Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-13 / 140. szám
V Építők napja .......................... ■— p J uniális a Totévnél Hagyomány, hogy minden évben júniusban a második hét végén ünnepük meg az építők napját. Idén is így történt, a Totév sporttelepén egész kis - jó értelemben vett - népünnepélyt rendeztek a vállalat dolgozói. Az egész napos változatos program mindenkinek lehetősget kínált a kulturált szórakozáshoz. Szehás Antal, a vállalat szakszervezeti bizottságának titkára tíz órakor nyitotta meg az ünnepséget, majd az ünnepi szónok: Morhauser Ádám, az építők szakszervezetének Tolna megyei titkára lépett a mikrofonhoz. A megye és a város vezetői nevében köszöntötte az építőket, megköszönte múlt évi munkájukat. „A szebbnél szebb elkészült épületek - mondta - bizonyítják, hogy az ország számíthat az építőiparban dolgozókra, s nemcsak a munkájukra, hanem politikailag is - mint az már a Tanácsköztársaság alatt és a felszabadulás után is bebizo- nyosult.” Az ország gazdasági helyzete, a beruházások megtorpanása nehéz helyzetbe hozta az építő vállalatokat, bár a Totév az 1986-os gyengébb eredmények után tavaly jó évet zárt, az idén pedig közel félmilliárdos árbevétel elérését tervezik. Ezt a tervet csak összefogással, becsületesen, szervezetten lehet végrehajtani - hallhattuk Morhauser Ádámtól. A hivatalos program utolsó részében a jutalmak átadása következett. A két miniszteri kitüntetést Bohli Antal, a megyei tanács építésügyi osztályvezetője, a vállalatiakat pedig Balogh Béla a vállalat igazgatója adta át. Ezután különböző tréfás játékokkal mozgatták meg a résztvevőket - gólyalábon futás, sörivóverseny - majd neves fővárosi színművészek műsora következett. Agárdi Gábor, Balázs Péter, Géczy Dorottya, Ihos József és Tahi Tóth László szórakoztatta - nagy sikerrel - a publikumot. Közben tombolán élő bárányt, hűtőszekrényt lehetett nyerni, este pedig zene és tánc következett. . Grósz Károly felszólalása a munkásőrparancsnokok tanácskozásán Vitával folytatódott vasárnap a munkásőrparancsnokok IV. országos értekezlete. A záróülés elnökségében helyet foglalt Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke és Lukács János, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára is. Az MSZMP országos értekezletének állásfoglalásából adódó, a munkásőrség tevékenységének megújulását szolgáló feladatokat megvitató kétnapos tanácskozáson több mint félezer hivatásos és társadalmi parancsnok, a termelőmunkában és a szolgálatban kiemelkedően dolgozó munkásőr vett részt, s közülük mintegy ötvenen mondták el véleményüket A munkásőrség a párt politikájának szolgálatában, a megújulásért című vitaanyagról, kapcsolódva Borbély Sándor országos parancsnok szóbeli kiegészítőjéhez. Közülük többen hangsúlyozták, hogy napjainkban a munkásőrök elsődleges feladata a közéleti helytállás, a társadalmi munka, a meggyőző szó, az emberi törődés, a közösségi és az elvtársi szolidaritás. Felhívták a figyelmet arra, hogy a munkásőrök kiképzését az eddiginél is szervezettebbé, hatékonyabbá kell tenni. A munkásőrség politikai intézményjellegének erősítése azonban nem jelenthet lemondást a fegyveres fel- készültség fejlesztéséről. A testület megújulása igényli a politikai munka korszerű gyakorlatát is, a még nagyobb nyíltságot. Közkinccsé kell tenni tehát azokat a módszereket, közösségi munkaformákat, amelyek az egységek önálló kezdeményezéseiként alakultak ki. Számos munkásőrparancsnok sürgetett határozott fellépést a zavarkeltők, az ellenséges nézeteket terjesztők ellen. A tanácskozáson meghívottként részt vevő pártszervezeti vezetők elismerően szóltak a munkásőrök tevékenységéről, s úgy vélekedtek, hogy a testület rendelkezik megfelelő politikai erővel és a hatalommal a feladatok teljesítéséhez. A vitában elhangzott, hogy a munkásőrök hangulata a pártértekezlet óta jobb mint korábban volt; dolgozni akarnak, eredményeket, sikereket elérni. Ugyanakkor jogos elvárásként vetették fel, hogy a társadalom ne a formális elemeken keresztül ítélje meg a testületet. A munkásőrök igénylik a társadalmi köz- megbecsülést, és ehhez - megítélésük szerint - a pártnak és a parancsnoki állománynak jobban kell tudatosítani a testület mai feladatát, szerepét és jelentőségét. Az országos pártértekezlet állásfoglalásához kapcsolódó tennivalókról szólva többen kifejtették, végrehajtásának garanciája lehet a munkásőrök szándékának, tenni akarásának a mostani tanácskozáson is tetten érhető kinyilvánítása. Az országszerte megélénkült politizálást érintve hangzott el az is, hogy a sok embert érintő szerkezetváltás fontosságának tudatosításához a munkásőrök saját eszközeikkel kívánnak hozzájárulni. Felhívták azonban a figyelmet arra, hogy csökken az önként vállalt közéleti munka rangja, s számos helyen tapasztalható sanda megjegyzés tevékenységükkel kapcsolatban. A vasárnap délelőtti vitában felszólalt Grósz Károly is. Elöljáróban köszönetét mondott a munkásőröknek a politikai program végrehajtása érdekében kifejtett támogatásért, és elismerően szólt a munkáSőregy- ségeken belül a közösségi szellemet gazdagító erőfeszítésekről, s a különböző formájú szervezeti törekvésekről. A továbbiakban a pártértekezlet nyílt, őszinte, szenvedélyes vitáját méltatva emlékeztetett arra: az értekezlet és a párt vezetése nem múltat tagadott, hanem jövőt épített és programot adott. így folytatta: - A nagyjelentőségű tanácskozás hatására egyértelműbbé vált, hogy kik vannak velünk, kik akarnak nekünk segíteni, s kik azok, akik változatlanul bizonytalanok és vívódnak. S tisztábban lehet látni: kik vannak ellenünk. Ezt akartuk! Szerettünk volna egyszer világosan eligazodni ezen a politikai térképen. Olyan helyzet alakult ki, hogy az egyén eldöntheti: mit vállal, s mit tagad meg ebből a programból. Ma a párttagság önbizalma növekvőben van, felemeltebb fejjel jár - joggal. Vannak még persze, akik töprengenek, vívódnak, kicsit zavarban is vannak, de a párttagság zöme felelősen gondolkodó ember; érzi, hogy támogatást kapott. S a vezetés és a tagság közötti párbeszéd értékesebb, aktívabb, alkotóbb mint korábban volt. S ez lendületet, bátorítást ad a pártmozgalomnak. Bízom benne, hogy mindez tettekben nyilvánul meg. Grósz Károly az ellenség, az ellenzékiek nyíltabb jelentkezését említve kifejtette: - Rendeződésüket, erőgyűjtésüket, politikai koncepcióik kidolgozását, kivi- (Folytatás a 2. oldalon.) Gandhi elutazott hazánkból Hivatalos baráti látogatásának befejeztével szombaton elutazott Budapestről Radzsiv Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke, aki Grósz Károlynál az MSZMP főtitkárának, a Miniszter- tanács elnökének és Kádár Jánosnak, az MSZMP elnökének meghívására tartózkodott hazánkban. Az indiai kormányfőt ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadás mellett Grósz Károly, Horn Gyula külügy- minisztériumi államtitkár, Madarasi Attila, pénzügyminisztériumi államtitkár és Bányász Rezső kormányszóvivő búcsúztatta a nemzeti lobogókkal díszített Ferihegyi repülőtéren. Jelen volt Oláh József, hazánk indiai, Szatinder Kumar Lambah, India magyarországi nagykövete, és Antonio Casas Salvi, a Venezuelai Köztársaság budapesti nagykövete, a diplomáciai testület doyenje. A búcsúztatási ünnepségen Radzsiv Gandhi vendéglátója, Grósz Károly társaságában fogadta a felsorakozott katonai diszegység parancsnokának jelentését, majd a magyar és az indiai himnusz elhangzása után ellépett a tisztelgő katonák sorfala előtt. A vendégek és a vendéglátók ezután elköszöntek a jelenlévő magyar, illetve indiaf személyiségektől. Magyar-amerikai tárgyalások Budapesten Magyar-amerikai tárgyalások kezdődtek vasárnap a Parlamentben. A magyar delegációt Marjai József miniszterelnökhelyettes, kereskedelmi miniszter, az Amerikai Egyesült Államok küldöttségét William Verity kereskedelmi miniszter vezeti. A megbeszéléseken kölcsönösen tájékoztatják egymást a két ország gazdaságpolitikájáról, a gazdasági élet helyzetéről. Áttekintik a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat és a továbbfejlesztés lehetőségeit. Véleménycserét folytatnak a világgazdaság helyzetéről, a nemzetközi kereskedelmi és pénzügypolitikai kérdésekről és a két ország együttműködéséről a nemzetközi gazdasági szervezetekben. Árháborúban elvész a termelési biztonság A képlet egyszerű - ha kevés a vágásra szerződött sertés vagy a szomszédos húsipari vállalat, vagy más megye felvásárlói, áfészei, avagy éppen szakszövetkezetei veszik meg a háztájiban hízó állományt. Egy-két forint plusz felár-, aztán usgyi, máris kint van a megyéből a vágóállatok egy része! Mi a teendő?! Igen egyszerű, hiszen a képlet adott, irány más megye és a pótlás így már megoldott. Persze, ha felár, hát felár... Hja kérem, hogy még szállítási költségeiben is drágult az a fránya sertéshús?! de amikor nem lehet „itthon” elegendőt találni, akkor az ember fia (húsipari vállalata) kénytelen mélyebben belenyúlni a zsebébe. Erre a szerencsétlen kistermelő most már azt sem tudja, merre kapkodja a fejét, annyiféle árról hall - amit persze nem ő szokott megkapni, hanem valaki más - azt sem tudja mi az igazság az ügy körül. Nesze neked termelői biztonságérzet! Ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy a tápok minősége enyhén szólva sem egyenletes minőségű... hát kérem, ettől bizony nekem is fájna már a fejem. A húsipar meg abból él, hogy a mezőgazdaság által megtermelt sertéseket (is) vágja, feldolgozza és értékesíti. Persze, ha van mit. Ügyeskedik is a maga módján, mert intézi a kankihelyezési akciókat, segíti a szűzsüldőknek a termelőkhöz való kerülését, no és nem utolsósorban kell itt szólni a vágás utáni objektív minősítésről. Ami ugyan igen sok bírálatot kapott már, és valószínűleg még fog is kapni, de a módszer hibátlan gyakorlati alkalmazásával^minden probléma előbb-utóbb kiszűrhetővé válik. A fehéráruarány után már a csontoshús-tartalom kerül mérésre, és a műszerek a tényleges objektivitás valódi értékmérői. Mi a cél? Természetesen a sertéshús minőségének javulása. A vágás utáni minősítés éppen ezt célozza, hogy a jó minőség, jobb árat is kapjon! Sok a próbálkozás tehát, á feladat nem egy szezonra való mennyiséget jelöl, de ha éppen az árháború kapcsán, egyik megye „átcsap” a másikba, élősúlyban ráígérni a biztonságos vágás érdekében a gazdának 2-3 forintot, persze ebből a minőségi elképzelésből akár csak évtizedek múlva válhat valóság. A minőség programja pedig nem egyedi igény ebben az országban, nem is csupán igény, hanem egyszerűen minél előbb, sürgető követelmény. Ha mindezt figyelmen kívül hagyják az érdekeltek, előbb-utóbb eljutunk majd addig, hogy a minőséget, mint másnál látott utópiát mi csak egyszer-egyszer ízlelgetjük. Ezek után fölöslegesnek érzem a felelősség kérdéskörének boncolgatását, hiszen mindenkinek van ebben felelőssége, aki a konstrukciónak valamelyik pontján is ott áll mint résztvevő. Mert a másik oldal eleve adott, amit úgy hívunk: piac! S az lehet bármilyen piac, akár belföldi, akár külföldi, akár szocialista, akár fejlődő országbeli, az bizony mindig csak PIAC marad. S ezt nem árt minél előbb tudomásul vennünk! SZABÓ SÁNDOR Morhauser Ádám ünnepi beszédét mondja Nem is olyan könnyű fennmaradni! A nemes versengés... A hálás publikum
