Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-16 / 195. szám

1988. augusztus 16. C T01NJ»'\ _ NÉPÚJSÁG 5 Csak a hívek áldozatvállalására támaszkodhatnak Új katolikus templomot építenek Pakson A veszélyforrások nyomában Hogyan kerül a cipő az asztalra? A személyiség autonómiájának, a sza­badon választott és vállalható közössé­gek létjogosultságának, kezdeti próbál­kozásainak korát éljük. Közülük persze nem új hajtásként jelentkezik mindegyik, nem kevés azoknak a száma, amelyek hosszabb vegetáció után sarjadnak újra. Hasonló folyamat zajlott le az egyházak­nál, a községekben minden hivatalos szólam nélkül nekiálltak templomot tata­rozni, sőt nem egy helyen építeni. Ehhez persze mindenütt szükség volt a helyi vezetés kedvező hozzáállására is, de mindenekelőtt a lakosság áldozatvál­lalására. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a ta­nácsok amúgyis szűkös pénztárcájából ilyen célra nem fordíthatnak, az egyház- községek sem dúskálnak a pénzben, marad tehát az egyéni teherviselés. Töb­bek között Pakson is ezt vállalták.- Ha annak idején tudjuk, hogy milyen helyzetbe kerülünk, nem vágtunk volna az építkezésbe - mondja Kolbert Mátyás paksi katolikus plébános. - Akkoriban még nem tudtuk, hogy ez az ország ilyen rossz gazdasági helyzetben van, a társa­dalmi légkör pedig olyan volt, hogy han­gulatilag, ideológiailag lehetségessé vált templomot építeni. Ha ilyen lehetőség adott, miért ne használjuk ki, ez adta az indítékot. Két-három év alatt nagyot vál­toztak a körülmények.- Az általános adottságokon túl azért biztosan létezett valami helyi hajtóerő, ami azt a nagy vállalkozást erősítette. Nem volt elég nagy a gyönyörű belvárosi templom a paksiaknak?- Az új lakótelep építésével nagyon sok fiatal telepedett le a városban. Egyenlőtlen megoszlásban, elsősorban a Kishegyen találtak otthont, gyermekeik számára gondot jelentett a hitoktatás. Ezért először csak egy hitoktatási termet szerettünk volna kialakítani, később gon­doltunk arra, hogy istentiszteletnek is he­lyet adó templomot emeljünk. Ez egyben a keresztény kultúra ápolását is szolgálja és nemcsak vallási rendezvényeknek adhat otthont. A művészet iránt érdeklő­dőknek, zenei, irodalmi, képzőművészeti rendezvényeknek is a háza lehet.- Hova és milyennek képzeljük el az új templomot?- A két városrész, a lakótelep és a csa­ládi házak találkozásánál a Hősök terén vettük meg a tanács által felajánlott tel­ket. Makovecz Imre, a világhírű építész tervezte a mindössze 360 négyzetméter alapterületű templomot, a maga sajátos stílusában. Nem a hagyományos külsőre kell gondolni, a faszerkezetű építmény minden megoldását azonban vallási ma­gyarázattal támasztotta alá, nekem tet­szik az elgondolás.- Azt hiszem, itt egy emberléptékű, a misztikusban is a humanitást hangsúlyo­zó épületről lehet szó...- Éppen az a cél, hogy jól érezzék, ott­hon érezzék magukat az emberek a templomban, szívesen jöjjenek az isten- tiszteletre, de a nem hívőknek is egyfajta megnyugvást, jóleső érzést adjon ez a környezet.- Miért visszakozna mégis, ha lehető­sége lenne erre? Azt mondta, mai fejjel nem vágna bele az építkezésbe...- Ez a terv nagyon szép és emberre szabott, de nagyon drága. Elképzelheti, hogy a rengeteg különleges szakértel­met követelő famunka mennyi pénzbe kerül. Nos, például, ha az általunk meg­rendelt előregyártott, ragasztott fából összeállítható tetőszerkezet szeptem­berre elkészül, leszállítják, nem tudjuk ki­fizetni. Nem tudom, mi lesz, az adósok börtönébe kerülök. Még körülbelül két­millió forintra lenne szükség, hogy a megrendelt munkákra elegendő fedeze­tünk legyen.- Nem egészen értem. Az Állami Egy­házügyi Hivatal bizonyos összeggel hoz­zájárul a közeljövőben a beruházáshoz, ennek nagysága egyelőre ismeretlen. De mekkora az építkezés költségvetése, mi­lyen összeggel számoltak és mennyi fe­dezetük volt az induláskor?- Nincs költségvetés, hiszen majdnem teljesen házi kivitelezésben készül a templomunk. A segédmunkát teljes mér­tékben a hívek végzik, a szakmunkákra is sok felajánlást tettek. De az ilyen különle­ges szakértelmet kívánó feladatokat kül­ső kivitelezővel kellett megcsináltatnunk. Az egyetlen fedezetünk tehá a hívek lel­kesedése volt és tudom a munkához való hozzáállásban nem is lesz baj, de anya­giakban biztosan kevesebbet tudnak vál­lalni.- Nagy társadalmi munkáknál előzetes felmérésen szokták feltérképezni a he­lyiek felajánlását. Önök nem próbálkoz­tak ezzel?- Nem, mert itt is érezhető lett volna a lakótelep-régi Paks ellentét. Az óváros­ban lakók közül sokan vannak, akik nem tudják még felmérni, hogy ezzel a temp­lommal ők is gazdagodnak, sőt az egész városnak egy új színfoltját, közös értékét jelentheti a jövőben. Tudja, 8000 katoli­kus ember él Pakson, de a teher nem oszlik meg ennyi felé, vannak, akik töb­bet, mások kevesebbet vállalnak.- Az alapkőletétel pünkösd vasárnap­ján volt, most hol tartanak az építkezés­ben?- Az alapozást elvégeztük, augusztus 16-án kezdtük a falazást. Nagyon szeret­nénk ebben az évben tető alá hozni.- A reális lehetőségeken túl álmodik-e valamiről?- Jó lenne, remélem, hogy az álmom valósággá válik: az idei karácsonyon, bármilyen sivár körülmények, csupasz falak között, mint ahogy az Isten az istál­lóban hirdette az igét övéi körében, úgy tartanánk meg a karácsonyi istentiszte­letet... TAKACS ZSUZSA (Tudósítónktól) Mint arról már lapunkban hírt adtunk, az idei nyár nem kényeztette el a köz- egészségügy dolgozóit megyénkben: ételmérgezések ilyen magas számára még a régebbi Köjál-dolgozók sem em­lékeznek. A hiányosságok feltárásával éppen a megelőzés az egyik legfonto­sabb feladata a közegészségügyi ellen­őrzéseknek. Ilyen ellenőrző körútra kí­sértem el a megyei Köjál élelmezés- és táplálkozás-egészségügyi osztályának vezető főorvosát, dr. Hangay Istvánt és munkatársát, Krasznai Attilánét. Útunk első állomása a Tolna Megyei Népbolt Vállalat 17. számú ABC-áruháza a szekszárdi vasútállomás közelében. Nem mondhatnám, hogy üdítő látványt nyújt a szárazáru raktár: itt is, ott is leírás­ra váró élelmiszerek emlékeznek jobb napokra. Műanyag ládában a több napja gyűjtött, kiszakadt tejeszacskók, túróso­dó tej felett apró rovarok járják táncukat, megpihenve a szomszédos, csokoládét tartalmazó kartonokon. Útitársaim gya­korlott mozdulattal nyitják ki a hűtőkamra ajtaját, ahol nem találunk kétfajta olyan élelmiszert, mely egymás mellé való vol­na: sör, virsli, tej, paprika egyvelege fo­gadta a kíváncsi szemeket. A helytelen tárolás példája egyébként végigkísér a boltban - a tejet és disznósajtot épp az üzletvezető-helyettes párosította össze. Az eladótérben, a csemegepultnál sem rózsás a helyzet, hiszen a felvágottat, saj­tot egyazon késsel szeletelték. Nem ma­rad el a dolgozók illemhelyének megte­kintése sem, melyet enyhe borzongással észrevételezünk. Hátul, az irodában a ta­pasztalt hiányosságok, hibák megbeszé­lése mellett elkészül a jegyzőkönyv. És előkerülnek a száz forint névértékű kis szelvények, a helyszínblrságok elismer- vényei. Tizenkilenc talált „gazdára”. Szinte felüdülés az áfész 30-as számú, kórház melletti új ABC-áruházának rak­táraiba lépni: itt nyoma sincs az avittság- nak, tágas, világos minden. Olyannyira, hogy látni: a hatalms polcrendszerek alatt nem szívesen takarítanak. A tőke- húshűtű előterében a félsertésekkel jól megfér a felmosóvödör az elhasznált rongyokkal. A meleg raktárban immár három órája várakoznak az emberma­gasságúra rakott tejesládák, hogy a hű­tőbe kerüljenek. „Óhajuk” csak jöttünkre teljesül. A tejeshűtőben pedig őszibarac­kos ládák sorakoznak. Hogy miért? Az épület tervezői ugyanis elfeledkeztek ar­ról, hogy a zöldáruraktárba egyetlen hű­tőt is tervezzenek. Nyitott kérdés, hogy a áfész miért nem figyelt fel erre? A felújítás előtt álló Sió csárdában a szakács szerint fertőtlenített tojásokon meglelni az apró tollpihéket, a zöldség és húskrém egymás mellett található a hű­tőben. Úgy látszik a tárolás anomáliái vé­gigkísérik utunkat... Bonyhád felé menet betérünk a város határában álló autósbüfébe. A megköze­lítőleg három (!) négyzetméternyi alapte­rületű konyhában az ételek gazdag vá­lasztéka készül: pörkölttől a főzelékig, rántott hústól a bográcsgulyásig sok minden. A bökkenő csak az, hogy annak idején virsli és szendvics kiszolgálására kaptak csupán engedélyt. Azt már ugye nem is kell mondani, hogy a tárolás, hű­tés, mosogatás feltételei sem adottak ilyen méretű főzőcskézéshez. A Köjál szakemberei azonnali hatállyal betiltot­ták az ételkészítést a büfében. Bonyhádra érve első utunk a Béke ét­terembe vezet, ahol nem régebben, mint két nappal ezelőtt volt ellenőrzés. Akkor kétezer forint helyszínbírságot szabtak ki. Hogy az elmondottaknak is volt foga­natja, arra bizonyíték az, hogy most elfo­gadható állapot uralkodik a konyhán éppúgy, mint a raktárban. A Szőlőhegy vendéglő üdítő látványt nyújt a „színfalak” mögött is. Kifelé jövet jegyzi meg dr. Hangay István:- Ha ilyen lenne minden vendéglá­tóegység, kisebb létszámú Köjálok kelle­nének... Hogy az ellenőrzésekre továbbra is szükség van, azt bizonyítja a Népbolt 36. számú élelmiszerboltja a bonyhádi piac­téren. Itt ugyanis már erősen szagos gépsonkát, penészes füstölt sajtot, lejárt szavatosságú margarint találtak a cse­megepultban. A raktárnak kinevezett emeleti részben költői rendetlenség fo­gad. Igaz, sem polcuk, sem raklapjuk nincs elegendő. A helyzet javítására ha­tározatot küld a Köjál az üzemeltető válla­latnak, hogy adott határidőre ezeket sze­rezze be. A Botond Cipőgyár konyhájára menet betérünk a szomszédos zöldségboltba is, mely Száraz Rezsőné tulajdonában van. Itt olyan száraztésztát is árultak nyi­tott zacskókban, melyen nem volt feltün­tetve a gyártó neve, címe, az áru szava­tossági ideje. Ebből mintát vettek, melyet majd a laboratóriumban vallatnak to­vább. A visszamaradt mennyiséget pedig zárolták. A kiszolgálást végző családtag­nak nem volt ott az egészségügyi könyve, s ez az üzlet azonnali bezárását eredmé­nyezte. Elképesztő, hogy milyen sokan nem tudják, hogy az egészségügyi köny­vét mindenkinek mindig magánál kell tar­tania, hiszen bármikor előfordulhat egy olyan jellegű megbetegedés, ami gátol­hatja a további munkavégzést, s amit ide be kell vezetni. A cipőgyár konyhájára érve a hűtő­kamra nem nyújt szivmelengető látványt: egy kétes eredetű papirzsákban majd 20 kiló marhahús kőkeményre fagyva. Pár méterrel arrébb egy hűtőláda málnát, burgonyát, kolbászt rejt, ami szemmel láthatóan emberi fogyasztásra már alkal­matlan. A konyha vezetője a hamarosan esedékes leállást hozza fel mentségül, ám ez sem indokolja a nyersanyagok ily módon történő tárolását. Meglepődtünk a mosogatóhelyiségben, mikor a három­fázisú mosogatást (zsíroldás, fertőtlení­tés, öblítés) leegyszerűsítve látjuk. A zsír­oldó Ultrát, valamint a fertőtlenítésre használt Hypót együtt alkalmazták, kö­zömbösítve ezzel hatásukat. Akkor már csak megrökönyödni tudunk, mikor a hetvenliteres mosogatók alá nézünk. A lefolyócsövek nincsenek bekötve, a mo­sogatóié a dolgozók lába alatt keresi a le­folyót. Itt is készül határozat a vállalatnak a technikai feltételek javítására. Bonyhádtól kissé eltávolodva a tolnai Béke étteremben egy kétkilós kenyér fo­gadta szomszédjául a takarítónő cipőjét, nem rejtőzködve a vendégek szeme elől. A dombori Hullám bisztróban sem ritka vendég a Köjál. Most is ugyanazért bün­tetnek, mint korábban: a tojás fertőtlení­tés nélkül van a főzőtérben. Az ellenőr segítő szándékú szavaira a bisztró veze­tőjének csupán annyi a megjegyezése:- ...akkor legközelebb is kifizetem a helyszínbírságot. A közeli Duna bisztróban is a tojás fer­tőtlenítése hiányzott. Ami pedig volt, de nem kellett volna lennie: kétnapos, szá­radásnak induló darált hús a hűtőben. * Kőrútunk végére érve számadást ké­szítek: három szabálysértési feljelentés mellett a szabálytalankodók 11 500 fo­rintja bánja az ellenőrzéseket. Ami vi­szont pénzben nem fejezhető ki, az az, hogy az előírások megszegése poten­ciális veszélyforrást rejt magában, lé­gyen azért felelős akár az ott dolgozó személy, akár az üzemeltető intézmény, vállalat. GERGELICS ERZSÉBET Páratlan írógépgyűjtemény az úszóbajnoknál Mintha a múlt században járnánk! A több mint százéves vitrines bútorból korabeli író­gépek tekintenek vissza ránk. S mindez Pé­csett, Kovács György írógépműszerész Jó­kai utcai műhelyében.- Tudja, ez a bútor Kohn Kata utóda, Ko- vácsné, tehát a nagynénim kalapüzletéből való - meséli a mester.- Itt a papíros is Horthy Miklós aláírásával - mutatja büszkén. - Sokáig padláson tárolták, majd restauráltam, így megfelelő helyre kerülhettek az írógép-matuzsá­lemek. Elgondolkodva hallgatom. Koránál - 73 éves - fiatalabbnak tetszik.- Mióta gyűjti az írógépeket? - kérde­zem.,- Édesapám géplakatosmester volt Az első világháború idején gránátok vashüve­lyét esztergálta. így természetes, hogy na­gyon sokat voltam a műhelyben, jobban is érdekelt, mint az iskola. Meg is próbálkoz­tam a gépek javításával, de leginkább az írógépek érdekeltek. Mikor már teljesen kiismertem őket, megtanultam javításuk csínját-bínját az érdekessebbekből, külön­legesebbekből, ha mód volt rá, megtartot­tam, egyet-egyet. S ezzel kezdetét is veszi az írógéptörténeti bemutató. Láthatjuk a legrégibb írógépet, az 1875-ben készült Remington Standardot, amely fa alsókaros, vakirású típus. Ennek hengerét le kell emel­ni, hogy a már leírt szöveg láthatóvá váljék. Itt van a legbecsesebb, az angol FROLIO, ami 95 éves. Ez a karosgépek előzménye­ként három függőleges hengerrel működik, azon az elven, minta mai modern villanyíró­gépek.- De menjünk le a pár házzal lejjebb lévő volt kis műhelyembe - javasolja Kovács György -, mert ez csupán ízelítő, amit itt lá­tott! Amíg leérünk elmondja, hogy túl van a napi 2000 méteres úszóadagján, mivel ké­szül az ausztráliai senior úszó-világbajnok­ságra. A kis múzeumban rengeteg írógép látha­tó. Egyik sem eladó, pedig sok külföldi is ér­deklődött már az áruk iránt.- Láttam a British Múzeum gyűjteményét, a bécsi Technikai Múzeumét is, de ekkorát még sehol sem láttam - meséli a mester. - És ezt több szakmabeli is elmondta már ne­kem. S valóban itt van a hétklaviaturás SMITH PREMIER Syracusa, a múlt századi svéd HALDA, a 90 éves ANDERVOOD. Láthatunk itt olyan masinákat is, amelyek első látásra a legkevésbé sem hasonlítanak írógépre, mint az AEG MIGNON is, melynek csupán három billentyűje van. Az Erika, a német gé­pek atyja, teljes számmal képviselteti ma­gát Érdekessége, hogy a csapját le is lehet fordítani. A100 éves ADLER vízszintesen üti a betűket és Argentínából származik. Mikor megkérdezem, milyen szándéka van a felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény­nyel, először elgondolkodik.- Tudja, már kérte a bányaüzem is és a helyi művelődési ház is, de én inkább egy vándorkiállításon szeretném bemutatni gyűjteményemet. Hogy erre mikor kerül sor, még nem tudom. Most ugyanis renge­teg úszóversenyre járok, bár a feleségem mondja is mindig, hogy jó lenne, ha abba­hagynám és több időt töltenék otthon, de ahhoz a gyakorlatban is nyugdíjasnak kel­lene lennem. Kovács György, ha nincs a világ valamely pontján bajnokságon, kicsi műhelyében várja a kuncsaftokat. Reperálja az írógépe­ket, számológépeket, kulcsokat készít. Egészséges, mint a makk, és nagyon fiata­los, fürge, akár egy 35 éves. Joggal irigyel­heti nagyon sok mai fiatal.-he­Búcsúzni csak nagyon szépen szabad...? Bódító virágillat, meghatott tekintetek, kézszorítások, búcsúbeszédek. A vezetőnő ar­cán könnyek peregnek. A meghatottság jelének gondolhatná akámi, de nem az. A meg- bántottság, a visszafolytott harag, a mellőzöttség könnyei ezek. Nem a munkatársaira, a beosztottjaira haragszik, hiszen ők mindent megtettek érte. Lám, most is milyen szép, bennsőséges búcsúztatót rendeztek! Akkor is, amikor meg­hallották, hogy nyugdíjazzák, küldöttségbe mentek a felettes hatósághoz, hadd marad­jon még, a kollektíva szeretné. De nem. Elérte a nyugdíjkort, mennie kell, adja át a helyéta fiataloknak - mondták. Nem is a nyugdíjaztatás ténye bántotta, hisz arra előbb-utóbb úgyis sor került volna. Igaz, hogy tavaly, amikor ismét megválasztották, akkor megígérték, hogy maradhat a cik­lus végéig, hanem a mód ahogy ezt tették. Még most is remeg, ha rágondol. Az irodájában - aminek az ajtaja állandóan nyitva volt, hogy láthassa a folyosón jövő-menőket - keresték fel a főnökei. Az invitálást, hogy üljenek le elhárították mondván, hogy öt percük van csak, sietnek. Ez az idő elég volt a gratulációhoz - hogy erőben, egészségben megérte az ötvenöt évet -és a közléshez, hogy egy hónap múlva már nem tartanak igényt a munkájára. Még megkérdezték, hogy mi a véleménye erről, mire mondta, hogy a véleménye az megvan, de nem kíván semmit hozzáfűzni az elhangzottakhoz. Mit is mondhatott volna ? így, utólag visszagondolva a történtekre sem jut semmi frap­páns az eszébe. Hivatkozott volna több évtizedes pályafutása kiemelkedő eredményei­re, az ezért kapott kitüntetésekre? A gyerekekre, akik az irányítása alatt álló intézményből úgy távoztak, hogy megalapozták további sikeres tanulmányaikat? Emlegette volna a munkatársait, a kollektívát, amely minden szigorúsága ellenére körömszakadtáig ra­gaszkodott hozzá? Azt, hogy amit szakmailag elért, abban ők is benne vannak, hiszen egy vezetőt igényessé az a közösség tesz, amely őt körülveszi, ezért is kellett volna kikér­ni az ő véleményüket is. Mondta volna, hogy tele vannak képesítés nélküliekkel, hogy nyugdíjasokat kell visszahívni, mert nincs elég szakképzett nevelő? Mutatott volna ma­gára, hogy egészséges, ereje teljében van ? Hivatkozhatott volna, de nem szólt semmit, látta, hogy hiába lenne, úgyis már mindent eldöntötték. Lelkiismeretfurdalást érzett. Nem, nem a munkája, a családja miatt Mióta vezető, az­óta reggel hattól este hatig benn volt Mindig a munka volt neki az első és csak utána kö­vetkezett a család. Nem okozott fáradságot ez neki, szeretett dolgozni, a hivatása volta hobbija. Otthon is a szabadidejében kikapcsolódásként szakkönyveket olvasott. A férje nem is nézte jó szemmel, mondta, hogy nem érdemes így törnie magát- Most aztán itt van - gondolta keserven -, igaza lett Nem tanultam meg kötni, horgol­ni, mi az ördögöt fogok csinálni egész nap? Hogy tudom elviselni a tétlenséget? Továbbra is számítunk tapasztalataidra, tanácsaidra - jutottak hozzá messziről a sza­vak Nem hitt bennük, de azért amikor elindult a kazalnyi virággal haza, már nem reme­gett a keze.- Talán altató nélkül is el tudok aludni ma este - gondolta. fké Kovács György írógépgyűjteményéről mesél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents