Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-19 / 198. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Z MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA » .\ . ■ : > v . ■■ v ' ^ I TOLNA MEGYEI MA 1988. augusztus 19. PÉNTEK XXXVIII. évfolyam, 198. szám ÁRA: 1,80 Ft CSALÁD OTTHON SZABADIDŐ (4-5. oldal) Augusztus 20-án már az új kenyérből esznek Energiatakarékos kemence a paksi kenyérgyárban A csehszlovák gyártmány kevésbé „olajfaló”, mint elődje volt Szűk a kenyérválaszték, néhány nap alatt ragadóssá válik a bélzete, a péksütemény pedig önvédelmi eszköznek is minősíthető. Ilyen és ehhez hasonló kritikával illették az utóbbi időben a Paksi Kenyérgyárból kikerült termékeket. Az áldatlan helyzet megváltoztatására úgy tűnik sor kerül, hiszen korszerűsödött, megújhodott a gyár gépparkja. Az épület, a berendezések még nem használódtak el, hiszen 12 éve üzemel csupán a kenyérgyár az Atomvárosban. Vélhetően nemcsak az energiatakarékosság miatt, de a termékek minőségének javulásával is megtérül majd a hárommillió forintot meghaladó beruházás. Ennek során a Dombóváron már bevált TMS Pardubice kemencét állították üzembe, a teljes munkálatokat a központi tmk-csoport, valamint a helyi fenntartási brigád végezte el. A szakemberek az olcsóbb üzemeltetés mellett a berendezés korszerűségét emelik ki, több munkafázis ugyanis automatizált lesz, így a szalagsebesség, gőzadagolás, ami nemcsak a dolgozókat kíméli majd, de ízlete- sebb termékek előállítását teszi lehetővé. Egy nyolcórás műszakban egyébként 40 mázsa kenyeret, péksüteményt süt ki a kemence, elődjével nagyjából azonos mennyiséget. A komoly beruházás mellett elvégezték a kenyérgyárban a kapcsolódó karbantartási munkákat, így a padozatpótlást, a csempe javítását, meszelést és szeptemberre tervezik a városképet rontó épület külső tatarozását. Előbb azonban az új kenyér ünnepét várják, hogy megkóstolhassák az új kemencében sült terméket a paksiak. -tzs-kaA régi bontását, az új felállítását is a megyei sütőipari vállalat szakemberei végzik el Vendégek Tambovból Beszélgetés a megyei pártbizottságon Testvérmegyénkből, Tambovból érkezett háromfős pártdelegáció L. M. Cser- bakov, a Tambov megyei pártbizottság másodtitkárának vezetésével hatnapos munkalátogatásra tegnap Szekszárdra. A vendégek itt-tartózkodásuk ideje alatt a megyeszékhely nevezetességein kívül megtekintik Tolna jellegzetes tájait, megismerkednek népművészeti hagyományainkkal. Programjuk között szerepel pénteken, Tamásiban a Talux Ipari Kisszövetkezet korszerű üzemcsarnokainak megtekintése, valamint egy háztáji gazdaságban látogatás. A vendégek részt vesznek a XXV. Nemzetközi Lovasverseny ünnepi megnyitóján is. Gyönkön a delegáció találkozik népfrontaktívákkal és a nagykő'zség vezetőivel, valamint részt vesznek az augusztus 20-i ünnepségen. Szekszárdon a tambovi elvtársak a húsipari vállalat munkájával ismerkednek, valamint meglátogatnak egy kisiparost és tájékozódnak a jövedelemérdekeltségi rendszerről a Kispipa vendéglő üzletvezetőjénél. A hét második felének programjai között szerepel még a dombóvári pártbizottság meglátogatása és a város MÁV- csomópontjának megtekintése. A városnézést kővetően Gunaras-fürdőre mennek a vendégek. Straub F. Brúnó fogadta a pápai nunciust Straub F. Brúnó, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke csütörtökön délelőtt hivatalában fogadta Francesco Colasuonno c. érseket, rendkívüli felhatalmazású apostoli nunciust, aki - egyházi meghívásra - II. János Pál pápa személyes követeként vesz részt a Szent István király halálának 950. évfordulója tiszteletére rendezendő augusztus 20-i budapesti ünnepi istentiszteleten. A fogadáson jelen volt Paskai László bíboros, esztergomi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke, valamint Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. New York, ENSZ A megfigyelőcsoport költségei Az ENSZ Közgyűlése szerdán beleegyezett abba, hogy a kővetkező három hónapban a világszervezet alapjaiból 35,7 millió dollárt folyósítsanak az erre illetékesek az iraki-iráni tűzszünetet ellenőrző katonai megfigyelőcsoport működési költségeinek fedezésére. A 159 tagállam képviselőit tö- möritő vezető ENSZ-testület egyhangúlag hagyta jóvá a költségvetési bizottság erre vonatkozó ajánlását. A költségvetési bizottság, a Közgyűlés e szakosított testületé, október 1 -ig kér jelentést az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkárától a megfigyelői tevékenység első szakaszának költségeiről. A válságos pénzügyi helyzetben lévő világszervezet erősen számít arra, hogy a tagállamok önkéntes hozzájárulásokkal fogják támogatni a tűzszünet-ellenőrző küldetést. Japán és Marokkó már tett is önkéntes felajánlást, az előbbi ország tízmillió, az utóbbi pedig kétmillió dollárt ígért. A katonai megfigyelőcsoport létrehozásáról a Biztonsági Tanács augusztus 9-én döntött, kevéssel azután, hogy mind Irán, mind pedig Irak beleegyezett a tűzszünetbe. A csoport 350 fegyvertelen katonából áll, aki 24 nemzet képviseletében vesz részt az ENSZ béketeremtő erőfeszítéseiben a Perzsa(Arab)-öbölben. Munkájukat 950 fős kisegítő személyzet könnyíti meg. Az egész küldetés első félévi költségei becslések szerint 75,6 millió dollárra rúgnak. A tűzszünet szombattól érvényes. Libanon Az elnökválasztás meghiúsult A tervek szerint csütörtökön, rendkívüli ülésen kellett volna a parlamentnek új államfőt választania a mandátuma lejártával távozni készülő maronita keresztény Amin Dzsemajel helyére. Húszéin Hu- szeini, a parlament elnöke irta ki erre a napra az elnökválasztást. Az alkotmány szerint a parlament választja meg az elnök személyét. A tisztség elnyeréséhez legalább kétharmados többséget kell szerezni. Ha tehát a képviselők egyharmadánál több távol marad az ülésről, a testület nem választhat elnököt. A kitűzött időpontra a 76 parlamenti képviselő közül mindössze 36 érkezett meg az ülés helyszínére. Az alkotmány értelmében csak keresztény maronita választható az elnöki posztra. A Libanonban nagy katonai erőt felvonultató és főleg különféle muzulmán erőket támogató Szíriának e táboron belül is vannak bizalmasai, így például Szli- man Franzsije volt államfő. A keresztény jobboldal már korábban jelezte, hogy meg akarja hiúsítani az elnökválasztást, és ez a jelek szerint egyelőre sikerült is neki. A Libanoni Erők nevű, tízezerfős milícia - a keresztény tábor legerősebb fegyveres alakulata - csütörtökön lezárt több főútvonalat, hogy a törvényhozók ne juthassanak el a parlament ülésére. Több keresztény parlamenti képviselő is előre jelezte, hogy bojkottálja az ülést. Tények és remények Sokan hisszük: nem véletlen, hogy a népművelőket ugyanakkor köszöntjük, amikor országot alapitó első királyunkra emlékezünk, a megélhetést jelképező új kenyeret és alkotmányunkat ünnepeljük. Jelképeként kultúránk európaiságának és annak a ténynek, hogy a magyar nép hagyományaiban a mindennapi kenyérért fohászkodással mindig együtt volt jelen a teljesebb élet, a mindennapi kultúra iránti igény is. Petőfi gondolatai a bőség kosaráról, a jognak asztaláról, a szellem napvilágáról, Ady forradalmat jövendölő szavai a századelő munkássságát jellemezve: éhe a kenyérnek, éhe a szónak, éhe a szépnek..., mind erre a kapcsolatra utalnak. Máig programot és nem megvalósulást jelentve. Mert gondoljunk jelenünkre: mindennapi kenyerünk ugyan már régtől megadatott, de a bőség kosara - éppen napjainkban - ismét távolinak tűnő valóság, amit alig feledtet az öröm, hogy a jognak asztalánál egyre többen, egyre bátrabban kérnek helyet, hogy az invitálás is határozottabb és meggyőzőbb, mint volt bármikor történelmünkben. De most nem ezt - a népművelőket köszöntve - helyette mást kellene számba venni: mennyire tárulnak önként ablakok a szellem napvilágára, hogy mekkora az éhség a szépség, az igazi szellemi, emberi értékek iránt és főleg, hogy ehhez milyen közvetítőkre találunk intézményeinkben. Itt nincs elegendő hely minderről szólni, a népművelők többsége nem is ezt igényli és talán nem is köszöntőt vár, főleg nem hivatalos helyekről, hanem jobb feltételeket, kedvezőbb körülményeket munkájukhoz, és a művelődést jobban ösztönző közhangulatot. Mert, ha van is büszkélkedni való, a népművelők - immár több éves - hangulatát inkább az ugyancsak tényekből fakadó gondok határozzák meg: művelődési házak rossz székekekkel, tíz éve meszelt falakkal, sörszagú termékkel, elavult technikai eszközökkel, vegyes színvonalú diszkókkal, kritizált - pedig nehezen megszervezett - ünnepi műsorral, már-már megfizethetetlen színházi előadásokkal, műsoros estekkel, és mozik bezárás előtt, vagy már utána; amatőr csoportok feloszlófélben, mert egyre kevesebb helyről és csak csordogál az anyagi segítség és a meglévő is felszívódik az inflációban, mint a néhány csepp eső a kánikula száraz talaján. Igaz, vannak a mostani gazdasági, társadalmi körülmények között is eredményesen dolgozó népművelők, intézmények; külföldi sikernek is örvendő hagyományőrző csoportok, énekkarok, zenekarok; élénk vitával járó ismeretterjesztő előadások, idegen nyelvet és más, azonnal hasznosítható - még forintra is váltható - tudnivalót közvetítő népes tanfolyamok; a mostoha körülményektől magukat függetlenítő, az olvasók számát növelő, azok szolgálatában álló könyvtárosok; a kutatás mellett példás népművelői munkát végző muzeológusok, levéltárosok is. Innen fakad a köszöntőt író zavara. Mit ígérhetünk azoknak, akiknek a mostohább sors jutott, vagy akik nem találják helyüket a megváltozott körülmények között - őket mivel ösztönözhetjük, vigasztalhatjuk? Akik pedig eredményesen dacolnak a pénztelenséggel, néha a közönnyel is, őket meddig biztathatjuk még jobb munkára, még több önfeláldozásra, munkájuk értékével arányos ellenszolgáltatás és jobb munkafeltételek nélkül? Ezért kell szólni az elismerés hangján sokukról, ezért szükséges a biztatás, a helyi lehetőségek felismerésére ösztönzés másoknál és azért a köszöntés soraikban mindenkinek, mert e sokszínű munkában, a valóság e tarkaságában van egy közös jellemzőjük: ők azok - a népművelők, az amatőr csoportok tagjai, a népművelő lelkületű pedagógusok, értelmiségiek - akikre ma is igaz, hogy egyaránt éheznek a szépre, a ritkán kapott jó szóra is, ők az elszánt optimisták, akik „remélnek, pedig tudják az igazat”. Remélnek, mert hisznek abban, hogy azé a jövő, aki minden komor közgazdasági tény és tapasztalt közömbösség ellenére sem adja föl a reményt. Megérdemelnék - nemcsak az ünnepi és hétköznapi jó szót - azt is, hogy ezúttal igazuk legyen, ne ők csalódjanak. Ez mindnyájunknak hasznára válna, ezért együtt kellene többet tennünk azért - Németh László intelmére hallgatva -, hogy mind több figyelmes szem olvasson, sok értelmes koponya gondolkodjon és ne hiányozzon belőlünk a hit: a jó ügynek is vannak esélyei. PÓLA KÁROLY
