Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-05 / 159. szám

1988. július 5. NÉPÚJSÁG 5 A zene mint terápia Kutyapszichológia Tragédiák és A távolból vonat dübörög. Az égre pil­lantok. Szép alkony. Hátulról mély, dü­börgő hang hallatszik. Nagy csattanás. Jön egy kutya. Jön egyedül, és hátulról. Az anyád ne sirasson! Körömkopogás a betonon, meglök valami. Meglepetten fordulok. Csillogó, sárga szem, hófe­hér agyarak úsznak fölfelé. Ez az eb a torkomat vette célba. Ösztönszerűen a nyakam elé kapok. Vajon miért válik őrülten agresszívvé egy kutya? És milyen érzés, ha egy kutya megharap egy embert? Vagy kellemes-e a hűvös patakban hemperegni egy hatal­mas újfundlandival? S ugyan mit érezne az ember, ha egy őrjöngő óriás snaucer verné a tamtamot a Trabantjában? Vajon milyen érzés, ha a kutya gazdája a saját vére árán ismeri meg a félelmet, s a saját elszántsága segítségével győzi azt le? Minderről Fort András és felesége Al­bert Henriett kutyapszichológusok me­sélnek budapesti lakásukon. Kutya­pszichológia. Valóban furcsa foglalko­zás. Hogy mit takar? Fort András szak­szerű meghatározást ad: a normálistól eltérő, de nem szervi beteg kutyáknál a lelki problémákból eredő viselkedésza­varok megszüntetése. így az agresszivi­tás, félelem, stresszhelyzetek, fóbia, do­minanciahiány, tehát főleg civilizációs ártalmakból adódó gondok, de sok eset­ben a hozzá nem értés az ok. Miközben beszélgetünk, a két gyönyö­rű angol szetter szukájuk megbarátkozik velem. Békésen belefekszenek az ölembe, és szinte követelik a simogatást. Természe­tesen érkezésem után gazdájuk fülükbe duruzsolta: „Látod, ő barát!” Érzem a hozzáértést, az állatszeretetet mindkettő­jükön.- Tudja, csak a fegyelmezett kutya vál­hat szabaddá - mondják. Nagyon fonto­sak a családi-hatalmi viszonyok. Ha egy családban ezek bizonytalanok, az csak a kutya rovására megy. Számtalanszor előfordult már, kihívtak egy kutyához és kiderült, hogy például a papa részegen megy haza, veszekednek otthon. A kutya pedig olyan, mint egy gyerek, rögtön meglátszik rajta a családi háttér. A másik fontos elvünk a parancs, mint inger. A parancs ingerének ugyanis mindig erősebbnek kell lennie, mint a külső és a belső ingereknek.- Hogyan gyógyít a kutyapszicholó­gus?- Nagyon sok­szor ért már vád minket, hogy hó­kuszpókusz, amit csinálunk, semmi köze a tudomány­hoz. Ha azonban valakinek van egy kutyája, olyan, mint egy egyéniségének kiegészítője. Először elmegyünk, „föltérképezzük” a körülmé­nyeket. Adatlapot kell mindenkinek kitöl­tenie. Kutyára és gazdára egyaránt vonatko­zó kérdéseink vannak, hisz azt kell elér­nünk, hogy a kutyáját szerető gazda foglalkozzon az állattal. Igen sok kidol­gozott gyakorlatunk van, de nem lehet általánosítani. Hentente általában két foglalkozást tartunk, olyanok ezek, mint a nyelvórák. Rengeteg esetet, sztorit mesélnek. Mindegyik mögött egy-egy tragédia vagy komédia rejtőzik. De ahogy beszélgetünk, rá kell jönnöm, a bajok megoldását mindig az élet kell hogy vezérelje. Meg kell hogy értsük egymást, hogy figyeljünk egymás­ra, akár emberről, akár állatról van szó- A hatalmas gordon szetter láncon nőtt fel - meséli Albert Henriett. Jelenle­gi gazdája megsajnálta és megvette. A gyönyörű kutya, aki eddig soha nem érezte a szabadság boldogságát, meg­szédült ettől az érzésből, hisz nem volt meg benne az úgynevezett elhagyási fé­lelem. Emellett a rabság agresszivitást is ki­vált. Ha hirtelen kinyílik a rács, elindul a kutya, támad és harcol. Ez a mozgásgá- toltságból adódó nyugtalanság. A kutyát kikötöttük egy számára teljesen ismeret­len helyen, egy villanyoszlophoz. Fan­tasztikus volt. Mentünk egy kicsit és mikor vissza­néztünk, láttuk a szemében az óriási csa­lódottságot: „kikötöttél és most itt­hagysz?” Soha többet nem jutott eszébe elmenni.- A törpe uszkár leányzó esete - veszi át a szót Fort András - is nagyon érdekes volt. Gazdája túlzott féltést érzett kutyája iránt és ez addig fajult, hogy a kutya szin­te „zsákban” érezte magát. Nem tudott Most figyel! Nem mozdul! önálló lenni, nem tudta megállni a helyét egy közegben. Összehoztunk egy talál­kozót egy „nagy” kankutyával. (Kicsit csaltunk is mert mi kutyát kutyára soha­sem uszítunk.) Az pedig köztudott, hogy lehet a kankutya nagy termetű, még egy kicsi szuka is képes elkergetni, mert a kankutyák nagyon lovagiasak. Az uszkár csak annyit látott, hogy jön a hatalmas másik kutya, körbeugrálta, megugatta és az elfutott. így jött meg az önbizalma.- Speciális terápiák?- Mindenekelőtt a zene. Az emberek nem hiszik el, hogy mennyire fontos a ze­ne, a hangok harmóniája. Egyszer telje­sen véletlenül jöttünk rá. Volt egy snau­cer páciensünk, ez pedig egy felfokozott vé«nérsékletű, csupaszív kutya. Konkré­tan nem volt arra lehetőségünk, hogy a kutya pszichikai ingerenciáit levezes­sük. Kicsi volt a tér. így bevezettük a ze­neterápiát. Ki kell választani a megfe­lelő hangulatú zenét. Például, ha nyu­godt, lassú tempójú a zene, lefektetem magam mellé a kutyát, simogatom a ge­rincét és duruzsoló hangon azt mondom neki: „Nyugszik, marad!" Öt perc és a ku­tya elalszik. Próbálja ki!- Van a kutyának lelki, érzelmi világa?- Ezt is sokan megkérdőjelezik. Mi hisszük és valljuk, hogy van. Egy olyan kommunikációs fal választja el az embert és az állatot, mint két eltérő nyelven be­szélő embert. Ha ezt a falat átlépjük, vagy ha csak átkukucskálunk rajta, az akkor már jó. Addig nem leszünk igazán civilizáltak, amíg el nem ismerjük, hogy az állatok is érző lények. Tousennel azt mondta: „Kezdetben teremté az isten az embert, s látván az ő gyengeségét, adá neki kutyát." A jövő civilizációjában - és ezt mind­ketten reméljük, - jóval nagyobb helye lesz az állatoknak, hisz nélkülük érzelem- szegényebb a világunk. Herbeck Erzsébet „Gyilkosok” a mezőn A gyilkos galóca alattomos gomba. Hatása a negyedik-ötödik napon jelent­kezik. Máj- és veseelégtelenségek lép­hetnek fel. Ekkor dől el, hogy mi lesz a mérgezettek sorsa. Eső után pár nappal rengeteg gombát találhatunk az erdőben, kertjeinkben. De vajon nagy biztonsággal meg tudjuk-e állapítani, nem mérgező gombát talál­tunk-e?- Nagy eső után valóban nagyobb ho­zam várható gombákból - tájékoztat Krasznai Attiláné, a Tolna Megyei Köjál gombatoxikológusa. A fehér gyilkos ga­lóca leginkább a tarlógombával, esetleg a csiperkék fiatalabb példányaival té­veszthető össze, mert nem figyelnek a lemez színére, illetve a galócára együtte­sen jellemző gallér, bocskor és a lemez fehér színére. A gyilkos galócát nagyon pici korában, mikor még burokba zárt, a pöfeteg gombákkal lehet összetéveszte­ni. De ha kettévágjuk, gyorsan észlelhet­jük a különbséget, hisz a galócák eseté­ben mindig megtalálható a kalap kezde­ménye, míg a pöfetegnél egy sima részt találunk. A két galóca között a méreg­anyag tekintetében nincs különbség. A lappangási idő 48-72 óra lehet, ekkor je­lentkezik hányás, hasmenés, de a leg­fontosabb az idegek, és a májsejtek ká­rosodása. Az életveszély első lépcsője a csillapítatlan erős hányásnál és hasme­nésnél jelentkezik, a kiszáradás fenye­geti a nagy vízveszteség miatt a szerve­zetet. A gyógykezelést azonnal meg kell kezdeni, az egyén élete attól függ, hogy mennyi méreganyag tudott szervezeté­ben felszívódni. Egy gyilkosgalóca-mér- gezett gyógykezelése nagyon drága, 300-400 ezer forint. A vörhenyes őzláb­gomba és rokon fajainak toxikus tünetei hasonlóak a gyilkos galócáéhoz, de lap­pangási ideje rövidebb, 4-5 óra. A su- sulyka és a tölcsérgomba idegmérget tartalmaz, a tünetek már 15-60 perccel a fogyasztás után jelentkeznek. Nagyfokú izzadás, hányás, nyálfolyás, hasmenés, és ehhez látási zavarok is társulhatnak. Itt az életveszély kisebb, mint a galócáknál, hiszen a kórházba kerülés után a mérge­zett azonnal megfelelő kezelésben ré­szesül. Ezek a legveszélyesebb gomba­fajok, de rajtuk kívül 70 gombafajta van, ami mérget tartalmaz. így ha valaki az er­dőben szed gombát, vigye el a gomba- szakértőhöz vizsgálatra. * Gombavizsgálatot megyénkben a piactereken tartanak. Szekszárdon min­den reggel 7 órától 8 óráig, szerdán és szombaton már 6-tól 8 óráig. A piacon több gombaárus kínálja portékáját. Eze­ket a gombákat a piactéren a gombasza­kértők vizsgálják át tüzetesen. Többen vannak olyanok is, akik nem eladásra, hanem saját fogyasztásra szánt gombá­jukat viszik ide vizsgálatra. Magukért és másokért felelős emberek térnek innen haza az ebéd elkészítéséhez. De vasárnap megyénkben sehol nem végeznek gombaszakértői vizsgálatot. Reméljük, a mostani nagy esők után egy vasárnapi kirándulás során szedett gombából készült finom gombapörkölt miatt senki sem kerül a kórházba, mert nem tudta hova ellenőrzésre vinni a gom- báját.-he­Sátoraljaújhelyen a sétatér kialakításának első ütemében felújították az egy­kori ivókutat a Kossuth téren Ivókút Sátoraljaújhelyen Visszhang Százszor mérj, míg egyszer vágsz! Feljelentősdi? címmel jelent meg a Népújság 1988. május 26-i számában IHÁ- ROSI írása. Az újságíró egy presszóban találkozott a szereplővel és kezdő szakmunkás öccsé­vel. A több szakmával rendelkező szerelő korábban dolgozott: olajos volt és festékes, emberfeletti terheket emelt beszerzett, se­hol sem kapható festéket a többiekhez ké­pest méltányos árat számított Mindennek azonban vége: most ül a presszóban öccsével, talán égszínkék far­merban, sközli „abbahagyták, ha pedig va­laki feljelenti őket - akkor fizet” „Hogy van ez?” teszi fel a kérdést az új­ságíró, majd a bürokrácia ürügyén az er­kölcsről, a jogról, a feljelentésről, a bűnös vélelemről, a jogászok félelméről font zava­ros elképzeléseinek.ostorával vág az adó­hivatalra. Maradjunk a tényéknél: A szerelő mit ha­gyott abba? A munkát? Akkor miért beszél feljelentésről, és miért csak akkor fizet ha feljelentik? A közelmúltban jelentette ki vezető politi­kusunk Arisztotelészt idézve „A követel­mény tehát világos, nem beszélhetünk másként amint ahogy a dolgok állanak.” Beszéljünk tehát a cikkben szereplő volt iparosról úgy, ahogy a dolgok állnak: A szerelő az iparengedélyt visszaadta, s most - amikor éppen nincs a presszóban - fusi­zik, azaz engedély nélkül űzi az ipart, s cini­kusan a szemünkbe mondja, adót csak ak­kor fizet ha feljelentik. Minősítsük ezt a magatartást erkölcsi ol­daláról. A szerelő erkölcsi alapállása: az ál­lampolgárt becsapni bűn, de az államot nem az. Már kialakulóban van az a helyes köztu­dat hogy az állam nem önmagáért, hanem a polgáraiért polgárai jólétéért áll fenn. A fennálláshoz szükséges anyagi eszközö­ket okvetlenül meg kell szerezni. Ha nem teljesíti mindenki pontosan adózási kötele­zettségét, az ily módon keletkező hiányt az állam mégis kénytelen megszerezni, így az egyik adózó által elvont összeget a többi becsületesen adózó állampolgárnak kell megfizetni. Ily módon a kincstár megrövidl- tője végeredményben nemcsak a kincs­tárt, hanem polgártársait is megkárosítja. Az adózás tehát közügy, ezért ha valaki magánügyként próbálja feltüntetni, megté­veszti az embereket! A megtévesztés folytán a rendkívül sérü­lékeny társadalmi bizalom gyorsan kárt szenved. A bizalom pedig úgytartozikatár- sadalom javai közé, mint a levegő, amelyet szívunk, vagy a víz amelyet iszunk. Ha a bi­zalom meginog, a közösség mint egész szenved miatta. Egyetlen intézmény sem működhet bizalom nélkül, így a köz érde­kében létrejött adóhivatal sem. Az intéz­ménybe vetett bizalom nélkül nem gyógyít­hat kórházban az orvos, nem derítheti ki az igazságot a bíróság stb. Mi lenne például a bíróságokkal, ha a megidézett állampolgá­rok megtagadnák a tanúvallomást, közölve a bíróval, „Köszönjük nem kérünk belőle.” Vajon hogyan születhetne a vallomások nélkül igazságos döntés, hogyan bizonyo­sodna be a cikkben felhívott ártatlanság? A válasz egyértelmű: sehogy sem, mert civili­zált társadalmunkban nincsen olyan, az ál­lampolgárok ügyeivel foglalkozó hatóság, amely egyoldalú állításokra alapítaná dön­tését. A hatóságoknak erkölcsi és jogi kö­telessége, hogy döntéseit tényekre (bizo­nyítható adatokra) és az ügy szempontjá­ból lényeges körülményekre alapítsa. Az állampolgároknak pedig erkölcsi és - ke­vés kivételtől eltekintve - jogi kötelessége, hogy a döntés alapjául szolgáló adatokat a hatóság tudomására hozzák. Ez adó­ügyekben sincs másképpen. Feljelentés, felkérés: mit is jelentenek a fogalmak? A feljelentés: ha valaki valakit vagy vala­mit törvénybe ütköző dolog miatt a ható­ságnak bejelent. Afelkérés: valakinek a ké­rése arra, hogy valamit tegyen meg. Az adóhivatal felkérést küldött az érintettek­nek, hogy a kért adatokat közöljék(a gázel­látás tervezőjének és kivitelezőjének nevét mennyit fizettek, s kaptak-e számlát). Ezt a felkérést minősíti az újságíró, mint a felje­lentő szerepének felkínálását Ez a minősí­tés egyszerűen téves. Az adóhivatal bűncselekményekben nem nyomoz, és bűncselekmények elkö­vetői felett nem is ítélkezik. Ez a rendőrség, és a bíróság feladata. Törvényi kötelessége viszont, az adóbe­vallások ellenőrzése és az adók behajtása révén az arányos közteherviselés biztosítá­sa. Az adóhivatal ellenőrzési kötelezettsé­gének teljesítése során minden esetben a humanizmus elvét követi: ezért bízva az ál­lampolgárok tisztességében, az arányos közteherviselésért érzett felelősségében, adatszolgáltatásra kérte fel az érintetteket, s nem élt azon jogával, hogy államigazga­tási eljárás keretében a hamis tanúzás ódiumával kihallgassa az adatszolgáltatás­ra felkért személyeket. Az írástudók szakmai felelőssége hitet tenni a gondolat a szó társadalom - és em­beralakító szerepe mellett. Aki összemossa a jót a rosszal, a helyest a helytelennel, a törvényest a törvénytelen­nel, az tovább növeli a káoszt a közerköl­csök, a társadalmi értékrend, a közhangu­lat és a közbizalom terén. - „Köszönjük nem kérünk belőle”. Dr. Patakiné dr. Till Hilda APEH Tolna Megyei Igazgatóság Lakosságadóztatási és Felügyeleti Osztály vezetője Véleményünket fenntartjuk A sajtótörvény és közerkölcs is úgy kí­vánja, hogy az adóhivatal válaszát teljes terjedelmében leközöljük, de nem min­den megjegyzés nélkül. Sok kérdésben egyetértünk a válasz írójával. Például abban, hogy „Százszor mérj, míg egyszer vágsz" valamint abban is, hogy „az adózás közügy" és a „rendkí­vül sérülékeny társadalmi bizalom gyor­san kárt szenved.” Más kérdésekben viszont nem. Az írás - a válasszal foglaltakkal ellentétben - nem elképzelések ostorával vág az adóhi­vatalra. A célpont ugyanis nem az adóhi­vatal, hanem a bürokrácia volt. Hogy az „elképzelések" zavarosak, vagy nem, az vélemény kérdése, így azzal nem kívá­nunk vitatkozni. Nem vallunk más nézetet az adótör­vényről és annak megítéléséről sem. A módszert viszont - amellyel az adóhivatal információt kér tőlünk más állampolgá­rokról - változatlanul nem tartjuk sem he­lyesnek, sem pedig a „rendkívül sérülé­keny társadalmi bizalom" megszilárdítá­sára alkalmas eszköznek. A „Hivatalok” intézzék el egymás közt, amit el kell intéz­ni. Gázügyben például van kimutatás a vá­rosi tanácson, az OTP-nél és a gázosok­nál mindazokról a kérdésekről, amelyek a „ Hivatalt” érdekelhetik. Ezért nem kell az állampolgárokat sem ki-, sem be-, sem pedig feljelentésre biztatni, kérni, ösztö­nözni. Az írás a bürokrácia természetrajzához tartozónak véli azt a szemléletet is - ami az ártatlanság vélelmének általános elvé­vel szemben - mindenkit potenciális csa­lónak, jelen esetben adócsalónak néz. Sajnos, ezt a szemléletet tükrözi a vá­laszlevél is, amikor írója úgy véli, hogy a több szakmával rendelkező szerelő rbi mást tehetne, mint éppen fusizik és „adó- csal”. Egy szó sincs arról az eredeti írás­ban, hogy főfoglalkozású kisiparosról van szó. Az illető szakoktató, tehát most is dol­gozik, csak éppen plusz munkát nem vál­lal addig, amíg nem lát tisztán az adózás bonyolult viszonyai között. Abban viszont megint egyetértünk, hogy nem lenne helyes összemosni a „jót a rosszal", az adótörvény szellemét pedig a végrehajtás tévedéseivel. * Szívesen vennénk olvasóink állásfog­lalásait is a felmerült vitával kapcsolat­ban.

Next

/
Thumbnails
Contents