Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-23 / 175. szám

2 KÉPÚJSÁG 1988. július 23. Külügyi szóvivői tájékoztató Ezt hozta a hét a külpolitikában Szombat: Kölcsönös vádaskodások alapján diplomatákat utasítottak ki az Egyesült Államokból és Nicaraguából - Nagy károkat okoznak az Örményországban és a Karabah- hegyvidéken a sztárjkok - A hagyományos fegyverek csök­kentésére vonatkozó új javaslatokkal a világban zajló kedve­ző folyamatok visszafordíthatatlanná tétele mellett foglalt ál­lást a VSZ PTT varsói ülésének záróközleménye. Vasárnap: Ahromejev marsall, szovjet vezérkari főnök ked­vező tapasztalatokkal ért haza az Egyesült Államokból, ahol hivatalos látogatáson járt az amerikai vezérkar vendégeként - A leszerelést a kelet-nyugati kapcsolatok javulását segíti a VSZ PTT ülése, vélik nyugati politika elemzők; a NATO-ban kétkedő és elutasító vélemények is elhangzanak azonban az új javaslatok kapcsán. Hétfő: Michael Dukakis és Jesse Jackson között dől el for­mailag az elnökjelöltség a demokrata párt jelölőgyűlésén - Világszerte bírálják a pretóriai rendszert a börtönben sínylő­dő Nelson Mandela 70. születésnapján - Irán „Igazságosság­ra és biztonságra” hivatkozva elfogadta az ENSZ BT tűzszü­netre felszólító 598. számú határozatát - „Érzelmektől és sé­relmektől mentes elemzést” sürgetett a Szovjetunió Legfel­sőbb tanácsa a karabahi helyzetről folytatott vitájában, és úgy döntött: a terület továbbra is Azerbajdzsánhoz tartozzék. Kedd; a közép-amerikai rendezést veszélyeztető fordulat a kontrák új vezetőjének megválasztása - A dél-afrikai kor­mányzat közölte: semmiképpen nem engedik szabadon Mandelát. Szerda: A magyar reformok és kibontakozás bemutatásá­nak szándékával kezdte meg látogatását az Egyesült Álla­mokban Grósz Károly - A sandinista forradalom kilencedik évfordulóját ünnepelték, még mindig fegyverek zaja mellett Nicaraguában - A tűzszüneti határozat elfogadása ellenére változatlanul zajlanak a harci cselekmények az iraki-iráni háborúban - Személyi változások a bolgár pártélén, réform- pártiak és ellenzők egyaránt akadnak a távozottak között - Afganisztán az ENSZ segítségét kérte a sorozatos pakisztáni provokációk miatt. Csütörtök: Michael Dukakis a demokrata pártelnökjelöltje, a pártprogram jelentős hangsúlyváltozásokat ígér - Angola, Dél-Afrika, Kuba és az Egyesült Államok nyilvánosságra hoz­za a namíbiai rendezésre vonatkozó irányelveket: a függet­lenség ára a kubai csapatok távozása - Az ENSZ BT nem ítéli el határozatában az iráni utasszállító gép lelövését, és az Öbölben cirkáló külföldi hadihajók távozását sem sürgeti; a mérsékelt határozat remények szerint a tűzszünet életbe lé­pését egyengeti. Péntek: Lloyd Bentsen az alelnökjelölt a demokratáknál - Iraki követelések veszélyeztetik az iraki-iráni tűzszünet meg­valósítását. A hét két kérdése 1. Megoldható-e a karabahi vita? Immár fél éve naponta érkeznek jelentések a Karabah- hegyvidéki Autonóm Terület hovatartozását érintő szenvedé­lyes vitákról, sztrájkokról és tüntetésekről. Indulatok, össze­csapások, katonai rendcsinálás, gyűlések, pogramok, alkot­mányos vita - mindez jelen van a hírekben. A Szovjetunió soknemzetiségű államában a nyíltabb tájé­koztatás felszínre hozta azokat a mélyben forrongó feszültsé­geket, amelyek eddig is megvoltak, és amelyek megoldását halogatni lehet, de elfelejtkezni róluk aligha. A nemzetiségi öntudat ébredésének már két évvel ezelőtt, Alma Ata is tanú­jelét adta, azóta a balti köztársaágok lakói, a krími tatárok, az örmények és azerbajdzsánok problémája is napvilágra ke­rült. Az igazságos rendezés ugyanakkor olyan problémákba ütközik, amelyek gyökerei a régmúlt történelmébe nyúlnak. Megoldásuk ezért is nehéz. Az érzelmi hullám követelte elsza­kadás nem járható; erre világított rá a moszkvai Legfelsőbb Tanács Elnökségének döntése. Atöbbségükben örmények lakta Karabah el kívánt szakad­ni az őt körülölelő Azerbajdzsáni SZSZK-tól. A követelést el­utasították, a karabahi vezetéss ezután a teljes önállóságot kérte. Az indulatok mélyén ősi török-örmény ellentétek fe­szülnek, s ezt csak súlyosbították a nemzeti érzelmekkel nem számoló korábbi politikai hibák. Ám a kérdés megoldása igen bonyolult. A karabahi függetlenség biztosítása a Szovjetunió népei­nek közösségét veszélyezteti olyan időszakban, amikor az átalakítás összefogással megvalósítandó feladatai állnak az ország előtt. A határok átrendezése lavinát indíthatna el ha­sonló követelésekkel az ország számos vidékén. Ha az örmé­nyek javára dől el a kérdés, ellenőrizhetetlen folyamatok indulhatnak el, amelyek veszélybe sodorhatják az Azerbajd­zsánhoz tartozó gazdag bakui olajmezők biztonságát, már­pedig ilyen gazdasági terhet nehezen viselne el az ország, amelynek most óriási szüksége van minden erőforrására a pangás időszakában történt lemaradás behozása érdeké­ben. Ha viszont nem változnak a dolgok, az örmény sztrájkok gazdasági következményei beláthatatlanok. Mindenkinek az az érdekeke, hogy a rend helyreálljon, és senki se érezze vesztesnek magát, hiszen csak így lehet az átalakítás kitűzött céljait megvalósítani - mondják a megoldást keresők mind­két táborban, Örményországban és Azerbajdzsánban egy­aránt. Egyelőre csak remélni lehet, hogy a józan hangok ke­rekednek végül felül. 2. Lesz-e tűzszünet az iraki-iráni háborúban? Alig két nappal azután, hogy az iráni fél elfogadta az ENSZ Biztonsági Tanácsának 598. számú határozatát, és felsejlett az utóbbi évtized legvéresebb és legértelmetlenebb háború­jának a vége, Irak válaszával ismét beláthatatlan távolba vetí­tette a megoldást. Bagdad továbbra is közvetlen tűzszüneti tárgyalásokat szeretne, ám ezt Irán határozottan visszautasítja. Teherán­ban Javiér Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár diplomáciai lépé­seiben, az ENSZ közvetítő tevékenységében bíznak. Ennek keretében valószínű, hogy a két szemben álló fél külügymi­niszterét New Yorkba hívják. Irak és Irán között történelmi homályba vesző területi problé­mák ürügyén 1980 szeptemberében dördültek el a fegyverek. A háttérben azonban nem a néhány négyzetkilométer fölötti vita húzódott meg, hanem az iráni sah elűzése után a térségben ki­alakult erőviszonyok alakulása. A sah bukásával Irán fenyege­tően erős, felségjogait iszlám vonatkozásban önkényesen kiter­jesztő állammá vált. Irak a szomszéd katonai túlerejének csök­kentésére, jelentős külföldi pénzügyi, katonai és politikai támo­gatás birtokában intézett ellene támadást. A 40 milliós, jelentős haderővel rendelkező Irán - főként az Egyesült Államokkal fennálló vitái miatt - elszigetelődött, ka­tonai ereje megfogyatkozott, belpolitikai feszültségeit pedig egyre kevésbé vezeti le a haza vélt védelme. A feszült helyzet­ben minden arab ország Irak mellett állt, kivéve talán Szíriát. A Szovjetunió teljesen semleges igyekezett maradni. Moszkva ellenezte, hogy a háborúért egyoldalúan Iránt tegyék felelős­sé, s követelte, hogy vonják ki a Perzsa-öbölből a külföldi ha­jókat. Az Öbölben a hajózást a két hadban álló fél megállapo­dása biztosíthatja a leghatékonyabban - hangoztatta. Irán számára a múlt héten a 290 főt szállító utasgép lelövé- se olyan helyzetet teremtett, amelyben együttérzést remélhe­tett a nemzetközi közvéleményben, s valószínűleg ezért szán­ta el végre magát a BT-határozat elfogadására. Lépése, külö­nösen ha sikerrel jár, javíthatja az ország nemzetközi tekinté­lyét. A kedvező nemzetközi visszhangot kiváltó döntés egyelőre nem több reménynél: a fegyverek még nem hallgat­tak el. KASZAB ZSUZSA A gabonaváltóról - a gazdaságok szemszögéből Vállalkozók fóruma Nagyrédén Egy magánüzem nagycsarnoka volt a színhelye Nagyrédén annak a pénteki fórumnak, ahol magán- és szövetkezeti vállalkozók, menedzserek találkoztak. Az egész napos eszmecserén a mintegy 600 résztvevő élénk vitában fejtette ki ál­láspontját arról, milyen gazdasági kör­nyezetre lenne szükség a vállalkozások minél eredményesebb működéséhez. A szervezők nevében Morvái Ferenc, a nagyrédei székhelyű Megamorv Kazán­fejlesztő és Kutató Iroda tulajdonosa és Kovács Gyula, a Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szövetségének gazdaságpolitikai főosztályvezetője mondott vitaindítót. A referátumok meg­fogalmazták a fórum célját: az értékalko­tó vállalkozások feltételrendszerének elemzését, az akadályok elhárítását se­gítő javaslatok összegyűjtését, a készülő társasági törvénnyel kapcsolatos véle­ménycserét. A széles körű érdeklődés megmutatta, hogy hasonló rendezvényekre a jövőben is szükség van. Mint a Vállalkozók Orszá­gos Szövetségének jelenlévő képviselő­je megfogalmazta: a szerkezetátalaku­lásban igen fontos a lényeges döntések előtt az alternatívák bemutatása, a néze­tek ütköztetése. Amikor a piac törvényei érvényesülnek - hangoztatta -, tiszes- ségtelen vállalkozókkal is találkozni le­het, továbbá, a piac értékítélete is lehet igazságtalan, s mindezek nem érhetik készületlenül az érintetteket. A mezőgazdasági szövetkezetek elnö­kei sok mindent mondanak magukban és hangosan is, miközben mostanában kezükben forgatják a papírt, azaz a váltót, amelyet a frissiben csépelt gabonáért cserébe kaptak. A váltó betört, vagy‘in­kább belopakodott a gazdasági élet itt­honi gyakorlatába - hiszen előzetes pro­pagandája jóformán alig volt - és a szö­vetkezeti vezetők most összehúzott szemmel méricskélik. Gyanakvásuk nem alaptalan. Ez a mezőgazdasági váltó már megint egy amolyan magyar specialitásnak lát­szik. Olyan váltó kerekedett ki ugyanis belőle, amelyik eléggé nehezen változik át forintra. Kevesebbre való hát annál, mint amit ennek a pénzt helyettesítő fize­tőeszköznek - amelynek alapjaként az eladó és a vevő tárgyilagos megállapo­dása szolgálj?) - rangban dukálna. Per­sze egy normális piacon, valós paici vi­szonyok között. A pénzszűkítő politika az idén egyszer már eléggé nagy zavarokat okozott a me­zőgazdaságban, amikor tavasszal - mint ismeretes - korlátozták a fölvehető hite­leket. Lett nagy fölzúdulás a dologból, mivel a gazdálkodók éppen akkor kapták a szabályozás eme váratlan fordulatát, amikor náluk köztudottan éppen a nagy anyagi befektetések ideje volt. Mivel a mezőgazdász köztudottan nem a naptári évvel számol, hanem a biológiai évvel: ehhez igazítja életét, és a vállalati pénz- forgalmat egyaránt. Az év nála tavasszal kezdődik, egy ala­pos pénzügyi hullámvölggyel, hiszen ilyenkor mindegyikük csak költ és költ. Emiatt üres is a pénztár. A hullámhegy­nek éppen a gabona betakarításakor kell(ene) eljönnie, amikor jönnek a bevé­telek, és ebből a sorban álló hitelezőket, külső szállítókat, forgalmazókat ki lehet fizetni. Szóval a jelek szerint éppen erre a „hullámhegyre” lovagolta föl magát a mostani - alapjában véve egyébként nem helytelen! - pénzforgalom-korláto­zó döntés, amely a forró nyárban hideg zuhanyként érte a termelőket. Főként a változás nagyságrendje miatt - a gabona feléért váltót adtak az idén - és azért is, mert az nem volt tekirWéttel a termelőszö­vetkezeti kör jelentős részére - talán már 40 százalékára -, amely a nyári bevéte­lek idején is súlyos likvidálási gondokkal küzd. Ennélfogva ma olyan fizetőeszközt kap kézhez, amellyel nem lehet adózni és bért fizetni sem, többnyire az Áfor, A MÁV, a termelőeszköz-eladók, áramszol­gáltatók sem fogadják el. A gazdaságirányítás a termelőket ért­hető okokból arra akarja rászorítani, hogy pénzforgalmukat kezdjék el a tény­leges hatások alapján és korrekt módon tervezni. A likvidálás viszont csakis akkor képzelhető el, ha a megfontolt kiadások­kal szemben a megfelelő időpontban, időre és helyre időzített bevételek állnak. A mezőgazdász az idei évet arra állította be - a mérlegben is így kellene lennie - hogy tíz napon belül készpénzt kap a ga­A Varsói Szerződés Politikai Tanács­kozó Testületének közelmúltbeli varsói üléséről, valamint az iraki-iráni konfliktus fejleményeiről nyilatkozott a Külügymi­nisztérium szóvivője pénteken a minisz­térium Bem rakparti épületében szoká­sos nemzetközi tájékoztatóján. Komoróczki István, a VSZ PTT ülésén megvitatott kérdések kapcsán hangsú­lyozta: a Magyar Népköztársaság Kül­ügyminisztériuma támogatja azt a szovjet javaslatot, hogy amennyiben a NATO el­tekint a hetvenként F-16-os vadászbom­bázó Olaszországba telepítésétől, úgy a Szovjetunió kész hasonló harci repülő­gépei számának csökkentésére a Varsói Szerződés kelet-európai államaiban. A javaslatot reálisnak, korrektnek, jó tár­gyalási alapnak tartja hazánk. Az F-16- osok olaszországi telepítése ellentétes a szembenállás csökkentésének szándé­kával. A Külügyminisztérium megítélése szerint a javaslat sorsa és a Varsói Szer­ződés válaszlépéseiről szóló tárgyalások sikere egy lépés lehetne az aszimmetria felszámolása felé. Hazánk támogatja az európai veszélycsökkentő központ felál­lításának gondolatát is - szögezte le a külügyi szóvivő. E központ létrehozása az első lépés lenne egy, a nyugattal kö­zös biztonsági és bizalmi struktúra kiala­kításához, amely a meglepetésszerü tá­madás kizárására összpontosítana kon­tinensünkön. Komoróczki István hangoztatta: a. ma­gyar külpolitika számára a leszerelésben a legidőszerűbb kérdés az európai fegy­veres erők és a hagyományos fegyverzet csökkentése, az erről folytatandó tárgya­lások mielőbbi megkezdése. Ezzel ösz- szefüggésben a Magyar Népköztársa­ság sürgető feladatnak tartja a jövőbeni hagyományos leszerelési tárgyalások mandátumának mielőbbi véglegesítését Bécsben a 23-ak konzultációin, ami még ez év őszén lehetővé tenné a tárgyalások megkezdését. Ehhez kapcsolódva a szó­vivő szólt arról, hogy hazánk síkra száll a bécsi utótalálkozó mielőbbi, tartalmas. és kiegyensúlyozott záródokumentum­mal való befejezéséért. A bécsi doku­mentumszerkesztési munka nehézségei és megtorpanása kapcsán kijelentette: magyar részről elfogadhatónak és akár azonnal aláirhatónak tartjuk a semleges és az el nem kötelezett országok által be­terjesztett kompromisszumos záródoku­mentum-tervezetet. Komoróczki' István emlékeztetett arra, hogy Varsóban hazánk javaslatot tett a VSZ emberi jogi és humanitárius együtt­működési különbizottságának létreho­zására. Elképzeléseink szerint a külön­bizottság keretében tapasztalatokat cse­rélnénk az emberi jogok állásáról, a hu­manitárius együttműködésről. A bizottság feladata lenne ajánlások kidolgozása emberi jogi és humanitárius bonájáért, nem pedig egy olyan fizetési ígéretet, amely papír létére is nehezen akar fölröppenni, odébb vitorlázni egy vagy két házzal. Oda, ahol a téesznek éppen tartozásai vannak, és nem is saját hibájából, hanem azért, mert a mezőgazdasági termelés velejárója, hogy pár hónappal korábban, sokszor hitellel, a biológiai évet meg­alapozó eszközöket, gépeket és anya­gokat vesz át és azokat maga is „befekte­ti”. Amúgy is talán túlságosan sok min­dent fektet be ma az agrártermelő. Partnerei általában nagyságrendekkel nagyobb vállalatok - sokszor monopol­helyzetben -, és ezek egy része olyan ipari üzem, amely nem túlságosan jeles­kedik saját termékeivel. A beszállító té- eszüzemág emiatt csakis akkor juthat terméke ellenértékéhez, ha az ipar készáruja végre kikerül a raktárból és a gyártónak magának is sikerül pénzre szert tennie. Addig viszont a termelőszövetkezet mintegy finanszírozza a nagy partnert és a gazdasági együttműködés sírva-neve- téséből ilyenkor számára többnyire az előbbi jut ki. Megtehetné a gazda azt is, hogy ter­mékével máshova fordul, másutt keres vevőt, és így próbál meg a váltó helyett forinthoz jutni. Ám ezt sem teheti meg, mi­vel a fölvásárlók, a feldolgozók többsége monopolhelyzetben van és ráadásul őket is fizetési gondok szorítják; így hát kérdésekben a VSZ felső szervei számá­ra. E javaslatok érdemi vizsgálatával a PTT a külügyminiszteri bizottságot bízta meg, amelynek következő ülése ősszel Budapesten lesz. A hazai és a nemzetközi sajtó képvise­lőinek kérdéseire válaszolva Komoróczki István szólt arról, hogy hazánk a leszere­lési folyamatban részt kíván venni; mi - az európai biztonság - és bizalomerősítő intézkedések keretében - arra számí­tunk, hogy a VSZ és a NATO országai párhuzamosan kezdik meg a fegyverzet­csökkentést. Ezt hangsúlyozta Grósz Károly minisz­terelnök is amerikai útján, amikor cáfolta, hogy Magyarországon egyoldalú lesze­relésre kerülne sor. Az egyik tudósító arról érdeklődött, hogy a VSZ csúcsértekezletén voltak-e véleménykülönbségek, illetve a gorba- csovi új gondolkodás, az abból fakadó leszerelési javaslatok valóban kisebb­ségben maradtak-e, miként azt nyugati hírforrások írják. A szóvivő az állításokat cáfolva rámutatott: a gorbacsovi javasla­tokat a VSZ PTT ülésének részvevői álta­lános támogatásukról biztosították. Az egyik tudósító arról tudakozódott, hogy Szabó István, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke milyen jelle­gű látogatáson tartózkodik Izraelben? Utalt nyugati távirati irodák jelentésére, amelyek szerint Szabó István kijelentette: hazánk hi­bát követettel, komoly gazdasági nehézsé­geket okozott magának, amikor megszakí­totta az Izraellel fennálló diplomáciai kap­csolatokat. A szóvivő elmondta, hogy Sza­bó István termelőszövetkezeti elnökként, a gazdasági együttműködés elősegítésének óhajával látogatott Izraelbe. Emlékeztetett arra, hogy a VSZ országainak többsége 1967-ben, a hatnapos háborút követően egyeztetett módon döntött a diplomáciai kapcsolatok megszakításáról, Illetve hatá­rozott arról, hogy nem újítja meg azokat mindaddig, amíg a békés rendezésre nem kerül sor. Komoróczki István leszögezte: utólag nem lenne célszerű egy akkori kö­zös politikai döntést felülbírálni. Más kér­dés, hogy miként lehet megteremteni a bé­kés rendezés feltételeit, illetve a kétoldalú kapcsolatokban biztosítani az emberek között érintkezést. A szóvivő rámutatott ar­ra, hogy e folyamatba illeszkedett hazánk és Izrael megállapodása érdekképviseleti hivatal felállításáról. Több újságíró érintette a magyar-román viszony alakulását azt firtatva: lát-e a magyar vezetés lehetőséget arra, hogy a Varsói Szerződésen belül ren­deződjék a kapcsolat. A szóvivő emlékez­tetett: többször hangsúlyoztuk, hogy kétol­dalú párbeszédekkel próbálunk megol­dást találni, úgy véljük, hogy a VSZ erre nem alkalmas fórum. Hazánk nem kíván külső közvetítő félhez fordulni a problémák rendezése érdekében. az agrártermelő értékesítési pályái csak­is egyfelé fordulhatnak. (Például a kalá­szos gabona vagy éppen a növényolaj­ipari termékek esetében.) Mivel mozgás­tere igen korlátozott, kénytelen elfogadni a váltót, és ezzel - legalábbis részben - újabb terhet vállal föl: akarva akaratlanul finanszírozza a gabona további útját, egészen az értékesítésig, tehát az utolsó szakaszig. Sokak szerint a mezőgazdászt azért is szorítják, mert a vagyonmérleg alapján feltételezhető, hogy az ágazat alapjában véve nem is áll olyan rosszul. Hivatalból ez ugyan nem hangzik el, és ennélfogva nem is igen illő beszélni róla, ám az újabb pénzügyi akciókból valamiképpen erre lehet következtetni. A helyzet igazából az, hogy a gazdasá­gok csupán 10-20 százaléka rendelke­zik anyagi tartalékokkal, olykor nem is ki­csinyekkel. De az is, hogy legalább egy- harmaduk egyik napról a másikra él, ami szintén nem titkolt fejleménye mezőgaz­daságunk aránytalan növekedésének. Ám azt is tudják a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsánál, hogy a termelői vagyon az év végéig mérlegben nagyon is kézzelfoghatatlanul értékelődik föl, mi­vel az elmozdíthatókon kívül az ott lévő javakat, állóeszközöket eladni nemigen lehet, legfejebb elkótyavetyélni. Valós ér­tékük tehát nem olyan, hogy azzal egy újabb pénzügyi hullámvölgyet át lehetne hidalni. Jászonyi Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents