Ma már megtették az első lépéseket. A leningrádi népbíróság négynapos nyilvános tárgyalás után feltételesen egy évi javító-nevelő munkára ítélte V. Danyilu- kot, a 14. számú építőipari vállalat vezetőjét egy XIX. századi műemlék épület lebontása miatt. Érdekes, hogy az ítéletről nemcsak a leningrádi, hanem a többi központi lap is tájékoztatást adott. Az idők változnak. Még a közelmúltban is a régi épületek, bár formálisan műemlékeknek nyilvánították őket, védelem nélkül maradtak. Ma öreg és fiatal egyaránt védi a műemlékeket. A közvélemény egyre inkább hatást gyakorol a hivatalos szervekre is. Néhány példa az utóbbi időből. Állami határozat alapján a nagy költségek ellenére a Scsekinoi Nitrogén Művek áttér a környezetkímélő termékek előállítására. Az ok, hogy a közelben van Lev Tolsztoj egykori kúriája, Jasznaja Poljana. Döntöttek arról is, hogy a másik nagy orosz író, Iván Turgenyev egykori birtokát védetté nyilvánítják. Természetesen ma is vannak bürokrata hivatalnokok, rövidlátó gazdasági vezetők, de vannak a peresztrojkának igazi hívei is. Az előbbiek még nem fogták fel, hogy léteznek olyan dolgok, melyek fontosabbak az adminisztratív törekvéseknél és a pillanatnyi gazdasági érdekeknél. Az utóbbiak meg vannak győződve arról, hogy mindent meg kell őrizni, amit előttünk teremtettek. Mindkét csoport számára a legjobb gyógyszer maga az országban folyó átalakítás, az olyan támaszok megerősítése, mint az új gondolkodás, a döntések világossága, a demokratizmus, az állam- polgári nevelés. Akkor tudjuk elérni a legfontosabbat, hogy a múltra az embernek nem a múlt, hanem a jelen és jövő miatt van szükségük. GAVRIL PETROSZJAN Fidel Castro véleménye Nyilvánosság és átalakulás Kubában (Részletek abból az interjúból, amelyet Fidel Castro, az első számú kubai vezető adott az NBC amerikai tv-társaság munkatársának. Fidel Castro ebben a glasznoszty és a peresztrojka szigetországbeli sajátosságairól beszél.)- Bizonyára tudja, hogy Gorbacsov főtitkár sok változást vezetett be a Szovjetunióban a glasznoszty szellemében? Milyen hatással volt ez Kubára?- A következőket mondanám: minden, amit a Szovjetunió tesz, nagy hatással van az egész világra. A Szovjetunió nagy ország. Befolyása van Európában, az Egyesült Államokban is - nagy a befolyása. Ésa harmadik világban is, a szocialista országokban és Kubában is. De mi olyan ország vagyunk, ahol a saját eszközeinkkel hajtottuk végre a forradalmat. Amikor e forradalom elkezdődött, egyetlen szovjetet sem ismertünk, amikor e forradalom győzött, még egyetlen szovjetet sem ismertünk. Országunknak mindig nagyon független nézetei voltak, és azt a következetes politikát folytatta, hogy fölhasználja más forradalmi országok hasznos tapasztalatait. Azonban nem háríthatjuk másokra a felelősséget hibáinkért; a mi hibáink a mieink, amint a szovjetek hibái a szovjeteké... ... A kínaiak sok dolgot csináltak néhány évig és egy nap úgy vélték, hogy új politikát kell folytatniuk és új változásokat kell bevezetniük, mert hibákat követtek el. Ez nem jelenti, hogy mi is nekiállunk azt csinálni, amit a kínaiak tettek. Ugyanígy van a Szovjetunióval: amikor ők úgy döntöttek, hogy kijavítják a hibákat, semmi okunk sem volt arra, hogy mechanikusan másoljunk mindent, amit ők csinálnak.- Milyen hibákról beszél?- Azokról, amelyekről Gorbacsov.- De ő most éppen nyitottá teszi a társadalmat:- Azt mondja, hogy voltak problémák a műszaki stagnálással, a bürokratizmussal, és korábban volt a személyi kultusz problémája. Nálunk sohasem volt ilyen probléma. Ezek szovjet problémák, és a szovjeteknek kell foglalkozniuk saját problémájuk megoldásával, kijavításával. Az ő történelmük más, mint a miénk, a szovjet gondolkodásmód különbözik a kubaitól, az ő intézményeik is mások, mint a mieink. Mi már egy ideje hozzáláttunk a hibáink kijavításához. Úgy gondolom, minden forradalomnak ki kell javítania a hibáit, mert minden szocialista forradalom nagyon új, és elkövethet hibákat...- Vagyis itt nincs glasznoszty?- De van, mindig is volt. A világ egyetlen pártja sem volt olyan önkritikus, mint a Kubai Kommunista Párt. Egyik sem. Megnézheti a történelmi dokumentumokat és megállapíthatja, hogy nálunk nagyszabású glasznoszty volt.- De a glasznoszty nyitást jelent.- Igen, azt, nyitást, kritikát, önkritikát.- De egy nyitott társadalom...- Mi a nyitott társadalom? Olyan, mint az észak-amerikai társadalom?- Kuba nyitott társadalom?- Kuba forradalmi, egységes társadalom, bizonyos tekintetben nyitottabb, mint a nyugati társadalmak, tulajdonképpen sok tekintetben, mert megvalósítjuk a népek számos törekvését, amelyek a nyugati országokban nem valósulhattak volna meg. Akar többet tudni erről?- Bizonyára tudja, hogy sokan mondják: Kuba nem nyitott társadalom, nincs sajtószabadság, nincs ellenzéki párt, az emberek nem bírálhatják szabadon a kormányt.- Gondolja, hogy a szovjetek létrehoznak majd ellenzéki pártokat a Szovjetunióban? Ez illúzió.- És Kuba?- őszintén szólva Kuba nem gondol erre. És szerintem a szovjetek sem. Sohasem hallottam, hogy Gorbacsov azt mondta volna, új pártokat szerveznek a Szovjetunióban. Sohasem hallottam öt többpártrendszerről beszélni, sem arról, hogy a Szovjetunióban az Egyesült Államokéhoz hasonló társadalmat hoznának létre. Ezek nagyon különböző dolgok. Önök nyitott társadalomnak nevezik az olyan társadalmakat, mint az észak-amerikai, mert egy demokratikusnak mondott séma mitomániájában élnek, és úgy gondolják, hogy ez az egyetlen demokratikus dolog a világon. Nekünk más a fölfogásunk. De én nem gondolom, hogy lesz többpártrendszer a Szovjetunióban. Az önök számára a nyitott társadalom az, amely megtűri a több pártot, a vegyes gazdaságot. Sohasem hallottam, hogy Gorbacsov erről beszélt volna; ez helytelen értelmezése Gorbacsov gondolatainak. Gorbacsov több demokratizálást akar, a nép nagyobb részvételét a problémákban, a döntésekben, több tájékoztatást akar, ezenkívül..- A kubai nép jobb tájékoztatását, például azt a lehetőséget illetően, hogy ellenzéki lapokat, vagy itt betiltott könyveket olvassanak...- De hát itt egyszerűen nincs ellenzék. Három-négy ember, akiket az Egyesült Államok érdekképviseleti irodája ösztönöz, még nem ellenzék..- Nincsenek ellenzéki lapok.- Nos, mert a tájékoztatási eszközök nincsenek a magántulajdonban. Itt az ellenzék a párton és a tömegszervezeteken belül van. Nézze még a lapjaikat, azok kritikusak, és egyre kritikusabbak. Azt akarjuk, hogy a lapok egyre kritikusabbak legyenek, de a forradalmon belül, és ne ellene.- Miért?- Egyszerűen azért, mert a hatalom a népé, és nem fogadjuk el az ellenforradalmi eszméket. Az ellenforradalom az Egyesült Államok kormányzatához tartozik, és mi nem fogadjuk el az észak-amerikai eszméket. A forradalmat lehet javítani, elfogadjuk a forradalmon belüli ellenzéket, de a forradalom ellenit nem...
