Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-11 / 164. szám

> 1988. július 11. i Képújság 5 Városvédelem és az építészet „laikus” tapasztalata Beszélgetés Lajtai Zoftáji építésszel Június második felében háromnapos országos konferenciára került sor Gyu­lán, amelyen a Város és Községvédő és Szépítő Egyesületek képviselői talál­koztak. Megyénkből Stella Béláné, a Tol­na Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat szakembere és Lajtai Zoltán, a Tolnaterv építésze utazott el a Békés megyei kisvá­rosba. Milyen tanulságokkal szolgált a talál­kozó és milyen jó irányú változásokat ígér? A kérdést e témában most talán legilletékesebbnek, Lajtai Zoltán építész­nek, a Tolnaterv tervezőmérnökének tet­tük fel.- Elöljáróban hadd utaljak arra, hogy vilgászerte keresik az építészet megúju­lásának, egy új,emberibb formanyelv megteremtésének lehetőségeit. Ez egy építészeti „köznyelv” kialakítását, egyút­tal visszakeresését is jelenti. Azért helye­zem a hangsúlyt a „visszakeresésre”, mert ez a hagyományőrző folytonosság megszakadt, a modern, huszadik száza­di építészet csak hellyel-közzel teremtett olyan építészeti környezetet, amit a köz­ember mindenestül a sajátjának érezhet. Az épített környezetnek a megújulása - mint a társadalmi lét eltárgyiasult, szim­bolikus kifejeződésének megújulása - nem képzelhető el az építészet sok ezer éves tapasztalatainak felhasználása nél­kül.- Ez a fajta folytonosság a Bauhaus- zal, a funkcionalizmussal meg is szakad, mintha az építészet végképp el akarná határolni magát előképeitől.- Nemcsak egyes középületekről, templomokról, azok vizsgálatáról, az em­ber által létrehozott környezet egészéről van szó, az első mesterséges építmé­nyektől a városépítészetig. Ennek az örökségnek az újrafeldolgozása, ránk­hagyományozott és részben velünk élő jelképiségének mélyebb megértése szakmai feladat, másrészt pedig olyan elemzés, amely nem létezhet a laikus ta­pasztalat, a laikus tudás nélkül, hiszen vele és általai létezik emberi vonatko­zásai gazdagságában. Az építészet törté­nete egy kollektív, - mondhatni: „laikus” - tapasztalat felhalmozódása, története, fejlődése is. Ezért is olyan fontos a város- és községvédő egyesületek szerepe, amelynek bárki a tagja lehet, áRi rokon­szenvezik a törekvéseivel, és ha csak a véleményével is, de alakítani kívánja kör­nyezetét.- Ön, most mint építész szakember in­dokolta meg a mindössze néhány éve alakult egyesületek létrejöttének elvi je­lentőségét. De milyen szerepük, hatás­körük lehet a gya­korlatban éppen a gyulai tapasztala­tok alapján?- A legalapve­tőbb talán az, hogy az egyesületeknek most már rendel­kezniük kell egy te­rületekre vonatko­zó, határozott koncepcióval, amivel segí­teni tudják a főépítészek és a hatóság munkáját. Ehhez az szükséges, hogy megerősödjék az egyesületek szakmai irányítása, amely területenként igencsak eltérő lehet. Ami a hatáskörünk határait illeti, arra már a közeljövő, az új társasági törvény választ adhat. Mi azt szeretnénk, ha mérsékeltebb lenne a központi sza­bályozás, és a város arculatán jobban tükröződnének a helyi tanácsi, főépítészi döntések és a lakossági törekvések.- Az egyesületek gondoltak-e a taná­csi - például a végrehajtó bizottsági - munkában való részvételre?- Tulajdonképpen igennel kelll vála­szolnom, hiszen a szükség esetén szak­mailag is alátámasztott lakossági véle­mények sokkal nagyobb teret kaphatná­nak a döntés-előkészítő munkában, ha csak egy foghíjbeépítésről kell is hatá­rozni. Az egyesületek szeretnék elérni a közigazgatási bíróságok felállítását is a vitás kérdések eldöntéséhez. A tanács­kozás javasolta azt is, hogy a hosszú távú fejlesztési tervek ötévenként a mi bele­szólási, változtatási jogunkkal kerüljenek felújításra. A legfontosabbak közt kapott helyet a közterületvédelem és a magán- tulajdonban lévő védett épületek pénz­ügyi támogatásának kérdése, valamint a környezetvédelmi állomások felállítása. A szemléletformálásban lenne jelentősé­ge a szorgalmazott városszépítő tábo­roknak, és várhatóan országos pályáza­tot írnak ki az egyesületek körülményes, hosszú nevének megváltoztatása érde­kében is.- Végül is van-e a találkozónak valami­féle summázata?- A találkozó, amely természetesen til­takozását fejezte ki a romániai esemé­nyekkel kapcsolatosan is, remélem, hogy hozzájárult az értékőrző, városfej­lesztő törekvések sikeréhez. - Mindeb­ben én alapvetőnek azt tartanám, hogy lakosság és igazgatás, tanácsi és egye­sületi munka kerüljenek minél közelebb egymáshoz, jussanak közös nevezőre az építészet s így valamennyiünk érdeké­ben. BÓKA RÓBERT Napköziben - nyáron A fiúknak meg sem kottyan a rekkenő hőség, vígan rúgják a labdát Klement Ti­bor tanár úrral a Pakstól pár kilométerre fekvő Cseresznyéspusztán. A lányok az árnyas fák védelmében száját nyitogató papírsárkányt hajtogatnak, pólyás babát öltöztetnek, gyöngyöt fűznek. Mások a szabadtéri zuhany alatt próbálnak lehűl­ni.- Mióta megszűnt az osztatlan iskola itt, azóta nyári napközis táborként hasz­nosítják az épületet - mondja Weisz Józsefné táborvezető tanár. - Egyhetes turnusokban, hétfő reggeltől péntek dél­utánig Vannak itt a gyerekek. Nyolcvan tanulót tudunk fogadni, most csak hatva- nan vannak a paksi 2. számú iskolából, itt is alszanak. A környezet ideális, itt van közvetlen a fenyveserdő, játszótérrel, szalonnasütőhellyel, van sportpályánk is. A régi iskola épületét felújították, kor­szerűsítették kívül-belül. Ötszöri étkezést kapnak a gyerekek, az idén nagyon jó az ellátás, rendszeresen van gyümölcs. Napközben 4-5 pedagógus van itt, éjsza­ka kettő. Telefonunk van, ha esetleg valamelyik gyerekkel probléma lenne, hívhatjuk Paksról az orvost. Hogy mi hiányzik? Egy fürdőmedence, az nagyon jó lenne, különösen amikor ilyen meleg van, mint ma.- Már második vagyok itt a testvérem­mel - mondja Varjas Erzsiké. - Én máso­dikos vagyok, ő harmadikos. Nagyon jó itt, a szüleim megígérték, hogy jövőre há­rom hétre jöhetünk. Öten vagyunk test­vérek. Pakson a lakótelepen lakunk. Szerdán jön az anyukám, meglátogat. Most mindjárt hozzák az ebédet, utána csendes pihenő van. Uzsonna után me­gyünk túrázni. fké - sm Magyar-amerikai vegyes vállalat alakul Vegyes vállalatot hoz látre az egyesült államokbeli VSI (Vision System) cég a magyar Technika Külkereskedelmi Vállalattal, valamint a Coopinvesttel vezeték nélküli, mikro­hullámú rendszerű telefonhálózat magyarországi honosí­tására. A vegyes vállalat alapítására a partnerek előszerző­dést írtak alá. A tervek szerint a vállalkozást 10 millió forintos alaptőkével még az idén létrehozzák. Az amerikai vállalat a közelmúltban mutatta be az érdekelt magyar szakembereknek az általa kifejlesztett, vezeték nélküli mik­rohullámú telefonhálózati rendszert. Jelenleg a világ külön­böző országaiban már 300 ilyen rendszer működik, ezek­ből 180-at a VSI tervezett. Előnye, hogy mivel nem kell építeni az igen költséges kábeles telefonhálózatot, így se­gítségével viszonylag kis befektetéssel gyorsan növelhető a telefonellátottság. A tervezett vegyes vállalatot azért hozták létre ilyen vi­szonylag alacsony tőkével, mert csak fejlesztésre és ter­meltetésre vállalkozik. A termeléssel magyar vállalatokat kívánnak megbízni. Az amerikai szakemberek felkeresték a BHG Híradástechnikai Vállalatot és a Távközlési Kutatóin­tézetet, s technikai felszereltségüket alkalmasnak találták a fontosabb műszerek gyártására. Arra számítanak, hogy más magyar vállalatok is bekapcsolódnak fontos részegy­ségek előállításába. A vegyes vállalat a rendszer továbbfejlesztésére is vállal­kozik, s lehetőséget kap arra, hogy termékét az Egyesült Államokon kívül a világ bármely országában értékesítse. Nemzetközi kulturális szimpózium A Duna menti országok kulturális együttműködésének fej­lesztéséről háromnapos nemzetközi szimpóziumot tartottak Ausztriában, Melk város híres apátsági épületében. A péntek este véget ért elméleti tanácskozás az Alsó-Ausztria tartomány által idén először rendezett nemzetközi Duna-fesztivál másfél hónapos eseménysorozata keretében zajlott le „A Duna-táj mint modell - nemzetközi sajátosságok és új együttműködés" cím­mel. A szimpóziumra a hét Duna menti és hat más államból - kö­zöttük Magyarországról - összesen ötven meghívott neves kul­turális személyiség érkezett. Rajtuk kívül rendszeresen körül­belül ugyanannyi más - elsősorban osztrák - érdeklődő szak­ember vett részt a megbeszéléseken. A tanácskozáson négy vitaindító előadás, több mint negyven rövidebb referátum és nagyszámú felszólalás hangzott el a du­nai térség népeinek múltjáról, kultúrájáról közös és rokon voná­sairól, egymásra gyakorolt szellemi hatásáról, kulturális együtt­működésük egyre növekvő lehetőségeiről és tennivalóiról. A melki szimpózium résztvevői elhatározták, hogy a Duna-táj közötti kulturális kapcsolatok ápolására és a tudományos együttműködés előmozdítására Duna-társaságot alapítanak, amely elsősorban a térség nemzeti irodalmainak más nyelve­ken való hozzáférhetővé tételével, a közös célokat szolgáló kiállítások és tudományos tanácskozások szervezésével foglal­kozik majd. Az új szervezet elsőként német nyelvű antológiát ad ki a dunai országoknak a folyamhoz kötődő irodalmi alkotásai­ból. A címzett: az emberiség A Brundtland-jelentés Földünk jövőjéről A soproni környezetpolitikai nyári egyetem legnagyobb érdeklődéssel ki­sért előadója Gunhild Oejangen, nor­vég mezőgazdasági miniszter volt, aki a Brundtland-jelentésként ismert, az ENSZ Környezet és Fejlesztés Világbi­zottsága által készített drámai erejű ta­nulmányról szólt. A norvég miniszterel- nöknö vezetésével - róla nevezték el a jelentést - létrehozott 21 tagú bizottság - magyar tagja Láng István, az Akadé­mia főtitkára - az ENSZ főtitkárának megbízásából a környezet és a fejlesz­tés kritikus kérdéseit vizsgálta az elmúlt években, s javaslatokat dolgozott ki a világméretekben szükséges változá­sokra. „Mialatt bizottságunk működött, az afrikai éhínség, az indiai Bhopal-ka- tasztrófa, a csernobili szerencsétlen­ség igazolta azokat a borúlátó jóslato­kat az emberiség jövőjéről, amelyek oly elcsépeltté váltak a nyolcvanas évek közepére” - írja előszavában a norvég miniszterelnöknő. A veszély az egész Földet fenyegeti A Brundtland-jelentés megállapítja, hogy ebben a században az emberiség és az öt eltartó bolygó viszonya gyöke­resen megváltozik. Amikor századunk elkezdődött, sem az emberiség létszá­ma, sem a technológia nem volt képes radikálisan megváltoztatni Földünket. Mire századunk véget ér, nemcsak a megnövekedett népesség, és ennek munkája változtatja földgolyónk arcula­tát, hanem hatalmas, mindenki szándé­kán kívül eső folyamatok zajlanak le az atmoszférában, a talajban, a vizekben, az élővilágban és mindezek egymás­hoz való kapcsolataiban. A változások üteme ma már meghaladja a jelenlegi becslési és tanácsadási lehetőségein­ket. Ez meghiúsítja azokat a kísérlete­ket, amelyeket a változás reményében végeznek egy más jellegű világban lét­rejött intézmények manapság a kör­nyezeti problémák megoldására. A környezeti teher nemcsak a nem­zetek valamely csoportját sújtja. A fejlő­dő országok az elsivatagosodás, az er­dőpusztulás életveszélyes kihívásával néznek szembe, és a környezetpusztu­láshoz kapcsolódó szegénységet is legtöbbször ők élik át. Előbb-utóbb minden nemzet szenved azonban a tró­pusi őserdők kipusztulásától, a növény és állatfajok eltűnésétől, a csapadék­eloszlás drasztikus megváltozásától. A jelentés hangsúlyozza az országok egyetemes felelősségét a fejlődés ilyen alakulásában, a jelenlegi nemzetközi gazdasági rend fenntartásában. Ez ugyanis jobban növeli, mint amennyire csökkenti az egyenlőtlenséget a sze­gény és gazdag országok között. A nagyhatalmak felelőssége Négyszáz oldalon keresztül sorolja a tanulmány az aggasztó válságjeleket. Századunk elejétől az ipari termelés a Földön az ötvenszeresére nőtt, s e nö­vekedés négyötöde az elmúlt négy évti­zedben ment végbe. Ama évente 13 bil­lió dollár értéket termelő világgazdaság ötven év múlva ennek nyolc-tízszeresét állítja elő. Ma több éhező ember hal meg a Föl­dön mint eddig bármikor, tízezrek pusz­tulnak el ivóvizhiány miatt. Az árvizek és a szárazságok mind súlyosabb követ­kezményekkel járnak, s ezért elsősor­ban a meggondolatlan erdőirtások kár- hoztathatók. A hatvanas évtizedben az árvizek 5,2 millió áldozatot követeltek, a hetvenes évtizedben pedig már 15,4 milliót. Évente 6 millió hektár termékeny föld válik sivataggá, és 11 millió hektár erdőt irtanak ki. A szennyezett levegő okozta globális felmelegedés - ennek első jelei már tapasztalhatók - ve­szélyesen megemelheti a tengerek szintjét, és végérvényesen, konti­nensnyi méretekben megváltoztathatja a mezőgazdasági művelésre alkalmas területeket. A természeti környezetet fenyegető veszélyek közül kétségkívül a nukleáris háború lehetősége a legkomorabb. A béke és a biztonság kérdése közvetle­nül befolyásolja a harmonikus fejlődés lehetőségeit. A jelentés készítői szerint a biztonság hagyományos értelmezését oly módon kell kiterjeszteni, hogy az magába fog­lalja a környezeti stressz növekvő hatá­sait, helyi, regionális és világméretek­ben is. Elsősorban azonban arra lenne szükség, hogy alapvetően és végérvé­nyesen megjavuljon a viszony azok kö­zött a nagyhatalmak között, amelyek tö­megpusztító fegyverek bevetésére ké­pesek. Válságos évtizedek elé nézünk Az elkövetkező néhány évtized válsá­gos lesz, hangsúlyozza a jelentés. A la­kott földgolyó társadalmi és környezeti stabilitása a fejlesztés és a környezet- védelem eddigi eszközeivel már nem tartható fenn. A túlélés esélyei csak ak­kor javíthatók, ha az emberiség jövőbe­ni fejlődése egy egészen más minősé­gű, takarékos, mértéktartó útra lép. Eh­hez azonban a jelenlegi nemzeti és nemzetközi döntéshozatali rendszerek kevésnek bizonyulnak. A jelentés készítői mindenekelőtt az emberek százmillióinak - minden nem­zet és társadalmi réteg képviselőinek - címezik tapasztalataikat és ajánlásai­kat. Az emberek azok, akikről a jelentés szól - hangsúlyozzák - ezért az embe­rek gondolkodásának is meg kell vál­toznia ahhoz, hogy a tragikus jövőkép ne valósulhasson meg. Szerencsére a mai, sok szempontból aggasztó helyzet számos, ugyancsak századunkhoz kapcsolódó kedvező fejlődési jelenséggel egy időben követ­kezett be. Az információ és árutovábbítás ma gyorsabb a világban, mint bármikor ko­rábban, több élelmiszert és árut tudunk előállítani mind kevesebb anyagból és energiával. Technikánk és tudomá­nyunk képessé tesz bennünket arra, hogy jóval mélyebben megértsük a Föl­det, mint olyan élő szervezetet, amely­nek egészsége valamennyi részének egészségétől függ. A harmonikus fejlődés feltételei Úgy összegezték tapasztalataikat a Brundtland-jelentés készítői, hogy az emberiség képes rá, rendelkezik a szükséges eszközökkel ahhoz, hogy fejlődését harmonikussá tegye, anél­kül, hogy a jövő generációinak lehető­ségeit kockára tenné. Az ENSZ-közgyűlés legutóbbi ülés­szakán, 1987 decemberében, a gazda­sági növekedés olyan új szakaszának esélyeit tárták a közgyűlés elé, amelynek alapjául a természeti erő­források megőrzése és gyarapítása szolgál. A Brundtland-jelentésből egyértel­műen kiviláglik, hogy a környezetvéde­lem komplex kérdései meghatározóak a jelenlegi és a jövő nemzedékek léte, életkörülményei, az emberiség fenn­maradása szempontjából. Az ENSZ- közgyűlés a jelentést megvitatta, tézi­seit elfogadta, és felhívta a kormányo­kat a közös munka elősegítésére. Hazánkban februárban a társ minisz­tériumok, állami és társadalmi szervek közösen vitatták meg a tennivalókat, májusban a Magyar Tudományos Aka­démia szakértői foglalkoztak a jelentés­sel, amely a magvát képezi a környezet- védelmi világprogram magyar nemzeti változatának. A legfontosabb teendő mindezeken túl, hogy a lakosság, a környezetért felelősséget érző állampolgárok mind szélesebb köre ismerje meg az emberi­ség jövőjét fenyegető veszélyeket, s az elhárítás lehetőségeit. Nagy szerepük lehet a jelentés meg­rázó tényeinek közismertté tételében a különféle hazai környezetvédelmi klu­boknak, mozgalmaknak, egyesületek­nek. A jelentés egyébként Közös jövőnk címmel már magyarul is megjelent a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában. (MTI-Press) p ^ Lányok, fiúk ügyeskednek az árnyas fák alatt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents