Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-04 / 133. szám
MA 1988. június 4. SZOMBAT XXXVIII. évfolyam, 133. szám ÁRA: 2,20 Ft PINCEHELY (8-9. oldal) Pedagógusok köszöntése az országban és megyénkben Radzsiv Gandhi hazánkba látogat Grósz Károlynak, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának, a Minisztertanács elnökének és Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt elnökének meghívására a közeli napokban hivatalos, baráti látogatást tesz hazánkban Radzsiv Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke. Grósz Károly a Parlamentben a kitüntetettek között Tanárokat, tanítókat köszöntöttek és tüntettek ki pénteken, a pedagógusnap alkalmából, a Parlamentben. Az ünnepségen - amelyen jelen volt Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke, valamint Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára is - Köpeczi Béla művelődési miniszter üdvözölte a kitüntetetteket, s méltatta a pedagógusok munkájának jelentőségét. Beszédében emlékeztetett arra: minden társadalom gondoskodni kíván a gyermekek, a fiatalok neveléséről, bennük keresi a folytonosságot. Napjainkban sokszor emlegetjük - mondotta -, hogy milyen ellentmondások feszülnek az iskola által meghirdetett eszmék, értékek és a társadalmi valóság között. Az iskola figyelmeztethet és kell, hogy figyelmeztessen ezekre az ellentmondásokra, de ezeket igazán feloldani a családban, a szükebb társadalmi környezetben lehet. * A szekszárdi Művészetek Háza aulájában tegnap délután a helyi III. Számú Általános Iskola tanulói színes, vidám műsorral köszöntötték a megyei pedagógusnapi ünnepség résztvevőit. A gyerekek megnyitója után Póla Károly, a Tolna Megyei Tanács V. B. művelődési osztályának vezetője üdvözölte a vendégeket, köztük Bajszné Kiss Magdolnát, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának titkárát, István Józsefet, a Tolna Megyei Tanács elnökhelyettesét, Péti Imrét, az SZMT vezető titkárát és Varjas Jánost, a HNFTolna Megyei Bizottságának titkárát.- „Eredmény csak munkából születhet - a mi esetünkben jobban felkészült, gazdagabb személyiségű új nemzedékkel - ezért a változó világban is keresni kell a tartós értékeket, mint amilyen a nagyobb, szélesebb körű műveltség, a jobb szaktudással párosuló szilárdabb munkamorál, a humanizmus, a közösséghez tartozás, és vele a világnézeti elkötelezettség” - hangsúlyozta többek között beszédében Póla Károly, majd szép sikereket és jó egészséget kívánt a jelenlevőknek. Ezt követően István József átadta az idei pedagógusnapi kitüntetéseket. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést adományozta Füredi Jánosnak, a pincehelyi Általános Művelődési Központ igazgatóhelyettesének. A művelődési miniszter Kiváló Pedagógus kitüntetésben részesítette Zsigmond Tibornét, a simontornyai általános iskola tanárát, címzetes igazgatót; dr. Katz Sándort, a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnázium tanárát; Bognár Vendelt, a magyarkeszi általános iskola tanárát, vezető szakfelügyelőt és Nagy Imrénét, a tamási I. Számú Általános Iskola tanárát. A művelődési miniszter a Szocialista Kultúráért kitüntetést adományozta Ábrahám Bélának, a zombai Általános Művelődési Központ igazgatójának és Fábián Andrásnénak, a lengyeli óvoda vezetőjének. A művelődési miniszter száz- huszonnégy pedagógust, és más, az oktatásban dolgozó munkatársat részesített a Kiváló Munkáért kitüntetésben, nyolcat pedig Miniszteri Dicséret-ben. A belügyminiszter Kiváló Munkáért elismerésben, a kereskedelmi miniszter Miniszteri Dicséret-ben, és Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesített egy-egy személyt. A Tolna Megyei Tanács V. B. művelődési osztálya Babits Mihály-emlék- plakettet adományozott Dióssy Jánosné- nak, a bonyhádi I.Számú Általános Iskola vezető pedagógusának. Fülöpné Szűcs Mária, a pedagógusszakszervezet Tolna Megyei Bizottságának titkára a Szak- szervezeti Munkáért kitüntetés arany fo- (Folytatás a 2. oldalon.) Akiknek nem hűlt ki a hitük Amikor megköszönjük a pedagógusoknak, hogy ebben a tanévben is versekre, dalocskákra tanították, óvták a széltől is kicsi gyermekeinket bevezették az írás-olvasás tudományába az iskolába érkezőket tudásuk gyarapításának igényét igyekeztek felkelteni a kamaszokban, kifutópályára irányftották a tizenhét tizennyolc és huszonéveseket akkor - holnap a pedagögusnapon - hálánk és tiszteletünk jeléül küldjük a virágcsokrokat A köszönet és a köszöntő azonban bizonyos mértékben az engesztelés gesztusa is, mert érezzük: adósai vagyunk a pedagógusoknak. Lelkünk mélyén tisztában vagyunk azzal, hogy tudásuk, energiájuk, szeretetük egyre nagyobb hányadát helyettünk - helyettünk is - adják gyerekeinknek. Ók segítenek felzárkózni a lemaradónak, ők figyelnek fel a tehetségesek kivételes képességeire, ők segítenek pályát szakmát szakdolgozat-témát választani - mert mi mindenre egyre kevésbé érünk rá. Rohanunk a pénzünk után, és elmulasztjuk gyermekeinkkel együtt megélni a testi-lelki-szellemi fejlődésük stációit s aztán többnyire sértődötten csodálkozunk, hogy eltávolodnak tőlünk, hogy nem értjük, nem ismerjük eléggé őket A pedagógusnap lelkiismeret-ébresztö ünnepeink közé tartozik - hangzottéi évekkel ezelőtt a kitüntetettek ünnepségén a Parlament kupolatermében. A felismerés sajnos nem vesztett időszerűségéből. Nemcsak az egyén, a szülő adósságáról van ugyanis szó, hanem a társadalom adósságáról is. Egy olyan támogató közszellemnek a hiányáról, amely nélkül szélmalomharccá válhat a pedagógus munkája. E hiány hatására indult meg a pálya nagyon is belátható következményekkel járó elnőiesedése, a kontraszelekció, a padagógushiány. S ez utóbbinak átgondolatlan ellentételezése, a képesités nélküliek alkalmazása végképp a mélybe taszította a pálya presztízsét Megérdemelték-e vajon ezt a csapást (is) a szakmai felkészültséggel, hivatásérzettel tanító-nevelő, gyerekszerető diplomás pedagógusok? Ismerjük el, legalább most a pedagógusnapon, hogy ez a kompromisszum - a szándék ellenére - nem javított, hanem rontott az iskolák helyzetén. De mondjuk ki azt is: a pálya presztízsének visz- szaállitását mindazonáltal csakis az iskolák tehetséges, szuverén tanáregyéniségeitől várhatjuk, azoktól, akik felismerik, hogy a szabályokat nem egyszerűen betartani kell, hanem fel kell használni, a célok szolgálatába kell állítani. Ezt az igényt ezt a kreatív szellemet se minisztérium, se minisztertanács nem képes határozatokkal „bevinni” az iskolákba és meghonosítani ott az intézmények igazgatói, nevelőtestületei helyett Csakis ők tudnak érvényt szerezni a minőség dominanciájának, azokkal az élen, akiknek nem fogyott el az erejük, akiknek nem hűlt ki a hitük, mert fűtötték azt a gyerekek. Pontosabban: tanítványaik egy része. A kisebb hányad, amelyet nem fertőzött meg az anyagi javak primátusát választó közszellem, és vállalkozott - vállalkozik - szürkeállománya edzésére - tanárai szinte egyetlen gyönyörűségére. De jövőnk, ha tetszik, kibontakozásunk érdeke, hogy ne hagyjuk magukra a máig kitartó, önmaguk építésén is dolgozó tanítókat tanárokat Mert ha tovább növekszik az igénytelen tanulók aránya - vagyis nem kapja vissza rangját a köztudatban a szellemi teljesítmény, a szakmai ambíció, mert elismerése csak deklaráció marad -, akkor nemcsak férfitanár-ulánpótlásra nem számíthatunk, de minden szakma teljesítőképessége visszaesik, minden szinten. Ezt csak együtt tudja megakadályozni az iskola és a társadalom. És be kell látnunk, hogy az értelmiségi létre termett pedagógus nem arra való, hogy örökösen nehézségeket küzdjön le, és erejét feszítse. Az oktatás feltételrendszerét javító erőfeszítés a társadalom, az állam feladata, annak érdekében, hogy a pedagógusok a maguk munkáját végezhessék: tanitsák gyerekeinket Kívánjuk nekik, hogy megérhessék ezt! , M. I. KAPF1NGER ANDRÁS felvételei Aki rendszeresen olvas akár szépirodalmat, akár tényirodalmat, akár történettudományi munkát, naponta egy-egy verset, vagy bármilyen könyvet, annak ünnep minden nap, de legalábbis a napból egy óra. Úgyhogy számukra az ünnepi könyvhét az ünnep ünnepe. Persze, e néhány nap öröm mindenkinek, hiszen a kiadók - még most, a krízishelyzet ellenére is - szép számban rukkoltak ki rangos kötetekkel. Hogy volt némi „kavarodás”, arról ünneprontás lenne szólni, legfeljebb annyit, hogy sajnálatosan a péntek délutáni megnyitón már néhány könyv a hiánycikkek listáján szerepelt. Persze az üzletekben, a hangulatos sátrakban azért mindenki talált kedvére való olvasmányt, s azon meg igazán nem kell csodálkozni, hogy a szekszárdi könyvutcából pillanatok alatt elfogyott a megyeszékhely szülöttének, Baka Istvánnak a néhány kötete, melyekbe néhány kedves szót írt és dedikált. A Művészetek Háza aulájában tartott ünnepség résztvevői
