Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-26 / 177. szám

1988. július 26. ivÉ PLIJ SÄG 5 Hozzáértés kerestetik... Negyvenhétezer jelentkező - tizenhétezer gólya Egyetemi és főiskolai felvételekről Az egyetemek és főiskolák a napokban értesítik a felvételiző­ket vizsgaeredményeikről és a felvételi bizottság döntéséről. Az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda ezzel párhuzamo­san már összesítette a vizsgaeredményekre, az egyes intézmé­nyek ponthatáraira vonatkozó számadatokat. Az idén mintegy 47 ezren jelentkeztek az egyetemek és főiskolák nappali tago­zataira, s közülük 17 ezren kezdhetik meg ősszel felsőfokú ta­nulmányaikat. A korábbi évekhez hasonlóan nagyon magas volt a tudo­mányegyetemek bölcsész- és jogi karaira pályázók száma. E karokra - szakpártól függően - háromszoros, illetve négysze­res volt a túljelentkezés. A budapesti Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem bölcsészkarán valamennyi szakon százon felül alakult a ponthatár, a nyelvszakokra pedig csak 106-107 pont fölötti teljesítménnyel kerülhettek be a jelöltek. A vidéki egyetemek bölcsészkarain ehhez hasonló pontszámmal vették fel a jelentkezőket. A jogtudományi karokon Budapesten és Pé­csen 100, Szegeden 102 volt a ponthatár. A tavalyihoz viszonyítva csaknem ezerrel nőtt a pedagógus- képző intézményekbe jelentkezők száma. A tanárképző és taní­tóképző főiskolára átlagosan háromszor többen szerettek volna bejutni, mint amennyi a felvehetők száma volt. A legmagasabb ponthatár - 98-100 - a földrajz és biológia szakon alakult ki, a magyar, történelem és idegen nyelv szakpárokon országszerte 90 pont fölött kellett teljesíteniük a pályázóknak. A tanítóképzők között a kecskemétin volt legmagasabb a szint (101 pont), míg a legalacsonyabb ponthatárok (86, illetve 88) a győri és a kapos­vári főiskolákon alakultak ki. A műszaki felsőoktatásban továbbra is az építész, illetve a vil­lamosmérnöki szakterületen volt legmagasabb a színvonal, a követelményeknek az építészmérnöki karon legalább 109, a villamosmérnökin pedig 107 ponttal lehetett megfelelni. Az idei adatok is bizonyítják a közgazdasági és kereskedelmi felsőoktatási intézmények iránti, folyamatosan növekvő érdek­lődést. A közgazdaságtudományi egyetemekre háromszoros volt a túljelentkezés, 104-105 pont körül szabták meg a határo­kat. A Külkereskedelmi Főiskola áruforgalmi szakára 105, az idegen nyelvű levelező szakokra 100-107 pont közötti teljesít­ménnyel lehetett bejutni. Már hagyomány, hogy a hazai felsőoktatásban az orvostudo­mányi egetemeken kell a felvételhez a legmagasabb szinten teljesíteni. Ez évben is az általános orvosi karokra 110-112 ponttal, a fogorvosi karokra pedig 110 ponttal kerülhettek be a jövendő medikusok. Az egyetemi és főiskolai felvételekkel kapcsolatban a Művelődési Minisztériumban elmondták, hogy a fellebbezési, illetve átirányítási kérelmeket az adott felsőokta­tási intézményekhez július 29-ig lehet eljuttatni. A döntésekről augusztus második felében értesítik a pályázókat. Megkezdődött a parlamenti ülésterem rekonstrukciója Nemrégiben örvendező sorokat olvas­tam lapunkban azért, hogy egyik közsé­günkben nem neveztek ki a nyugdíjba vonuló helyett - korábban ismert kurta módon - tanácselnököt, hanem a Haza- fias Népfront javaslatokat kért a tanács­tagoktól. Nem annyira a személyre, mint a tőle megkívánt követelményekre vo­natkozóan, ami miatt valóban csak lelke­sedni lehet. Az államigazgatás szakma, célszerű ha a majdani szakember érti a mesterségét. De mert az államigazgatás számtalan olyan részfeladattal találkozik, melyre embereit nem képzik ki, célszerű lenne a követelmények közé beiktatni azt is, hogy a majdani elnök mindezt ismerje el. Egyben pedig kötelezze magát, hogy ha olyan problémákkal találkozik, melyek megoldására nincsen jogosítványa, ak­kor siet megkeresni a leghozzáértőbbe­ket és támogatásukat kéri. Például műemlékvédelem, környezetvédelem, tájtervezés, közművelődés, hogy csak néhányat említsek. Hosszú évekkel ez­előtt kisebb sorozatban ismertettem a megyei Tanácsi Tervező Vállalat néhai mérnökének, Scultéty Zoltánnak a tele­püléstervezéssel kapcsolatos munkás­ságát. Ritka szorgalmas ember volt, de ezt aligha csak saját buzgalmából és is­mert ügyszeretetéből készítette, hanem mert megbízták vele. Azóta sincs tudomásom arról, hogy el­fogadott, jóváhagyott, olykor a helyi kí­vánságok szerint módosított terveiből akár egy is valóra vált volna, pedig jóré­szük nem akármilyen tájegységre, ha­nem a Sárközre vonatkozott. Esetében tehát megkeresték a hozzáértőt, csak éppen nem éltek a tudásával, ami szoro­san összefügg a bevezetőben említett, szépet ígérő jövőbeli változásokkal... Nem kell azonban csak a saját portánk előtt söpörni. A 168 óra legutóbbi adásában ismét terítékre került a budai Sándor-palota képtelen sorsa és az a nemzetgyalázás- sal felérő terv, hogy szállodával óhajtják valakik elékteleníteni a budai Várnegyed egyik leghangsúlyosabb részét. Ebben az esetben hallottuk a fellázadó hozzáér­tő szakembereket, hatáskör nélkül, de nem hallottuk azt, akinek hatásköre kel­lene hogy legyen. Bizonyára van is, hisz talán ez a legjobban óvott terület szép hazánk határain belül - csak éppen nem jelentkezett. Ugyanaznap a televízióban Ráday Mihály - akit igazán nem lehet a kritikai érzék hiányával vádolni - ellen­példával szolgált. A szerencsi tanácsé­val, mely a városka kapujában lévő, hoz­záértés nélkül emelt és éppen ezért ocs- mány épületeket átterveztette egy mes­tersége minden eszközének birtokában lévő szakemberrel. Itt helyre lehetett hoz­ni a korábbi hibát, amit persze sokkal egyszerűbb lett volna el se követni. Tud­nék mondani ennél sokkal nagyobb be­ruházást, ami ha hibásan készül el, a hiba valószínűleg megfordíthatatlan lesz. Nem lévén vízügyi szakember, semmi értelmét nem látom azonban, hogy letegyem kü­lönben sem súlyos voksomat olyasmi mellett, vagy inkább ellen, amihez nem vagyok hozzáértő - legfeljebb csak hoz- záérző. Meggyőződésem azonban, hogy ha a különböző területeken döntésre jogosul­tak és a szakmájuk, hivatásuk szerint valóban hozzáértők (ez legtöbbnyire nem ugyanaz) a múltban sűrűbben ke­resték volna egymást, valamivel jobban állnánk. Bár állhatnánk, sőt sejthetőleg állunk is még rosszabbul... Mindenesetre valószinűleg sokkal ritkábban használ­tunk volna a hibák legtöbbnyire kései elismerésénél általános alanyt, mint amennyire az már hovatovább talán a nyelvészek figyelmét is felkeltő szokás lett. Egyébként a hozzáértők keresése sokkal kisebb feladat, mint a szólás sze­rinti tűé a szénakazalban. Vannak ugyan­is éppen elegen, a legkülönbözőbb szak­területen. Nemcsak anyagi elismerésük­re vágyók és várók - bár ez is alaposan rájuk fér -, hanem az erkölcsire is. Értve ezalatt, hogy nemcsak utólag, vagy azért kérdezték meg a véleményüket, mert va­lamilyen eleve elhatározott döntéshez kell igazolást szerezni, hanem mert ki­váncsiak rá, szükség van rájuk és meg akarják fogadni a szavukat. Ami a leg­jobb módszer sokak fásultságának meg­szüntetésére, hiszen a fásult szakember hovatovább már csak nevében az. ORDAS IVÁN A Parlament képviselőházi üléstermé­ben már dolgoznak a Villanyszerelőipari Vállalat szakemberei, kezdetét vette a tervek szerint egy évig tartó rekonstruk­ció - tájékoztatta Ács László, az Or­szággyűlés műszaki és ellátási főosztá­lyának vezetője az MTI munkatársát. Az elektromos vezetékek felújításán kívül később a terem berendezéseit is rend­behozzák, mindenekelőtt a padsorok, a belső tér faburkolatú szerkezeti elemei szorulnak nagyjavításra. A lépcsőházak­ban és a karzati szinteken nem halaszt­ható tovább a festés. Rövidesen felállvá­nyozzák az üléstermet, hogy felújítsák a karzati világítótesteket, restaurálják a festményeket és a szobrokat. A sokat emlegetett szavazatszámláló berende­zés beépítéséről végső döntés még nem született. Az épületben és a házon kivül is rend­szeresen dolgoznak a kőművesek, s most jutottak el az ülésterem újjávará­zsolásáig, amely huszonöt évvel ezelőtt „esett át” utoljára egy részleges felújítá­son. A déli szárny egyébként is elég rossz állapotban van, szembetűnő a kü­lönbség például az északi társalgó nem­régiben restaurált freskói és a déli szárnyban lévő ugyanilyen helyiség fest­ményei között. A rekonstrukció idején a törvényhozók az úgynevezett kongresszusi teremben tanácskoznak majd, amely majdnem tü­körképe az ülésteremnek. Mint ismere­tes, ez eddig is adott otthont különböző értekezleteknek, ám ahhoz, hogy az Or­szággyűlés zavartalanul dolgozhassék, kisebb változtatásokra van szükség. Le­hetővé kell tenni, hogy a felszólalási szándékukat előre bejelentő képviselők a helyükről is beszélhessenek, eddig ugyanis az itt tartott konferenciák részt­vevői a szónoki emelvényről mondták el hozzászólásukat. Ugyanolyan hangosí- tórendszert építenek ki, amilyen az ülés­teremben működött. A padsorokat is át kell rendezni, néhányat ki is kell venni, hogy a televízió kameráit a megszokott helyen állíthassák fel. Az erkélyen le kell választani bizonyos részeket, hogy a kül­földi vendégek megfelelő körülmények között kísérhessék figyelemmel a ta­nácskozást. A kelet-nyugati átjáró A fal mögötti Akár egy nyugdíjastalálkozó: a gya­nútlan külföldinek valószinűleg ez juthat eszébe ha a Friedrischstrasse-i határát­kelőhelyen (ez Berlin keleti részének S- bahn, azaz magasvasút végállomása) a nyugati övezetbe igyekszik. A hosszú so­rokban szinte mindenütt idős arcok, őszülő hajú nők és férfiak. A magyarázat­ra hamar fény derül: az NDK-ban jobbára csak a nyugdíjkorhatárt betöltött embe­rek utazhatnak viszonylag szabadon nyugatra. A néhány fiatal főként hazatérő nyugat-berlini lakos, vagy - mostanában a világútlevél birtokában - az „odaát” zajló életre kiváncsi magyar turista. A határátkelés egyébként meglehető­sen egyszerű, az NDK vámosok csak el­vétve tekintenek bele az utasok csomag­jaiba, elég felmutatni az útlevelet és máris felszállhatunk a West-Berlin felé tartó magasvasútra. A sínek két oldalán szö­gesdrót feszül, s az őrtornyokban posz- toló fegyveres katonák látványa egyértel­műen tudatja: illetékteleneknek nem ajánlatos megközelíteni ezt a kelet-nyu­gati átjárót. A magasban robogó vonat elszáguld a fal fölött is. A szürkésfehér, tetején le­gömbölyített kőépítmény az egész nyu­gati városrészt körülveszi. Egy kis kitérő: a fal 1961 augusztusában a szovjet, vala­mint az amerikai, angol és francia demar­kációs vonal közelében lakó berliniek különös előkészületekre lettek figyelme­sek. A város keleti szektorának hatá­rán szinte egyik napról a másikra magas fal emelkedett. A lakosság addig teljesen szabad utazása az övezetek között meg­szűnt, a város végleg kettészakadt, a tő­kés berendezkedésű Nyugat-Berlinre és a szocialista utat választó keleti részre, azaz az NDK fővárosára. A hivatalos (ke­leti) indoklás szerint az az intézkedés megakadályozta a nyugatról beözönlő politikai-gazdasági felforgatók, kémek, Berlin stb. államellenes tevékenységét. A másik (nyugati) fél azt vallja, hogy a fal volt az a gát, mely végső soron megállította a me­nekülők áradatát. Mindenesetre ezzel együtt sok család, rokon, ismerős, barát évekre búcsút mondhatott egymásnak. A fal - melynek létét keleten politikai szükségszerűség­ként, nyugaton szégyenfoltként fogják fel - 25 kilométer hosszan húzódik a két vá­rosrész között. Végig a sétálóutcán Az utasnak Nyugat-Berlinben legcél­szerűbb Zoologischer Garten (állatkert) nevű megállónál leszállni. Ez pont a vá­rosrész kellős közepén, tehát a centrum­ban található. Itt húzódik a híres Kurfürstendamm nevű utca, melyet a helybeliek csak Ku’- damm-ként emlegetnek, s melynek szin­te mindegyik tizméteres szakaszán csil­logó kirakató üzletek, magazinok „csak most” kiárusítások, kávézók, éttermek és mozik invitálják a látogatót. Vásárolni csak óvatosan érdemes, ugyanis az árakat nem a magyar pénz­tárcához szabták. Néhány kiárusítás mindezek ellenére szolgálhat kellemes meglepetésekkel - ilyenkor nem egy ruházati cikk még a ha­zainál is jóval olcsóbb, a tetszetősségről nem is beszélve - a valóban minőségi, márkás portékáknak azonban megkérik az árát. Ajánlatos a nagyáruházakba, a szupermarketekbe betekinteni: a Ka-De- We, vagy a Woolworth lenyűgöző árubő­sége mindenkiben maradandó élményt hagy. Staller Ica, a sztár A meglehetősen egysíkú, mondhatni unalmas keleti mozikínálat után felüdü­lésként hat - legalábbis azok számára, akiket ez érdekel - a nyugat-berlini film­színházak programja. A hónap slágerei: Arnold Schwarzenegger legújabb kasz- szasikere, a Running Man, azaz a Mene­külő ember. A volt body building király - hasonlóan az előzőkhöz - ebben az „al­kotásban” is különböző agyafúrt módon - hurokkal, motoros fűrésszel, dinamittal stb. - semmisíti meg ellenfeleit. Silvester Stallone a Rambo újabb so­rozatával, immár a harmadikkal lépett a közönség elé. Az amerikai szuperhős ezúttal Afga­nisztánban teremt rendet - mondanunk sem kell, hogy mely ország katonái ellen veszi fel a küzdelmet. S reklámozzák már a hazánkban is ját­szott Krokodil Dundie nemrég elkészült második részét is. Nyugat-Berlinben az utas Staller Iloná­val is találkozhat, természetesen csak a filmjei révén. A magyar származású sző­keség színes - és jellemző pózban be­mutatott - plakátjai csábítóan hívogatják az érdeklődőket, persze kizárólag a 18 éven felülieket. Hihetetlennek tűnik talán, de az ilyen mozik előtt sohasem látni hosszú sorokat, éppenhogy lézengenek a kuncsaftok a bejáratnál. Azok is több­nyire - szocialista országból érkezett - külföldiek. A téren mindenki elfér... Drezdában látni hasonlót: a nyugat­berlini Anna-templom tornya csonkán mered az ég felé, oldalfalai közül több is megrongálódott állapotban van. Az épület a háborús pusztulás be­nyomását kelti, s valóban: a templomot, mintegy örök mementóként, a bombázá­sok után nem építették újjá, s a romjaiban is monumentális székesegyháza mai na­pig a helybeliek egyik kedvenc találka­helye. Az alapzatot körbeölelő hatalmas té­ren - melynek egyik határoló utcája a Budapester strasse - megállás nélkül, éjjel-nappal zajlik az élet. Különböző ön­jelölt „művészeti csoportok” produkálják magukat néhány márka bevétel remé­nyében, s a gyorsan összesereglö nézők időnként valóban színvonalas produk­cióknak lehetnek tanúi. A fakírok, akrobaták, ütőhangszereket püfölők, folk- és rockzenészek, grimasz­bajnokok mellett az ajándékárusok, a festők és rajzolók, valamint a röpcédula- osztogatók adnak sajátos hangulatot és nemzetköziséget ennek a térnek, ahol jól megfér egymás mellett a burnuszos arab, a walkmant hallgató amerikai kato­na, a gyors beszédű török, a fekete hajú japán és a mindezeket megfigyelő ma­gyar turista. SZERI ÁRPÁD A fal nyugati oldala Kisbusz a Fülöp-szigetekről

Next

/
Thumbnails
Contents