Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-06 / 160. szám
1988. július 6. 2 KÉPÚJSÁG A Magyarországon ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező' román állampolgárok társadalombiztosítási ellátása Grósz Károly hazaérkezett Moszkvából (Folytatás az 1. oldalról.) Három órán át tartottak Grósz Károly- nak, az MSZMP főtitkárának, kormányfőnek és Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának keddi tárgyalásai. A megbeszélés után az SZKP KB a Kreml palota Katalin-termében diszebé- det adott a magas rangú magyar vendég tiszteletére, ahol pohárköszöntők hangzottak el. Ezt követően Grósz Károly a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövetségén találkozott a moszkvai magyar kolónia képviselőivel. Moszkvai tárgyalásait befejezve kedden a kora esti órákban hazautazott Moszkvából Grósz Károly. Az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke az SZKP Központi Bizottságának meghívására rövid munkalátogatást tett a szovjet fővárosban és tárgyalt Mihail Gorba- csowal, az SZKP KB főtitkárával. Grósz Károlyt Moszkva Seremetyevo 2. repülőterén Jegor Ligacsov, az SZKP KB PB tagja és Vagyim Medvegyev, a KB titkárai búcsúztatták. Jelen volt Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete, valamint Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Grósz Károly az esti órákban hazaérkezett Budapestre Közlemény Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke, aki az SZKP Központi Bizottságának meghívására munkalátogatáson tartózkodott Moszkvában, július 5-én megbeszélést folytatott Mihail Gorbacsowal, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárával. Mihail Gorbacsov melegen üdvözölte Grósz Károlyt a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárává történt megválasztása alkalmából és sok sikert kívánt munkájához. Megköszönve az üdvözletei, Grósz Károly hangsúlyozta, hogy új megbízatásában első külföldi útjára Moszkvába utazott. Ez is megerősíti, hogy a magyar kommunisták megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítanak a Szovjetunióhoz fűződő barátságnak és együttműkö- désnek Az MSZMP és az SZKP KB főtitkára több mint háromórás megbeszélésük során a fő figyelmet a szocializmus megújulásának, a társadalmi-politikai és gazdasági struktúrák átalakításának szentelte, s véleményt cserélt a párt vezető szerepe korszerű értelmezéséről és érvényesítésének módszereiről. Mihail Gorbacsov tájékoztatást adott az SZKP XIX. értekezletéről. Elmondta, hogy sok évtized óta ez volt az első valóban nyílt pártfórum, amelyen a küldöttek szenvedélyesen és érdeklődéssel vitatták meg az ország legégetőbb problémáit. A vélemények minden különbözősége, s esetenkénti ütközése mellett a peresztrojka stratégiája erős erkölcsi és politikai támogatást kapott, és ez a legfontosabb. A Szovjetunió anyagi erőforrások és képzett emberek szempontjából egyaránt óriási lehetőségekkel rendelkezik. Sok mindent el lehet érni a rend megteremtésével, de természetesen különösen fontos az, hogy valóban működésbe lépjen az új gazdasági mechanizmus. Ezen a téren sok szervezési nehézséget kell leküzdenünk, és nincs még minden rendben a társadalmi tudat tekintetében sem. Sok olyan elvtárs van, aki minden új szóra éles bírálattal válaszol: nem a jó irányba megyünk, ezt vagy azt az elvet megsértjük. Különösen elhamarkodottan ítélnek, amikor a szövetkezetek kerülnek szóba, az pedig, hogy ezzel párhuzamosan az állami vállalat gyakran csapnivalóan dolgozik, gyakorlatilag a népen élősködik - ezzel semmi baj sincs, ez megszokott dolog. Az ilyen dogmatikus, konzervatív felfogást túl kell haladni, akárcsak az egyenlősdi iránti elavult hajlamot. Ebben az értelemben a pártkonferencia is hangsúlyozottan véleményt nyilvánított az újító, útkereső, kezdeményező emberek mellett. Hatalmas jelentőséggel bír a pártkonferencia által kijelölt politika, amely a párt és a társadalom demokratizálását, a politikai intézményrendszer reformját tűzte ki célul. Természetesen a demokrácia feltételei mellett a vezetőknek nehezebb a dolguk. Korábban ugyanis - mit tagadjuk - néhányan közülük úgy tekintettek a dolgozókra, mint valamiféle alattvalókra. Most pedig, hogy vezető lehessen valaki, alulról kell elismerést szereznie, s állandóan jó munkával kell igazolni azt. Grósz Károly az MSZMP időszerű feladatairól szólva hangsúlyozta, hogy a társadalmi megújulásnak nincs alternatívája. Az MSZMP értekezlete nyomán erősödött a társadalmi egyetértés, megnőtt a párt iránti bizalom. Kedvezőek a feltételek ahhoz, hogy határozott lépések történjenek a gazdasági helyzet javítására, a nyitottabb, racionális gazdálkodás kialakítására. Az MSZMP határozott törekvése a politikai intézményrendszer korszerűsítése, a demokrácia és a társadalmi nyilvánosság erősítése, a párt vezető szerepének korszerű érvényesítése. Grósz Károly kitért arra, hogy Magyar- országon óriási figyelemmel és érdeklődéssel figyelték az SZKP XIX. konferenciája munkájának minden napját. Ez azzal magyarázható, hogy az MSZMP májusban megtartott országos értekezletén is a gazdasáégi és politikai rendszerben megérett változásokkal kapcsolatos döntéseket hoztak. A szocialista társadalom megújításának sürgető feladata áll előttünk - mondta a magyar vezető. - Habár országaink között nem kevés a különbség, ennek a folyamatnak egységes stratégiája van. S nálunk is első számú probléma a dolgozók bevonása az állami és társadalmi ügyekbe. S keressük a párt - mint a társadalom politikai élcsapata, amely nem helyettesítheti az állami, s még kevésbé a gazdasági szerveket - tevékenységének optimális munkamódszereit és formáit. Mihail Gorbacsov szólt arról, hogy az SZKP vezetése figyelmesen tanulmányozta a magyar országos pártértekezlet dokumentumait, összehasonlították saját elgondolásaikkal, mintegy ellenőrizve magukat a barátok tapasztalatai alapján. „Természetesen nálunk más a helyzet, de sok az egybeesés, elsősorban ami a szellemet, az elméleti elképzeléseket és koncepciókat illeti.” Nálunk körülbelül ugyanezekről az elképzelésekről van szó - mondotta Mihail Gorbacsov. Egyebek között azon gondolkozunk, miként lehetne elérni, hogy a Központi Bizottság tagjai ne csak munkahelyükön tevékenykedjenek, hanem vegyenek részt magának a Központi Bizottságnak a munkájában, például a határozatok kidolgozásának minden szakaszában. Feltehetőleg nálunk is munka- bizottságokat kell létrehozni a bel- és külpolitika legfőbb kérdéseiben. így lehet majd pontosabban meghatározni a pártapparátus helyét abban, hogy elősegítse a párt, mint a társadalom élcsapata tevékenységének kibontakoztatását. Mihail Gorbacsov és Grósz Károly véleményt cserélt a szovjet-magyar kapcsolatok helyzetéről. Elégedettségüknek adtak hangot az erősödő bizalom és kölcsönös megértés kapcsán. Hangsúlyozták a nézetek összevetésének, a tapasztalatok kölcsönös tanulmányozásának, az információcsere bővítésének fontosságát. Egyetértettek abban, hogy át kell alakítani a gazdasági kapcsolatok kialakult rendszerét. Erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy kölcsönösen elfogadható döntések szülessenek a két ország kereskedelmi és fizetési mérlegének kiegyensúlyozása, az árucsere mértékének megőrzése, és lehetőség szerinti növelése érdekében. Kiemelték, hogy szükség van a szakosodás és a kooperáció elmélyítésére, a tudományos-műszaki haladás korszerű vívmányaira építve. Mindkét fél abból indul ki, hogy sokkal cselekvőbben kell hasznosítani az olyan ösztönzőt, mint az együttműködésben résztvevő vállalatok és szervezetek közvetlen anyagi érdekeltsége. Tovább folytatják azt a politikát, amelynek célja a két ország állampolgárai közötti érintkezés kiszélesítése, az ifjúsági kapcsolatok megélénkítése a felnövekvő nemzedéknek a szovjet-magyar barátság szellemében való felnevelése érdekében, a helyi szintű.kapcsolatok elmélyítése. A megbeszélésen érintették a jelenlegi nemzetközi helyzet egyes kérdéseit. Grósz Károly nagyra értékelte a szovjetamerikai csúcstalálkozók eredményeit, hangsúlyozva, hogy ezeknek köszönhetően sikerült utat nyitni ahhoz, hogy Európa fokozatosan megszabaduljon a nukleáris fegyvertáraktól. Az a kezdeményezés, amelyet a VSZ tagállamai tettek két évvel ezelőtt, az elmúlt időben számos új javaslattal gazdagodott. Most az a feladat, hogy ne lehessen halogatni az erről a kérdésről folytatandó tárgyalást, amely elsőrendű jelentőségű a kontinens valamennyi pépének jövője szempontjából. Magyarország és a Szovjetunió a jövőben is konzultációkat folytat és együtt fog működni az európai témakörben, amely külpolitikáink egyik kiemelt kérdése. Grósz Károly és Mihail Gorbacsov találkozója szívélyes és baráti volt, az elvtársi nyíltság és a teljes kölcsönös megértés légkörében zajlott le. A háború előestéién III. Ha a korabeli tények alapján megpróbálunk belelátni Sztálin lelkivilágába, azt látjuk, hogy a „vezér” makacsságát határtalan magabiztosság, a hibás döntés beismeréséhez szükséges bátorság hiánya, a saját elemzés jelentőségének túlbecsülése táplálta. Konkrét helyzetben ez a konokság aláássa, a túlzott maga- biztosság pedig megbénítja az akaratot. Ennek következtében az ember képtelen elszánni magát egy különösen felelősségteljes lépés végrehajtására. Ilyen volt Sztálin a háború előtti utolsó napokban, különösen a döntő órákban. Mindehhez tegyük hozzá, hogy Sztálinnak nem volt előrelátó képessége, nem tudta fellebbenteni a függönyt a jövőről és „bepillantani” a horizont mögé. Sok hosszú távú jóslata korábban is hibásnak bizonyult. Sztálin „gyakorlati” intellektussal rendelkezett. Lényegében dualista koncepciót vallott - „a béke lehetséges, de a háború is valószínű” - akkor is, amikor dilemma már nem volt, Sztálin változatlanul saját vágyelképzeléseinek bűvöletében élt. Míg a külpolitikai és operatív-stratégiai területen elkövetett hibákat enyhítően „Sztálin tévedéseinek” nevezzük, cselekedetei a kádermunka területén egyszerűen bűnösek voltak. A megtorló intézkedések hatalmas méretei azért váltak lehetségessé, mert a „vezér” kiváltotta az erőszak társadalmi tehetetlenségét, mely feljelentéseket, elvtelenséget, rágalmazást, tömeges hazugságot szült. A hazugságnak akkor nincsenek esélyei, amikor a lelkiismerettel szövetséges igazság áll vele szemben. Már tudjuk, hogy ha a lelkiismeret azokban az években hallgatott, akkor mindenekelőtt azért, mert nem volt mellette igazság. 1939 végén Sztálin tájékoztatást kért a hadsereg és a flotta parancsnoki állományának minőségi elemzéséről. Sokáig némán vizsgálta a rubrikákat, táblázatokat, melyeken fukar számok uralkodtak az állomány igen „zöld” életkoráról. A hadsereg és a flotta parancsnoki állományának körülbelül 85 százaléka fiatalabb volt 35 évesnél. Sztálin egyetlen szó nélkül lapozott a jelentésben. Talán eszébe jutott, hogy három marsallt, és az első- és másodosztályú hadseregparancsnokok csoportját kivéve, az ő akaratából más tehetséges hadvezérek is eltűntek? Közülük néhányan a kinevezéskor itt voltak az ő dolgozószobájában... Talán eszébe jutott Vorosilov beszéde, melyet 1938. november 29-én a Katonai Tanács ülésén, a védelmi népbiztos jelenlétében mondott? A népbiztos akkor, mint valami nagy eredményt jelentette: „A Vörös Hadseregben az 1937-1938-as évben végrehajtott tisztogatás során több mint 40 ezer embert szűrtünk ki... 1938 kilenc hónapja alatt több mint 100 ezer új parancsnokot neveztek ki. A régi összetételű Katonai Tanács 108 tagja közül csak 10 ember maradt.” Mit érezhetett a vezér a parancsnoki testület hiányai láttán? Senki nem tudná megmondani. Csak az ismeretes, hogy a káderállomány hiányait látva azt javasolta, hogy növeljék az akadémiák létszámát, hozzanak létre új tanintézeteket. Már a következő évben, 1940-ben 42 új főiskolát hoztak létre, csaknem megkétszerezték a katonai akadémiák hallgatóinak számát, számos alhadnagyképző tanfolyamot indítottak. Sztálin siettetett, siettetett. A megpróbáltatások órájának bekövetkeztéig azonban katasztrofálisan kevés idő maradt. Egy szakaszvezetőt 6 hónapos tanfolyamon is fel lehet készíteni, de egy körzet- vagy hadseregparancsnokot? A katonai szakértők hiányát, amely ezekben az években alakult ki, nem kevesebb mint 5-7 év alatt lehetett volna megszüntetni. 1941 nyarán a parancsnokok körülbelül 75, a politikai dolgozók 70 százaléka nem egészen egy éve volt tisztségében... Sztálin, akinek rövidesen vállalnia kellett a fegyveres erők főparancsnokságát a háborúban, nem ismerte a katonai elméletet. Vorosilov, aki hosszú ideig népbiztos volt, szintén „nem kedvelte” sem az elméletet, sem a teoretikusokat. És ilyenek, köztük igen kiemelkedőek is, mindig voltak a Vörös Hadseregben, közéjük kell sorolni mindenekelőtt a kivégzett Tuhacsevszkijt, aki még 1936- ban, előrelátóan figyelmeztetett arra, hogy készen kell állnunk a német hadsereg hirtelen támadására. Amint már a háború után ismeretessé vált, Hitler, aki tudott a Vörös Hadseregben az 1937-1939-es években történt megtorlásokról, jelentést kért felderítő szerveitől a hadsereg parancsnoki állományának minőségéről. A háború kezdete előtt másfél hónappal Krebs ezredesnek, Németország szovjetunióbeli katonai attaséjának jelentése és más adatok alapján jelentették a Führernek: az orosz tiszti testület nemcsak számbelileg, hanem minőségileg is meggyengült. Jelentősen növekszik azoknak a hazánkba érkező - döntő többségében magyar nemzetiségű - román állampolgároknak a száma, akik nem szándékoznak visszatérni a Román Szocialista Köztársaságba. E román állampolgárok jogi helyzetének rendezése az illetékes idegen rendészeti szervek hatáskörébe tartozik, akik e személyeket munka- vállalásra is jogosító ideiglenes tartózkodási engedéllyel látják el. A társadalombiztosítási igazgatóságok, kifizetőhelyek csak azok ügyeivel foglalkozhatnak, akik ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkeznek. Az ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező román állampolgár állandó lakhellyel rendelkező személynek minősül. Az ellátások megállapításához szükséges a magyar-román szociálpolitikai egyezmény szerint beszámítható előzetes biztosítási idő. E kérdésben az alábbiak szerint kell eljárni.- Ha a társadalombiztosítási ellátást igénylő személy rendelkezik romániai munkaviszonyait igazoló okirattal, azt el kell fogadni.- Ha nem rendelkezik a szükséges irattal, minden kérelem esetén kitöltendő két példányú jegyzőkönyv, amelynek alapján el kell fogadni az előzetes biztosítási időt.- Az anyasági segély teljes összegének kifizetéséhez a szükséges orvosi vizsgálatok megtörténtét vélelmezni kell.- Az ellátások megállapításához szükséges román születési anyakönyvi kivonat jelenleg beszerezhe- tetlen, ezért a nem Magyarországon született, de Magyarországon tartózkodó gyermek születési anyakönyv- vi kivonatának hiányában az anya vagy apa tartózkodási engedélyében szereplő gyermekre vonatkozó adatokat kell elfogadni.- A családi pótlék iránti igényt is a magyar biztosítottakra vonatkozó „Rosszabb benyomást kelt, mint 1933- ban. Oroszországnak évekre van szüksége, hogy elérje korábbi színvonalát”... Az ellenség nem alaptalanul sorolta a Németország számára rendkívül kedvező tényezők közé a katonai irányítási rendszer új vezetőkkel való helyettesítését. A világtörténelemben nehéz példát találni arra, hogy az egyik fél a halálos összecsapás előestéjén meggyengíti önmagát. Ez nemcsak ösztönözte, hanem szinte taszította Hitlert az események meggyorsítása felé. A Hitlerrel való viszonyban Sztálin túlzott óvatossága végső soron ellenkező eredménnyel járt. A nagy politikai játékban Hitler gyakorlatilag túljárt Sztálin eszén a támadás időpontjaira és legközelebbi szándékaira vonatkozólag. Sztálin olyan állhatatosan küzdött a „provokációk” lehetőségével, hogy ezt észrevették Berlinben, és levonták belőle a következtetéseket. A napról napra pimaszabbá váló Hitlerre ez serkentőleg hatott, meggyőzte a Szovjetunió gyengeségéről Sztálin óvatossága és az, hogy nem reagált kellőképpen a megkötött megállapodások Németország által történt megsértéseire. A szovjet hadsereg parancsnoksága meg volt kötve a védelmi intézkedések szabad megválasztásában. Az óvatosság,,mint tulajdonság, melyre a politikusnak szüksége van, átváltozott túlbiztosítássá, és ugyanakkor a saját kívánság - nem engedni a háborút - teljesíthetőségéről való mániákus meggyőződéssé. Ezért a magabiztosságért végül súlyosan meg kellett bűnhődni. Sztálin, miután dácsabeli dolgozószobájában, ahol dolgozni és pihenni is szokott, a díványon ágyat vetett magának, szabályok szerint kell elbírálni és azt csak a Magyarországon a román állampolgárral együttélő gyermek(ek) után lehet folyósítani. Romániában maradt gyermek(ek) részére családi pótlékot megállapítani nem lehet, a gyermekszám megállapításánál azonban őket is figyelembe kell venni.- A magyar-román szociálpolitikai egyezmény alapján megállapítandó nyugellátások elbírálására a Budapesti és Pest Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság az illetékes. Nyugdíjigény esetén meg kell keresni igazgatóságunk nyugdíjosztályát, ahol a további felvilágosítást megadják.- A romániai munkaviszony-igazolások beszerzésére az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság nemzetközi osztálya az illetékes.- Ha a társadalombiztosítási ellátást a leírtak alapján megállapítani nem lehet, méltányosságból a megyei társadalombiztosítási igazgatóság vezetője azt engedélyezheti.- Minden társadalombiztosítási ellátásra irányuló kérelemről jegyzőkönyvet kell két példányban felvenni. Kifizetőhelyek részére a jegyzőkönyvek a társadalombiztosítási igazgatóság ellenőrzési osztályán beszerezhetők. Egyéb esetben az igazgatóság szakosztályai töltik ki. A felvett jegyzőkönyv egy példányát - kifizetőhelyek esetében - az ellenőrzési osztályra be kell küldeni, megjelölve, hogy a román állampolgár részére mikortól meddig, milyen jellegű és összegű társadalombiztosítási ellátást állapítottak meg. Kérjük azon kifizetőhelyeket, ahol ideiglenesen Magyarországon tartózkodó román állampolgárokat alkalmaznak és ellátásban részesülnek, keressék fel a megyei társadalombiztosítási igazgatóság ellenőrzési osztályát. Tolna megyei Társadalombiztosítási Igazgazóság már szendergett, amikor óvatosan kopogtak az ajtón. A kopogás fájdalmasan visszhangzott a szívében: Sztálint soha nem ébresztették fel. Valószínűleg bekövetkezett a legrosszabb. Csak nem számította el magát? Sztálin pizsamát húzott és kiment. Az őrség főnöke jelentette:- Zsukov hadseregtábornok halaszthatatlan ügyben a telefonhoz kéri önt, Sztálin elvtársi A főtitkár odament a készülékhez.- Tessék... Zsukov, amint a háború után elmondta, jelentést tett az ellenséges légierő Kijev, Minszk, Szevasztopol, Vilnius és más városok elleni támadásáról. A jelentés után a vezérkar főnöke megkérdezte Sztálint:- Megértett engem, Sztálin elvtárs? A főtitkár nehezen sóhajtott a telefonba, és nem válaszolt. Bénító, kolosszális, fantasztikus súly nehezedett vállaira, és tudatáig alig hatolt el Zsukov kérdése. Talán felötlött agyában annak az üdvözlő táviratnak a szövege, melyet Hitler küldött 60. születésnapjára. „loszif Sztálin úrnak Kérem, 60. születésnapja alkalmából fogadja legszívélyesebb üdvözletemet s egyúttal jókívánságaimat. Önnek személyesen jó egészséget, a baráti Szovjetunió népeinek pedig boldog jövőt kívánok...” Sztálin hallgatott.- Sztálin elvtárs, megértett engem? Végre megértette. A földi istenek tévedhetnek, és hibáik ára fantasztikusan magas. Ezerkilencszáznegyvenegy június 22- ike hajnali 4 óra volt,
