Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-01 / 130. szám

1988. június 1. rtÉPÜJSÁG 5 MŰSZAKI Ä/ITESZ TUDOMÁNYOS ÉLET A MTESZ alapítói „Irigyli” azokat az embereket, akiket kielégít szűk szakmai területük. Magá­ról vallva megemlíti: a hazai élelmiszer- és tejiparnak tág a horizontja szakmai­lag, ám érdeklődési köre ennél tágabb. A vezetői munkához nélkülözhetetlen a kellő információk megszerzése, a nap­rakészség. A közelmúltban többek kö­zött ezért is vett részt a hajdúszobosz- lói közgazdász-vándorgyűlésen, mert egy-egy vezetői döntésnél nemegy­szer féltucatnyi benyomást, informá­ciót is figyelembe kell venni. Bucsi Elek több mint negyedszáza­don át dolgozott a párt apparátusában, majd ezt követően tanácsi vonalon, s éppen tíz esztendeje, hogy a Tolna Megyei Tejipari Vállalat igazgatója lett. Munkatársaival együtt egy ideje az ex­portsajt csomagolásának korszerű megoldása foglalkoztatja, mert a pia­con csak így maradhatnak meg. A ter­melés műszaki szinten tartásához évente legalább 30 milliós értékű tőkés alkatrészre lenne szükség, ám ez rendszeresen visszatérő gondjuk... Az említetteket kissé keserű szájízzel jegyzi meg Bucsi Elek. Ötvenhét évesen is szabadidejének nagy részét a MTESZ-nek szenteli. Szavaival élve a megyei szervezetben a harmadik elnököt „szolgálja”. A meg­alakulás óta az elnökség tagja, évek óta társelnökként dolgozik.- Annak idején sokáig vajúdott az it­teni MTESZ létrehozása - említi. - Né­mely egyesület féltette korábbi önálló­ságát. De szerencsére az évek során megszűnt ez a fenntartásuk, s meggyőződésem, hogy a MTESZ tag­egyesületeinek színvonalas munkája elképzelhetetlen lenne a megyei szer­vezet koordinációja nélkül. Bucsi Elek távolról, a Borsod megyei Szemeréről származott el. A mezőgaz­dasági pálya érdekelte. Ókígyós és Lengyel között választhatott. Fogalma sem volt róla, hogy e helységek merre lehetnek. Egyetlen szempont vezérelte őt és a családot, hogy a továbbtanulás teljesen ingyenes volt abban az idő­ben. Lengyelen végezte a mezőgazda- sági gimnáziumot, az első munkahelye a teveli gépállomás volt. Alig több mint két hónap múltán viszont a fiatal gaz- dász már a bonyhádi járási pártbizott­ságon dolgozott, s a pártmunka, mint ahogy említettük, negyedszázadra meghatározóvá vált életében. Az igaz­gatói székbe a megyei pártbizottságról került, ahol korábban a gazdaságpoli­tikai osztályt vezette. Az évtizedek során szerzett tapasz­talatot így aztán jól hasznosíthatta, mint első számú vezető a vállalat élén, mert kinevezésének időszakában fu­tott fel, illetve folyt a nagyarányú fej­lesztés a vállalatnál. Tanulásra akkor is, és korábban is leginkább csak a munka mellett jutott ideje. így szerezte meg az agrármérnö­ki diplomát még 1963-ban Gödöllőn. A szakmai tovább- és önképzésről azóta sem mondhatott le, a szerényen be­rendezett iroda polcain több tucatnyi - szakmai és egyéb folyóirat sorakozik. Persze, ezek elmélyült tanulmányozá­sára a napi munka után inkább csak otthon van lehetősége... Csepegtető öntözőcsőrendszer exportra A beszélgetést, egy budapesti telefon- hívás szakítja félbe. A Generalimpex üz­letkötője az iránt érdeklődik, hogy a BKV szekszárdigyára képes-e, egy hónapon belül szállítani 15 ezer métert, a most ki­fejlesztett csepegtető öntözőcsőrend­szerből. A megrendelés Pakisztánból ér­kezett. Somorjai Lajos, a gyár igazgatóhelyet­tese természetesen nem tér ki a kérés elől...- Hazánkban is többféle öntözőrend­szer működik, ám eddig nem volt kellő­képpen megoldott az altalaji csepegtető öntözés. Ebből indultunk ki, amikor pályáztunk az általunk kifejlesztett rendszerrel, az Ipari Minisztérium felhívására. Az elnyert különdíj is jelzi: munkánk eredményes volt. Visszatérve arra, hogy mi tette szük­ségessé a fejlesztést... Az eddigi csepegtető fejek előbb- utóbb eldugultak, pontosabban a nö­vényzet gyökerei megakadályozták a víz szivárgását. A Műszaki és Természettudomá­nyi Egyesületek Szövetsége, az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság, a Magyar Gazdasági Kamara, az Ipari Szövetkezetek Országos Ta­nácsa, az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium, az Ipari Mi­nisztérium, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, vala­mint a Közlekedési Minisztérium a gazdaságos anyagfelhasználásra irányuló technológiakorszerűsítés programja végrehajtásának elősegí­tésére, a gazdaságos anyagfelhasz­nálást eredményező technikai megoldások kidolgozásának, be­vezetésének és elterjesztésének ösztönzésére pályázati rendszert hirdet „korszerű anyagok, konstrukciók, technológiák ’88” címmel. A pályázati rendszer keretében három pályázat kerül kiírásra: I. „Új, korszerű szerkezeti- és segédanya­gok gyártása és alkalmazása”, . II. Somorjai Lajos a csepegtető öntö­zőcsövei „Korszerű konstrukciók és termé­kek”, valamint III. „Korszerű techno­lógiák” cimmel. A pályázatok mindegyikében há­rom kategóriában: 1. fejlesztési, szervezési javaslat­tal, 2. megvalósított fejlesztéssel, 3. megvalósult fejlesztések átvéte­lével, illetve elterjesztésével. A pályaművek díjazására együtte­sen 9 millió forint áll rendelkezésre. A 2. kategóriában mindegyik pályázat­nál nagydíj (300 eFt, 500 eFt, 400 eFt), kiadására is sor kerül. A részletes pályázati felhívás és a nevezési lap átvehető: MTESZ Szak­értői Iroda (Budapest, II. Fő u. 68. IV. em. 407. sz. szoba.) (Innen postai úton is igényelhető. Postacím: 1371 Bp„ Pf.: 433.) Felvilágosítás kérhető a 358-512, vagy a 154-090-(530 és 570 mel- léksz. telefonon, valamint a MTESZ területi és megyei szervezeteinél). A rendszert tizennégy hónap alatt fej­lesztették ki, a feltaláló bevonásával. Há­zilagos kivitelezésben készült el a szük­séges gép, a szerszámok. A 0,4 bar nyo­mású flexibilis csövet, a tőtávolságnak megfelelően perforálják, amit a csepeg­tetőhelyen, úgynevezett geotextíliával „fásliznak” be, egy általuk szerkesztett berendezéssel. Az előzetes piackutatás szerint évente, legalább tízmillió méter csepegtető cső­rendszerre lenne igény. A BVK jelenleg kétmillió méter gyártására képes, ami megközlitőleg százmillió forint árbevételt jelent a cégnek. Különben az első szállítmányt a na­pokban indítják útnak Egyiptomba, aho­vá mintegy 20 ezer méter öntözőcsövet küldenek. Annak érdekében, hogy új terméküket 'a hazai piacon is bevezessék, tízhektá­ros területen létesítenek referenciabe­mutatót, illetve a rendszerrel a Keszthelyi Agrártudományi egyetemen is megis­merkedhetnék az érdeklődők. Tudományos kishírek A biotechnológiai ipar azzal kísérlete­zik, hogy közszükségleti cikkeket is gyárt. E törekvés jegyében például bio­technológiai úton gazdaságosan gyárta­nak rúzsfestéket, de tanulók részére géntechnológiai kísérletet is készítettek. A Massachusetts Műszaki Intézetben (USA) kidolgozott készlet használatához valakinek a nyálából Streptococcus sali- varius nevű baktériumot kell begyűjteni. Ennek sejthártyáját a készletben találha­tó lizozim enzimmel „törik fel”, majd a sejtmagból szabaddá váló DNS-t elkülö­nítik a sejt többi DNS-étől, s mechanikai úton szétdarabolják. A DNS-darabkákat azután gél-elektroforézissel elkülönítik egymástól, miáltal az azonos molekula- súlyúak egy csoportba kerülnek. A kí­vánt DNS-szakaszt ezután bele kell jut­tatni az ugyancsak a szájban föllelhető Streptococcus mitis baktériumba. Ehhez kalcium-kloridot tartalmazó kémcsőben összekeverik a DNS-szakaszt a bakté­riummal. Az eredmény: A S. mitis, amely rendesen csak gyengén bontja a nád­cukrot, „cukorfalóvá” válik. A készlet kidolgozója szerint baj csak abból származhat, ha a gyermek a vegyi anyagokat megissza. Pályázati felhívás Kutató- és innovációs műhelyek, parkok Dr. Pék János és a reakcióidő Valamikor 2000 után, amikor történészeink már történelmi távlatból tudják elemezni az 1973-86 között eltelt időszakot, va­lószínű, arra a következtetésre jutnak, hogy szinte mindenről le­késtünk a 73-as nagy olajrobbanást követően. Késve fogtunk hozzá a korszerű energia- és anyaggazdálkodási kormány- program kidolgozásához. Elodáztuk a műszaki értelmiség hely­zetének rendezését, az egész innovációs folyamat kibontako­zását. Azoknak, akik amolyan „turáni” átkot vélnek felfedezni ebben, álljon itt üdítő kivételként a gödöllői mezőgazdasági biotechnológiai központ megalapításának és felépítésének tör­ténete a 80-as évekből. Hogy az előzményekről is tudjunk valamit, 1985 végére, 1986 elejére kell visszatekintenünk, amikor dr. Pék János - a termetét tekintve zömök, ritkuló hajú férfi - a nyugdíjba vonulás gondola­tával foglalkozott. Indoklása (amit a MÉM vezetőinek nyújtott be) így szólt: már 56 éves, az egész élete valamilyen hajrámunká­ban telt el. Az 1980-85 közötti 6 évben például az üllői székhelyű állattenyésztési közös vállalat vezetőjeként a Hofstein-Fríz szar­vasmarha és az ausztráliai merinói juh magyarországi elterjesz­téséért volt felelős. A legegyszerűbb lett volna több száz te­nyészbikát, illetve tenyészkost behozni az USA-ból, Kanadából, meg Ausztráliából, de ez nagyon drága lett volna repülőgépen. Ezért a tenyészállatok százai helyett többnyire embriót impor­táltak, a 6 esztendő alatt 3600 szarvasmarha- és ezer júhemb- riót ültettek át. Erről persze a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter is jól tudott. S éppen dr. Pék János nyugdíjazási kérelme idején döntöttek arról, hogy világbanki hitellel megalapítják és felépítik Gödöllőn az ország legnagyobb mezőgazdasági biotechnoló­giai központját. A MÉM vezetői úgy látták, jobb ha lebeszélik a nyugdíjba meneteltől dr. Pék Jánost, s az egész ügy lebonyolítá­sával őt bízzák meg. A többiről már szóljon az események krónikája távirati stílus­ban! 1986. március 1. Váncsa Jenő aláírja az alapító okiratot. 1986. május első napjai. Ad hoc bizottság alakul a központ felé­pítéséhez szükséges beruházási program elkészítésére Zala- váry Lajos kétszeres Ybl-díjas építészmérnök vezetésével. A kezdeményező dr. Pék János. (Minthogy a jövőben is mindig ő lesz, az egyszerűség kedvéért általában nem említjük a nevét!) 1986. május 15. Az egyetemi futballpályán kijelölik a biotech­nológiai központ helyét. Az ilyenkor szükséges helyszíni szem­lén, bejáráson a Köjáltól a tűzoltóságig és postáig vagy másfél tucatnyi intézmény képviselője vesz részt. 1986 novembere. Rekordidő alatt készül el a 6200 négyzet- méteres épület beruházási programja, amelyet 1987 márciusá­ban hagynak jóvá. 1987. február -1987. július 31. Ötmenetes versenytárgyalást hirdetnek meg a központ felépítésére, amelyen 22 külföldi és 11 magyar cég indul. Ez a végén árlejtéses, majd pedig zárt körű versenytárgyalásba hajlik át. (Az árlejtéses versenytárgyalás az árverés fonákja!), s július utolsó napján az NSZK-beli Philipp Holzmann és az osztrák Astc cég nyer. Magyar vállalatokat is bevonnak majd a munkába. 1987. szeptember 18. Szerződést írnak alá a két külföldi vál­lalattal, hogy elkészítik a központ kiviteli tervét, és 1989. április 15-ig az épületet is felépítik, kulcsátadásig. Összehasonlításul nem árt tudni, hogy Magyarországon nem volt olyan vállalkozó, amely egy évnél rövidebb határidőre vállalta volna a kiviteli terv kidolgozását. Még a tervezéshez is ennyi időt kért! 1987. október 28. Megkezdődnek az építkezési munkák. 1988. március 29. Már a második emeletet zsaluzzák! Magyar és német nyelvű utasítások, beszélgetések foszlányait viszi a szél. Dr. Pék János ott járkál az emberek között, s a kerítés mellé pillant, ahová három diófát ültetett el. A beruházásnak olyan jó híre kelt, hogy az MSZMP KB, MÉM, MTA, a magyar tudományos élet más vezetői elhatározzák: a napokban meglátogatják az építkezést. Gödöllő egyébként fél szemmel már az őszre tekint, mert október 6-án mezőgazdasági tudományos napokat rendeznek a városban, ahol a ma még nem létező biotechnológiai központ több kutatója is tudomá­nyos előadást tart." Hogy ez miképpen lehetséges? Oly módon, hogy már menet közben kiválasztottak 40 kutatót, akik Pesten, Szegeden meg másutt készülnek fel a referátumokra. De talán az események vázlatos krónikája is érzékelteti: nem végz^tszerű, hogy Magyarország mindig későn „kapcsoljon", vagyis, hogy lassú legyen nálunk a reakcióidő. „Csupán” zöld utat kell adni a dr. Pék Jánosoknak. Napirenden a GTE A MTESZ Tolna Megyei Szervezetének Végrehajtó Bizottsága a közelmúltban értékelte a Gépipari Tudományos Egye­sület megyei szervezetének elmúlt há­rom évi munkáját. Összeállításunkban, a teljesség igénye nélkül adunk számot a GTE tevékenységéről. A megyei szervezet több mint 100 fős tagsága kilenc vállalat dolgozóiból tevő­dik össze. Az üzemi csoportok munkájá­nak hatékonysága, az utóbbi időben erő­södött, például a BHG-nál, a Zománcáru- gyárban és az MMG-nél. Az elmúlt idő­szakban rendezett előadásokon, vitákon- amelyek új műszaki ismereteket adtak- nőtt az érdeklődés. Több tanfolyamot szerveztek, így a minőségellenőrzéssel és a hidraulika területével kapcsolatban. A nemzetközi kapcsolatok ápolását és a szakmai tapasztalatcserét segítették elő az NDK-ba és Csehszlovákiába szerve­zett tanulmányutak. A központi rendelkezések több mint két éve teszik lehetővé, hogy a különböző tagegyesületekben dolgozók szerződé­ses munkákat vállalhassanak. Ebből a tevékenységből a GTE is kiveszi részét, főként a fiatal tagok az aktívabbak. A me­gyei szervezet vezetősége a munka javí­tása céljából megkereste a vállalatveze­tőket s kikérte véleményüket a megúju­lás érdekében. Az oldalt összeállította Salamon Gyula \ Mások szerint azonban azzal csak is­kolában, kellő tanári felügyelet alatt sza­bad dolgozni. A biotechnológia eszközeivel készített rúzs a japán Mitsui cég nevéhez fűződik. Ök a Lithospermium erythrorhizon gyöngyköles-féle gyökereinek sejtjeit mesterségesen nevelik fel. A természet­ben a gyökérsejtekben a rúzs céljára na­gyon alkalmas vöröseslila színanyagtar­talom akkor a legtöbb (2 százalék), ami­kor a növény öt-hét éves korában eléri a teljes nagyságát. A japán kutatóknak huszonhárom nap alatt sikerült olyan gyökérsejteket kitenyészteniük, amely­ben a színanyagtartalom olykor a 24 szár zalékot is eléri. * Az észt kutatók új eljárásával kezelt fa­szerkezetek a fémek szilárdságára tesz­nek szert. A tartószerkezetnek egyéb­ként nem alkalmas puhafát vákuumban műgyanták keverékével kezelik, majd hőkezelik. A fa ellenállóvá válik a nedves­séggel, a tűzzel és a bioaktív anyagokkal szemben. A hőkezelési eljárás előtt tet­szőleges alakúra formálható a fa. Az új eljárással kezelt faszerekezetek élettar­tama kétszer akkora, mint a közönséges fáé. * Az azbesztet, amely nagy számban okoz tüdőrákot, mind ez ideig nehezen tudták ártalmatlanná tenni. Egy angol kutatónak nemrég sikerült az azbesztet üvegszerű anyaggá átalakí­tania. Eljárása szerint az azbesztet üvegcse­réppel és adalékanyagokkal üvegol­vasztó kemencében összeolvasztják. Az azbeszt ily módon beépül az üveg szer­kezetébe, s így egy ártalmatlan, sötét szí­nű anyagot kapnak. Ez felhasználható az útépítésben. Az azbesztüvegnek Vitrifix a márkaneve. Bucsi Elek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents