Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-09 / 137. szám
'1988. június 9. 'TOLNÁIN _ _ NÉPÚJSÁG 5 Vizsgáztak az MHSZ gépjárművezető szakoktatók Az ügyességi vetélkedő A Magyar Honvédelmi Szövetség Gépjárművezető-képző Iskolájának harminchat oktatója mérte össze szakmai tudását Szekszárdon, az országos szakoktatói vetélkedő elődöntőjében. A résztvevők elméleti és gyakorlati téren bizonyították felkészültségüket, hozzáértésüket. A tesztlapok kitöltése után a rutinpályán folytatódott a verseny a kitűzött akadályok leküzdésével, az ügyességi számokkal. A magas színvonalú vetélkedő összesített egyéni első helyezettje Molnár Tamás lett, aki megkapta az MHSZ megyei titkárának különdíját. Második helyezett Fónai Zsolt, a harmadik Zádori Zsolt. A közlekedési ismeretek győztese Varga Zoltán, aki KBT-különdijat kapott. A gyakorlati versenyt Horváth István nyerte, aki megkapta a Gemenc Volán különdíját. Az elméleti verseny legjobbja Fónai Zsolt, aki elnyerte a KBT különdíját. Csapatversenyben első helyezett Paks II., a második Tamási II. csapata lett. A szeptemberben várható megyei erőpróbán a Menzer János, Patai József, Kovács Sándor és a Somogyi László, Olaj Géza, Szili Zoltán összetételű csapat képviseli az MHSZ Tolna Megyei Gépjárművezető-képző Iskolát. A vetélkedő résztvevői számára - ugyanezen a napon - lövészversenyt is tartottak az MHSZ megalakulásának 40. évfordulója tiszteletére. Az elmúlt feldolgozási kampány alatt 104 és fél napig működött megállás nélkül a Sarkadi Cukorgyár összes berendezése. A nagy igénybevétel után a tavaszinyári időszakban a gépek karbantartására, javítására kerül sor. Az idén ez a munka előreláthatóan augusztus végéig tart és a tervek szerint mintegy 58 millió forintba kerül. Karbantartás, nagyjavítás Horgászhírek Tolnavármegye: Régi kollégáink emlékezete A Közalkalmazotti HE június 11-én tartja egyesületi halfogó versenyét Sötétvölgyben, felnőtt, ifjúsági és gyermek kategóriában. Nevezés 5 órától 5.30-ig a helyszínen. A verseny 6-tól 9 óráig tart, ez idő alatt csak a versenyzők horgászhatnak. A vetélkedés után 9.30-tól a nem versenyzők is „áztathatják” a zsinórt, mivel a tilalmet végleg feloldják. Napijegygyei július 1 -jétől lehet a sötétvölgyi tavon halat fogni. * A MOHOSZ Tolna Megyei Intéző Bizottsága a XIII. országos ifjúsági vetélkedő megyei döntőjét Domboriban tartotta meg. Tizennégy horgászegyesület 61 versenyzővel képviselte magát. Vetélkedő szellemi erőpróbából, barkácsolásból, célbadobásból és halfogásból tevődött össze. A lányok versenyét Tunczin- ger Erika, a Tolnai HE versenyzője nyerte meg, 2. helyezett Felnagy Erzsébet, Szedresi HE, 3. helyezett Varga Andrea, Tengelici HE lett. A fiúknál az 1971-74- es korosztály versenyét Kapuvári Ferenc, az Őcsényi HE versenyzője nyerte, 2. helyezett Varga Péter, Tengelici HE, 3. helyezett Varga Róbert, Dombóvári Városi HE lett. A fiúknál az 1975-78-as korosztály versenyét Kiss Norbert, a Decsi HE versenyzője nyerte, 2. helyezett Kovács János, Paks Atomerőmű HE, 3. helyezett Újhelyi Ferenc, Paks Atomerőmű HE lett. A XIII. országos ifjúsági vetélkedőtábornak idén Domboriban, a Mátai Antal KISZ Vezetőképző Tábor ad otthont 1988. június 22.—július 1. között. Megyénket az elért eredmények alapján a következő ifjúsági horgászok képviselik: Tunczinger Erika, Tolnai HE, Kapuvári Ferenc, őcsényi HE, Varga Péter, Tengelici HE, Kiss Norbert, Decsi HE. Vetélkedőtábor mellett működő ifjúsági vezetőképző táborba Pulai László, a Szekszárdi HE ifjúsági horgásza kapott meghívást. Ugyancsak lezajlottak a megyei horgász csapatbajnokság versenyei is, melyen 24 csapat mintegy kétszáz versenyzője vett részt. A bajnoki címet a Szekszárdi Horgász Egyesület verseny csapata szerezte meg, a 2. a Paksi Sport HE, a 3. a Paksi Atomerőmű HE. A versenyre Szedresben a Holt-Sárvízen került sor. * Fadd-Dombori vízterületén a közelmúltban kisebb busaelhullás történt, melynek összsúlya 150-200 kilogrammra tehető. Az elhullott halak összeszedé- se, elásása társadalmi munkában megtörtént. A vízminőség-vizsgálat kimutatta, hogy erős vízvirágzás volt, az oxigénfogyasztási értékek magasak voltak. Ez egy kritikus légnyomási szakaszon okozhatott halpusztulást. Az IB kérte a vízügyi szerveket a vizfrissités elősegítése érdekében. Ezért várható, hogy a kajak-kenu pálya építése kapcsán ott lévő nagyteljesítményű motorcsónakok egy-két alkalommal „megszántják” a vízfelületet, hogy a szükséges oxigént „belekeverjék” a vízbe. Az ünnepi könyvhét alkalmával a megyei művelődési központ - csak elismerést érdemlő módon - reprint formában adta ki a Tolnavármegye című „politikai és vegyes tartalmú hetilap” 1898. június 5-i számát. Ez a Garay-szobor leleplezésének napja volt, tehát a szám ünnepi és fokozott figyelemre érdemes. Ma is. Első oldalát Váradi Antal „megyénk költője pályanyertes ódája” foglalja el. Beljebb Garay méltatása következik, majd az emléktábláé és majdnem ugyanekkora terjedelemben dr. Váradi Antalé. Régi kollégáink szerencsére a tehetséges szobrász, Szarnovszky Ferenc személyéről se feledkeztek meg. Leírásuk éppúgy érdekes, mint az egész lap. A mai újságíró nem csekély derűvel olvassa az ünnepi vendégek listáját. Ismét rádöbben ugyanis, hogy nincs sok új a nap alatt. Az utolsó negyedszázadban számlálhatatlanszor tapasztalt, sokszor meddő, küzdelmet a végeérhetetlen m a i protokollisták ellen. Nos, itt van egy 36 nevet felsoroló. Végére mintegy mellékesen odabigyesztve a költő özvegyének és a szobor alkotójának neve. Ünnepi számot írni, szerkeszteni ma se tartozik a legmagasabb fokú újságírói örömök közé. Dr. Leopold Kornél főszerkesztő és „segédje” (sejthetőleg a tényleges munkát végző) Székely Ferenc ezen a feladaton két és fél oldal Garay- vers közlésével könnyített. A versek Kilátók épülnek a Dunakanyarban. A leendő nagymarosi vízlépcsőnél mindkét part közelében egy-egy ilyen épület létesül. Elsősorban ugyan nem erre a célra épülnek, hanem a vízi közlekedés segítésére: itt kapnak helyet azok az URH-be- rendezések, amelyek a nagyszabású munkálatok miatt Visegrádnái hamarosan ideiglenes mederbe terelt Dunán a hajók éjszakai manőverezését irányítják. A tornyokból küldött jelzések sötétben is támpontot nyújtanak a hajósok számára. A kiemelkedő ponton elhelyezkedő épületek azonban kilátóként is szolgálnak majd: tetejükről szemlélhetik az érdeklődők a nagyszabású építkezés menetét. A kilátókban térképek, makettek szemlélgyöngék, a rokonszenves Garay gyenge költő volt. A lap hírei azonban utolérhetetlenül érdekesek. Kiderült, hogy az „igazi” szekszárdi óbor már akkor is ritkaság volt. Ebből azonban Herczeg Ferenc ország- gyűlési képviselő, a Horthy-kor későbbi írófejedelme egy kortyot se ihatott, mert nem tudott eljönni. Az is közörömöt kelthetett, hogy Mádi Kovács György táborszernagy, valóságos belső titkos tanácsos „a legjobb egészségnek örvend". Ám vessen meg érte a mai olvasó, de én a legnagyobb élvezettel mégis egy Nagy- kónyiban történt esetről olvastam. Ez történt: „Vélemény eltérés. Bosza József és Szontagh György kónyii lakosok múlt hó 19-én Kiss József szöllőhegyi lakos házánál a napi politikáról beszélgettek és mint az magyar emberhez illik is, véleményét mindegyikük késhegyig védte. Amint a politikai vita hevében kiértek az ország útra, Bosza József a felesége által hozott kaszával oly hevesen argumentált, hogy a kasza több hétig tartó súlyos testi sértést okozott Szontagh Györgyön. De Bosza védte a negyvennyolcat és a Szontagh segítségére jött Riba Györgyöt egy darab fával úgy találta fejen vágni, hogy ez pár hétig aligha fog politizálni.” Azok a régi szép idők! Nem beszélve azokról a régi, szép hírekről... (Ordas) tetik a készülő létesítményt. Emellett lehetőséget nyújtanak az épületek parabolaantennák elhelyezésére is. A Dunakanyarban gyakori a panasz a tévéadások vételére, így viszont javulhatnak a televíziózás feltételei. A Dunakanyar idegenforgalmi jelentőségére való tekintettel a beruházó OVI- BER igen körültekintően jár el a kilátók építésénél, hogy ne bontsák meg a táj esztétikai összhatását, hanem harmonikusan illeszkedjenek a környezetbe. Az Építészeti Szakmai Bizottság bírálja el, hogy a többféle tervjavaslat közül melyik felel meg leginkább a követelményeknek. A kilátók építését még az idén megkezdik. Kilátók épülnek a Dunakanyarban „A mozdony füstje alatt nőttem fel” Kovács Endre dombóvári mozdonyvezető 1951 -ben született és immár tizennyolc éve dolgozik a dombóvári állomáson, ami egyben első munkahelye is. Érettségi után került ide, mint mozdonyezető-gyakornok. A 18 hónapos képzés után húszévesen vezetett először mozdonyt. Munkahelyén 15 éve szakszervezeti bizalmi, emellett 1977 óta munkásőr.- Miért választotta éppen a mozdonyvezetői hivatást?- Igazi „vasutascsaládból” származom. Nagyapám vonatvezetőként dolgozott a MÁV-nál. Édesapám teherkocsikkal foglalkozott, édesanyám a MÁV dombóvári napközijében volt gazdasági vezető. Emellett a bátyám szintén vasutas, mint személykocsi-ügyintéző dolgozik itt Dombóváron. Somogy- szobon laktunk szolgálati lakásban, tulajdonképpen a mozdony füstje alatt nőttem fel. Középiskolásként mindig a motorkocsiban utaztunk az iskolába. Szállt a 434-es, mi kinéztünk és másnap újra arra vágytam, hogy beszállhassak a mozdonyba. Hiábavaló volt apám szigora „ha a vasúthoz mentek, elzavarlak benneteket” - mondta, de mikor odaálltam elé, hogy hová szeretnék menni dolgozni, csak rábólintott és azt mondta: örülök neki fiam.- Hogyan telik egy hete?- Már egy hónapra előre tudjuk a beosztásunkat. Természetesen nekünk is annyi szabadnapunk van, ahány a vasárnapok száma egy hónapban. Emellett havonta 40-50 órát túlórázunk. Ez kilométerben havi 5000 kilométert jelent, tehát a 18 évem alatt már 600-700 ezer kilométert megtettem.- Milyen mozdonyokat vezet?- A vonatvezetést dízelmozdonyon kezdtem. Ekkor a teljes Dunántúlt jártuk - Gyékényes, Siófok, Tapolca, Budapest. Most villanyvonattal járok, Budapest és Pécs az útvonalam. Ez a Somogy Expresszi jelenti, valamint a pesti személyvonatokat.- Mennyire ismeri az országot?- Sok helyütt megfordultam már. Mióta a pesti vonalon járok, a vonatfordulóig tartó szabadidőben mindig bemegyünk a városba. De nemcsak így ismerem az országot. Feltűnik, ha egy fát kivágnak, vagy házat építenek, esetleg lebontanak valahol. Tudom, hogy a kritikus útsorompók hol, merre találhatók. Mindennap mást és mást lát az ember az útvonalon. Ennek a szakmának ez a szépsége. Mindennap kész újat adni.- Bizonyára rengeteg élménye, emléke volt e hosszú idő alatt.- Az első és eddigi egyetlen megrázó „élményem” 1975. július 14-én történt. Sárbogárd és Székesfehérvár között Bel- sőbáránd megállóhelynél STOP-táblás átágazóban egy motorkerékpárost elütöttem. Nem állt meg a táblánál, és sajnos meghalt a helyszínen. Még ma is rettenetes érzés, ha arrafelé kell mennem. Egyszer meg Siófokról jöttünk haza - ekkor még vonatvezetővel közlekedtünk - és láttuk, hogy a pályán két ember beszélget. Hiába dudáltunk, csak nem mozdultak. Mikor odamentünk hozzájuk, láttuk, hogy süketnémák, ök pedig akkor döbbentek rá, hogy hol is beszélgetnek. De természetesen mindig más és más élményeink vannak, télen is, nyáron is, vonattípusoktól függően is. Mert más a szép a dízelmozdony vezetésében, és megint más villanyvonatot vezetni. Az biztos, hogy csak a pénzért nem csinálja senki, ha nem szereti a munkáját, nem is marad itt. Igen sok kellemes emlékem is van persze. A legjobb érzés, mégis az, ha az utasok leszállva a vonatról megköszönik a munkánkat, hogy pontosan és minden baj nélkül beért a vonat az állomásra. HE
