Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-22 / 174. szám

2 ^ÉPÜJSÁG 1988. július 22. Lengyelország nemzeti ünnepén Július 22-én ünnepük Lengyelország­ban a lengyel újjászületés napját. A lengyelek nem felszabadulásuk napján tették meg legnagyobb nemzeti ünnepükké, hanem azt a napot, amikor aktívan hozzáláttak a háborúban elveszí­tett nemzeti szuverenitásuk újjáteremté- séhez, és elkezdték az új, szocialista rend felépítéséhez vezető társadalmi átalakításokat. 1944. július 22-én ennek programját fogalmazta meg a felszabadí­tott keleti országrészben megalakult lub- lini ideiglenes kormány. 1944. július 22. után még csaknem egyévi szenvedés és kemény harc várt a lengyel népre. A második világégés Len­gyelország számára volt a leghosszabb és a legborzalmasabb - a háború Len­gyelország lerohanásával vette kezdetét, és a lengyel katonák Berlin bevételéig harcoltak a hitlerellenes koalícióban a szovjet és a nyugati seregek oldalán egyaránt. Az ország lakosságának 22 százalékát, nemzeti vagyonának 38 szá­zalékát veszítette el a világháborúban. A lengyelek a háború okozta felmérhe­tetlen károk és szenvedések kapcsán mindenkor nagy szeretettel idézik fel, ho­gyan nyilvánult meg azokban az években is a századokra visszanyúló magyar­lengyel barátság - amit még az sem aka­dályozhatott meg, hogy a két ország had­serege a szembenálló felek oldalán har­colt. A második világháború óta orszá­gaink a barrikád egyazon oldalán állnak, és talán még sohasem haladtunk annyira közeli utakon, annyira hasonló célok felé, mint ma. Mindkét ország gyakorlatilag azonos gondokkal küzd; ezek közül a legna­Fantasztikusan nagy ügyiratforgalmat bonyolít le a Szekszárdi Városi Tanács pénzügyi, terv- és munkaügyi osztályá­nak adóügyekkel foglalkozó csoportja. Bármennyire is meglepő, de egy ügyinté­zőre évente 3500 ügyirat jut. A létszám- csökkentés ellenére nem romlott, hanem javult az adóügyi feladatok ellátása a ta­nácson, állapította meg a végrehajtó bi­zottság szerda délutáni ülésén. Az előző gyobb a gazdasági szerkezet évtizedek óta halogatott, ma már elodázhatatlan átalakítása, amihez egyikünknek sem elegendő saját belső erőtartaléka; a kül­ső források igénybevételét mindkét eset­ben nehezítik a jelentős adósságterhek. A két ország vezetői igen hasonlóan kép­zelik el a szocializmus korszerű formáját. Varsóban is, akárcsak Budapesten a legfőbb törekvés, hogy egy piacorientált, hatékony, vállalkozó szellemű, nyitott, demokratikus és pluralista társadalom bontakozzék ki, amelynek polgárai cse­lekvő módon vehetnek részt a döntések hozatalában és végrehajtásában, meg­valósításában egyaránt, szabadon kife­jezésre és érvényre juttatva eltérő néze­teiket és érdekeiket. Lengyelországban meleg rokonszenv- vel és élénk figyelemmel kísérik reform­erőfeszítéseinket - a magyar vezetés, a közvélemény, a sajtó hasonlóképpen megértéssel figyelte és támogatta már évekkel ezelőtt azokat a lengyel erőket, amelyek a politikai és gazdasági válság­ból kivezető utat a közmegegyezésben látták, a demokratikus reformokban jelöl­ték meg. Mindkét ország eredménnyel igyekszik meríteni a másik tapasztalatai­ból, és egyformán érdekelt egymás, s a Szovjetunió reformfolyamatának sikeres folytatódásában. A hasonló helyzet, az egybecsengő célok, a hasonlóan megválasztott és al­kalmazott megoldások a kapcsolatok fej­lesztését nemcsak vezetőink számára könnyítik meg. A kapcsolatteremtés az utca embere szintjén is éppen Magyaror­szág és Lengyelország között a legaka­dálytalanabb. Személyes tapasztalatok évben kiadott ellenőrzési tervet teljes egészében végrehajtották és hatéko­nyabb munkát végeztek, például az adó­hiányok felderítésében. Sok területen új jogszabályok léptek életbe, például a nem lakás céljára szol­gáló építmények adózásában. E terüle­ten kilencven állampolgár 161 ezer fo­rintnyi adót „felejtett el” bevallani. A ház­táji és kisegítő gazdaságok területén 673 alapján, a szükségtelen tabuktól meg­szabaduló sajtóból - amely mindkét or­szágban egyre plasztikusabban mutatja be a másik nép eredményeit és gondjait - országaink polgárai minden eddiginél reálisabb képet alkothatnak egymásról. A rokonszenv, a közös érdekek mellett ez adhat új, mai és reális tartalmat a történe­lemben gyökerező hagyományos ma­gyar-lengyel barátságnak; nemzeti ünne­pen és a mindennapi együttműködés hét­köznapjain egyaránt. SCIPIADES IVÁN * Tadeusz Czechowicz, a Lengyel Nép- köztársaság budapesti nagykövete ha­zája nemzeti ünnepe alkalmából csütör­tökön fogadást adott rezidenciáján. Részt vett a fogadáson Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titká­ra, Pál Lénárd, az MSZMP KB titkára, Medgyessy Péter, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Czibere Tibor művelődési miniszter, Urbán Lajos közlekedési mi­niszter, Ballai László, a Központi Népi El­lenőrzési Bizottság elnöke, Andrikó Mik­lós kereskedelmi minisztériumi államtit­kár, Földesi Jenő belügyminisztériumi ál­lamtitkár, Madarasi Attila pénzügymi­nisztériumi államtitkár, Miklós Imre ál­lamtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, Szokai Imre, az MSZMP KB kül­ügyi osztályának helyettes vezetője, Őszi István külügyminiszter-helyettes, vala­mint a politikai, a gazdasági, a társadalmi és a kulturális élet számos más személyi­sége. Ott volt a diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja is. (MTI) bevallást ellenőriztek, és 159 ezer forint adóhiányt találtak. Ezek csak az ellenpél­dák, mert a szúrópróbaszerű ellenőrzé­sek során azt állapították meg, hogy az adózók többsége reális adatokat kö­zölt a bevallásban. A csoport munkájára a törvényesség és a méltányosság a jellemző, ez utóbbi különösen a településfejlesztési hozzá­járulás beszedése során fontos. A végrehajtó bizottság e témán kívül foglalkozott még - többek között - a vá­ros melegvíz- és távhőszolgáltatásával, valamint a földgázprogram aktuális kér­déseivel. Ülést tartott a szekszárdi tanács vb Törvényesség és méltányosság Simontornya A pártoktatási év tapasztalatai Az ülésen megállapították, hogy hosszú idő óta tervszerű program alapján történik a párttagok és párton kívüliek ered­ményes politikai képzése. A fő törekvés az MSZMP Politikai Bi­zottságának 1985 decemberi határozatában megfogalmazott feladatok végrehajtása volt. Ennek alapján a nagyközségben ti­zenhárom tanfolyam keretében százhúsz résztvevő tanulta a szocializmus építésének történelmi tapasztalatait. Emellett az előterjesztés alapján megállapították, hogy az elmúlt oktatási évben mind pártbizottsági, mind alapszervezeti szinten az indo­koltnál és szükségesnél kevesebb figyelmet fordítottak a párt­oktatás lebonyolítására. A szervezés hiányosságaiért az agitá- ciós és propaganda munkabizottság, az alapszervezetek és a propagandisták érzik felelősségüket. A megfogalmazott felada­tok közül a munkabizottság konkrét feladatként rögzítette a következőket: Fokozni kell a módszertani segítségnyújtást, a propagandis­ták továbbképzését, a tanfolyamok ellenőrzését és a különböző szintű munkakapcsolatok fejlesztését. Többek között ezektől várják a következő években elsősorban a párttagság aktivitá­sának növekedését. Marcos pénze: bottal ütik a nyomát “ ja?. Két és fél évvel azután, hogy elkergették a Fülöp-szlgetekről, Ferdinand Marcos egykori elnök sikkasztásból származó vagyonát még mindig javarészt hiába nyo­mozza Corazon Aquino közéleti tisztaságra törekvő kormánya. Igaz, a tisztaság még nem tökéletes. Nemcsak Marcos érthető titkolódzása okoz nehézségeket: már a volt elnök pénzének visszaszerzésével foglalkozó „Elnö­ki Bizottság a Kormányzati Tisztaságért" elnevezésű hivataltól is el kellett bocsátani néhány tisztviselőt, mert a saját zsebükbe is raktak abból a néhány millióból, amely­nek nyomára bukkantak. A „tisztaság” mellett másért is sürgős lenne a pénzt visszaszerezni: a napjait je­lenleg Hawain múlató egykori elnök kicsempészett pénzét 5-10 milliárd dollárra becsülik, miközben a Fülöp-szigetek adóssága ma 28,6 milliárd dollár: ezt is Mar- costól örökölte az új kormányzat. A „tisztasági bizottság” eddig jobbára csak arra a vagyonra tudta rátenni a kezét, amelyet Marcos nem tudott kivinni az országból: ingatlanokra, koncesz- sziókra, ajándékokra. Marcostól, feleségétől, rokonságától és környezetének más tövényellenesen kedvezményezett tagjaitól eddig 58 millió dollárnak megfelelő va­gyont koboztak el a szigetországban. További 228 millió dollárnyi vagyonra is beje­lentette már igényét a kormányhivatal, ám az ezekkel kapcsolatos perek még éve­kig elhúzódhatnak. A külföldre került Marcos-vagyonnal a fő gond az, hogy hol keressék? A bizottságnak biztos tudomása van már arról, hogy 1,15 milliárd dollár svájci ban­kokban pihen, 350 millió dollár pedig ingatlanokban fekszik New York-ban. De hol a többi? A bizottság szerint Ausztráliában, Brazíliában, a Holland-Antillákon és Pana­mában lelhető fel a vagyon többi része, de hogy hol és milyen alakban, arról a bi­zottságnak egyelőre fogalma sincs. Nem mintha a kinyomozott pénzeket egyszerű lenne visszaszerezni. A svájci kormány készséges, sőt, újabban a külföldi „forró” pénzek elhelyezési lehetőségeit is szigorítja némileg, de amíg a Fülöp-szigeteken nem indítanak pert Marcos ellen, addig nem lehet lefoglalni a svájci bankokban lévő pénzt sem. Per azonban a Fülöp- szigeteki törvények szerint nem folyhat a vádlott távollétében. Igaz, Marcos szíve­sen hazatérne, akár a per orvén is, de mivel még sok híve van az országban, a kormány nem siet ennek engedélyezésével. Addig is Marcos drágábbnál drágább ügyvédeket fogad a manilai kormány elleni harcra. Teheti: neki van pénze. MÉSZÁROS GYÖRGY PANORÁMA BUDAPEST - Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnö­ke és Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Wojciech Jaruzelskit, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának első titkárát, a Lengyel Népköztársaság Államtaná­csának elnökét és Zbigniew Messnert, a Minisztertanács elnökét Lengyelország nemzeti ünnepe, újjászületésének 44. évfordulója alkalmából. Ugyancsak táv­iratban köszöntötte Roman Malinowskit, a Lengyel Népköztársaság Szejmjének elnökét Stadinger István, az Országgyű­lés elnöke. MOSZKVA - A szovjet-vietnami kap­csolatokról, a kambodzsai rendezés kér­déseiről tárgyalt Moszkvában Mihail Gor­bacsov és Nguyen Van Linh. Mint arról a csütörtöki Pravda beszámol, az SZKP KB főtitkára szerdán a Kremlben fogadta a VKP KB főtitkárát, aki szabadságát tölti a Szovjetunióban. BONN/MOSZKVA - Csütörtökön Bonnban és Moszkvában bejelentették, hogy Hans-Dietrich Genscher nyugatné­met alkancellár és külügyminiszter au­gusztus elsején és másodikán munkalá­togatást tesz a Szovjetunióban. BONN - Helmut Kohl nyugatnémet kancellár szerint a Varsói Szerződés leg­utóbbi javaslatai nyomán tovább köze­ledett egymáshoz a Kelet és a Nyugat ál­láspontja a leszerelés kérdéseiben. Üd­vözölte azt, hogy a Varsói Szerződés készségét nyilvánította az építő szellemű erőfeszítésekre. Helmut Kohl úgy ítélte meg, hogy enyhíteni kell az úgynevezett COCOM-lista előírásain, vagyis a szocialis­ta országokba irányuló technológia-export korlátozásain. A kancellár szerint az embe­ri jogok is a nemzetközi politika témái közé tartoznak, és méltatta, hogy ezt a nézetet különösen a magyar vezetés osztja. NEW YORK/NICOSIA - Az ENSZ Biztonsági Tanácsa csütörtökön igen mérsékelt hangú határozatot hozott a jú­lius 3-án lelőtt iráni gép ügyében. Az egy­hangúlag elfogadott határozat a várako­zások ellenére nem szólítja fel a nyugati hatalmakat az Öbölben cirkáló haditen­gerészeti erőik csökkentésére. Irán csü­törtökön elutasította, hogy közvetlen tűz- szüneti tárgyalásokat folytasson Irakkal. Dukakis a demokrata elnökjelölt Michael Dukakis massachusettsi kormányzót választották a demokrata párt elnök­jelöltjének szerdán este Atlantában a párt elnökjelölő gyűlésén, az úgynevezett kon­vención. A várakozásoknak megfelelően Dukakis biztos többséggel előzte meg egyetlen ellenfelét, Jesse Jackson fekete polgárjogi vezetőt, aki még szerepelt az elnökjelölt­ségre pályázók listáján. Dukakis az elnökjelöltség elnyerésEhez szükséges 2082 kül­döttnél is több, mintegy 2700 küldött támogatását szerezte meg. Szerdán este 2876 küldötti szavazatot kapott, míg Jackson 1218-at. Dukakis számára így véget ért az elnökválasztás első szakasza. A görög bevándor­lók leszármazottja a február 8-án lowában kezdődött és ötven államban lezajlott elő­választásokon hat ellenfelét kényszerítette a versengés feladására. A nagy versenyfutás november nyolcadikán ér véget, amikor az amerikai állampol­gárok megválasztják az Egyesült Államok 41. elnökét. Az Egyesült Államok következő elnö­keként mutatták be szerdán este Atlan­tában, a Demokrata Párt jelölő tanács­kozásán az 54 éves Michael Dukakis massachusettsi kormányzót. A görög bevándorlók gyermeke ezzel eddigi politikai pályafutásának csúcsá­ra érkezett s csak egy - igaz, nagyon nehéz - lépés választja el attól, hogy bekerüljön a Fehér Házba: vereséget kell mérnie George Bush alelnökre. Sok szakértő szerint erre megvan a le­hetősége. Dukakis jószerével kívülállóként in­dult a jelölésért: bár a massachusettsi kormányzó nevét szőkébb körben so­kan ismerték, tehetségét sokra tartot­ták, nem volt országosan ismert szemé­lyiség, szemben néhány, a televíziós adásokban korábban is sokat szerepelt vetélytársával, szenátorokkal, képvise­lőkkel. Kormányzóból azonban már ed­dig is többen jutottak az Egyesült Álla­mokban a hatalom csúcsára, s erre számit Dukakis is. A bevándorolt gyermekének legen­dás amerikai karriertörténete csak részben igaz a massachusettsi kor­mányzó esetében. Szülei nem kétkezi munkások voltak: apja orvos, anyja ta­nítónő lett Amerikában, s viszonyla­gos jólétben éltek, biztosíthatták fiúk egyetemi tanulmányait. Michael Duka­kis a Harvard Egyetem neveltje, amely már nem egy elnököt adott az Egyesült Államoknak. Sőt amikor kényszerből szüneteltette politikai pályafutását, az egyetemen tanított, mégpedig a politi­kai példaképének tekintett egykori el­nökről, Kennedyről elnevezett Államjo­gi Intézetben. Egyetemi tanulmányait megelőzően már a középiskolában ki­tűnő tanuló volt, majd egy évet töltött Latin-Amerikában, s rövid ideig szolgált a hadseregben is. Jogászi képesítést szerzett, de mindjárt bevetette magát a helyi politikába. Előbb „szűkebb hazá­ja” Boston egyik elővárosában, a máig is otthonául szolgáló Brooklynban vezette a demokrata párti szervezetet, majd Mas­sachusetts állam törvényhozásának tag­ja lett, s alkormányzónak is jelöltette ma­gát 1970-ben, de ekkor a demokraták megbuktak a helyi választáson. Négy év­vel később viszont már magasabbra tette a mércét: kormányzó akart lenni s meg is nyerte a választást - szigorú gazdaság- politikája azonban nem szerezte meg a választók tetszését, négy év múlva kibuk­tatták a hatalomból. Dukakis nem adta fel a harcot. 1978- ban újra megpróbálkozott a jelöltség­gel, de alulmaradt az előválasztásokon. 1982-ben viszont megint indult, meg­szerezte magának a kormányzóságot, s azóta is ő Massachusetts legmagasabb közjogi méltóságának birtokosa. Ezút­tal már más gazdaságpolitikával pró­bálkozott s ez eddig eredményesnek bizonyult: Massachusetts ma az Egye­sült Államok gazdaságilag leggyorsab­ban fejlődő államai közé tartozik, ahol elsősorban a legkorszerűbb ipar tele­pedett le, négyszázezer új munkalehe­tőséget teremtve. A felvirágzás még az állami adók csökkentését is lehetővé tette, ráadásul egészen mostanáig úgy tűnt, hogy az állam költségvetése ki­egyensúlyozott - éppen az atlanti ta­nácskozás küszöbén derült ki, hogy azért itt bajok vannak. Alig több mint egy éve döntötte el, hogy megpróbálkozik az országos poli­tikával is. Előnye ehhez az, hogy sokan tekintik őt „a Demokrata Párt új típusú nemzedéke” egyik prominens és ered­ményes képviselőjének, aki a „hagyo­mányos” és régivágású politikusokkal szemben elsősorban „menedzseri" ké­pességeivel tűnik ki: jó szervező - ezt egyébként választási hadjáratának gondos irányítása is bizonyította, - ért a gazdasághoz, az állami adminisztrá­cióhoz és nem feltétlenül látványos ígé­retekkel, szép szavakkal, vagy lángoló beszédekkel próbál hatni a választókra, hanem hétköznapi érveléssel, s főként eredményes, aprólékos munkával. Az „új demokraták” gazdasági prog­ramja sokban módosította a Demokrata Párt korábbi hagyományos elképzelé­seit. Dukakis mérsékelni akarja a szo­ciális kiadások, elsősorban a gazdaság teljesítményének növelésével kivánja megoldani a szociális gondokat, szakít­va ezzel a sok évtizedes roosevelti poli­tikával, - viszont nagy szerepet szán az oktatásnak, a szakképzésnek, a munkába állás lehetőségei biztosításá­nak, beleértve például a gyermekintéz­mények hálózatának kiépítését. A re­publikánusok vádjai ellenére a kor­mányzó nem híve az adóemeléseknek, az állami kiadások növelésének, bár a jelenlegi kormányzathoz képest sok­kalta nagyobb szerepet szán az állam­nak a gazdaság irányításában - ösz­tönzésekkel. Nem híve a feltétlen pro­tekcionizmusnak sem - ebben eltér a párt nem egy politikusától. Sokan gyenge pontjának tekintik, hogy nincs tapasztalata a külpolitiká­ban és a katonapolitikában. A kor­mányzó az elmúlt hónapokban szorgal­masan tanult, s kialakította már saját programját. Katonai téren például nem feltétlen híve a nukleáris fegyverkezési programok folytatásának, csak korláto­zott mértékben hajlandó az űrfegyver­kezési kiadásokra. A katonai kiadások jelenlegi szintjét fenn akarja tartani, de ezen belül elsősorban a hagyományos fegyverek fejlesztését, a fegyveres erők erősítését sürgeti, beleértve a NATO- tagállamok ösztönzését is hasonló programokra. Eddigi állásfoglalásai szerint nem újítaná fel a nicaraguai el­lenforradalmárok katonai segélyezését s beszüntetné az angolai lázadók támo­gatását is, - viszont csak „óvatos” kö­zeledést akar a Szovjetunióval és a le­szerelési kérdésekben fel akarja újítani az amerikai „csomagterv-programot”: belpolitikai „engedményekhez” kötné mind az újabb leszerelési megállapo­dásokat, mind a gazdasági, kapcsola­tok bővítését. Az Egyesült Államok vi­lágpolitikai befolyását, szerepét részint a gazdasági erő növelésével, részint a szövetségi rendszerek megerősítésé­vel akarja elérni. Dukakis viszonylag váratlan és igen megbízható előretörése most nagy ma­gabiztosságot ad neki, - de továbbra is óvakodik a látványos ígéretektől, gon­dosan mérlegeli lépéseit. Egy időben az amerikai sajtó „szürkének”, „átla­gosnak” minősítette, hiányolta belőle a lelkesítő erőt. A megváltozott Amerika változó Demokrata Pártjában azonban ez a megfontolt „menedzseri” stílus sok hívet szerzett neki - s ez biztató jel szá­mára a novemberi választások előtt is. KiS CSABA (Washington)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents