Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-27 / 178. szám

1988. július 27. NÉPÚJSÁG 5 Hogy Annának értő és érző társai legyenek... Beszélgetés Paál István rendezővel Dunaföldvárnak immár hagyományos nyári programja az országos amatőr szinjátszótábor. Minden évben vannak itt visszatérő fiatalok és persze az idő múlá­sával feltűnnek új arcok is a Duna-parti találkozón nemcsak a tanulni vágyó ifjak, de az egyes csoportokat vezető művé­szek között is. Idén négy szekcióban nyolcvanötén dolgoztak, a legnagyobb számban a versmondók, de talán legna­gyobb lelkesedéssel, a tanulás és alko­tás összekapcsolódó hitével a színját­szórendezői csoportban munkálkodók. Ök voltak azok, akik kettős premierre is készültek, a földvári rác templomban egy rég elfeledett darabbal léptek a közön­ség, egymás és önmaguk elé. Paál Ist­vánnal, a veszprémi színház vezető ren­dezőjével dolgoztak együtt... * Vége felé tart a megbeszélés, amikor azzal fordulunk Paál Istvánhoz: „Lenne öt perce számunkra?” Mire megnyerő nyu­galommal készségesen kérdez vissza: „Tudnának öt percet várni?” Az esti fő­próba előtt ez az utolsó eligazítás, prob- lémafelvetési lehetőség, hogy aztán egy darabig magukra maradjanak a tanítvá­nyok. Egy presszó „teraszán” beszélget­tünk, előttünk hömpölyög a forgalom...- Miért kellett hét év ahhoz, hogy újra visszatérjen az amatőr színjátszótábor­ba, miért zárkózott el a részvételtől, ha úgy tetszik, segítségtől?- Azért nem vállaltam évekig, mert úgy gondoltam, hogy nagyon nagy a félreér­tés lehetősége. Generációs, gondolati, érzelmi okok miatt. Mást jelent számomra például a szabadság fogalma, mint hogy egymás barátnőjét vesszük el, vagy ép­pen nejlonzacskót húzunk a fejünkre és ragasztót szívunk. Szóval attól féltem, hogy mondok valamit, számomra fontos dolgot, és azt egészen másként veszik majd a gyerekek. Aztán jött Anna...- Ki ő?- Annának hívják a lányom, hétéves. Kőműves Kelemen Annájáról neveztük el. A befalazott Anna a balladában a nőt, a megtartó erőt jelenti, és ez a helye az életünkben is. Aztán elkezdett járni, be­szélni és én szeretnék mindent elmonda­ni, megtanítani neki, de akkor Annát nem fogják érteni a társai, barátai. így tudatosult bennem, hogy majdnem fél generáció telt el ilyen félrehúzódásban, pedig kötelessé­gem mindent elmondani, megmutatni. Ha az ember felelősséggel éli az életét, nem le­het hogy ne tartson kapcsolatot az előző generációval, a véleménye legyen jó vagy rossz róla. Elfogadhatatlan az elefánt­csonttoronyba vonulás, ehhez pedig közé­jük kell menni, melléjük kell ülni. Próba után és előtt- Amennyiben egy nemzedéknek ki kell tartani, ön megteszi ezt. Mi az oka, in­dítéka ennek?- Egyszerűen becsületbeli kérdés ez, etikai okokból kell kitartani. Kell, hogy maradjanak példaképeik ezeknek a fia­taloknak, és ezt ne vegye szerénytelen­ségnek. Itt a táborban azért jelentkeztek a cso­portomba huszonvalahányan, mert úgy érezték, hogy tanulhatnak, kaphatnak valamit tőlem. Azt a néhány embert, aki ásítozott, úgy gondolta, hogy üdülőtá­borba jött a Magyar Népköztársaság pénzén, elküldtem. A többiek azonban nagy lelkesedéssel dolgoztak az előre ki­jelölt próbaidőn túl is.- Belefér ebbe a ko­moly szakmai munkába az a profán dolog, hogy nekiállnak, kitakarítják a szerb templomot, az előadás színhelyét?- Amikor még Szege­den dolgoztam, a szín­ház első két reflektorát Budapestről egy sze­mélyvonaton vittem le... Nem lehet megsértődni. Tudomásul kell venni, ha valaki jászani akar, és azt a teret az előző generáció telerondítot­ta, akkor azt, legyen akár a szerb templom, kitakarítjuk. Ez magától értetődő, nem kell felhá­borodni rajta és a gye­Paál István: „Nincs amatőr és profi, csak jó és rossz színház van” rekek szívesen, minden kelletlenség nél­kül csinálták is. Túl sok értéket veszítet­tünk már az elmúlt negyven évben ahhoz, hogy mindig a felelősöket, az elődöket keressük, másra várjunk.- Megnyerhető, bevonható az elve­szettnek hitt fiatalság ebbe a gondolko­dásba?- Jó irányba, értelmes célok felé kell fordítani a meglévő hatalmas energiáju­kat. Hogy ne kopaszra borotvált fejjel lé­zengjenek, essenek neki a tőlük külön­böző embereknek, hogy ne a diszkóban töltsék egyetlen szórakozásként estéjü­ket fülsüketítő, értéktelen zene mellett, ahol természetesen nem a „Rolling Sto­A maguk által kitakarított szerb templomban játszottak nes” szól a szalagról... Egészen biztosan meg lehet nyerni mindenféle értelmes munkára őket. Ez a fiatal generáció ki fog nyílni, de ma még nincsenek azok az emberek, akiknél az ajtó kulcsa van...- önnek sikerült felnyitnia néhány zá­rat, de vajon mennyire fontos a belső in­díttatáson túl egy neves rendező számá­ra, hogy kezdőkkel, amatőrökkel foglal­kozzon. Van-e szakmai súlya ennek a munkának?- Először is, véleményed szerint, nin­csen amatőr és profi művészet, csak jó és rossz színház létezik.- Mi a legfőbb ismérve az utóbbinak?- A dilettantizmus. Egyébként maga­mat is amatőrnek val­lom, hiszen nem végez­tem el a színház és film­művészeti főiskolát, böl­csész vagyok. Nagyon fontos szá­momra ez a közös mun­ka, hiszen biztosan hal­lotta, hogy ősszel a fel­újított színházunk nyitá­sakor ugyanezzel a da­rabbal lépünk fel Veszp­rémben. Egy-két ponton tanulságos megoldáso­kat, gondolatokat hallot­tam a gyerekektől, úgy­hogy én is tanultam az egy hét alatt. A csoport­ban lévő öt rendező sza­kos hallgató mindegyike kézhez kapta a 140 ol­dalas szövegkönyvet ­mi Veszprémben 75-öt játszunk majd - kiváncsi voltam, hogyan tömörítik, mit tartanak fontosnak a darabból. És hár­man fantasztikusan pontosan elemezték a művet, felfedezték, hogy mit kell meg­tartani, mi az, ami túibeszélés, kacagá- nyos, ma már paródiaként ható jelent. Magyarán az amatőrök ugyanolyan eredményre jutottak, mint a végzett dra­maturgok, a profik.- Sík Sándor István király című drámá­ja nem tartozik a legtöbbet játszott dara­bok közé, sőt, állíthatom, hogy igen keve­sen ismerik. Miért a választás?- A 30-as évek elején született darabot aktualitása miatt vette elő a veszprémi társulat. Itt a Szent István-évforduló, és Veszprémben nagy hagyománya van az Árpád-háznak. Ettől persze még lehetne rossz darab. De nem az, sőt legalább annyira fontos­nak tartom a XX. században, mint a Bánk bán volt egy évszázaddal korábban. Azt is megkockáztatom, hogy van is olyan jó darab, mint a Bánk bán. És miután a ma­gyar irodalom nem a drámaírásáról hí­res, hanem a világszínvonalú lírájáról és egy erős epikáról, nem merülhet feledés­be drámairodalmunk ilyen lappangó kin­cse...- Az ilyen felfedezések egyébként évti­zedek óta jelzik a veszprémiek törekvé­sét... De egy kicsit talán magyarázatként mondjon néhány szót a drámáról!- István király érzi, hogy itt az utolsó órája. Felépített egy országot, ami nincs bevégezve. Megkereszteltetett egy kö­zösséget - nincs befejezve. Államot ala­pított, ez is úgy áll, ahogy áll. És nincs UTÓDJA. Miért nincs? Imre herceg, a törvényes utód három éve halott. Vazul, az öccse csak látszatból vette fel kereszténységet, valójában megmaradt pogánynak. Aki keresztény - Péter, az idegen. A páncé­los lovasság, a feudális hatalmak serege pedig a Lajtánál áll. Mi István legnagyobb vétke? Három évig halogatta a döntést, az utódlás kérdését és a történelmi kény­szer nyomására rögtönözve kellett dön­tenie. De születhet-e történelmi kényszer ha­tására jó döntés? Ha Vazul kezébe kerül a kormányzás, akkor a Lajtánál álló pán­célosok lerohanják, nyugat tartományá­vá teszik Magyarországot, ha nem, ide­gen kézbe kerül. Ez a mi népünk, történelmünk állandó dilemmája. A legnagyobb vétséget, bűnt pedig azok követik el, akik a választ, a döntést halogatják. Ez a mának is szóló legnagyobb figyelmeztetés. TAKÁCS ZSUZSA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Az ügyészség kezdeményezte Árvizsgálatok megyei tapasztalatai A megyei főügyészség felkérésére az első félévben kilenc árellenőrzési jog­körrel felruházott tanácsi szerv 24 gaz­dálkodó szervezetnél és szolgáltatást végző egyéb intézménynél, valamint 75 gazdasági munkaközösségnél, polgári jogi társaságnál és kisiparosnál átfogó árvizsgálatot tartott. Az ellenőrzések több kérdésre is kiterjedtek, azt igyekeztek felderíteni, hogy a gazdálkodó szerveze­tek a tervezett áremelés előtt az előirt be­jelentési kötelezettségüknek eleget tet­tek-e, illetve az adóreformmal összefüg­gő árváltoztatást az előírásoknak megfe­lelően hajtották-e végre, a kisiparosok, gazdasági munkaközösségek és polgári jogi társaságok pedig nem alkalmaztak- e tisztességtelen árat. Ez utóbbi tekinte­tében különösen indokolt a rendszeres árellenőrzés, mert szabad árforma ese­tén többek között tisztességtelen az ár akkor is, ha alapos gazdasági indok nél­kül - a választékot szűkítve - fogyasztók által keresett, alacsony áron forgalom­ban levő termék helyett ugyanolyan használati értéket képviselő terméket magasabb áron hoznak forgalomba, il­letve gyengébb minőségű terméket vál­tozatlan áron árusítanak. A szabad árformába tartozó termékek és szolgáltatások tekintetében a vizsgált szervek és személyek ármunkája a vizs­gálat megállapítása szerint összességé­ben jobb annál, mint amire a közvéle­mény hangulatából következtetni lehet­ne. Viszonlag kevés a feltárt jogszabály­sértés, bár lehet, hogy ez a vizsgálatok színvonalával is összefüggésbe hozható. Ez utóbbira azért lehet gondolni, mert a bonyhádi, paksi, dunaföldvári, tolnai és simontornyai tanács az ellenőrzései so­rán semmiféle szabálytalanságot nem ál­lapított meg, mindent rendben levőnek talált. Kormányzati intézkedések Biztosra vehető, hogy életszínvonal- politikai megfontolások is vezették a Mi­nisztertanácsot, amikor az elmúlt évben augusztus 15-i hatállyal elrendelte a sza­bad árformába tartozó valamennyi ipari termék termelői árának és szolgáltatás dijának tervezett emelése előtti előzetes bejelentési kötelezettséget. Korábban ilyen általános érvényű rendelkezés nem volt, a bejelentési kötelezettség csak a termékek egy szűkebb körét érintette. Ez a tilalom ez év március 31 -ig tartott, ezt követően visszaállt a régi rend. Min­denki tartott attól, hogy április elseje után a gazdálkodó szervezetek áraikat a piaci kényszerítő körülmények hiányában is rendre emelni fogják. A vizsgálat megál­lapításai ezt nem igazolták, inkább józan mértéktartás tapasztalható. Az árhivatal elnöke június 15-i hatállyal újból megállapította azoknak a termé­keknek és szolgáltatásoknak a körét, amelyek vonatkozásában a tervezett ár­emelést előzetesen az árhivatalhoz be kell jelenteni. Az árhivatal az új szabályo­zás alapján most már akár egy évre is felfüggesztheti a tervezett áremelést. Érdemes kicsit tallózni a termékek lis­tájában. Például csak előzetes bejelen­tés alapján emelhető az ára a szabad ár­formába tartozó termékek közül a mosó­szappannak, a bébilábbelinek, kolbász­féléknek, vágott csirkének, tejfölnek, sajtnak, margarinnak, alkoholmentes üdítőitaloknak, pörkölt kávénak és a fe­hér kenyér kivételével a kenyérnek. Mindennapi szükségleti cikkekről van tehát szó. Példák - jók is, rosszak is A vizsgált 24 állami, illetve szövetkezeti szervezet közül augusztus 15. és már­cius 31 -e között csak 10 szervezet emel­te egyes termékeinek az árát, illetve a szolgáltatásának a diját. Az iparvállalatok előzetes bejelentési kötelezettségüknek kivétel nélkül eleget tettek. A családi eseményeket szervező irodák közül a bonyhádi, a paksi és a szekszárdi 1988. január 1. napján úgy emelte fel az általa nyújtott szogláltatá- sok díját, hogy az árhivatal felé előzetes bejelentési kötelezettségüknek nem tet­tek eleget. A tamási iroda pedig április 1. után emelte fel a szolgáltatási díjat. Az előbbi három irodától a vizsgálat alapján a jogtalan árbevételt elvonták, kötelezték őket, hogy azt a Piaci Intervenciós Alap­ba fizessék be. Az adóreformmal összefüggő árválto­zást az év elején a vizsgálat megállapítá­sa szerint kifogástalanul hajtotta végre többek között a Hőgyészi Vegyesipari Szövetkezet, a „BONY-KS” Cipőipari Szövetkezet, valamint a Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat. ATol- na Megyei Textiltisztító és Ruházati Válla­lat a számított indextől általában alacso­nyabb indexet állapított meg a lakosság részére nyújtott szolgáltatások esetében, és magasabbat a közületi szolgáltatá­soknál. A Tolna Megyei Szolgáltató Ipari Szövetkezet az egyes alapanyagok indu­ló áránál magasabb áron történő szám­lázással, a Szekszárdi Szabó Szövetke­zet a bakfiskabát téves átárazásával, a DOMBCALOR Ipari és Szolgáltató Kis­szövetkezet pedig többek között a konté­ner-alkatrészek induló árának helytelen megállapításával jutott jogtalan bevétel­hez. A jogtalan árbevételt mindhárom esetben a vizsgálat alapján részben el­vonták, illetve kötelezték ezeket a gazda­sági egységeket, hogy megrendelőiket kártalanítsák. A faddi Lenin Mgtsz az ipari tevékenysége körében 1987II. félévében két alkalommal jelentett be áremelési szándékot az árhivatalhoz. Az árhivatal a szövetkezet által megje­löltnél csak egy későbbi időpontban en­gedélyezte az áremelést. A vizsgálat a gazdasági munkaközössé­gek és a vállalati gazdasági munkaközös­ségek részéről tisztességtelen áralkalma­zást nem tapasztalt. Viszont tisztességtelen árat alkalmaztak Dombóváron gépjármű­fuvarozó kisiparosok, pl. a mázsánként fel­számítható 11 Ft helyett 18 Ft-os díjtételt al­kalmaztak. Ellenük árdrágítás miatt sza­bálysértési eljárás indult Ugyancsak sza­bálysértési eljárást kezdeményezett a vizs­gálat az ellen a tamási gépjármű-fuvarozó kisiparos ellen is, aki a menetokmányait nem vezette. A Szekszárdon fagylaltárusi- tással foglalatoskodó „Hópehely” elneve­zésű polgári jogi társaság az árban akkor is érvényesítette az általános forgalmi adót, amikor a terméket az ÁFA nem is terhelte, ezzel a fogyasztókat megkárosították. A társaságtól a többletbevételt a vizsgálat alapján elvonták, a társaság tagjai ellen pe­dig szabálysértési eljárás indult. Kell az ellenőrzés Naivság lenne azt hinni, hogy az ár­színvonal alakításában és alakulásában elsődleges szerepe van az árhatóságnak és az árellenőrzésnek. De a másik véglet hibájába sem szabad esni. Igenis van szerepe, mégpedig komoly szerepe az árellenörzésnek. Az árképzési szabályok vizsgálata, a termelői és fogyasztói árak­kal kapcsolatos egyéb ellenőrzési tevé­kenység ha azt felkészülten, szaksze­rűen és kellő következetességgel végzik, megakadályozhat egyéni csoportérde­keket szolgáló alaptalan áremeléseket. Az áralkalmazásra, árképzésre vonatko­zó szabályok megsértése ma jóval több annál, minthogy csak törvényességi kér­désként kezeljük. Éppen ezért személy­re, szervezetre tekintet nélkül felelősség- revonást kell alkalmazni akkor, ha az árellenőrzés jogszabálysértést, tisztes­ségtelen áralkalmazást állapít meg. A jogtalan árbevételt minden esetben el kell vonni, de még ennél is fontosabb a személyi felelősségrevonás, ami a jog­szabálysértés súlyától függően egészen a büntetőjogi felelősségrevonásig ter­jedhet. Az árvizsgálatok tapasztalatai na­gyobb nyilvánosságot is érdemelnének. Az ellenőrzési munka ma sem tartozik a legnépszerűbb foglalkozások közé. De nélkülözhetetlensége sem vitatható. Az árellenőrzéseket végző hivatásos ellen­őrök és társadalmi aktívák annyiban mégis vigasztalódhatnak, hogy napjaink­ban ebben a kérdésben a közvélemény mellettük van. DR. KOVÁCS JÁNOS megyei főügyészhelyettes Valaki betévedt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents