Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-12 / 165. szám

1988. július 12. TOLNA \ "KÉPÚJSÁG 3 Ki van a boltos ellen? „Ha ezt nem tudjuk elintézni, lemon­dunk. Mi csak veszekedünk, kiabálunk, de nem másért, mint ennek a falunak az ellátásáért harcolunk. Ha semmibe se vesznek minket akkor is, vigyük végbe amit elhatároztunk, ha már egyszer megválasztottak bennünket! Gyerekek, nyugodtak legyetek! Persze, nyugodt le­gyek, de azt mondjátok meg, mit mond­jak a falunak!” * Felbolydult a varsádi elöljáróság, fel a falu közvéleménye. Két pártra szakadtak az emberek. Ki a boltos ellen van, ki mel­lette. Burkolt és nyílt véleménycserék, üzengetés oda-vissza, haragszom rád. Hogy mindez miért? Hogy került nyílt há­borúskodásra sor a közel tiz éve itt, a ve­gyesboltban dolgozó Kuczmann Béláné, illetve rajta keresztül a Tamási Kop-Ka Áfész, valamint a varsádi elöljáróság és a kisközség lakosságának bizonyos réte­ge között? Utólag lehetetlen kibogozni, mi volt az elindítója az egésznek. Min­denesetre a gondok közel fél éve akkor kezdődtek, amikor az eredetileg két és fél személyes (két dolgozó főállásban, egy fél műszakban) bolt kétszemélyessé, majd egyszemélyessé redukálódott. Az egyedül maradt boltvezető - érthető mó­don - bárhogy is igyekezett, nem tudott megfelelni a vásárlók igényeinek. Már- csak azért sem, mert nem helybeli, ha­nem gyönki lévén naponta jár ki, s a bolt nyitva tartása is ehhez igazodik. Hétfőtől péntekig délelőtt héttől fél tizenkettőig, délután pedig fél kettőtől ötig van nyitva. Szombaton zárva az üzlet, úgyszintén árubeszerzés miatt hétfőn délután is. Ha bármi problémája van a boltvezetőnek, ha valahová mennie kell, akkor bezár. Ez a problémák egyik kútfője. A másik, hogy szintén hosszabb ideje nem megoldott a faluban a tápeladás, amit jelenleg a kocsmáros végez kényszermegoldás­ként, és a felvásárlás sem. Az utóbbi hiá­nya miatt az itt élőknek, Gyönkre vagy Kistormásra kell vinniük az eladnivalóju- kat. Panaszkodnak az emberek az elöljá­róságon, az elöljáróság tágjai pedig te­hetetlenek. Nem szándékosan, hanem mivel nincs hatósági, intézkedési jogkö­rük. Az elöljáró megy, kilincsel, kér az ille­tékeseknél. Az eredmény? A június 8-i gyönki tanácsülésen a Kop-Ka Áfész képviselője mindenki megelégedésére bejelentette, hogy megtalálták a megol­dást, személyi cserével oldják meg a problémát. Egy Varsádról Gyönkre bejá­ró szakképzett kereskedelmi dolgozó, a gyönki papírbolt vezetője elvállalja a varsádi vegyesboltot, vele cserél helyet az amúgy is gyönki jelenlegi boltos,- Számold ám meg a sarkokat! - biztat „szobatársam” Pech József, a Vo­lán vállalat igazgatója, miután megágyaz­tunk a hálókocsi háromágyas fülkéjében. Élménydús nap után ha időlegesen is, de búcsút intünk Helsinkinek. Este 10 óra, szerelvényünk nekilódul a több mint 700 kilométeres északi etapnak. Annak elle­nére, hogy Szekszárdon hajnali kettőkor keltünk, nehezen jött álom a szemünkre. Hát persze, hiszen a finn nyár néhány he­tes kuriózuma, a fehér éjszaka fáradt­ság- és áloműző is egyszerre. Tizenegy órás zakatolás után ébresz­tő, Kemiben leszállunk. Innen már csak egy ugrás (25 km) Szekszárd testvérvá­rosa. Az állomáson elköszönünk a szé­kesfehérváriaktól, ők a frissiben kapott gyöngyvirágcsokor tanúsága szerint itt hazaértek. Bennünket egy pazar busszal torniói vendéglátónk „előhírnökei” vár­Kuczmanné. A leendő boltos családja besegít, megoldódik így a tápeladás, majd a felvásárlás is, és ezzel a gondok. Örült az elöljáró, örült a falu - egy napig. Másnap ugyanis az áfész a bejelentést visszavonta, mivel a varsádi boltvezető tekintettel arra, hogy Gyönkön alacso­nyabb lenne a jövedelme meggondolta magát. . A kialakult patthelyzet megoldására az elmúlt hét péntekén megbeszélést hívtak össze a varsádi elöljáróságon az érde­keltek képviselői. A boltvezető kivételével a megbeszélésen részt vettek az elöljáró­ság tagjai, a gyönki tanács elnöke, a pártbizottság titkára, a Kop-Ka Áfész el­nöke és a Mészöv titkárhelyettese. A két és fél órás maratoni tanácskozás néhány nyilatkozatából idézünk. Az elöljáróság véleménye- Három éve gondok vannak a köz­ségben a tápeladással és a felvásárlás­sal, - kezdte Kótai László varsádi elöljá­ró. - Az ügy megoldása érdekében min­den illetékest még az áfész elnökét is személyesen megkerestük, hiába. Az egyik ügyintézőtől kaptunk olyan választ, hogy tiz mázsa táppal nem érdemes ki­jönni Varsádra. Hát válasz ez kérem?! A vegyesboltról nem is szólva. Régi gon­dunk hogy hol tejet, hol kenyeret nem kap valaki. Mindemellett a bolt a rosszízű pletykák fészke, a boltvezető azt hiszi, hogy ki akarjuk fúrni. Pedig mi mindösz- sze azt szeretnénk, ha egy olyan üzletve­zető lenne itt, aki legalább úgy ismerné a helyi igényeket, mint a miszlai boltos, aki még a Józsi bácsi pipadohányát is meg­rendeli, hogy ne kelljen utaznia az öreg­nek, hanem helyben megvehesse azt is. Az elmúlt hetekben felmérést készítet­tünk a falu közellátásának helyzetéről. Itt van az elöljáróságon, meg lehet nézni, mit kíván a lakosság. Mi sem kérünk mást, csak azt, amit mindenki, hogy ol­dódjon meg végre a tápeladás és a felvá­sárlás. Hogy hétfőn délután ne zárjon be a bolt, hiszen aki délelőtt nem tud kenye­ret venni, az eheti kedd reggelig a pénte­kit. Szeretnénk ha az áfész megoldaná a szombat délelőtti nyitvatartást is.- Igen azt akarjuk, hogy kaphassunk szombaton is tejet és kenyeret, ne kelljen ezért Gyönkre menni. Tizennyolc forint nak. Kauko Kontio, tanácselnök helyet­tes kezébe veszi a mikrofont.- Szeretettel köszöntöm szekszárdi barátainkat. Örömünkre szolgál, hogy hosszú előkészületek után ilyen ragyogó időben fogadhatjuk testvérvárosunk kül­döttségét. Amíg útközben megismertetnek ben­nünket az elkövetkező napok első hallás­ra is bőségesnek tűnő programjával, jó­formán célba is érünk. Még áthajtunk Eu­rópa egyik legtisztább vizű folyója a 400 km hosszú Tornió fölött átívelő hídon, aztán a messziről érkezett Vendég „Jó reggelt, Lappföld, jó reggelt Tornió!” kö­szöntéssel foglalja el szálláshelyét. Kétszer nagyobb a Balatonnál Minden arra vall, házigazdáink úgy gondolták, legjobb ha azon frissiben át­ruccanunk Svédországba. Mielőtt a ked­ves olvasó újabb hosszadalmas utazásra a buszjegy oda-vissza, mennyibe kerül így egy kiló nekünk? Nem elég hogy te­lefonunk, vezetékes ivóvizünk nincs, még kenyerünk se legyen? - kérdi Hermann József tanácstag az egybegyűltektől.- Nagyon sajnálom, hogy a Kuczman- né, a boltos úgy fogja fel a dolgot, hogy az elöljáróság ki akarja készíteni - mondja Végh István elöljárósági tag. - Mi nem a Zsuzsa ellen vagyunk, csak azt szeret­nénk, hogy mindig legyen valaki a bolt­ban, mert mi van akkor, ha ő megbetege­dik például?- Rossz a politikai hangulat a faluban az alapellátás hiányossága miatt, - sum­máz Kátai András, az MSZMP helyi alap­szervezetének titkára. - Nem ritka, hogy fél, egy órát is kell várni a kenyérre, mert a reggeli első szállításból nem jut min­denkinek. Friss tej sem mindig van. Nem mindenki szereti a tartós tejet, arról nem is szólva, hogy drágább. Sok a téesz- nyugdíjas, akinek az egy-két forint is szá­mit. Én hét éve lakom itt. Az utóbbi két év­ben többször jeleztük a problémákat ez ügyben és a tápeladás, felvásárlás meg­oldatlansága miatt, de mindhiába.- Ha ez a boltvezető továbbra is itt ma­rad nem lesz rend! - jelentette ki katego­rikusan Kácsor Károly helyi népfronttit­kár. - Amikor most két hétig helyettes volt a boltban, a Zsuzsa szabadsága miatt, akkor nem volt semmi probléma, az rendelt mindenből eleget. Egyébként a fűtőolaj-ellátás sem megoldott, hetente csak egy nap lehet venni, most nyáron meg egyáltalán nem. Mit tesz az áfész?- A szövetkezet a kistelepülésekre az átlagosnál nagyobb gondot fordít, odafi­gyel az áruellátásra, a kereskedelmi ellá­tás nemcsak a legszükségesebb cik­kekre terjed ki, - bizonyítgatja a vele el­lentétes véleményen lévő elöljárósági ta­goknak Csepregi Ferenc, a Kop-Ka Áfész elnöke. - A varsádi bolt a jobb üzle­tek közé tartozik. Az eltelt öt hónap alatt, amióta egyedül van a boltos, 15 száza­lékkal növelte a forgalmát. Én nem tudok róla, hogy az alapvető napi cikkek hiánya miatt problémák lettek volna. Amikor itt voltam a boltban mindig volt tej. Az, hogy naponta két-három részletben hozzák a kenyeret, az a boltvezető jó kapcsolatán gyanakodna, sietek megnyugtatni. Akko­ra távolság ez csupán, mintha a mözsi ál­lomásról besétálnánk Tolna központjáig. Tornio és a svéd Haparanda városok közötti barátság, jó szomszédság a törté­nelem viharait is kiállta. A 11 ezer lakosú - háromezer finn, a nyolcezer svéd vi­szont finnül is beszél - Haparanda főte­rén egy ünnepség közepébe csöppe­nünk. Kellemes epizód: a szónok mon- dókáját megszakítva üdvözli a szekszárdi delegációt. Ami feltűnik: se kifelé menet, se a visszaúton egyetlen határőrt sem látunk. Aki elkérné az útlevelet, vagy egy vámos, aki belekotorna „petyerkánkba”. Hi­ányérzet? Ellenkezőleg. Azt reméljük, hogy legalább unokáink életében való­sággá válik: a kontinens valamennyi or­szágát csupán ilyen képletes határok vá­lasztják majd el egymástól. Szomszédolni már voltunk, ismerked­jünk hát Tornióval. Erre kitűnő alkalmat kínál a Rajakartano vetítőjében rögtön­zött fórum. Nos, az 1621-ben városi ran­got kapott Torniónak jelenleg 22 ezer 500 lakosa van. A város kétszer akkora területen 1126 négyzetkilométeren ter­peszkedik mint a Balatonunk. Évi átlag- hőmérsékletét, ezzel együtt a mezőgaz­dasági termelést is alapvetően beha­tárolja az Északi sarkkör 100 km-es közelsége. Az októberben beköszöntő zord tél és a hótakaró öt hónapon át ga­rantáltan tartósnak bizonyul. A kereső­képes lakosság 16 százaléka az iparban, 40-45 százaléka pedig a különböző szolgáltatási szférában dolgozik. A köz- igazgatásban 1600 embert foglalkoztat­nak. Csoportunk tagjai nem lankadnak, zá­poroznak az újabb kérdések. A válaszok­ból betekintést nyerünk a jövő terveibe is. múlik. Lehet, hogy van akinek így fél órát kell várnia, de legalább frisset kap. Ez a boltvezető szakképzett, tíz éve itt van, ideszokott a faluhoz, ragaszkodik a bolt­hoz. Én örülnék ha mindenhol ilyen bol­tos lenne. Az, hogy beszélgetnek a bolt­ban az emberek, az természetes. Mert, hát elvtársak, ki képviseli a szocializmust a bolton kívül, egy ilyen kis községben? Ez fórum a faluban, nem dönthetjük el, hogy mit beszéljenek az emberek. Ennek ellenére felhívom a boltvezető figyelmét, hogy a pletykákat ne táplálja. Az üzletben az ideális két személy lenne, de higgyék el, hogy Varsádra nem szívesen jön sen­ki. A felvásárlás nem kis gondunk, mivel teljes elfoglaltságot nem jelent. A leg­utóbbi felvásárló ellen bűnvádi eljárás fo­lyik, sikkasztott. Ez nem azt jelenti, hogy a szövetkezet nem akar kockáztatni, azért nem vesz fel ide senkit, de nem alkalmaz­ható olyan személy, aki még számolni sem tud. A tápellátással kapcsolatos pa­naszoknak van valami gyakorlati alapja, tény, hogy tíz mázsa alatt nem szívesen szállítanak. Tudjuk, és önökkel együtt bosszankodunk azon, hogy itt is előfor­dulnak olyan problémák mint a sörellá­tásnál, hogy nem ott rakják le a tápot ahová diszponálták. A Kop-Ka igyekszik, hogy kevesebb probléma legyen a faluban, hiszen ne­künk kell biztosítani a község alapellátá­sát, de emellett nyereségre is töreked­nünk kell, gazdasági kötelezettségeink is vannak. Itt van nálam a tavaly novemberi falu­gyűlés jegyzőkönyve, ahol nincs semmi utalás a kereskedelmi ellátás hiányossá­gára, sem kifogás a boltvezető személye ellen, aki egyébként is éppen tavaly lett kiváló dolgozó. „Hiba volt így intézni ezt az ügyet”- Mindenképpen döntenünk kell és megoldást keresni - hangsúlyozta Feke­te József a gyönki nagyközségi közös tanács elnöke - a vegyesbolt nyitva tar­tásával, az áruellátással, a felvásárlással, tápeladással és a személyi kérdésekkel kapcsolatban. Egyébként hangsúlyo­zom, hogy a boltban a személycserét nem az elöljáróság, nem a gyönki tanács javasolta, hanem az áfész vezetése. A A városi tanács 450 milliós költségveté­séből 30 millió márkát a fedett uszoda építésére fordítanak 1989-ben. Népsze­rű a jégkorong, ezért új pálya is készül, bővítik az egészségügyi központ és az óvodai férőhelyek számát. Sietősre fogjuk lépteinket, a városi tanács fogadásáról illetlenség lenne el­késni. Ahogy múlnak az együtt töltött órák, úgy kristályosodik ki bennünk az érzés: rokonokhoz jöttünk Tornióba. % Kapitányavatás a Botteni öbölben Szél korbácsolja a Tornio folyó víztük­rét, majd, hogy igazolódjon házigazdáink véleménye a rapszódikus finn nyárról, a sötét felhőkből rázendít az égi áldás is. Kár, mert hogy vendéglátóink is vallják: „Navigare necesse est”, vagyis hajózni szükséges. Ezért aztán a Tuuletan fedél­zetén hajókirándulásra indulunk. Velünk tartanak a torniói finn-magyar baráti tár­saság tagjai. Mi több ők jobbára csalá­dostól jönnek, lehetünk vagy negyvenen a könnyű testű sétahajón. Ripsz-ropsz, s máris svéd felségvize­ken navigálunk. Sőt, arra sem kell so­kat várni, hogy a Tornio folyót magunk mögött hagyva a tenger időnként méte­res hullámaival birkózzon Kai Sőderman, a Tuuletan kapitánya. Öt alighanem az isten is a nagy vizek „meglovagolására” teremtette. Érdekes figura, ha a filmvá­szonról lépne elénk, vélhetően a rende­zői szereposztás telitalálataként minő­sítenénk. Neki aztán nem lenne szüksége dub­lőrre, minden mozdulata arról árulkodik, hogy mestere tanult szakmájának. Ingat, dobál a Botteni öböl „nagy lavórja", de vi­dám a hangulat, hiszen a kormányt biztos kezekben tudjuk. Kai Sőderman kedves gesztusként fel­áll körbeforgó székjéből, karjait szélesre tárja: tessék-tessék hölgyek-urak, lehet- lehet... Néhány perccel később az ő aszisztá- lásával szekszárdi kapitányokat avatunk. mostani felbolydulás oka az, és jogosan, hogy ha valamit egyszer hivatalosan be­jelentettek, akkor az miért nincs úgy. Hi­ba volt így intézni ezt az ügyet. A helyi pártvezetés is elszámoltatta az elöljáró­ságot, de az elöljáróság hiába töri magát, ha nincs lehetősége cselekedni. A dolog nyitja véleményem szerint a személyi kérdés megoldásában rejlik. „Záros határidőn belül megoldjuk”- Jó dolog, hogy egy kis község elöljá­rósága foglalkozik az alapellátási gon­dokkal - mondta Csapó Jenő a Mészöv titkárhelyettese -, az áfésznek két okból is fontos hogy jó munkára törekedjen. Egyrészt a tagság érdekében, másrészt gazdasági érdekéből is, hiszen abból él, ha van forgalma. Az itt elhangzottak alap­ján én úgy látom hogy az alapellátás - tej, kenyér - időszaki hiányán kívül nincs más probléma. Ez nem lehet gond, ezt meg lehet oldani, ez csak rendelés kér­dése, hiszen a tejipar az egyik legjobb szállító a megyében. A személycseréről úgy gondolom, hogy nem biztos, hogy ez lenne a legjobb megoldás, mivel ebben a boltban jó a forgalom. Utánanéztem, az itt élők évente fejenként nyolcezer forint körül vásárolnak, míg a megyei átlag - azonos lélekszám mellett - hatezer forint körül van. Igazat adok abban, hogy minél előbb fel kell venni az üzletbe még egy személyt, aki egyben elvégzi a felvásár­lást is. Addig is, amíg ez megtörténik kü­lön felvásárlót kell biztosítani. Ugyanígy a tápellátást is sürgősen meg kell oldani, hiszen ha nincs táp akkor csökken a kis­termelői kedv. Békésen kell ezeket a dolgokat elren­dezni, de minél előbb, nem halogatva, hi­szen az áfész, a boltvezető van a lakos­ságért és nem fordítva. Megígérhetem, hogy záros határidőn belül megoldjuk az itt felvetett kérdéseket. * Nem szándékunk, és nem is tudnánk kideríteni, hogy az ügyben kinek és mi­lyen mértékben van igaza, avagy nincs. Ottjártunkkor a boltban volt minden. Nem is ezen van a hangsúly, hanem azon, amit a Mészöv titkárhelyettese és a gyönki tanácselnök kihangsúlyozott, hogy minél előbb és közmegelégedés­sel meg kell oldani a Varsádon felmerült problémákat. Hogy hogyan és mikép­pen, az már a Kop-KA Áfész vezetésé­nek a dolga. F. KOVÁTS ÉVA Ganczerné: „így vezettem én...” Előbb a hölgyek, majd jelentkezési sor­rendben a férfiak markolhatják a kor­mányt. Évődés, hiszen akad, aki gép­kocsis rutinból lábaival keresi a gázpe­dált, vagy éppen a kuplungot. Villannak a fényképezőgépek vakui, odahaza az élmények felidézését meg­fellebbezhetetlenül szentesíti majd a fotó: látjátok, így vezettem én az Északi sarkkör potom 100 kilométeres közelsé­gében. Az idő fikarcnyit sem javul, amikor ki­kötünk. A torniói veteránok klubházában két - Budapestet és Kaposvárt is megjárt - tangóharmonikás zenéje, forró lazacle­ves, no meg a házigazdák mindenre kiterjedő figyelmessége fogadja csopor­tunkat. Barátok közt gyorsan oldódik a hangu­lat: alkalmi dalárdák szerveződnek, hogy aztán finn és magyar népdaloktól legyen hangos a ház. Később hölgyválasz. Együtt keringőzik Raisza Mesilaakso festőművésznő a szekszárdi igazgatóval, Hannes Manninen polgármester a Ha­zafias Népfront titkárnőjével, Marja Nie- melli tanárnő a szövetkezeti elnökkel. Kering az újságíró is, akit Raisza Kíná­ból érkezett kolléganője tisztel meg fel­kérésével. Túl csinos ahhoz, hogy magamban ne füstölögjek: úgy kell nekem, pont kínaiul nem tanultam meg... (Folytatjuk) FEKETE LÁSZLÓ Útijegyzetek az ezer tó országából (II.) Jó reggelt, Lappföld, jó reggelt, Tornió! Haparanda belvárosában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents