Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-07 / 135. szám

1988. június 7. rtÉPÜJSÁG 5 Újabb lehetőségeink...? Immár több mint nyolc évtizede ta­lálkozhatunk a hazai autós illetve gazdasági irodalomban egy kérdés­sel: Miért nem gyártanak Magyaror­szágon személygépkocsit? Ez a kér­dés néha szelíden, máskor indulato­san jelentkezik, ez utóbbi főként ak­kor, amikor egy lelkes kezdeménye­ző éppen belefogott valamilyen hazai tervezésű, gyártású autó elkészíté­sébe. Ezeket az érveket gyakran erő­sítették a nagy jelentőségű magyar autótechnikai találmányok. Már a kezdeti szakaszban ígéretes dolgok születtek, gondoljunk csak az autótörténet nagyjai közt említett Csonka János valamint Bánki Donát úttörő munkásságára. Későbbiek­ben is gyakran voltak olyan találmá­nyok és előrelátást bizonyító konst­rukciók, amelyek magyar elmékből születtek. így jó alapnak tűntek az autógyártás elkezdésére. Nem a ter­vezésben és a minőségben akadt probléma, hanem a csekélyre korlá­tozódó sorozat és a szerény felvevő­képességű piac miatt. Már ekkor be­bizonyosodott, hogy csak a nagy szériában való gyártás számára tud életképességet biztosítani az autó­ipar. A közel egy évszázad alatt - a fel­jegyzésekből megállapítható - alig kétezer hazai gyártmányú gépkocsi kerülhetett a forgalomba. Az idei BNV egyik „slágerének” ígérkezett a MATHIAS formatervező csoport hibrid autója - némi optimiz­mussal -, amelyre gyártót keresnek. A szimpatikus kis autóban 900 köb­centiméteres olasz Fiat-motor dübö­rög, sebváltóját, kormányművét, fu­tóműszerkezetét és fékberendezé­seit a Trabanttól „kölcsönözték”. A lámpatesteket pedig a Wartburgtól és a Skodától. Nem akarok pesszimista lenni, nem hiszem, hogy a gyártók túlzás nélkül örülnének, hogy az alkatré­szeik felhasználásával egy négy és fél liter fogyasztású, 150 kilométeres Az elavult régi műszerfal helyett Európa-szintűt kapott az új Favorit A francia Renault cég csak az ajánlatunkra vár Persze, minek is „siránkozni”, hi­szen kocsijaink átlagéletkora 10 év, viszont látha­tunk útjainkon legkülönbözőbb féle márkájú, típu­sú, nyugatról be­hozott személy- gépkocsikat sza­ladgálni... Csak az a kérdés merül fel, hogy az elavult autóparkunk alkatrész­utánpótlása messze nem biztosított, mondhatnánk úgy is, hogy kataszt­rofális, akkor vajon mi lesz a későb­biek folyamán a Nissanokkal és egyéb nyugati márkájú kocsikkal, noha az igaz, hogy Bécs közel van... Kép és szöveg: KAPFINGER ANDRÁS végsebesség „népautót” gyárta­nánk. Volt már kilátás a hetvenes évek elején Volkswagen bogár behozata­lára és gyártására. Ezt követően már jó pár esztendeje a japánok kopog­tatnak, kevés sikerrel. Ha nem is gyártásra, de behozatali ajánlatukkal hosszú idő után az idén jelentkezett a nagy múltú francia Re­nault cég, 44-féle típusválasztékkal, 3,9-5,5 liter körüli fogyasztású ele­gáns kivitelű kocsikkal. A magyar utakon ugyan még nem látott Skoda Favorit iránt is nagy ér­deklődés mutatkozott, de a cseh­szlovákok nem mutattak nagy haj­landóságot, hogy kocsijukat a ma­gyar vásáron be­mutassák. A kútház mindörökre hallgatva a csodás faorgona zengését. A maguk idején az urak ugyan­innen a szomszédos konyhatoronyból át­szűrődő zajokat hall­gathatták. Ezt a test­nek oly fontos létesít­ményt ugyanis finom ízléssel a lélek üdvé­re szolgáló mellett helyezték el. Augustusburg évi 6-700 ezer látogatót fogad. A kápolna, tel­jesen érthető módon csak vezetéssel láto­gatható, egyébként az év egyes napjain ma is egyházi célo­kat szolgál. A környék élővilágát mutatja be a rendkívül gazdag vad- és madármú­zeum, az ún. Nyulak- házában, mely a ben­ne uralkodó díszítő motívumokról kapta nevét. Az Érchegység, melynek szélen járunk, vadban gazdag, a diorámák a legkényesebb múzeumlátogatói igénye­ket is kielégítik. A vár más részeit a közle­kedés múltjának szentelték. A konyhatorony emeletén van a két­ütemű motorkerékpárok gyűjteménye. A közeli Zschopau az NDK ilyen gyártmá­nyainak régi fellegvára. Az 1921-ben készült első DKW kerék­pár-segédmotorból (amolyan Dongó-fé­le, ha van még, aki erre emlékszik), a leg­újabb 250-es MZ ETZ-ig hatvan év min­den típusa, a versenymotorok is megte­A harangtorony kinthetők itt. A vár gazdasági épületeinek egyikében (ezek építésére már csak vá­lyogra telt a fukar zsarnok költségvetésé­ből, de a vályogfalak máig állnak) gazdag kocsimúzeum kapott helyet. Van itt pos­takocsi, udvari díszhintó, sőt orosz egy- fogatú is 1800-ból. Egy valami hiányzik csak ebből a min­den NDK-ba látogatónak szívből ajánlha­tó építészeti csodából. Hieronymus Lotter bronzszobra, lehe­tőleg valamilyen nagyon fontos, jól látha­tó helyen. Megérdemelné... ORDAS IVAN Az Augustusburg szépségei Testes regényt olvasgatok mostaná­ban. Johannes Arnold írta, akiről sosem hallottam, és Hieronymus Lotterröl szól, akiről majdnem hatvan évig szintén sem­mit és ez az utóbbi eléggé szégyenletes. Lotter (1497-1580) Lipcse város polgár- mestere volt és elképesztően nagy mű­vész, aki hosszú századokat túlélt, továb­biakat pedig előreláthatóan túlélő re­mekművel koronázta meg a szászországi Schellenberget. Ez az Augustusburg, magyarra fordítva Ágostvára, amiből az Ágostot tanácsos mihamarább elfelejteni. Az e néven első Wettin-házbeli szász választófejedelem még tirannusi méretekkel is elképesztő zsarnok volt, aki egy Grumbach nevű hadvezér felett aratott diadalának, majd ellenfelének Gotha piacterén történt négyfelé vágatásának akart emléket állí­tani ezzel a várkastéllyal. Ezeket a neve­ket ma már csak a történészek ismerik, Lotter Jeromosét minden művészetked­velőnek kellene, beleértve természete­sen magamat is. Tartok tőle, hogy elég kevesen va­gyunk, pedig Augustusburg Karl-Marx- Stadt tőszomszédságában van, ahol sű­rűn megfordulnak minden rendű és ran­gú magyarok. Furcsa módon kevesen kaphatók kö­zülük egy kurta kirándulásra - ez a he­lyiek közlése -, noha az felejthetetlen él­ményt nyújt, napsütésben és esőben egyaránt. Utóbbiban nekünk volt ré­szünk. Lotter 70 éves korában részben ter­vezte, majd megteremtette egy lebontás­ra ítélt rom helyére az új várkastélyt. Öt év leforgása alatt (dömperek, exkavátorok, szállítószalagok és toronydaruk nélkül) építette fel az előkelőén egyszerű, ke­reszt alakú udvart övező 86x86 méteres, négy hatalmas saroktoronnyal és egy csodálatos kápolnával ékes épülettöm­böt. A választófejedelem fél Szászország jobbágyait ide hajszolta a viharos tempó­jú építkezésre. Egy okos kis történelmi is­mertetőben (Rudi Granitz műve) pontos adatok olvashatók az elképesztő anyag- és emberfelhasználásról, a napi 12 órás munkaidőről. A gazdasági épületek közt áll a vár kút- háza. A kemény gránitba vágott kút 125 méter mély, valamikor ökrök által mozga­tott vízfelhajtó szerkezete faipari csoda, a kutat pedig napi 7 centiméteres átlagos teljesitménnyel(l) elítélt vadorzók vájták, vésték a sziklába. Maga Lotter anyagilag tönkrement a fejedelmi parancs teljesítésében, és vé­gül még az avató ünnepségre se enged­ték be. Pedig megérdemelné, hogy a pompás boltozatú várkápolnában pihen­jen, Lucas Cranach oltárképe előtt, Eintrittskarte (M) Motorrad MUSEUM AUGUSTUSBURG Hívogató belépő a motorkerékpár­múzeumba A vár óriási tömbje Az 1936-ban gyártott Rába típusú furgon Lesz-e jövője a BNV-n bemutatott magyar kisautónak? Utópia a hazai népautó?

Next

/
Thumbnails
Contents