Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-20 / 172. szám
1988. július 20. TféPÜJSÁG 3 Megyénkben nincs különösebb gond Fogadják is, meg nem is A gabonaváltó tapasztalatai Klasszikus aratóidő van, a gabona levágásánál azonban lényegesen több szó esik mostanában a kenyérnekvaló átvételéről; nevezetesen arról, hogy a felvásárlásnál a tételeknek mintegy feléért nem készpénzzel, hanem váltóval fizet a gabonaipar. A TOT-nál összesítették az első tapasztalatokat, ezekről Bálint Csaba főosztályvezető-helyettes tájékoztatta az MTI munkatársát. Nem teljes körű, ám viszonylag részletes elemzés után jutottak a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsánál arra a következtetésre, hogy a kereskedelmi bankok általában leszámítolják a váltókat, ám ez az ügylet, amelynél tulajdonképpen pénzzé teszik ezt a fizetőeszközt, nem eléggé automatikus. Ezért eltérőek a tapasztalatok is. A megyék közül Fejérben például a bank hiteltörlesztésre, adózásra és a bérek kifizetésére is leszámítolja a váltót, egyéb esetekben viszont egyedi elbírálást alkalmaz, ilyenkor tehát lényegében a pénzintézettől függ, hogy mikor „forintosítja” ezt az értékpapírt. Szabolcs-Szatmár megyében viszont a pénzintézet csak hiteltörlesztésre vesz át váltót, amely ily módon csak részlegesen tölti be feladatát. Ugyanúgy Zala megyében, ahol a tsz-gazdálkodók sokkal erősebben fogalmaznak: szerintük a váltó alapjaiban nem funkcionál, mivel hogy nemcsak pénzzé tétele nehézkes, hanem számos partnerük - a szolgáltatások ellenértékeként - elzárkózik átvételétől. így van ez például Baja térségében is, ahol az Áfor, az Áramszolgáltató Vállalat és a MÁV nem veszi át a téeszektől az egyébként a gabona ellenértékeként kapott „papírokat”. Ugyanúgy Hajdú-Bihar megyében sem lehet fizetni vele az Áfor- nak, és az Agroker Vállalatnak sem. Holott a téeszek az aratás időszakában számos terméket szeretnének vásárolni, és ehhez a gabona után kapott pénzt akarják fölhasználni. Szabolcs-Szatmár megyében a Debreceni Tartósítóipari Kombinát szintén nem foglalkozik ezzel a fizetési eszközzel, több tsz szerint más szolgáltatók, szállítók is hasonlóképpen tesznek. A termelők sérelmezik, hogy amennyiben a nagy szállítók a váltót nem fogadják el, úgy a tsz-eknek késedelmi kamatot kell fizetniük, mivel képszénzük jelenleg nincs. A tapasztalatok összességében meglehetősen vegyesek, és arról tanúskodnak, hogy a váltó bevezetése korántsem ment zökkenőmentesen. Azért sem - amire a TOT-ban is rámutattak -, mivel ezt az akciót a pénzintézetek részéről nem előzte meg kellő propaganda. És azért sem, mert a tsz-ek jelentős részének egyéb okok miatt pénzügyi nehézségei vannak, és ezt a termelői kört jelenleg többszörösen sújthatja a váltó elfogadásának kényszere. * A mezőgazdasági termékfelvásárlás elsősorban gabonák átvétele, minősítése és az ellenérték lerendezése tekintetében Tolna megyében zavarok nem jelentkeztek. Az átvételi minősítések reálisak, a búzák fajsúlya általában jó, a sikértartalom megfelelő, a sütőipari érték alacsony. Az ellenérték kiegyenlítése részben átutalással, részben váltóval - általában az üzem igényének és szükségletének megfelelő arányban történik. Ebből következően a fizetőképességben, az esedékes hitelek törlesztésében zavarok nem várhatók. A gabonaforgalmi vállalatok minősítésre alapozott számítógépes számlázási gyakorlata azonban az ellenérték ki- egyenlítésében a szokásos 10 napos futamidőt 3-4 nappal meghosszabbítja. A váltó használata, alkalmazása továbbra sem zavarmentes. Vásárlások kiegyenlítésére korlátozottan használható. Szerencsére a gmv-k váltói elsősorban kereskedelmi hitel jellegűen funkcionálnak, általában beváltásuk, vagy felhasználásuk pillanatnyilag nem létfontosságú. A kereskedelmi bankokkal kötött hitelszerződések lejárati idejét egykét eset kivételével tiszteletben tartják. A lejáratok többé-kevésbé igazodnak a bevételek realizálásához. A gabonára alapozott bevételek a likviditási egyensúlyt az évközi időszakban biztosítja. Pillanatnyilag úgy látszik, hogy az őszi betakarítású növények zavartalan átvétele és ellenértékének kiegyenlítése esetén különösebb gondok nem lesznek. Az azonban egyértelmű, hogy a folyó termelés idegenforrás-igénye és ebből következő kamatterhe jelentősen meghaladja a korábbiakat. Jelentősebb pénzügyi zavarral, hiánynyal csupán egy-két szövetkezet esetében számolnak. A marxizmus-leninizmus oktatás korszerűsítése A marxizmus-leninizmus oktatás általános korszerűsítéséről, ezen belül a tudományos szocializmus tantárgy alapvető megújításáról dolgoztak ki programot a Művelődési Minisztérium egyetemi és főiskolai főosztályán. Az új rendszer a korábban kötelezően előírt tantárgyak helyett jóval nagyobb önállóságot teremt a felsőoktatási intézmények számára. Az elképzelések szerint évi 90 órában egyetlen tárgyat tesznek kötelezővé, s ezt valamennyi egyetem és főiskola - jellegének, arculatának megfelelően - maga választhatja meg. További két tárgyat 60-60 órában az adott intézmény tesz kötelezővé a hallgatók számára, egy tárgyat pedig - ugyancsak 60 órában - a diákok szabadon választhatnak. Ez voltaképpen a korábbi speciálkollégiumok rendszerének továbbfejlesztését, rugalmasabb alkalmazását jelenti. Az új tantervi program bevezetésével a felsőfokú képzési idő során az egyetemeken 270 órában, a főiskolákon 210 órában tanulnak majd társadalomtudományi tárgyakat. Ez az óraszám 10-20 százalékkal kevesebb, mint az előző években. A marxizmus-leninizmus oktatás korszerűsítési munkálatai az orvostudományi egyetemeken a legelőrehaladottab- bak, itt már ez év szeptemberétől az új struktúrában folyik az oktatás. Ennek keretében 90 órában filozófiát hallgatnak a medikusok, mad egy-egy szemeszterben többek között politikaelmélettel, orvosetikával, orvosszoiológiával ismerkednek. A korszerűsítési törekvések között külön hangsúlyt kap a tudományos szocializmus tantárgy megújítása, azaz a politikaelméleti stúdium bevezetése. Ennek célja: a tudományos elméleti rendszert, a bölcseleti jelleget nem feladva közelíteni e tárgy oktatását napjaink, mai társadalmunk főbb problémaköreihez. A tananyag elméleti része olyan főbb politikai fogalmakra épül, mint állam, hatalom, párt, demokrácia, pluralizmus. A korszerűsítési munka további menetében a Művelődési Minisztérium felkérésére bizottságok készítenek javaslatot a konkrét lépésekre vonatkozóan. Fontos feladat a politikaelmélet tematikájának és programjának kialakítása, ezt elősegítendő szerveznek politológiai tanfolyamokat, amelyeken folyamatosan részt vesznek egyetemi és főiskolai oktatók. Ez év szeptemberétől kísérletképpen már politikaelméletet oktatnak néhány felsőoktatási intézményben. így a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem és a szegedi József Attila Tudomány- egyetem egyes karain, illetve szakpárjain. Az új rendszerű marxizmus-leninizmus oktatást teljeskörűen 1989 szeptemberétől vezetik be a hazai felsőfokú képzésben. Másképp Versenyezni, nem hazai viszonyok között Abban szinte mindannyian egyetértünk, hogy másképpen kell dolgoznunk. Többnyire tudjuk is, hogy miként, de sajnos inkább csak azt, hogy a másiknak. Pedig akkor leszünk képesek eredményesebben dolgozni, ha mindannyian átgondoljuk saját dolgunkat, ott az adott területen, munkahelyen. És másképp cselekszünk mint eddig. Dr. Takács László, az Iregszemcséi Takarmánytermesztési Kutatóintézet igazgatója a következőkben fogalmazza meg feladatát, a másképpel:- Nekem feladatom, hogy biztosítsam az itt dolgozó 220 ember részére a munkavégzés feltételeit. Nem erre vagyok ösztönözve, de ha már elvállaltam ezt a feladatot, akkor kötelességem úgy vezetni az intézményt, hogy az itt dolgozók megélhetése rendben legyen. Az a véleményem, hogy az ország dolgaiért Grósz elvtárs felelős, az itteniekért pedig én. Ez nem ilyen egyszerű, de kénytelen vagyok ezt mondani. Azért, mert úgy tűnik, hogy mi itt Magyarországon inkább országos dolgainkkal foglalkozunk, a sajátunkkal pedig egyre kevesebbet. Természetesen azt kell tudni biztosítani - furcsa a kifejezés hogy mindenki valaki legyen. A maga helyén. Az a traktoros, vagya tehenész... Nálunk, mivelkisparcellákon dolgozunk, hihetetlen szerep jut a szakmunkásoknak. Munkájukat tökéletesen kell elvégezniük. Hiába megyek oda én hozzá okoskodni, a szántáshoz ő ért. És ha nem tartja - mivel én sem - fontosnak a feladatát, akkor hányaveti munkát fog végezni. Nálunk mindenkit három hónapos próbaidőre veszünk fel. Amikor az lejár, akkor nem én, vagy vezetőtársaim döntik el, hogy állandósítjuk, hanem az a kis kollektíva, ahol fog majd dolgozni. Ehhez természetesen az is kell, hogy az a kollektíva ösztönözve legyen a jó munkára, és véletlenül se tudjon megtűrni oda nem való embert. Ehhez azonban már egy újfajta tulajdonosi szemlélet szükségeltetik. Azt pedig csak úgy lehet megteremteni, ha részesülnek azott dolgozó emberek a megtermelt eredményből is. Az előbbieket azért is mondtam, mert tudom - saját bőrömön is érzékelem -, hogy a vidéki kutatóintézetekben nagyon nehéz eredményes munkát végezni. Mert nehéz ide embereket csábítani: rosszabbak a munkafeltételek, a megélhetési feltételek, ha valamit el kell intézni, akkor száz kilométereket kell utazni Budapestre, mert ott van Magyarországon minden komolyabb intézmény, ott van megfelelő könyvtár... Mi úgy próbáljuk megoldani az előbb említett hiányt, hogy fiatal kutatókat csábítunk ide, biztosítjuk részükre a lakást, mindent, ami az életkezdéshez kell. Van, amit képtelenk vagyunk mi magunk megoldani. Itt van az a gyakorlat, hogyha egy egyetemi végzettséggel rendelkező embert kutatóként akarok foglalkoztatni, annak öt évig kell dolgoznia, hogy tudományos segédmunkatárs lehessen. Ezt tudjuk ellensúlyozni, de az elv még akkor is nehezíti a helyzetünket. Ha elfogadjuk, hogy a leghatékonyabb befektetés az emberi munka érdekeltségének a megteremtése, akkor már tudjuk, hogy mi a feladatunk Biztosítani kutatóinknak a megfelelő kutatási területet, a tapasztalatcsere lehetőségét, és azt, hogy a kutatói munkával foglalkozhasson, abból képes is legyen eltartani a családját. Mindezt csak akkor tudjuk elérni - mert azt tudomásul kell venni, hogy népgazdaságnak erre az ágazatra a közeljövőben nem lesz pénze hogy olyan vetőmagokat állítunk elő, amelyek versenyképesek a világban. Tehát néma hazai viszonyoknak kell megfelelnünk hanem az amerikai, a francia vagy a szovjet piac igényeinek kell eleget tennünk. Ugyanakkor nem szabad szem elől tévesztenünk a magyar gazdákat sem. Elébe kell menni az ő igényeiknek, s abban az esetben, ha ez sikerül, akkor bíznak bennünk és igénylik a munkánkat. Tíz országgal van együttműködési szerződésünk Az elmúlt két év során közel 200 új napraforgóhibrid-kombinációt állítottunk elő, melyből 32 perspektivikusnak ígérkezik, ezeket 1988-ban hat termőhelyen teszteljük. Franciaországban négy hibridünket ismerték el, egyet Csehszlovákiában, egyet Ausztriában, hármat Olaszországban... de vannak kapcsolataink Marokkóban és az NSZK-ban is. Intézetünknek alapfeladata a fehérje - szója, takarmányborsó, csicseriborsó, lóbab, bab - és olajat adó - napraforgó, repce - növények nemesítése, honosítása, termesztéstechnológiájának kidolgozása. Mint már az előbb említettem: napraforgónál felzárkóztunk az európai élemzőnyhöz, vetőmagvainkat jelentős területen termesztik Szója és takarmányborsó területén követni tudjuk az élvonalban lévőket. Szójánál reményünk van a felzárkózásra, amelyet az Eszter szója fajta franciaországi elismerése is bizonyít. Több országgal van közös kutatási programunk, így Szovjetunióval borsó, Bulgáriával napraforgó, Jugoszláviával szója, és egy USA céggel 1Q éves napraforgószója szerződésünk van. Nem szabad mindent itt helyben „felfedezni", hanem át kell venni az élenjárók eredményeit, úgy, hogy együtt dolgozunk velünk, ehhez azonban az kell, hogy meg legyen a közös érdekeltség. Másképpen kell dolgoznunk ha azt akarjuk, hogy az intézet továbbra is fennmaradjon. El kell tartanunk magunkat, ehhez arra van szükség, hogy olyan vetőmagokat termeljünk, ami keresett a világban. Ma még versenyben vagyunk. Hogy holnap is ott legyünk a versenyzők között, magunknak kell a legtöbbet tenni. Ez így túl szépnek hangzik, csak hát tudnunk kell, nincs más lehetőségünk. HAZAFI JÓZSEF Őrlődő malmaink Nyolc malom működik összesen megyénkben, ma 1988-ban. Régi malomépületet azonban falvainkat járva szép számmal láthatunk még. Néhányat közülük felújítottak és új funkcióval láttak el, a többiek elhanyagoltan, siralmas állapotban várják a pusztulást. Sorozatunkkal ezen jeles ipartörténeti emlékeket mutatjuk be, s most az aratás derekán felhívjuk rájuk a figyelmet. Hátha még megmenthetők. A patakmalmi molnárok 1823-24-ben kérelemmel fordultak a vármegyéhez, hogy az ozorai uradalom előtt már jóváhagyott új céh artikulusuk alapján külön „Patakmalmi Molnár Céh” néven működő céhet alapíthassanak. Külön kihangsúlyozva, hogy a cég nem ozorai, tekintve, hogy csak a céhszabályzatot hagyták jóvá Ozorán. Az új céhhez 73 molnár kívánt csatlakozni. A vármegye ajánló sorai mellett a kérelmet felterjesztették a helytartó tanácshoz, ahonnan 1831-ben megkapták a jóváhagyó engedélyt. Kárpáti Andrásné: Adatok Tolna megye malomiparának történetéhez című, rendkívül sok értékes korabeli feljegyzést tartalmazó könyvében - melyet, a szerző engedélyével munkánk során forrásként felhasználtunk - 1837-ben a kömlődi mesteremberek kértek céhprivilégiumot. Mégpedig 7 remekes molnár, 4 remekes kőműves, 1 remekes kovács és 2 remekelni szándékozó asztalos. A kiváltságlevelet 1838-ban meg is kapták. 1951-ben a Tolna megyei Malomipari Egyesülés a barnaszéntüzelésű, szívógázmeghajtású, 50 mázsa kapacitású, vámőrlést végző Ambrózy malmot vette kezelésbe. Ez - tulajdonosainak hála - ma is épen látható a Béke Utca 80. szám alatt. Néhány éve művésztelep volt az udvarán, most bútorokat, raktároznak benne. Vízikereke sajnos eltűnt már a gyéren csörgedező patakról, de a tiszta padláson ott látható a régi gabonabeöntő garat, a földszinten pedig a hengerszékek. A házigazda Vass Györgyné fiától azt hallottuk, mindenképpen meg akarják őrizni a malmot. Nem sajnálják rá a fáradságot, mert - főleg neki - az az álma, hogy - ha pénzük is lesz rá - egyszer majd újra elindítsák. CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY A vízikerék helyén csalán burjánzik Kis völgy ölén az Ambrózy malom Az egyik 1905-ből származó hengerszék
