Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-27 / 178. szám

1988. július 27. NÉPÚJSÁG 3 Őrlődő malmaink Mórágy Az 1869. évi összeírás szerint Mó­rágyon 4 patakmalom működött, ezeket azonban már régen eltemette az idő. A falu központjában viszont épen, eredeti külsővel ott áll az a gőzma­lom, amelyet 1937-ben Glöckner Já­nos és Wiandt András építtetett. A két helybéli fiatalember először a bonyhádi illetve bátaszéki malom mórágyi cseretelepét vezette, majd közösen megvettek egy lajvérpusz- tai, motorral hajtott vízimalmot. Le­bontották, átszállították Mórágyra, s az akkori legmodernebb gépekkel szerelték fel.- Kemény Manó malom fel- és le­szerelő részvénytársaságától vettük a berendezéseket, a fővárosba utaz­tunk el értük - mesélte Wiandt And­rás, akivel közeli családi házuk tera­szán beszélgettünk.- Ötvenezer pengőbe került mire Wiandt András elkészült, egy csomó bankkölcsönt vettünk fel rá. Kockára tettük mindenünket, de anélkül nincs vállalkozás... S a jó üzleti érzékkel rendelkező tulajdonosok várakozása beigazoló­dott. A visszaöntéses rendszerű, 60 mázsa napi teljesítményű malom, amelyben eladásra is őröltek, olyan népszerű lett, hogy gyakran 2 hó­napra vettek fel előjegyzést. Készí­tettek sima és grízes nullás lisztet, négyes kenyérlisztet, valamint takar­mánylisztet, amilyent a vevő éppen kért. S olyan jó minőségben, hogy erős konkurenciát jelentettek a báta­széki malomnak. A 8-10 alkalmazottat foglalkoztató kisüzembe egyébként telefonálni is lehetett, s míg a faluba csak a hatva­nas években jutott el az áram, a ma­lomban már az indulását követő i években villannyal világítottak. Az 1948-as államosítás után egy esztendeig a földművesszövetkezet még működtette a gépeket, aztán le­szerelték őket. Akik látták, úgy mesé­lik, hogy jó néhányat az ablakon haji- gáltak ki a buzgó kezek. Hogy magát az épületet is szét nem rombolták, annak köszönhető, hogy tégláit a régi mesterek erős malterba rakták. A mórágyi malomépület tehát áll, s nem is gazdátlanul. Glöckner Jánosné - az egykori tu­lajdonos menye - vezetésével tizen­öt éve gyűjtőmunka kezdődött a tele­pülésen. A lakosság társadalmi munkában kicsinosította a helyisé­geit, s egy gazdag helytörténeti be­mutatóval várják a szép számmal idelátogató turistákat. CSER ILDIKÓ Fotó: Gottvald Károly Hajdanán ilyen szekereken is szállították a gabonát Két falu határán A kötődésben nem dönt a közigazgatási határ _______________________„Mindig bennem van a féielemP_______________________ A ház melletti járda jelenti Bogyisz- ló határát- Hogyan is mondták? El kell menni a tábláig? Vagy nem? És egyáltalán, mi­lyen tábláról van szó? - próbálgatom fölidézni a „leckét”, de igencsak fölsülök magam előtt. Erre azért - enyhítéskép­pen megmagyarázom magamnak, hogy amikor éppen a térképet „mesélték” tele­fonon, akkor jött be hozzám valaki, s ezért maradt ki pont a két kulcsmondat. Tehát mindössze azt nem tudom, hogy ismét Tolnát jelző táblát kell-e keresnem, avagy Bogyiszlói. Netán Tolna-szigetet? Mert a cím, az pontos. Tamás Istvánná, Tolna, Tolna-sziget 23. Csakhogy ez most nem sokat ér. „Biztosan valami szi­getet kell keresnem”, gondolom, de hol? Már vagy öt-hat kilométerre vagyok Tol­nától. Itt meg - legalábbis a települést jelző tábla szerint - már Bogyiszló kez­dődik. Igen... Letolatok arra a földútra, ott nem leszek útban a többi közlekedőnek, aztán érdeklődöm. Alig megyek „befelé” ötven-hatvan métert, kutyaugatás riaszt meg, mire bennem mondatfoszlányok élednek:- A tábla után a második ház... nagy fe­hér kutya... Nem kell félni... láncon tartják- és ez stimmel is, de van még egy kutya. S az nem láncon. Persze, szintén ugat, mi több, rohan felém... Előveszem a legbát­rabb „kutya elleni tekintetemet”, de nem abban, hanem a ház mögüli hangok kö- zeledtében bízok inkább. Egy asszony jön felém a poros útszerűségen. Járása lassú és bizonytalan. Kezében bot, azzal segíti magát.- A mozgássérültek egyesületétől jött?- kérdi. Válaszom „nem”, s közben elmondom, hogy ki vagyok, s milyen céllal jöttem. A bemutatkozásra bemutatkozás a válasz: „Tamás Istvánné”. Lassan emelkedő kéz, erőtlen kézfogás... lassú, gonddal és erőltetve artikulált hangok, kerek monda­tok.- Soha nem találnak meg bennünket. Ki gondolja, hogy a Bogyiszló tábla után Tolna-sziget következik? Úgyhogy a leg­többen visszafordulnak, másfele keres­gélnek minket, aztán föladják. Aztán igen megrendítő „sorsot” hallha­tok a mozgássérült asszonytól. Néhány évvel ezelőtt ismerkedett meg férjével, majd összeházasodtak. (Fia és két uno­kája természetesen nem követték, ami­kor a fővárosból ide költözött.) Az új kör­nyezetben igen jól érezte magát, lassan elfeledte a korábbi sok-sok szomorúsá­got, kiűzte magából a nyomasztó érzése­ket. Tolnai lakosként Tolnára „járt be” dolgozni. Egy bölcsődében takarított. Szerette munkatársnőit, azok is őt. „Semmilyen kincsért nem hagytam volna ott őket... de a sors... a sors...” Két alkalommal súlyos agyi vérkerin­gési zavar érte, amit ő „agyérgörcsnek” mond, mely egy pillanat alatt jött - és el­sötétült minden.- Az első után megvakultam és megbé­nultam. A második is bénaságot okozott. Először Szekszárdon, majd Budapesten feküdtem a kórházban. Egy teljes évig. Mégpedig elfekvőben egy idő után. Aztán logopédus tanított beszélni... Látja, én újra születtem. Újból megtanultam beszélni, írni és olvasni. Egy időben a betűk csak furcsa kriksz krakszokat jelentettek számomra. Most meg? Már az újságban is el-elolvasok néhány sort. És megértem. S akkor olyan jó. De mindig bennem van a félelem... Pedig már járni is tudok. Látok is. Ma az anyósom elkísért a fodrászhoz. Sokat segít rajtam. Meg a szomszédok is.- A férjem? Ö nagyon rendes, jó hoz­zám. Ő jelenti nekem a félgyógyulást. Közben szép lassan az első bogyiszlói házhoz érünk, ami úgy ötven méterre le­het az övéktől és a mellettük levő másik háztól. Az épület mellett ötvencentis jár­da. Az még Bogyiszló. Onnan a falut jelző tábla felé pedig már Tolna közigazgatási területe van. Ez egyben azt is jelenti, hogy hiába a fél méter, vizet nem kapnak Bogyiszlótól. A nagyközség pedig hat kilométer innét. A postával szintén ez a helyzet. Nem tar­toznak Bogyiszlóhoz, hanem Tolna külte­rületét jelentik. Úgyhogy a táviratot is csak másnap kapják kézhez. Meg a más küldemények is időt vesztenek. És te­gyük hozzá, nem szabálytalan a posta, a tanácsok sem lelketlenek. így „diktálnak” a közigazgatási határok, melyeket ki tud­ja, hogy mikor és miért így húztak meg? S jegyezzük meg, hogy az eset nem egyedi. Nem példátlan. Sajnos!- A férjem nagy kannákban meghordja a vizet innen Bogyiszlóról. Ötven méterre van a kút... Segít fürdeni. Ha nincs itthon, a szomszédokat kérem... Nagyon nehéz így. Százszázalékos rokkant vagyok. A bogyiszlói tanácson Lénárt Benja­min elnökkel is sikerült beszélni. El­mondja, hogy amikor társulati alapon megépült Bogyiszlón a vízhálózat (köz­kutas rendszerű) Tamásék és szomszé­daik, Mihalovics Lászlóék tolnai lakosok lévén nem léphettek be a társulásba.- Igaz, hogy minden ide köti őket. Ide járnak boltba, orvoshoz, innen kapják a villanyáramot... Viszont az adót, a mező­őri díjat Tolnára kell fizetniük. Megértjük a problémájukat, de segíteni nem tudunk... Persze, megoldás azért lenne. Nem kel­lene Tolnáról ide hozni a vizet. A házuktól ötven méterre van a tűzcsap. A két házat arra ráköthetnék a tolnaiak. Persze, úgy tudom, hogy élt ezzel a javaslattal Miha­lovics László, s mindkét család részére megrendelte a vizet Tolnán... S a beszélgetés nyomán szó esik a még távolabb eső Nagyszögről is, ami a túloldalon van, pár száz méterre Bogyisz­lótól. S például a zártkertek kialakításá­nak akadályai a jelenlegi közigazgatási határok. Igaz, mint megtudtuk, a területek átcsatolása a község rendezési tervében szerepel. Bár érthetetlen - ez az állás­pontja a tanács elnökének és általában a bogyiszlóiaknak is hogy a bogyiszlói il­letékességű földterületeket miért nem követik a közigazgatási határok. Talán azért, mert egyszer így íródott le? Toronyi Istvánnal, a Tolnai Nagyközsé­gi Közös Tanács Végrehajtó Bizottsága titkárával úgy kezdődik a beszélgetés, hogy kijelenti:- Számunkra is kézenfekvő és jó lenne a határok rendezése. Véleményem sze­rint ez két-három hónap alatt lebonyo­lódhat. Területet úgy lehet átcsatolni, hogy a két tanácstestület megállapodá­sát követően a megyei tanácskoz közö­sen nyújtják be a kérelmet, s gondolom, minden bizonnyal sikerrel járnánk, hi­szen bogyiszlói érdekeltségű a terület egészen a téeszmajorig. Ezután Toronyi István Tamásék és szomszédaik ügyében a következőket mondja:- Valóban megkaptuk a kérvényt, s a munkákat megrendeltük a Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalattól. Egyéb­ként e témával a „műszak” már korábban foglalkozott. Tehát úgy két héten belül el­készül a víz vezetése a két házhoz. Az ösz- szes költség úgy negyvenezer forint, vagyis házanként 2Ö-20 ezer. Ebből öt­ven százalék alatti összeget kell befizet­niük a családoknak közműfejlesztési hozzájárulásként.- Még annyit, hogy a két tanács vezetői hamarosan összeülnek és megbeszélik a területek átcsatolását. Mi nagyon örül­nénk, ha sikerülne megegyezni... V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: GOTTVALD KÁROLY Áruforgalmi jelentés A Kereskedelmi Minisztérium összesítése szerint az év első felében a kiskereskedelmi for­galom 313 milliárd forintot tett ki, folyó áron 10,8 százalékkal nagyobb, összehasonlítható áron 5,8 százalékkal alacsonyabb volt, mint az elmúlt év azonos időszakában. Az adatok azt mutatják, hogy a mindennapi megélhetés növekvő költségeit a lakosság az iparcikkek, elsősorban a ruhaneműk vásárlásá­nak nagymértékű csökkenésével kivánja ellen­súlyozni. A múlt évinél kevesebb fogyott élelmi­szerekből is, s a vevők elsősorban az olcsóbb termékeket keresték. A kereslet-kínálat február közepétől többnyire kiegyensúlyozott, a koráb­ban hiányzó élelmiszerfélékből - például étolaj­ból, margarinból, vajból, bébiételből - jelentősen javult a választék. A júniusi ellátásról az áruforgalmi jelentés megállapítja, hogy élelmiszerekből változatlanul jó színvonalú a kínálat, a vállalatok már a befőzé­si szezonra is felkészültek kellő mennyiségű cu­korral, fűszerekkel és más szükséges cikkekkel. A nyári melegben helyenként a szokásosnál gyakrabban kifogásolták a vevők a tej és a tejte- mékek minőségét, ezenkívül több helyütt keve­sellték a mirelitválasztékot. Ruházati cikkekből 12,9 százalékkal kevesebb fogyott, mint egy év­vel korábban. A vásárlók nehezen szánják rá ma­gukat a nagymértékben megdrágult ruhaneműk megvételére, ha azokat nem találják kifogásta­lannak. Megnövekedtek az igények a méteráruk iránt, mind többen szeretnének otthon varmi, ám a szükséges anyagokból a boltok nem nyújtanak kellő választékot. Javult a kínálat a férfi és gyer­mek alsónemükből, a magas árak miatt azonban ezek a korábban hiánycikknek számitó termé­kek nem nagyon kelendőek. Számos olyan tartós fogyasztási cikkből töb­bet kínál a kereskedelem, amiből korábban hiá­nyos volt a választék. Ilyen például a hazai auto­mata mosógép és hűtőszekrény, a villanybojler, a fekete-fehér és a színes televízió. Továbbra sincs viszont elegendő fagyasztóláda, video­magnó és többfajta jó minőségű híradástechni­kai berendezés. A tüzéptelepeken június 25-én befejeződött az engedményes értékesítési akció, amelynek során több mint 750 ezer tonna szén és brikett kelt el, körülbelül tíz százalékkal több, mint a ta­valyi akció során. Különösen brikettből fogyott sok, feltehetően elsősorban azért, mert az engedmény mértéke mázsánként 21 forint volt, szemben az előző évi 18 forinttal. Júniusban már csökkenni kezdett a tüzéptelepek forgalma, s megnövekedtek a készletek. A fél év utolsó hónapjában a nagykereskedel­mi áruforgalom meggyorsult, s idén először az import is növekedett. Egyes élelmiszerekből, ru­házati cikkekből és műszaki árukból a kínálat meghaladja a keresletet, a vállalatok az értékesí­tési gondokat több helyütt kedvezményes ak­ciókkal kívánják megoldani. A két család otthona pár méterre az úttól A falu egyetlen ipari létesítménye

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents