Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-04 / 158. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Z MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJ. TOLNA MEGYEI MA 1988. július 4. HÉTFŐ XXXVIII. évfolyam, 15Í8. szám ÁRA: 1,80 Ft A gyakorlat jobban megy (3. oldal) Színvonalas szolgáltatások - drágán Mennyibe kerül egy nap Gunarason? Egy jól ellátott élelmiszerbolt hiányzik A tesztet, vizsgálódást természetesen elvégezhettük volna a megye más üdülőterületén is, a példa azonban minden bizony­nyal így is mintaértékű. Gyakran irtunk egy-egy strandfürdő, pi­henőhely forgalmáról, új beruházásokról, gyarapodásukról, de ritkábban esett szó arról, mennyire tudnak ezzel élni az embe­rek, az egyre színvonalasabb és persze drágább szolgáltatáso­kat egyáltalán tudják-e élvezni, elérhető-e az átlagpolgár szá­mára? A rövid körjáratot a messze földön ismert és kedvelt strand­fürdő bejáratánál kezdtük, ahol a tájékoztatóból megtudtuk, hogy az egész napos felnőtt belépő 20 forint, a gyermekek, ka­tonák és nyugdíjasok számára 12 forint. Ha valaki ezt megvál­totta és valami miatt rövid időre el kell hagynia a fürdő területét, további négy forinttal „tartozik”. Bérelni lehet gombasátrat har­mincért és csónakot huszonötért, a hangosbemondó használati díja tíz forint. És persze, a gyermekes családok pénztárcáját legjobban az óriás csúzda apasztja, hiszen egyetlen csúszás tíz forintba kerül. A strand és az üdülőtelep egyetlen kis vegyes­boltja szombaton kora délután már kong az ürességtől, a ke­nyér és a tej elfogyott, néhány kefir, kevés kockasajt, túró, tejföl árválkodik a hűtőben. Ezen a fél napon 240 kiló kenyér fogyott, ez egy „jó” nap forgalmának a fele. Egy dolgot már első pillan­tásra kijelenthetünk, ez a kis bolt nem elegendő az egyre gyara­podó üdülőtele­pen, ahol egyre in­kább önellátásra rendezkednek be az itt nyaraló csalá­dok. Hogy miért, azt alkalmi „szemlénk” rögtön megmagya­rázza. Hat forint a legolcsóbb, több, mint 13 a legdrá­gább, ám nagyon finom sajtos-tejfö­lös lángos, ötért már ehetünk ízes, 12 forint húsz fillé­__________ __ rért ízes-diós pala­A legtöbben így érkeznek csintát. Kétszáz fo­___________1---------------------------J rintból nem lakik jól M ár csak ez az elérhető...? egy négytagú család a kifőzdében, ahol egyébként kolbászt, hurkát, hotdogot is árusítanak. Kevés szülő mond nemet kö­nyörgő gyermekének és kezébe adja tíz forintért a vattacukrot és tizenkettőért a friss főtt kukoricát, az üdítőt számolni is feles­leges... Nem tolonganak a zöldségesek előtt, amiből három is üzemel, legszebb portékával talán a strand előtti... igaz, 80 forin­tért méri kilóját a szép paprikának, bár feléért lecsóba valót is le­het kapni, a paradicsom 45, a barack 80 forint... A Gunaras étterem délidőben szinte üres, amin nem csodál­kozunk, hiszen 49 forintért kínálják a babgulyást, 80-ért a pa­calt. De a közeli sörkertben is a legolcsóbb étel az 55 forintos fokhagymás sültoldalas, és hatvanért a sertéspörkölt. Ennyi ta­lán sok is az étel-, italárakból, nézzük tehát a kempinget. „Ha nem lennének az NSZK-beli turisták, bezárhatnánk” - így összegzi egyszerűen a kihasználtságot, idei forgalmat egy ott dolgozó. Nem kell hosszas magyarázat, hogy megtudjuk, miért. Egy sátor-autóhely 70 forintba kerül egy éjszakára, plusz sze­mélyenként hatvan forint, de választhatja bárki a lakosztályt két fő részére 1100 forintért is. A közel 300 darab fizetővendég-szolgálati szállást 500 és 900 forint között lehet igénybe venni. Mindez kommentálást nem igényel, ehelyett egy családot kérdeztünk meg, mennyiért nyaralnak... Csillag Lászlóék két fiúkkal Székesfehérvárról érkeztek, egy ismerős családnál laknak, szállásra tehát nem kell költeniük. Az itt töltött öt nap több, mint 3000 forintjukba került, minden évben többet hagynak itt. A Balatonon ennek dupláját hagyták volna. Sokallják a belépőt, amiért naponta több, mint hatvan forintot adnak ki, és meggyőződésük, hogy alapellátás tekintetében ki­nőtte magát az üdülőtelep. Kommentár nélkül Egyetértünk velük és talán nemcsak egy távolról érkező nya­ralónak kellene kimondani ezt a tényt.,. T ZS -K A Grósz Károly megbeszélése vállalati vezetőkkel Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Mi­nisztertanács elnöke szombaton a Parla­mentben megbeszélést tartott a magyar­szovjet gazdasági és műszaki együttműkö­désben leginkább érdekelt vállalatok veze­tőivel. A tanácskozáson részt vett Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, kereskedelmi miniszter is. Grósz Károly bevezetőben hangsúlyozta, hogy közelgő moszkvai látogatása, valamint a KGST prágai ülésszaka előtt azért hívták be­szélgetésre a szovjet partnerekkel leggyak­rabban együttműködő magyar vállalatok ve­zetőit, hogy a tapasztalatok közös értékelé­sével sikerüljön reális képet kialakítani a je­lenlegi kapcsolatok tartalmáról, fö irányairól. Rövid vitaindítójában Marjai József hangsúlyozta: a szovjet piac változatlanul rendkívül jelentős a magyar gazdaság szá­mára. A gazdasági árucsere eredményes­ségét népgazdasági szinten itt is javítani kell, s e folyamatot befolyásolja néhány, a napjainkat jellemző sajátosság. Hazánk­ban és a KGST-országok mindegyikében gyors átalakulás zajlik, s bár az ebben rejlő konkrét előnyöket még nem lehet felmérni, fontos, hogy a kapcsolatok minden szférá­jában folyamatos legyen az együttműkö­dés. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a partnerországok is egyen­súly-problémákkal küszködnek, és ugyan­csak a mai helyzet jellegzetessége, hogy a cserearányok a jelenlegi időszakban folya­matosan a mi javunkra változnak. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy a szocialista orszá­gokkal - különösen a Szovjetunióval - való kétoldalú elszámolásunkban egyre na­gyobb magyar aktívum keletkezik. Nyilván­való, hogy ez az aktívum ellentételezés nél­küli exportszállításokkal nem növelhető, te­hát létkérdés újabb és újabb szovjet im­portlehetőségek felkutatása. Marjai József aláhúzta, hogy az egyre növekvő magyar aktívum okozta problémát nem az export csökkentésével, hanem az import növelésével szeretnék megoldani. Annál is inkább, mert népgazdasági köte­lezettségeink teljesítése - a lekötött kontin­gensben szereplő export kiszállítása - rendkívül fontos. Elsődleges érdekünk to­vábbá, hogy minden módon javítsuk szov­jet partnereink szállítási készségét, a ma­gyar vállalatok pedig mérjék fel a szovjet kí­nálatot, ismerjék meg azokat az árukat - fő­ként gépipari termékeket -, amelyeket a szovjet partnerek szállítani tudnának. Bár a tárgyalások arra irányulnak, hogy a magyar export lehetőleg ne csökkenjen, ez egyes területeken mégis bekövetkezhet Ebben az esetben a kevésbé gazdaságos termékek kiviteléről kell lemondani. Marjai József elmondta, hogy az import- lehetőségek bővítésére szervezetet hoztak létre, amely folyamatos kapcsolatban van a Szovjetunió ágazati minisztériumaival, va­lamint a köztársasági irányító szervekkel. Az érintett magyar vállalatokhoz már eljut­tatták azt az árulistát, amely az új importle- hetöségeket tartalmazza. A napokban kap­juk meg a hozzájárulást a szovjet kormány­tól ahhoz, hogy Kijevben, Leningrádban és Tbilisziben alkirendeltséget létest ami módot ad arra, hogy három jele térség vállalatainak esetleges kapacitás ról tájékozódjunk. A köztársaságok önáli külkereskedelmi vállalatai megalakulóban vannak, s mozgási lehetőségeink szem­pontjából rendkívül fontos, hogy a Szovjet­unióban a gyakorlatban hogyan mennek végbe azok a változások, amelyek az elha­tározás szintjén már megtörténtek, azon­ban érvényesítésük a mechanizmus, a szervezetek rugalmatlansága miatt még (Folytatás a 2. oldalon) Országos szövetkezeti nap Szombaton - a 66. nemzetközi szövet­kezeti nap alkalmából - ünnepi ülést tartott Balassagyarmaton a Szövetkezetek Or­szágos Tanácsa. A Bottyán János Honvéd Kollégium dísztermében rendezett tanács­kozást Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsának elnöke vezette. Részt vett az értekezlet munkájában Be- recz Frigyes ipari miniszter, több miniszté­rium, politikai és társadalmi szerv képvise­lője. Az országos szövetkezeti tanácsot a vendéglátó megye nevében Szalai László, az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának titkára köszöntötte, majd a „Szövetkezet­politika megújulásának iránya és fő felada­tai” című írásos előterjesztéshez Lendvai István, az OKISZ főtitkára fűzött szóbeli ki­egészítést A tanáskozás résztvevői megelégedés­sel vették tudomásul, hogy hazánkban a szövetkezeti tulajdon az állami tulajdonnal egyenrangú szocialista tulajdonnak minő­sül. Ez, mint mondták, megfelel a hazánk­ban kibontakozó gazdasági és intézményi reform szellemének, új lehetőségeket te­remt a szövetkezeti mozgalom megújulá­sához. A szövetkezetek jelenleg már a nemzeti jövedelem 24 százalékát állítják elő, s a lakosság egyharmada szövetkeze­tekben keresi a kenyerét; az ipari termelés­ből 17, a kiskereskedelmi forgalomból 36 százalékkal részesednek a szövetkezetek. A lakossági szolgáltatások felét is ők vég­zik; a takarékszövetkezetekben kezelik a lakossági pénzbevételek 15 százalékát Mindez időszerűvé teszi, hogy végleg elhá­rítsák a szövetkezeti fejlődés elől az akadá­lyokat, megteremtsék annak gazdálkodási és intézményi feltételeit. Amiként ez a vitá­ból is kiderült, ehhez mihamarább tisztázni kell a szövetkezeti tagság vagyonérdekelt- ségét. Ez az út vezet ahhoz, hogy a tagság érdekeltté váljon a szövetkezeti vagyon gyarapításában, és annak hatékony hasz­nosításában. Meg kell továbbá teremteni a szövetkezeti gazdálkodás hosszú távú biz­tonságát s megszüntetni a tagság tulajdo­nosijogkörét is sértő indokolatlan beleszó­lásokat a szövetkezetek gazdasági és sze­mélyi ügyeibe. A tanácskozáson - a kormány nevében - üdvözölte a szövetkezeti mozgalom kép­viselőit Berecz Frigyes ipari miniszter. Fel­szólalásában a többi között elmondta, hogy a három szövetkezeti ágazat ipari, iparszerű tevékenysége egyre jelentősebb részét képezi az ország ipari termelésének. Ennél is fontosabb, hogy a munka haté­konysága a szövetkezetekben jóval na­gyobb, mint az iparvállalatoknál. Ezért ösz­tönzik az állami vállalatokat, hogy követke­zetesebben alkalmazzák a szövetkezeti önkormányzat - például választott vezető, választott vezetőség - kínálta demokrati­kus lehetőségeket. Az ország gazdasági helyzetéről szólva a miniszter jelezte, hogy már kibontakozó­ban vannak olyan folyamatok, amelyek a gazdasági stagnálást kilendíthetik a holt­pontról. Most az a fontos, hogy az indoko­latlan támogatások megszüntetésével fel­szabaduló pénzzel a jól dolgozó vállalatok további fejlesztését ösztönözzék. Erre szá­míthatnak a szövetkezetek is, hiszen pél­dául a szövetkezeti gépipar termelése 21 százalékkal emelkedett, az elektronikai ipar és a mezögépipar fejlődése még ennél is dinamikusabb. A tanácskozás résztvevői hatezer ma­gyar szövetkezet 4 millió 700 ezertagja ne­vében üdvözölték a Szövetkezetek Nem­zetközi Szövetsége stockholmi kong­resszusát; kinyilvánították szolidaritásukat a szövetség népek békéjére, kölcsönös biztonságára, a társadalmi haladásra irá­nyuló törekvéseivel. Csendélet Szép portéka - magas árakkal

Next

/
Thumbnails
Contents