Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-07 / 161. szám
4 KÉPÚJSÁG 1988. július 7. H azafelé, Ok ketten és a többiek Együtt pont százhatvankét évesek. Ró- zsika néni 80, Lizi néni 82. így, noha magam is nyugdíjas vagyok, van, hogy kislányomnak, vagy fiacskámnak szólítanak. Jogosan. Ha édesanyám élne, hetvenkilenc éves lenne éppen és az élet szeretetében lelki rokona a két korán megözvegyült asszonynak, akik közül családban csak Lizi néni él. Rózsika egyedül lakja szoba-konyhás, fürdőszobás összkomfortját, se gyerek, se unoka, már rokonság is alig. Mégse szorongatja a magány. Van egy testi-lelki jó barátnője és rengeteg majdnem barátja, ismerőse a házon belül és kívül.- Az én koromban már fárasztó lenne - mondta egyszer - ha itt nyüzsögne körülöttem az egész világ. Hidd el, két-három igaz ember elég ahhoz, hogy valaki élni tudjon. Fiatal koromban is ez volt az elvem. Most miért lenne más? Soha se kívántam magamnak annyi barátot, amenynyit a fiatalok általában mert Vörösmartyhoz tartom magamat. 0 tanítja, hogy egész világ nem lehet a birtokunk. Nemrég attól féltem, hogy öreg barátnőm - aki makkegészségesen élte le eddig az életét - összeroppant. Kórházba került egy nem túl súlyos urológiai problémával, sikeresen megoperálták, de a jól induló gyógyulásba „beleszólt” egy makacs mellhártyagyulladás. Az első látogatási napon el is suttogta, hogy élt már úgyis eleget, aztán a gondos kezelés, meg az ö akarata meghozta számára a csodát. Gyógyultan bocsátották haza. Otthon a barátnő keze nyomán ragyogóra kitakarított lakás várta és ráadásként a kedvenc gyümölcstorta, meg egy hatalmas csokor virág.- Szépen megünnepeltük a kórházi vendégjátékom végét - mesélte másnap nevetve, amikor az utcán összefutottunk. A fodrásztól jött, akihez azért volt sürgős eljutnia, mert a sok fekvéstől már sehogyan se nézett ki a haja. És... ha már úgyis ott volt, adott egy kis munkát a kozmetikusoknak is, hogy hamarabb megszabaduljon a „kórházszíntől”.- Tudod, holnap jelenésünk van a nyugdíjasklubban. Szóval minden mehet tovább úgy, ahogyan eddig... Hát nem ez az a tartás, amit tanítani kellene valahol, valahogyan? Megjegyzem, megtenné az is, ha mintegy önvédelemből rátalálnának valahányan a munkás létet befejezők az idős kor kínálkozó szépségeire, mindarra, ami nem engedi az idős embert belesüppedni se a betegség se a tehetetlen öregség, se a feleslegesség tudatába. Lizi néni mesélte nemrég, hogy nagyon elkapta 17 éves kedvenc unokájának a frakkját, mert képzeljem csak el, „ez a Gergő” se lát, se hall egyebet, csak azt a muzsikát szereti, és mint a mai fiatalok dobhártyaszaggató hangossággal.- Csak hallottad volna fiam! Nagy beolvasás volt, hogy én a vénség két újságot is járatok és elolvasok mindent, ami a kezembe kerül. Nem volt még, hogy elszalajtottam volna a 168 órát, a tévé esti híradóját, vagy különféle fórummüsorait. Hogy jön ő ahhoz fiatal létére, hogy beledugja a fejét ebbe a rock-, pop-, meg mit tudom én miféle zenébe és ha kérdezek valamit tőle a világról, egy árva kukkot se tud mondani?!- Használt a lecke?- Nem kérdeztem még, várok egy kicsit. De elhiheted nekem, hogy nem hagyom ennyiben a dolgot! Őszintén tisztelem ezt a két idős nőt és szívesen gondolnék arra, hogy sok hozzájuk hasonló hetven-, nyolcvanéves él közöttünk. Egyben-másban példát is szolgáltatva a fiatalabbaknak, akiket az életet megszépítő lehetőségek fölismerésében talán éppen a fiatalságuk akadályoz meg olykor.- li Egészségünkért Hogyan éljünk, mire vigyázzunk A WHO, az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a magas vérnyomásban megbetegedettek száma országonként változó ugyan, de a hipertónia mindenütt a világon a leggyakoribb betegségek közé tartozik. A hatvan évnél fiatalabb felnőttek 10-20 százalékának, a hatvan év felettiek 40 százalékának magas a vérnyomása hazánkban is. Ezért fontos, hogy a betegség megelőzésének, gyógyításának kérdéseit lehetőleg mindenki ismerje. Az első tudnivaló, hogy a gyógyszerrel egyensúlyban tartott magas vérnyomás betegség nem zavarja az életvitelt, nem tesz szükségessé különösebb korlátozásokat. De a már megbetegedetteknek fokozottabban kell ügyelniük az egészséges életmód szabályaira, amelyek megtartása tulajdonképpen mindenki számára ajánlott. Feltétlenül szükséges a rendszeres kikapcsolódás, az elegendő, napi 7-8 órás alvás. De gondot kell fordítani az aktiv pihenésre, a szabadidő változatos felhasználására is. Egy-egy jó könyv elolvasása, színház, mozi, klubélet, vagy bármilyen kulturális program éppen olyan fontos, mint a kedvtelésből, űzött foglalatosságok, a barkácsolás, vagy baráti társaság és a rendszeres testmozgás. Utóbbi alatt természetesen senki se versenyszerű sportolást értsen. Az idős korúaknak a gyaloglás, kirándulás, úszás, még a kényelmes iramú kerékpározás is megteszi, hiszen a hirtelen erőkifejtést igénylő mozgások és a nehéz fizikai munka kedvezőtlenül befolyásolják a magas vérnyomást. A mozgás célszerű megválasztásához igen üdvös kikérni a kezelőorvos tanácsait. Utóbbiak elkelnek az étkezéssel kapcsolatban is mert alapszabály, hogy a túlzott kalóriabevitel veszélyes és nem kívánatos. Az erek falában zsírlerakodást okoz és gyorsítja az érelmeszesedést az állati zsírok nagy mennyiségű fogyasztása. Jól hasznosítja ezzel szemben a szervezet a növényi olajakat. Le kell szokni az olyan magas konyhasótartalmú ételekről is mint amilyenek a pácolt, füstölt húsok. Önvédelmünk fegyvertárában az előbbiekkel majd azonos - ha ugyan nem nagyobb - szerepe van az idegrendszer kímélésének is. Csökkenteni kell a feszültségeket, a szorongást okozó ingereket. Ez, kettőn múlik: az egyénen és a környezetén, a társakon. A harmónia a családban, a munkahelyen, akármilyen közösségben csak úgy valósítható meg, ha mindenki vigyáz embertársaira, tekintettel van mások teherbíró-képességére, érdekeire, érzelmeire. Szóval, nemcsak magunkat kell óvnunk a magas vérnyomástól, hanem egymást is. Mindany- nyiunk érdeke legalábbis ezt kívánja.-óiMagiszterek köszöntése Voltak akiknek eszébe jutott, hogy nemrég még mi - nyugdíjas pedagógusok - is tanítottunk. Két olyan középiskolából kerestek meg bennünket az utolsó tanítási nap délutánján, amelyiknek a küszöbét legtöbbünk át sem lépte, mert munkával nem ott töltött el 30, 40 évet. Azok a szekszárdi diákok tehát, akiknek kicsöngettek, hozzánk „becsöngettek". Egy leány és egy fiú. Öltözékük ünnepi, viselkedésük kulturált, modoruk illem- tudó. A nagylány kezében egy piros szegfű, a fiatalember kezében névre szóló boríték, benne egy számítógép által tervezett emléklap, amelynek bal oldalán egy Magiszter rajzolata látható. Jobb oldalon pedig a következő szöveg: „Pedagógusnapra az 505. és az Eü diákjaitól”. Keretként hat szál rózsát is rajzoltatott áldott kezű alkotója a géppel. Ez talán azért hatott, mert - egy nullát hozzágondolva - legtöbbünk, minium akörül számlálja életéveit. Merjük hinni, hogy mi mesterek voltunk a magunk idejében és nem felejtették el azt se, hogy mára szüleik kezét is mi fogtuk? A Magiszter, Mestert jelent, Tanító mestert! Mostanában a városban járva számos pályatársam így köszönt: - Te is kaptál Magisztert?- Igen - mondom és közös az öröm, hogy nem felejtettek el bennünket. KUBANEK GYULÁNÉ ny. tanító Hazánkat tizenegy tagú delegáció képviselte azon az ötnapos szemináriumon, amelyet a Nemzetközi Kulturális Intézet és a nyugat-berlini Európa Akadémia május végén rendezett meg „Szociálpolitika, szociális munka Nyugat- Berlinben" címmel. Tolna megyéből ketten - Csikós Bélá- né, a jágónaki gondozási központ vezetője és Pukli Jánosné, a Bonyhádi Városi Tanács szociálpolitikai csoportvezetője - vettek részt a szeminárium előadásaihoz kapcsolódó tapasztalatcsere-látogatásokon. A magyar delegáció dolga - a Szociális és Egészségügyi Minisztérium ajánlására - az öregek és fogyatékosok gondozásával foglalkozó intézmények munkájának tanulmányozása volt. Megismerkedtek Nyugat-Berlin szociális politikájával, az öregek otthonainak különböző típusaival, egyházi és világi jótékonysági intézményeivel, a szociális intézmények fenntartásának kérdéseivel és a fogyatékosok segítésének, gondozásának gyakorlatával. Rudi bácsi a postás... Sokan ismerik, emlegetik Dombóváron Rédenbach Rezsőt, aki 30 éven át naponta 8-10 kilométert gyalogolva kopogott be az ajtókon, vitte a leveleket, nyugdíjakat, még az újságokat is. Hat éve nyugdíjas, de ma is ráköszönnek az utcán, megállítják egy kis beszélgetésre. Mi, az Ady Endre utcában álló családi ház kertjében kényszerítettük pihenésre, a nagy cseresznye fa alatt lévő kerti székekre telepedve.- Tudja, kell idekintez az asztal, meg a székek. Ha elfáradok a kertben, pihenek egy kicsit. Hiába, a sok gyaloglás megviselte a lábaimat. Hogyan lettem postás? Édesapám vásározó mesterember volt, de 3 holdon gazdálkodott is. Ebben a házban éltünk. Volt itt jószág is, ló, tehén, meg baromfi. Huszonhét évesen kerültem a frontra. Mikor hazajöttem, édesapám már beteges volt, ezért a munkát nekem kellett elvégeznem. Ötvenegyben nősültem, de alig voltunk pár napos házasok, ismét bevonultam 6 hónapra tartalékos szolgálatra. A feleségem vállára szakadt minden munka. Mikor leszereltem arra gondoltam, hogy nem nekem való az egyéni gazdálkodás. A földet édesapám bevitte a tsz-be, én pedig munkát kerestem. Sikerült a postához kerülni. Először távirat-kézbesítő lettem, majd 8 évig helyettesítettem az éppen szabadnapon lévő szaktársaimat. így ismertem meg az egész várost és környékét. 1960-ban kaptam önálló körzetet, ami a Jókai utcától a Teleki utcáig terjedt. Volt, hogy a táskámat naponta háromszor is teleraktam és talpaltam reggel 6- tól délután 4-5 óráig.- Utána? Én soha se tudtam egy helyben megülni. Míg dolgoztam, a kertünkben a szokásos módon gazdálkodott a feleségem. Baromfi is csak néhány volt. Gondoltam, ha a kertet jobban kihasználÖt Időt hagyva a szerzett ismeretek rendeződésére és az adaptációs lehetőségek átgondolására, Pukli Jánosnét kérdeztük meg, számára mennyire volt hasznos a szeminárium öt napja?- Nyilván arra gondol, amire feltételezésem szerint mindenki, hogy a szociális munka alapfeltételei nem azonosak a mi feltételeinkkel. Nos, valóban nem, mégis nagyon sok haszna volt ennek a tanulmányútnak, mert az NSZK-ban és idehaza nálunk is azonos a szociális gondoskodás, gondozás célja. Ami különösen megragadó a nyugat-berlini gyakorlatban az az, hogy elvei egyértelműek, világosak, ebből adódóan az egyes szociálpolitikai szolgálatok, intézménytípusok egymásra épülő rendszert alkotnak. A szociálpolitikai juttatások középpontjában a személy reszóló foglalkozástámogatás áll. Alapelv az otthoni, családi gondozás elsődlegessége akár felnőttről akár gyermekről van szó. Azt vallják ugyanis, hogy saját megszokott környezetében még pénzbefektetést igénylő juk, nekem is meglesz a tennivalóm, talán még eladásra is termelhetünk. Ezért fóliasátrakat állítottam fel. Van pár gyümölcsfám is. Mikor láttam, hogy ez a munka nem köti le a teljes időmet, vállaltam olyan kertek gondozását, amelyeket a tulajdonosok nem tudtak megművelni. Az idén még a tanácstól is béreltem egy darab kis kertet.- Amikor jöttem, a nyulakat etette. Ezeket miért tartja?- Mert szépek. Jelenleg 50 darab van. Rendszeresen leadom őket szerződés alapján. Sok olyan termény megterem, amivel a nyulakat fel tudom nevelni. Baromfiból is többet tartunk, mert nagy a család. Mindkét lányom férjnél van, és a 4 kis unokám is szívesen jön hozzánk.- Befejezésül mit üzen nyugdíjas társainak?- Azt, hogy nem szabad leállni, mindig keresni kell elfoglaltságot. Én nagyon szeretem a munkát és ha most kezdhetném az életemet, akkor is postás lennék. MAGYARSZÉKI ENDRE Fotó: DOMBAI ISTVÁN .nap alakítások árán is eredményesebb és olcsóbb az ellátás, mint intézetekben. Pukli Jánosné elmondta még, hogy különösebb ráfordítás nélkül számos apró, az öt nap alatt kapott ötlet valósítható meg idehaza. Ilyen az ott alapelvként elfogadott családmodell bevezetése, amely a mellett, hogy segit a segítségre szoruló egyénnek, gyakorlatával kölcsönös segítségnyújtásra, szolidaritásra is nevel. Célszerű lenne aztán nálunk is több, de kisebb létszámú szociális intézményeket létrehozni, például családi házakban. S ami legalább ennyire fontos; megfontolandó a geritáriai szakember- képzés hazai beindítása. A tapasztalatszerzés tehát eredményes volt - mondotta végül, hozzáfűzve, hogy célszerű lenne, ha a szociálpolitikával foglalkozó szakemberek, intézményvezetők más fejlett országokba is eljuthatnának a jövőben „hazahozni” azt, amivel szociálpolitikai gyakorlatunkat gazdagítani, jobbítani lehet. H aszn os I az évek és az élet terhével... Fotó: CZAKÓ SÁNDOR
