Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-19 / 198. szám
1988. augusztus 19. Képújság 3 Új típusú lakások a TÁÉV-től A TAÉV új előregyártott, teherhordófalas építési rendszerével eddig mintegy kétszáznegyven lakás épült megyén belül és kívül is. Az eddigieknél jóval nagyobb variációs lehetőségeket biztosító rendszert Baján is hasznosítják, a nyolcvannégy lakás technológiai szerelését jövő héten kezdik meg a TÁÉV szakemberei. Képünkön a napi 20-25 darabos „elemtermés,, átmeneti tárolása látható. Mezőgazdasági és élelmiszeripari szakkiállítás Gyöngyösön Szeptember 20-25. között rendezik meg Gyöngyösön a mezőgazdasági és élelmiszeripari szakkiállítást. Az 1500 négyzetméteres fedett és 2000 négyzet- méteres szabad területen összesen 83 kiállító mutatja be termékeit és kínálja szolgáltatásait. A gyöngyösi rendezvény főként a kistermelők számára nyújtja a tájékozódás lehetőségét. Különösen a kistermelést segítő anyagok, eszközök, gépek és technológiák népszerűsítésére fordítanak gondot a rendezők. A kiállított termékek egy részét meg is lehet vásárolni. Gyöngyösön egyebek között banki és állategészségügyi tanácsadást nyújtanak, és az érdeklődők megismerhetik a kistermelés modellgazdaságainak életét, tevékenységét. A rendezvényre a Mátra- szüret eseménysorozat keretében kerül sor. Az utazásnál 33 százalékos vasúti kedvezmény vehető igénybe. Egyenlő mércével! Boltot avattak nemrégen megyénk egyik kisközségében. Lehet, hogy az avatás szó nem a legkifejezőbb ebben az esetben, inkább úgy kellene fogalmazni, hogy végre szép, korszerű és tágas boltot kapott a lakosság, s persze, adott is üzletet saját magának, hiszen igen sok társadalmi munkát végeztek, hogy mielőbb és minél olcsóbban készüljön el az új üzlet. Tehát kaptak és adtak, avattak és átadtak... Az avatás tulajdonképpen annyit jelentett ebben az esetben, hogy reggel nyolc óra előtt néhány perccel már igen sokan várakoztak az üzlet előtt. A nyitásra várók között ott voltak a község és az áfész vezetői is. Néhány köszöntő szó, néhány büszke - majd keresgélő - pillantás... és kinyílt a bolt ajtaja, s kezdődhetett az igazi ünnep: szép boltban sok áru közül válogatva vásárolhattak az emberek. S most kanyarodjunk vissza a keresgélő pillantásokhoz. Azokhoz a tekintetekhez, melyek a megye, a közeli város és a Mészöv vezetőit - képviselőit - keresgették a tömegben. De hiába nézigél- tek az emberek jobbra, majd balra, csak szomszédaikat láthatták, no és azokat a vezetőket, akikről már az előbb is szó volt. Még mielőtt félreértés történne, leszögezem, hogy magam is ellene vagyok - sokakkal együtt - az olyan ünneplésnek, amikor valami elkészül, átadásra kerül, összegyűlik a fél megye, aztán eszemiszom, dínom-dánom... Sokkal meghittebb például egy üzlet csöndes kinyitása, s az örömöt az jelentse, hogy van benne áru bőségesen, hogy a választék sem igen hagy kívánnivalót maga után, hogy nemcsak az első napon, vagy héten érkezik pontosan a tej, meg a kenyér, hanem mindig. S hogy most miért hiányolom mégis a „vendégeket”? Egyetlen dolog miatt. Mert újságíró lévén gyakran járok új létesítmények átadási ünnepségére, hogy arról tudósítsam lapunk olvasóit. Teháte téren van tapasztalatom bőven, s most, e kissé kesernyés ünnepség kapcsán önkéntelenül összegeztem magamban az eddig észlelteket, látottakat. S megvallom, az „eredmény” - mely egy bizonyos szempontból való összehasonlítás révén jött létre - meglehetősen szomorú. Nem általánosítok, mert nem mindig és nem mindenhol jellemző, de sajnos elég gyakori, ha nagyobb településen adnak át üzletet, üzemrészt, irodát, vagy bármit, a vendégsereg igazán szép számú. Ezzel szemben viszont ha az öröm csupán néhány száz lakost számoló településen következik be, bizony azt saját ünnepüknek kell, hogy tekintsék. Mondhatnánk, hogy tulajdonképpen ez az utóbbi a normális, a jó, és a helyes. Persze, hogy az! Csak azt nem értem, hogy miért kell különbséget tenni két hasonló létesítmény, egység, vagy bármi között azért, mert az egyik településen háromezren, a másikon pedig csak pár százan élnek? Hiszen az utóbbiak öröme is éppen akkora, mint az előzőeké. Mi több, a kistelepülések életében sokkal ritkábban adatik ilyen érzés, ilyen esemény, mint a nagyobbakéban. Vagyis a falvakban egy bolt átadása igazi és nagy ünnep. - hm A Kereskedelmi és Minőségellenőrző Intézet gépjárműosztályának szakemberei minden, hazánkban forgalomba kerülő új típusú autóról szakvéleményt adnak a hatóságoknak. Jelenleg a HÖDGÉP által gyártott kétszemélyes városi kiskocsit, a Pulit minősítik. Képünkön Várhegyi László, a KERMI minőségellenőre az elektromos berendezéseket vizsgálja. MTI FOTÓ: BALATON JÓZSEF Manapság már sajnos nem szenzációértékű a hír, ha arról szól, hogy egy üzem, vagy egy vállalat gazdaságilag nem éppen rózsás helyzetben van, magyarul veszteségesen üzemel, vagy éppen afelé halad, hogy azzá váljon. Annál érdekesebb viszont, hogy a veszélyben lévők milyen eszközökkel és módszerekkel próbálnak kilábalni a bajból. Ezek egyike a simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat, amely a tavalyi évet nem túl jó mérleggel zárta. A gyenge eredmény okairól kérdeztem •Perger Imrét, a vállalat igazgatóját, aki a következőket válaszolta:- Valóban nehéz évünk volt a tavalyi, hiszen nemcsak az volt a feladatunk, hogy az év végére a pénzügyi helyzetünket normalizáljuk, hanem közben elő kellett készíteni az idei esztendőt is, hogy még egyszer ne kerüljünk a tavalyihoz hasonló helyzetbe, és az új szabályozó- rendszer miatti változásokra is fel kellett készülnünk. Annak, hogy a tavalyi évünk rosszul sikerült, sok oka van. Az okok egy része objektív, másik része szubjektív. A legnagyobb csapást természetesen az jelentette számunkra, hogy az Adidas cég a tavalyelőtti kétszázezer futball-labda helyett csak kevesebb mint felét gyártatta le nálunk, ez az egy dolog a felére csökkentette a tőkés exportunk értékét, amiért jó néhány büntető szankció lett a „jutalmunk”.- Mindez annak ellenére történt így, hogy a vállalat vétlen volt, mert az Adidas nem minőségi problémák miatt vitte el tőlünk a rendelés felét, hanem - feltételezésünk szerint - az olcsóbb munkaerőt jelentő indiai és pakisztáni vállalkozókkal dolgoztatnak most. Munkánk minőségének jellemzésére mondom, hogy a mi dolgozóink valóban világszínvonalon dolgoztak, hiszen a kiszállított labdáink több mint kilencvennyolc és fél százaléka az első osztályú minősítést kapta, tehát ezzel nem lehetett baj.- Nagy gondot jelentett számunkra az alapanyag-ellátás nem megfelelő volta is, mind mennyiségi, mind minőségi szempontból, se nyers juhbőrből, se kikészített juhnappából nem jutottunk hozzá eléghez, és amit sikerült szereznünk, azzal sem voltunk teljesen elégedettek. A felületnagyságuk, és a minőségük sem érte el azt a mértéket, amelyet az igényes tőkés piacokon elvárnak. Az utóbbi időben különösen szembetűnő a minőség- romlás: amíg négy-öt éve az exportminőségű kabátok készítésére alkalmas bőrök aránya az összes harmincöt százaléka körül volt, addig ez az arány ma mintegy tíz százalékra esett vissza. Ez annak a következménye, hogy a mezőgazdaságban nincs a megfelelő helyén a juhtenyésztés.- A szubjektív okok közül elsőként kiemelendő, hogy a vállalat nem vette kellőképpen tudomásul azt a változást, ami az alapanyag-ellátásban hátrányosan érintett minket, és nem tett eleget a nagyobb léptékű műszaki fejlesztés érdekében, amivel pedig ellensúlyozni lehet bizonyos mértékben a csökkent minőségű alapanyag okozta kieséseket. A vezetés ráadásul - önkritikusan meg kell mondanunk - nem kért számon megfelelő következetességgel és keménységgel sem a dolgozóktól, sem a középvezetőktől. S ehhez még hozzájárul a kereslet ingadozása a termékeink iránt a szezonális jellegük miatt - nyáron kevés bundát lehet eladni - és a fizetőképes kereslet visszaesése, tehát mindezen tényezők együttes hatása okozta a tavalyi gyenge évünket.- Mit tettek annak érdekében, hogy ezek a hátráltató tényezők idén ne fejthessék ki negatív hatásukat?- Összefoglalóan azt mondhatom, hogy belső tartalékainkat mozgósítottuk, és a piac igényeihez próbálunk minél jobban lalkalmazkodni. Legelőször is végrehajtottunk egy alapos termékszelekciót, a piacon eladhatatlan gyártmányaink előállítását megszüntettük, helyettük 1988 első félévben hét új modellt dolgoztunk ki, és teremtettük meg a gyártási feltételeiket. Mindezt kiegészítettük egy nagyléptékű műszaki fejlesztéssel. Gépeket vásároltunk és lízingeltünk, valamint megkezdtük a báránybőrök nemesítését. Kékróka-, prérifarkas- és hó- párducutánzatokat gyártunk saját to- vábbfeldolgozásra és értékesítésre egyaránt. Egyéb szőrmés bőrök kikészítési technológiáját is kidolgoztuk, így a nyúl- és a Mongóliából származó kutyabőrökét, több tízezres nagyságrendben gyártjuk ezeket, a nyúlprémekből vállalatunk készterméket állít elő, a többit továbbadjuk.- Végül elkezdtünk egy hulladékhasznosítási programot, amit eddig eladtunk, azt most nagy táblákba összevarjuk, és konfekciót készítünk belőle, például hűtőházi mellényeket, amelyeknél nem az esztétikum az elsődleges szempont, hanem a hasznosság. Ezzel jelentős költségmegtakarítást tudunk elérni. Dolgozóink létszámát több mint százzal csökkentettük, s a megmaradottakban megpróbáljuk minél eredményesebben kialakítani a tulajdonosi szemléletet.- Ezekkel a változtatásokkal sikerült elérnünk, hogy a tavalyi egész évi ötmilliós nyereséggel szemben idén várhatóan húszmillió forint fölé megy az eredményünk.- Nem tűnt túl vidámnak, miközben ezeket a tényeket sorolta, megviselték a múlt év történései?- Igen, egy kissé. Higgye el nem panaszkodni akarok, azzal, amit eddig közöltem, s amit még szeretnék elmondani, mert egyébként is sokan panaszkodnak ránk, vállalatvezetőkre, hogy mi csak „sírni" tudunk, eredményt elérni kevésbé, de ha szándékosan hátráltatják a munkánkat, akkor legalább legyen jogunk sérelmeink elmondására. Személy szerint az az incidens érintett engem a legfájóbban, amit a Külkereskedelmi Minisztériumban éltem át. Négyszázezer forint értékű vegyi anyag behozására kértem engedélyt, illetve valutát, s ennek fejében a vállalat 1,6 millió forint értékű terméket tudott volna exportálni. Ennél jobb üzletet nehéz már produkálni, de azzal az indokkal, hogy már nincs több felhasználható valuta, elutasították a kérésünket.- Volt egy másik, elkeserítő eset is, amikor biztossá vált, hogy az Adidas csökkenti a labdarendelését, azért, hogy a tényleg nagyon jól dolgozó labdavarrókat ne kelljen elküldeni a cégtől, és a bedolgozói hálózatot megszüntetni, megpróbáltam üzletet szerezni. Már majdnem összejött, nyolcvanezer futballt szállítottunk volna a Szovjetunióba, amikor leállították az egészet, s én majdnem fegyelmit kaptam, mert ez kontingensen felüli szállítás lett volna...- A labdavarró kapacitásunkat le kellett építenünk, és azóta többször voltunk kénytelenek lemondani megrendeléseket, többek között Közel-Keletre is, amiért valutát kapott volna az ország. S ez csak két kiemelt eset volt a sok közül, még jócskán tudnék hasonlókat mesélni. Gondolom, ezek után megérti, hogy miért vagyok ilyen „jókedvű”. WÁGNER DEZSŐ PULITESZ1 „Rákényszerültünk a műszaki fejlesztésre” Feljövőben a Bőrés Szőrmefeldolgozó Vállalat
