Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-04 / 158. szám

4 NÉPÚJSÁG

1988. július 4.

ÖN KÉRDEZ

Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71

Miért nem fizet a Biztosító?

Schön Antal várdombi olvasónk általános mezőgazdasági épület-és lakásbiztosítási kötvénnyel rendelkezik. Május 10-én a zárt udvarukban egy ismeretlen kutya 40 csirkét pusztított el, amit az állatorvos is igazolt. A Biztosítónál azt mondták neki, hogy csak akkor tudnak fizetni, ha megtalálják a kutya gazdáját, s annak van biztosítása.

A panaszoslevelet az Állami Biztosító Tolna Megyei Igazgatóságának igazgatójához, Papp Júliához továbbítottuk, aki a következőket válaszolta:- Az ez év május 10-én keletkezett baromfikárt érvényes MÉB-biztosltás alapján nem téríthetjük meg.

A kötvényfeltételek II. pontja sorolja fel a biztosítási eseményeket (tűz, robbanás, földrengés, szélvihar stb.), ezek között a levélben leírt káresemény nem szerepel, ezért a kár nem téríthető a saját biztosítása alapján. Az épület- és lakásbiztosításoknak van úgynevezett felelősségbiztosítási része is. E szerint - többek között - intézetünk fedezetet nyújt azokra a károkra, amelyekért a biztosított mint kutyatartó tartozik felelősséggel a másoknak okozott kárért.

Erre való tekintettel adta a szekszárdi fiókunk azt a felvilágosítást, hogy térítés csak akkor nyújtható, ha ismert a kutya gazdája, annak a felelőssége az okozott kárért megállapítható és biztosítása van. Ebben az esetben a másoknak okozott kár megtéríthető a biztosítás alapján, de saját kár nem. Dolgozónk eljárása helyes volt, azt kívánta elősegíteni, hogy a jogszabályoknak és a kötTelefonszámunk:

16-211

vényfeltételeknek megfelelően kerüljön a kár megtérítésre.

Hány nap szabadság jár?

Egy olvasónk - aki kérte, hogy lapunkban nevét ne közöljük - arra kért választ szerkesztőségünktől, hogy hány nap szabadság illeti meg, ha 1982 augusztusában született a gyermeke, s a három év gyest is igénybe vette. Munkaviszonyban már 15 éve áll.

Dr. Deák Konrád a következőket válaszolta:- Mindenekelőtt idéznünk kell a Munka Törvénykönyve 5. paragrafus (1) bekezdését, amely szerint: „A munkaviszonyból folyó igény három év alatt elévül.” Az 1982. évből eredő igény tehát ma már nem érvényesíthető.

A tanácskérő levél szerint 15 évi munkaviszonya van és két gyermeke. Munkajogi szabályaink szerint a dolgozónak minden munkaviszonyban töltött naptári évben tizenöt munkanap alap- szabadság és minden munkaviszonyban töltött három év után egy, de évenként legfeljebb kilenc munkanap pót- szabadság jár.

Kimondja a jogszabály azt is, hogy a dolgozó nőt évenként a tizennégy évesnél fiatalabb egy gyermek után kettő, két gyermeke után öt munkanap pót- szabadság illeti meg.

A fentiekből kitűnően 15 munkanap alapszabadság, a munkaviszonyban töltött 15 év után háromévenkénti egy, összesen 5 munkanap pótszabadság és a két 14 évesnél fiatalabb gyermek után évenként 5 munkanap pótszabadság illeti meg. Utalunk még a jogszabálynak arra a rendelkezésére, amely szerint a dolgozót a munkaviszony szünetelésének tartamára szabadság illeti meg - többi között - a tíz éven aluli gyermek gondozása vagy ápolása miatt munkában nem töltött időre, legfeljebb azonban egy évre, függetlenül attól, hogy erre az időre jár-e táppénz, illetőleg gyermekgondozási segély.

Lehet-e orvosilag lejárt vezetői engedéllyel vezetni?

Erdősi Lajos bátaszéki olvasónknak többkategóriás jogosítványa van, aminek az érvényességi ideje rövidesen lejár. Megújítani nem akarja, mivel nyugdíjas lesz. Azt kérdezte, hogy orvosilag lejárt vezetői engedéllyel lehet- e segédmotorkerékpárt vezetni, amikor nyugdíjba megy.

A Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság közbiztonsági és közlekedési osztálya vezetőjének, dr. Berta Attila rendőr őrnagynak továbbítottuk a levelet:- A rendőrhatósági közúti közlekedési igazgatásról szóló 1/1976. (1.10.) BM számú rendelet a 2/1980. (VII. 31.) BM számú rendelettel módosított egységes szerkezetbe foglaltak alapján, 2. paragrafus (1) bekezdés k) pontja szerint: „segédmotoros kerékpárt, valamint állati erővel vont járművet bármely járműkategóriára szóló érvényesített vezetői engedéllyel” lehet vezetni.

Az olvasójuk esetében a feltételek biztosítottak, mivel vezetői engedéllyel rendelkezik. A segédmotoros kerékpár vezetése nincs kötve orvosi érvényességhez, így lejárt orvosival is vezethető.

Ml VÁLASZOLUNK

Az elmúlt héten nem jelent meg olyan új jogszabály, amely olvasóink szélesebb körének érdeklődésére tarthatna számot, így ez alkalommal az ajándékozással kapcsolatos jogi szabályozásról adunk tájékoztatást abban a reményben, hogy ezzel is néhány vitát, veszekedést, pert teszünk elkerülhetővé.

Az ajándékozás szó valaminek az ingyenes, ellenszolgáltatás nélküli adására utal, az ajándékozó a saját vagyona rovására más személyt valamilyen vagyoni előnyben részesit. Tudni kell azonban, hogy az ajándékozás tényleges létrejöttéhez az is szükséges, hogy a másik fél a neki szánt juttatást el is fogadja. Az ajándékozás tehát egy ingyenes szerződés, amelynek egyik oldalán az ajándékot ígérő áll és ez az ígéret csupán ajánlatot jelent, a másik oldalon az, aki az ajándékot elfogadó nyilatkozatot teszi. (Megjegyezzük, hogy az ajánlatot tevő ehhez az ígéretéhez kötve van.)

Nincs jelentőségük a fentieknek, ha az ajándékozásban való megegyezéssel egy időben történik az ajándék tárgyának az átadása, azonnal szembetűnik azonban jelentőségük, ha az ajándékozási szerződés megkötése és az ajándék tárgyának átadása időben különválik egymástól: a megajándékozott ugyanis az ajándékozási szerződés alapján követelheti az ajándék tárgyának átadását.

Megjegyezzük, hogy ingó dolog ajándékozása általában nincs alakszerűséghez kötve, ingatlan ajándékozása a szerződés írásba foglalásához kötött.

Itt utalunk még arra, hogy az ajándékozási szerződés teljesítését az ajándékozó megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy az ajánlattétel, illetőleg a szerződés megkötése után körülményeiben, különösen pedig a megajándékozotthoz való viszonyában olyan lényeges változás állt be, hogy a szerződés teljesítése tőle többé el nem várható. A gyakorlatban jellemzően nem az ajándékozás maga jelent problémát, hanem sokkal inkább és gyakrabban merül fel vita az ajándék visszakövetelése tárgyában.

Az ajándékozási szerződés ingyenességéből, szívességi jellegéből következik, hogy a körülmények bizonyos alakulása mellett indokolt megadni a lehetőséget az ajándék visszakövetelésére. Polgári Törvénykönyvünk szerint: „A még meglévő ajándékot az ajándékozó visszakövetelheti annyiban, amennyiben arra létfenntartása érdekében szüksége van és az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását nem veszélyezteti.” Ugyancsak a Polgári Törvény- könyv szerint: „Ha a megajándékozott vagy vele együtt élő hozzátartozója az ajándékozó vagy közeli hozzátartozója rovására súlyos jogsértést követ el, az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket."

Az ajándékozási szerződés szívességi jellegével áll összefüggésben, hogy a megajándékozott bizonyos hálával tartozik az ajándékozó irányában, az ajándékozóval szemben tehát megfelelően kell viselkednie.

Visszakövetelheti az ajándékozó az ajándékot vagy az annak helyébe lépett dolgot akkor is, „ha az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult és enélkül az ajándékozásra nem került volna sor”. Ennek a visszakövetelési lehetőségnek a házastársak és a jegyesek között létrejövő ajándékozási szerződések esetében van különösen nagy jelentősége, s itt csupán azt hangsúlyozzuk ki, hogy ilyen esetben az ajándék visszakövetelésének elengedhetetlen feltétele, hogy az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adták, véglegesen meghiúsult.

Végül utalunk a Polgári Törvénykönyvnek arra a rendelkezésére, amely szerint: „A szokásos mértékű ajándék visszakövetelésének nincs helye.”

A „szokásos mérték” meghatározása bírói mérlegelés körébe tartozik, itt természetesen döntő szerepe van a közfelfogásnak. Egyáltalán nem biztos tehát, hogy a „vissza a babaruhát” címen indított per eredményre vezet, függ ez attól is, hogy mi is volt ez a „babaruha”.

DR. DEÁK KONRÁD

Dédapámig víg kedélye^

■

Beszélgető szomszédok (Sarkadi Emil rajza)

A nyári hónapokat régen uborkaszezonnak tartották, mert szinte semmi nem történt, vagy ha történt is, aligha érdekelte az olvasót, hiszen anyagszűkében levő lapot mindenféle csacskasággal teletömték.

Egyszer azonban, némi önkritikával, mégis érdekességet közölt a Szekszárd Vidéke 1891. július 30-i száma. „A Szekszárd Vidékéhez ez év elején a Tolnavármegyei Gazdasági Egyesület titkárja, Dömötör László úr egy közleményt küldött be, melyet a gazdasági egyesület rovatába kért fölvétetni.

A szerkesztőség átvette a közleményt, (mely alá Kovács László úr, a gazdasági egyesület elnöke volt aláírva) s ez év február 26-án a 9. számban jelent meg. E számhoz a szokásos havi melléklet, a

Tolnamegyei Hölgyek Lapja volt csatolva. A paksi nyomdában e közleményt, miután a főlapba bele nem fért, áttették a Hölgyek Lapja című mellékletbe.

A közlemény elme ez volt: Felhívás simenthali telivér növendék bikáknak directe importálása ügyében..."

Megfelelő hirdetést a megfelelő helyre mondhatnánk, de nem mondjuk, mert olykor a megfelelő hellyel is baj volt legalábbis a Vasárnapi Újság 1888. július 1-i számának története szerint: „A porosz-francia háború idején, 1870- ben, három francia utazó szállt meg egy nagyobb német város vendéglőjében s ott több hónapon át tartózkodott. Az utasok pénze végre elfogyott, úgyhogy vendéglői számlájukat sem tudták kifizetni s egy napon a kapufélfától vettek búcsút. A vendéglős nagyot nézett a dolgon s az utasok hátrahagyott pod- gyászát a bíróság közbejöttével lefoglalta. Mily nagy volt azonban a vendéglős meglepetése, mikor egy nagy ládából, melyet a francia utazók hagytak hátra, egy trónszék került elő.

A szék selyemmel bevont vánkosára és támláira be volt hímezve az N betű, a Napóleonok kezdőbetűje. A székhez egy zenélő gép is volt, melyet egy rugó hozott működésbe. A szökevények hátrahagyott papírjai közt néhány felvilágosító sort találtak a székre vonatkozólag. A franciáknak e szerint az volt a szándékuk, hogy a széket a francia hadsereg óhajtott előnyomulása esetében Berlinbe szállítsák, hogy az odaérkező Napoleon császár már készen találja trónusát...”

AzThiszem, nem csalódom, ha úgy vélem, azóta akadt már néhány ilyen előre elkészített szék, amelyre azután mégsem az ült, akit eredetileg oda szántak. Mulatságos csere még akkor is előfordulhat, ha jó helyre ül az ember. Száztíz esztendeje ilyenekről szólt a Tolnamegyei Közlöny Utazási tanácsadója július 14-én: „Egy valaki az elsietett vonat után ko- ezogtat a következő állomásra. - Küldjék vissza a kocsiban felejtett kabátomat? - Milyen az a kabát? - Hat pár virsli van a zsebében. (Megkapta.) Egy kisasszony szöpögve kéri a vasúti állomás főnökét: - A kézi táskámat az elszállt coupéban felejtettem, kérem, koezogtassa vissza nekem. - Milyen az a táska? - Ejnye, hogy is mondjam, benne van a kedvesem arczképe. (...) Két katonatiszt utazott egy vasúti coupéban. Az egyik a nejével s ennek ölében két gyermekével. A gondos anya a kisdednek való edényt férje csákótokjában tartá. Egyszer a kocsi megáll, a konduktor elkiáltja az állomás nevét s két perez maradás! A magánzó katonatiszt gyorsan szedi-veszi a holmiját s ajánlja magát. A vonat tovább megy. A kis gyermek nem sokára jelentkezik: az anya előveszi a csákótokot, hát valóságos csákót talál benne! Hogyan parádézott aztán a másik katonatiszt a cserébe kapott csákótok tartalmával?"

S ha már katonatisztekről esett szó, idézzünk föl egy híresebbet, akit Gyulay Pál tett halhatatlanná, no meg az a népiskolai felelet, amelyet a Bonyhád és Vidéke közölt 1907. július 7-én: „Vizsgálat folyik az elemi iskolában. A tanfelügyelő úr is ott van, meg a szülők. A Peti gyerek

szavalni kezdi Gyulay Pál költeményét: „Hadnagy uram, hadnagy uram...”. Majd sápadozni kezd és zavartan néz körül. A tanító megsajnálja és háta mögé állva súgja neki a második sort: „Mi bajod van, édes fiam?”. Mire Peti bömbölő hüppö- géssel mondja: - Ki akarok menni!”.

Akadt olyan is, aki nem akart kimenni, de hívták, hogy lásson csodát. Ehhez tudni kell, hogy a következőkben humorba emelt hitfelekezet tagjaival előfordult, ha áttérésük előtt például malacokat vittek el valakitől orvul, áttérésük után disznóként is kötelesek voltak visszaadni, ezen kívül nem ihattak és szitkozódhattak. A Tolnamegyei Közlöny 1881. július 3-án közölte a Megtért nazarénus esetét: „A t-i pap egyik híve - a sok közül - nazarénus lett. Történt, hogy a tisztelendő úr és a nazarénus egy és ugyanazon lakodalomban valának mint vendégek. A lelkész szokása szerint az első szobában beszélgetett a násznagyokkal s előkelőbb vendégekkel, a nazarénus pedig a másik szobában volt a zajosabb vendégekkel. Egyszercsak berohan egy egyik vőfény a paphoz: - Tisztelendő uram! Jöjjön csak hamar kigyelmed. Nagy csuda történt! Megtért a nazarénus! A lelkész sietve rohan a másik szobába és mit lát? A nazarénus kegyetlenül be volt rúgva és káromkodott, mint a jégeső...”

Voltak ennél persze sokkal ravaszabb térítési históriák is, leginkább a házasság ügyének igyekeztek megtéríteni az agglegényeket. (Akkor tudniillik még a férfiak kérték meg a nőket...) A Szekszárd Vidéke száz éve írta: „Hogy a nős férfiak hosz- szabb életűek a nőtleneknél, az oly igazság, amelyet tagadni nem lehet. Cail- lard, a híres franczia" utazó és tudós beszéli, hogy Afrikában egy Siónak nevű városkára akadtak, melyben csupán házas emberek töretnek meg és ezek között igen sok vén embert talált. Khinában is nagyon megszorítják a legényembereket. Az a szokás uralkodik, hogy aki 24 éves koráig meg nem nősül, azt a városban büntetésül dobszó mellett körül- hurczolják. Ezt aztán koronként ismétlik mindaddig, míg e szánandó áldozat el nem szánta magát a házasságra. Babilónia, Ázsiának egykor leggazdagabb kereskedő tartománya, szigorúan meghagyta az ifjaknak a nősülést. A szép szüzeket drága kincsen elárverezték és a befolyó összeget a kevésbé szép leányok kiházasítására fordították...”. A Vasárnapi Újság 1888. július 29-i száma szerint a kínaiakat sem kellett félteni: „Khina egyik kis városában egy különben csinos leányka nem talált férjet, mivel púpos volt. Házasságközvetítője végre talált egy púpos fiatalembert, de ez sem akart púpos nőt, s így a házasság- közvetítő mindkét fél előtt el akarta titkolni ezt a testi hiányt. A leányt szövőszéke elé ültette oly módon, hogy púpja a szoba falának egyik mélyedésébe futott, a fiú pedig hátán borjút hozott be s válláról egy könnyedén odadobott köpeny csüngött le. A csalás sikerült s a két púpos házasságra lépett”.

Olyan is élt Tolna megyében, aki egyszerűbben oldotta meg a házasság kérdését a Közlöny 1879. július 27-i száma szerint. „Párbeszéd Izsák szomszéd és Pakholz gazda közt. - Ej, ej, szomszéd úr, de szerencsés ember maga! - Hát miért, János gazda? Hát csak azért, mert úgy hallom, hogy megint egy lánya férjhez megy. Hej pedig, tudja, Izsák szomszéd, de nagy baj a mai világban egy szegény leánynak legényt fogni, és lássa, magának meg ez az egy veje már a harmadik leányát veszi el! - Hát ez szerencse, János gazda? - Már hogyne volna Izsák szomszéd, mikor megérem nemsokára, még azt a két honn levő hajadont is ez az egy veje veszi el és így egynek a hozománya mind az ötnek elég lesz. Ne volna ez szerencse a mai rossz világban?!”

DR. TÖTTŐS GÁBOR