Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-28 / 179. szám
1988. július 28. NÉPÚJSÁG 5 Épül az üzemvízcsatorna A bősi vízi erőmű és hajózsilip A dunakiliti duzzasztómű Hajóra szálltak, hogy saját szemükkel győződjenek meg arról, hogy hoí tart a vízlépcső beruházása és a szomszédos Ausztriában, ahol már kilenc ehhez hasonló működik, milyenek a tapasztalatok. Magyar és külföldi szakemberek hada állt készségesen segítségükre, hogy minden kérdésükre, egyéni kételyükre választ adjon. Mert Lép Ferenc is - képviselőtársaihoz hasonlóan - kételyekkel szállt a nem éppen kéjutazást Ígérő tanyahajóra. Sok vitatott dolog kavargóit benne, különösen a tavalyi viharos környezetvédelmi bizottsági ülés óta. Kereste pedig rendszeresen a válaszokat az újságokban, a szakfolyóiratokban, a szakembereknél, de a kapott információt sehogy sem tartotta elegendőnek ahhoz, hogy az őszi ülésszakon felelősen tudjon dönteni a beruházás sorsáról. Talán kitartó érdeklődésének is köszönhette, hogy az első képviselőcsoporttal utazhatott. Amit Ausztriában látott, meggyőzte.- Másra készültünk - mondja -, zajos erőműre, kő kő hátán építményekre, és helyette mindenütt gyönyörű természeti környezetet, élő, virágzó mezőgazdasági kultúrát láttunk. A hatalmas építmények helyett tájba illő hidak látványa és csend fogadott. Az élő természet és az ember harmonikus kapcsolatát, a természet tiszteletét példázza, hogy a Melk alatti töltés zöld gyepszőnyegét, szö- kőkútjait, játszótereit, sétányait a város lakói gondozzák, hogy Passautól Bécsig húzódó töltésen kerékpárút épült, és hatvan vadkacsának építettek mesterséges szigetet, továbbá a duzzasztóműre halátjárót. Láthatták azt is a vízlépcső komplex beruházása jóvoltából a képviselők, hogy mennyire tisztább a Duna, vize, tapasztalhatták, hogy a talajvizszint mestereséges szabályozása mit használ a mezőgazdaságnak, milyen csendesek a víz alatti turbinatermek, ahol a légkondicionált folyosók festményei is az ember és a természet harmonikus kapcsolatát sugallják.- Amit láttunk, minden természetesnek tűnt, pedig osztrák vendéglátóink elmondták, hogy a természetesnek hitt folyómedrek, tavak, erdők mind mesterségesen kialakított környezet. Ez akkor lehetséges, ha az ember igényesen és felelősen alakítja a természetet - magyarázta, majd hozzátette: - Pedig legszebbnek- én a természetes környezetet tartom, különösen hajnalban, amikor ébred a természet - mégsem éreztem ott semmi mesterkéltet... Lép Ferencet az osztrák út arról is meggyőzte: a bős-nagymarosi vízlépcsőnek is fontos része a szennyvíztisztítók és az ott élő emberek életét komfortosabbá tevő beruházások megépítése, elkészítése. Nem kaphattak minden kételyre pontos és megnyugtató választ, hiszen a tudomány mai fejlettségi szintjén senki nem tud biztosat mondani arra, hogy vajon egy ilyen beavatkozás hogyan befolyásolja az ott élő növények, állatok együttes létezését, az ökológiai környezetet. Ezért is működnie kell egy olyan védelmi rendszernek, amely folyamatos ellenőrzéssel, a mérések folyamatos elemzésével, az eredményeket az eredeti természeti állapottal összevetve a legkisebb változásokat is képes észlelni és ha kell, rugalmasan beavatkozni.- Bizonytalansággal tele indultunk az útra, de a látottak után a beruházás folytatása mellett sorakoznak az érvek. Szüksége van erre az országnak. Na persze az is tanulság, hogy sokkal előbb és alaposabban kell tájékoztatni a képviselőket, mert felelősen csak így tudjuk vállalni a döntést - mondja Lép Ferenc. * Mindezek után akkor mi a legfőbb biztosíték? Számomra mindenképp a vízlépcsőt működtető és a környezetében élő felelős, hozzáértő, fegyelmezettember, aki változtatni, saját javára akarja változtatni a természetet és nem a rombolás vezérli. Olyan ember, aki nemcsak fintorog az autó kipufogógázától, nemcsak felháborodik a füstölgő gyárkéményen, nemcsak börtönért kiált a folyók szennyezését látva, de neki sem jut eszébe, hogy eldobja az erdőben a sörösüveget, az utcán a csikket, a vízparton a konzervdobozt, hogy engedély nélkül vágja ki a fát, hogy letépje a védett virágokat! _ Olyan ember, mint Nagymaroson az építkezés egyik vezető mérnöke, aki fontosnak tartotta és büszkén mondta, hogy a Duna-meder elzárt részéből az ottrekedt halak visszakerültek az élő folyóba, és akifelhivta a figyelmet egy öreg, csúcsszáradt és ezért is kivágásra ítélt jegenye- nyársorra, de amelyet okvetlenül újra kell telepíteni, mert szerinte ez a táj elképzelhetetlen e nélkül. Ahogy Lép Ferenc említette: Az üzemeltetők és a környezetben élők együttes fegyelme, a természet felelős szeretete kell és akkor nem megy tönkre, hanem javunkra változik e dunai táj. KAMARÁS GYÖRGYNÉ Fotó: PERL MÁRTON Ha egy árkot ásunk, ha egy erdő- sávot kivágunk, ha egy útkanyarula- tot máshova helyezünk, ha egy legelőt felszántunk, ha házat vagy autópályát építünk, mind-mind kisebb vagy nagyobb beavatkozás a természetbe. Egy fa kivágása, egy villanyoszlop megszüntetése madarak fészkelőhelyét teszi tönkre. A szed- resi legelőn motorozók ritka sáfrányok százait pusztítják. A Sióba, Sárvízbe jutó szennyeződés „eredményének” nem éppen szívderítő látványával is sokan találkozhattak. Érthető, ha már a legkisebb változástól is féltjük természeti környezetünket, és a felelőtlen beavatkozások, a nemtörődöm emberi magatartás tapasztalása és sok esetben a tájékoztatás hiánya miatt bizalmatlanok vagyunk. A tudatlanság és tájékozatlanság pedig félelmeket szül, amelyeket egy bizonyos pont után sokkal nehezebb eloszlatni, különösen ha az bizalmatlansággal párosul. Noha a Bős-Nagymaros térségében épülő vízlépcsőrendszer hatalmas beavatkozás a természetbe, sokáig nem kényeztettek el bennünket a „beavatással”... * Nézem a gigászinak tűnő építményeket, amelyek legnagyobb részét - ha elkészülnek - víz borítja, és a víz felett látható rész szinte csak jelzi majd, hogy itt duzzasztómű, mesterséges folyómeder van, vagy turbinák működnek. A látvány azonnali mérlegelésre készteti az embert. A mérleg egyik serpenyőjébe kerül a hajózás, hiszen a vízlépcsőrendszer hozzájárul a Duna-Rajna-Majna-csa- torna megépítésével teljessé váló transzkontinentális hajóút fejlesztéséhez és a Budapest-Pozsony közötti Duna-szakaszon gyorsabban és több terhet tudunk vízi úton szállítani. A mérleg ugyanezen serpenyőjében van az is, hogy 22 300 hektárnyi terület árvízvédelmi biztonsága növekszik, hogy ezer hektár árvíz- mentesítése és Szob árvízvédelme megoldódik, hogy a szabályozott talajvízszintek és a fakadó vizek megszüntetése csaknem 8 ezer hektáron teremt a mezőgazdaság számára kedvező feltételeket. Nem beszélve a települések vízellátásáról, szennyvízelvezetésének és -tisztításának fejlesztéséről. Ha ehhez még hozzáveszem a közúti, vasúti közlekedés korszerűsítését, a Visegrád-Nagy- maros közötti közúti hidat, az üdülés és az idegenforgalom fejlesztését, már jelentősen billen a mérleg a beruházás javára. De „mellesleg” a vízlépcső elektromos energiát termel, amelynek „alapanyaga” az egyetlen, ami nem szennyezi a környezetet. Ám érdemes azon is elmeditálni, hogy miért azonosítottuk a vízlépcsőt a vízi erőművel, miért nem tudtunk eleget arról, hogy ez egy komplex beruházás... Persze, a mérlegnek van egy másik serpenyője is: ebbe kerülnek azok a súlyos milliárdok, ami a befejezéshez szükséges, és amely nem sokkal több, mint amibe a beruházás leállítása kerülne. De a mérlegnek ezen az oldalán vannak azok az aggodalmak is, amelyek a környezet védelmében fogalmazódnak meg. Biztosítékokat keresve arra, hogy a sokunk által szeretett Duna és közvetlen környezete nem sínyli meg ezt a beavatkozást, fiatalodik inkább, hogy a táj változik ugyan, de a változás a természet és az ember javára szolgál. Ezeket a biztosítékokat kereste huszonhét országgyűlési képviselő, köztük Lép Ferenc is Dombóvárról.
