Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-11 / 139. szám
r r 1988. június 11. ( TOLNA ''X _ NÉPÚJSÁG 11 Tolvajkulcs — mihez? Vékony, puhafedelű könyvek kerülnek a presszóasztalokra. Elém is. Gazsó L. Ferenc-Zelei Miklós: „A tolvajkulcs”. A borítón látható nyakkendös úr feje egy hüvelykujj redőinek rajza. Ujjlenyomat. Rendhagyó krimi? Minden krimi igyekszik azzal áltatni magát, hogy rendhagyó. Vagy mégsem az? A hátsó boritón első nekifutásra enigmatikus példázat az éberségét vesztett kisegérről. Nem akármilyen kisegér. „Selejt egérfogók csöndjében” hatolhat előre, s lám, most, hogy megszedte magát - esetünkben sajtrakományról van szó -, megáll egy szusszanásra... A Café Pierrot, ahol vagyunk, elegáns és bensőséges. Budapesten a Várban, a Fortuna utca elején lehet megtalálni. A könyv sajtótájékoztatójára fölutaztunk jó néhány vidéki napilapoktól is. A szerzők a kézirat útjáról beszélnek. A könyv születésénél ugyanúgy magánkiadó bábáskodott, mint Flernádi Gyula, Flankiss Ágnes vagy Sükösd Mihály ugyancsak a könyvhétre megjelent műveinél. A névsor nyilván töredékes. A Data Manager számítástechnikával foglalkozó kisszövetkezet vállalta a kiadó szerepét, a példásan gyors nyomdai előállítás egy gmk - a Sprint - nevéhez méltó munkája. A kézirat leadásától a könyv megjelenéséig mindössze néhány hónap telt el. A negyvenezer példányból a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat - amelynek vidéken van bolthálózata - húszezret árusít. A megyeszékhely két boltjában és Kerestelek St. Valéry sur Somme lüktető kavicsain lépegetve, a roppant óceán fölött lágyan szétlengő október-délutánban. könyvheti sátraiban 350-et kínáltak eladásra. Akkor, ott természetesen még nem tudhattam, mi is az valójában, amit a lektorok olyan sokra tartanak a riportkönyvben. A Gazsó-Zelei szerzőpár írta korábban az egyik oknyomozó könyvet a hazai szépségkirálynő-választás és menedzselés szégyenteljes és tragikus kálváriájáról Szépséghibák címmel. Zelei Miklóst költőként, verseskötet szerzőjeként is ismerhetjük. De miről írnak A tolvajkulcsban? A lektorok egyike Fekete Gyula. Ő a nyíltság, a glasznoszty szellemét dicséri elsősorban. Levendel Ádám szociológus és Vezér Erzsébet irodalomtörténész véleménye is megközelítően azonos lehet abban, hogy a könyv közhivatali rákoso- dásainkat, a hatalom örve alatt meghúzódó egyéni és csoportönzést tárgyszerű nyíltsággal közelíti meg. Választ ad arra például - hazafelé tartva a vonaton már belemélyedhettem -, hogyan sikerülhet itt és most egy idős, halálos ágyán fekvő nőt, annak végakaratát „kigolyóznia” a Hivatalnak. Hogyan lehet rendeletekkel, határozatokkal labdázni a feje fölött. Többek közt Füst Milán özvegyéről és alapítványa sorsáról van szó. És nemcsak róla és nemcsak az ő alapítványa sorsáról. Általánosíthatóan mindenfajta értelmes mecenatúra, kezdeményezés jövőjéről, amit bürokratizmus, önzés - ne soroljam - megkérdőjelezhet. Persze, nemcsak megkérdőjelezhet, hanem beA víz körökké lendült, de eltört, széthullt s erőtől újra emelkedett; mintha lezárni akarná az ívet, segítve lejjebb hajolt az ég is. fonhat és gyengéden meg is fojthat. Általában a jóhiszeműség álarcában. Vagy csak közönye, mechanizmusa szerint. A könyv értékeinek moralizáló deklarálása helyett lényegesebb hallatlan információbőségéről szólni. Mit érthetünk ezen? Talán azt, hoyg a nyilvántartott hazai alapítványok listája után az ötven legnagyobb amerikai is megtalálható a könyvben? Sőt, néhány olyan is, amely már a kéziratok rendezgetése idején született, de jelentősége okán a szerzők ezt sem hagyhatták ki a könyvből? Ez a naprakészség is elismerést érdemel. De mindezen túl és ezzel együtt az az elkötelezett nyomozói munka, amit egy-egy história, zavaros ügy kibontásával, hiteles forrásainak felderítésével végeztek. .Mert végül is miben és kinek térül meg, ha akták, jogszabályok, egymásnak ellentmondó vélemények gubancán átrágjuk magunkat? Döntően talán abban, hogy a leírtak megbízhatókká, hitelesekké válnak. Az őszinteséget nem az exhibíció, a szókimondó nyíltságot nem mások öncélú pellengérre állítása, hanem éppen közügyeink érdekében vállalhatják. Hiszen a cimbéli, jelképes tolvajkulcs a köznek felajánlott vagyont segíti megdézsmálni. Azt a közvagyont, amelynek védelmében és gyarapítása érdekében is - a könyvet szerzői megírták. A könyv ennek a fajta nyilvánosságnak is kulcsa. BÓKA RÓBERT A föld csupa bizonytalan dőlés, hajlat és horpadás - elvesző part, ahogy az elmúlás kezdődik és a lét bizonytalanságai felé tart. S maga az ég: La Manche fölé csukott szabadság-igéret mindenünnen. Az idő: egy távolabb játszó gyerek, - titkokat szórt lába elé a tenger.- Kerestelek St. Valéry sur Somme légszomjas romjain lépegetve... ...és ott voltál velem, most már tudom, mint közelgő hajókon az este. Balipap Ferenc: Közelgő hajókon az este 1 (FELESÉGEMNEK) Szomorú király Bekopogtunk A porcelán kötelez Fusz György és Kis Miké keramikusművészeknél Technológiai fegyelem. Idegenül hangozhat egy képzőművész házaspárral való beszélgetéskor, de Fusz György és Kis Ildikó - Szekszárdon élő, dolgozó - iparművészek esetében az életük alapvető meghatározója. Teás, kávés, étkészletek sorakoznak a korszerű műhelyben, ami szintén saját kezük munkáját dicséri. Két elektromos égetőkemence, koron- gozó asztalok, padok, tároló polcok tele „áruval”. Az idézőjel annak a megkülönböztetésnek szól, hogy a művészek által tervezett és elkészített alkotásokat Budapesten a Váci, a Rákóczi és a Kossuth utcai Képcsarnok-boltokban lehet megvásárolni. *- Alkotó, művészi munka és árutermelés. Beszéljünk ezekről a fogalmakról!- A mi esetünkben szorosan összetar- tozóak - kezdi Fusz György. - Diplománkban az áll, hogy „tervező művész”. Ez nem lenne azonosítható a termelővel. A gyakorlatban azt jelenti, hogy mi magunk megtervezzük a készleteket, edényeket, amelyeket itt a műhelyben látni, és el is készítjük, szállítjuk a megrendelőnek. Sokan azért panaszkodnak, mert kevés a munkájuk. Mi viszont nem tudjuk kielégíteni az igényeket. Itt kapcsolódik a termelés. Olyan mennyiségű árura volna szükség, ami meghaladja az erőnket. Nagy a kereslet. Jó a piac. Amit mi végzünk most már, az betanított munka. Ha akadna vállalkozó, aki meglátná tevékenységünkben a nagyszerű lehetőséget, szívesen segítenénk. Mi már nem akarunk a meglevőnél komolyabb beruházást.- Szerencsésnek mondhatók. A keresletnek azért van egy meghatározó eleme. A minőségi munka.- A porcelán kötelez - néz a polcok irányába Fusz György. - Úgy értendő, hogy semmilyen fegyelmezetlenséget nem visel el. Rossz korongozás esetén, Alakok ha roncsolódik a szerkezet ez az égetéskor kiderül. Csorbult edényeket kapunk.- Elhangzott egy szó: roncsolódik. Lapunk beszámolt 1981-ben a diploma- munkájáról, amit az iparművészeti főiskola szilikát tanszékén, mint kerámikus készített. Roncsolt szobrainak sora indult ezzel. Újszerű ötlet. Nem hordozza azt a szépséget, amit a közvélemény elvár a szobroktól. Milyen belső indíttatásból születtek?- Figyeljük meg, hogy ma minden rosszat kimondunk, minden gonoszról, csúfról beszélünk, minden szörnyűségről hamar tudomást szerzünk a sajtó, rádió, televízió útján. Úgy is fogalmazha-- tunk, hogy mindez a rossz, roncsolja az embert. Ennyit akartam csupán elmondani ezekkel a szobrokkal.- Hírt adtunk annak idején, hogy nemzetközi kisplasztikái kiállításon a három magyar művész egyike volt 1984-ben. A szobrászok táborában némi ellenérzést váltanak ki figurái.- Érthető. Én nem a szobraim értékesítéséből, eladásából élek. Mással keresem a kenyerem. Számomra kifejezési forma a szobrászat. Nem mondhatom el egy teáskészletben, vagy egy fazékban, amit embernagyságú alakokkal tudok megszólaltatni. Másik ok az ellenérzésre, hogy nem a képzőművészeti föiskoán szereztem a diplomát, harmadik lehet az anyag. Bár nevetségesnek tartom, hogy ma meghatározzák egy-egy pályázat kiírásakor, hogy milyen anyagban szabad megformálni az alkotást. Nyugaton papírból is lehet szobrot csinálni. Ná- lunka műanyag figuráim nem versenyezhetnek. Kérdés lehet, hogy miért éppen műanyagot használok.- Jó, legyen kérdés...- Ilyen léptékű szobrok elkészítése nálunk több százezer forintba kerül, ha ezt mondjuk bronzból akarom. A műanyag ráadásul jól formálható tulajdonságokkal is rendelkezik, míg megszilárdul. Ennyit mondhatok. Közben megérkezett Kis Ildikó is aki anyai, háziasszonyi teendőit végezte, bevásárolt.- Hogy tudja egyeztetni ezekkel a művészi munkát?- Mások is anyák és feleségek, ők is dolgoznak. Nekem legföljebb annyiban különbözik az életem, hogy mint szellemi szabadfoglalkozású, nem vehetem igénybe a három éves gyermekgondozási szabadságot. Én ugyanis nem tudom igazolni, bizonyítani, hogy közben nem dolgozom. Ez kicsit elkeserítő, de nem foglalkozom már vele. Csak jó lenne a gyerekekkel kicsit szabadabban sétálgatni a parkokban... Bár...- Mi az a bár?- Ha családostul elindulunk a városba, akkor férjemmel mindig idegesen térünk vissza. A közterek tisztátalansága, a sok szemét mindenütt. Elkeserítő. Ezek olyan dolgok, amit nem a városi tanácsnak kell megoldani. Ki-ki a saját portája előtti rendet őrizhetné. Az új lakónegyedekben, ahol vannak parkok, mind ápolatlan. Az ott lakók nem törődnek vele. Ahol családi házak vannak, ott inkább gyomirtóznak, ahelyett hogy a füvet, pázsitot gondoznák. Nem kellene ám túl sok energia, csak egymás munkájának a megbecsülése.- A köztereknél maradva - csatlakozik Fusz György a beszélgetésbe -, jobban ki kellene használni a megyében élű művészeket. Tudom, hogy ez a sirámunk indította ezt a sorozatot, de azért gondolkodjunk el egy kissé. Épül egy viszonylag változatos formában megjelenő városrész. Kisebb, nagyobb belső terek is születnek, ahova a tervezők már eredetileg is gondolnak valami művészeti alkotást. Ez remek dolog. Ám akkor miért egy szokványos ivókút kerül oda? Miért nem lehetett mondjuk a Farkas Pált, vagy a Juhos Lászlót megkeresni és egy egészen kis plasztikának az elkészítésével megbízni? Tucatszám találni az országban ilyen kutat. Régi kérdésünk ez már. Beszéljünk is inkább másról.- Térjünk vissza Kis Ildikó alkotásaihoz. Az ű kiállításáról is beszámoltunk már. Most a művészben megfogalmazódott és porcelánban kimondott gondolatokat halljuk.- Azért nem szeretek ezekről beszélni - vonakodik Kis Ildikó -, mert ha kimondom, akkor befolyásolom a nézők véleményét. Az a nagyszerű, ha mások találják ki gondolataimat, de az eltérő vélemények is kellenek. Én azt akarom elmondani, hogy szép az élet, a természet és mi mégis pusztítjuk ezeket és egymást is. Van egy szép élővilág, amit megsemmisítünk. Én a rovarokat hívtam segítségül mindezek kifejezésére, mert talán ők a legkiszolgáltatottabbak, mert aprók, és nincs aki megváltsa, megvédje őket. A gyerekek már az óvodában tapossák a bogarakat, növényeket. Most hallottam, hogy egy iskolában a piros és fekete pontok helyett úgy értékelnek a tanárok, hogy a jót egy kislányarccal jutalmazzák, a rosszat egy békával. A szerencsétlen jószág képe mint valami rossz jelenik meg és kísért. Mire jó ez?- Az alapformákról is beszéljen, ahol elhelyezi, ábrázolja rovarait!- Azok geometrikus formák, amint mi magunk is egy ilyen hatalmas geometrián élünk, ezen belül a kockalakások is hasonlóak, ahol élet van. Ezt kell nekünk őriznünk, védenünk. * Fusz György és Kis Ildikó alkotásait jelenleg Tamásiban láthatják. Június hónapban a pécsi biennálén is találkozhatunk a nevükkel ellátott kerámiákkal. A külföldi - olasz, francia, japán - sikereik nem csupán saját személyüknek szereznek hírnevet, de Magyarországnak, Tolna megyének és Szekszárd városnak is. Jó ezt tudni. DECSI KISS JÁNOS Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Kiállítás a Tamási Galériában Takács Béla grafikája
