Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-30 / 155. szám

1988. június 30. *ÉPÜJSÁG 5 Ünneplők és ünnepeltek Váralján 10 éves a nagymányoki német nemzetiségi együttes Kicsinek bizonyult a váraljai művelődési ház, a nagymányo­ki német nemzetiségi együttes 10 éves jubileumi ünnep­ségén, olyan sokan gyűltek össze a rózsaszínű futómuskátlitól díszes teremben. Josef Kanter, szakadáti költő, Anyanyelv című német nyelvű versének szavalatával kezdődött az ünnepi műsor. Ezt köve­tően Gánsler Péter, a HNF nagymányoki bizottságának elnöke köszöntötte a vendégeket, köztük Hambuch Gézát, az MNDSZ főtitkárát, István Józsefet, a megyei tanács elnökhelyettesét és Ezer Mihály bonyhádi tanácselnököt. „A hagyományok a bölcsőtől a sírig végigkísérik a közössé­geket, az embert” - hangzott el az ünnepi beszédben. Ezek a közösségek bár olykor korlátnak érzik a kötöttségeket, a ha­gyományokat, ám olyan korlát ez, amely nemcsak korlátoz, de kapaszkodót is nyújt a rászorulónak. A nagymányoki né­met nemzetiségi együttes azért tudta sikeresen ápolni ha­gyományait, mert környezete segítette, támogatta a hagyomá­nyőrzésben. Nagymányok - mint köztudott - régi német település. Az el­ső német betelepülők 1722-ben érkeztek a faluba. Szor­galmukkal, kitartásukkal virágzó paraszti gazdaságokat hoz­tak létre. A fellendülő bányászat a község fejlődését is meg­gyorsította. Zárdaiskolájával, ipariskolájával Nagymányok a környék kulturális életében is jelentős szerepet játszott. 1947, a kitelepítések után az addig zárt etnikumú település vegyes - magyar, felvidéki, székely, német - közösséggé vált.. Az együttes 1978-ban alakult a kórus, a tánccsoport, és a gyermekcsoport összevonásával. Kitartó munkával össze­gyűjtötték a már-már feledésbe merülő régi német népdalo­kat, táncokat. Az egykori szokásokat színpadi jelenetekké dolgozták fel. Az együttes aranyminősítést kapott 1984-ben, ’88-ban, nlvódíjat 1985-ben, valamint három nagydíjat az évek folyamán. Fennállása 10. évfordulóján a Szocialista Kultúráért kitünte­tést kapta az együttes, valamint két alapitó tagja: Baum­gartner Jánosné és Tóth Imréné, miniszteri dicséretben Koller Henrikné és Quell Ferenc részesült. Az ünnepség hangulatos bállal zárult. F. KOVÁTS ÉVA Jubit&umi ünnepség Váralján: Hogyan tovább, általános iskola? Az általános iskola helyzete és feladata címmel a Köznevelés részletesen ismerteti azt az elemzést és fejlesztési elképzelést, melyet az érintett legfőbb fórumok is megvitattak. Következésképpen: a csüggesztő összbenyomás részleteinek szinezgetése helyett már dolgoznak az iskolai munka minősé­gének fejlesztését, javítását célzó feladatterven. A kérdés, hogy mi történik a közoktatási rendszer alapját jelentő általá­nos iskolával és miért történik, ma már olyan fajsúlyú, mint a szerkezetátala­kítás, a nyereség vagy a csőd, egyáltalán a reformjaink jelentéstartományá­ba való választ kíván. Hibái felemészthetik az eddig eredményt, ha nem vál­tozik. Ismerjük azokat a véleményeket, amelyekre büszke lehet a magyar oktatás. A nagyvilág éppen a közelmúltban állította példaként a természet- tudományos tárgyak hazai eredményeit. De naponta halljuk, hogy a gyere­kek nem tudnak olvasni, gyér a szókincsük, a történelmi ismereteik hiánya hátrányosan érinti a nemzettudat alakulását, az iskola nem nevel stb. Mi az igazság? Van-e lehetőség arra, hogy a levont következtetések a jövőben ott éreztessék a hatásukat, ahol az állapotok már tegnap megértek a változás­ra? Dr. Kelemen Elemér, a Művelődési Minisztérium alapfokú nevelési főosztályának vezetője válaszol. A csúcson és a sereghajtók között- Az általános iskola teljesítménye szélsőséges. Polarizálódott az iskolák közötti teljesítmény, de az egyes szaktárgyak eredménye is. Ennélfogva, aki az oktatás irányításában dolgozik rftaga is ambivalens módon közelítheti meg a kérdést: jóleső érzéssel vesszük tudomásul a nemzetközi összeha­sonlító vizsgálat eredményét, amely elismerte természettudományos okta­tásunkat, de látnunk kell az évtizedek során felhalmozott és a csúcsteljesít­ményt elhomályosító iskolai problémákat is. A valóság megköveteli, hogy pontosan lássuk mi van e nagy teljesítmény mögött. Tény, hogy a magyar közoktatásban elsősorban a természettudományos tárgyakban sikerült frontáttörést végrehajtani. Itt jelent meg korszerű tananyaghoz kapcsoltan a modem pedagógia számos új eleme, például a problémák felismerésére, megoldására alapo­zott, az egyéni teljesítményeket alakító pedagógiai gyakorlat. Ugyanakkor, a velünk összehasonlított országokhoz képest mi csaknem háromszor annyi időt fordítottunk e tárgyak oktatására. Fel kell tennünk a kérdést: mineka ro­vására? Nos, az elmúlt 25-30 évben például közel 40 százalékkal csökkent a magyar nyelv és irodalom tanításának az időkerete. Ez az egyik magyará­zata, hogy míg a természettudományos tárgyakban a csúcson, a nyelvi kommunikációs képességekben, az olvasásmegértésben nemzetközi ösz- szehasonlltásban is a sereghajtók között vagyunk. Folytathatnánk a sort az esztétikai nevelést szolgáló tantárgyak, meg a testnevelés példáival. A hibá­kat persze úgy kellene kijavítanunk, hogy ezzel ne veszélyeztessük az ered­ményeket.- Az általános iskola, létrehozása után hosszú időn át, a művelődéshez való jog érvényesülésének az alapját jelentette. Művelődéspolitikai vívmány volt. Most azonban tudjuk, hogy korántsem egységes, hogy iskolák és or­szágrészek között óriási színvonalbeli különbségek vannak. Miért?- Az iskolák közötti különbség természetes, az iskola teljesítménye mö­gött mindig ott voltak és ott is lesznek a helyi társadalom sajátos szükségle­tei, minősége, törekvései. Nem azt tartom tragédiának tehát, hogy az iskolák között különbségek vannak. Az a nyomasztó gond, hogy az iskolák jelentős része igen rossz helyzetben van mind a feltételeket, mind a teljesítményt ille­tően.- Aki a mostani helyzetértékelést olvassa, az megismerhet egy, az intéz­ménnyel kapcsolatos új kifejezést: halmozottan hátrányos helyzetű iskolák. Mit értünk ezen? Differenciált fejlesztési program- A fogalom az általános iskolai hálózatnak azt az alsó 15 százalékos há­nyadát jelöli, ahol a kedvezőtlen feltételek következtében rendkívül ala­csony szinten folyik a pedagógiai munka. Kevés a tanterem, nincs tornaterem, megoldatlan az étkezés az egyéb­ként is súlyos terhet jelentő napközikben. A tanteremhiány kétharmada 1985-ben hat közigazgatási egységre - Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bi- har, Komárom, Pest és Szabolcs-Szatmár megyékre, valamint a főváros né­hány külső kerületére koncentrálódott. Prognózisunk szerint 1990-ben már 80 százalékos lehet ez az arány, ha nem lépünk közbe. E kép azonban úgy teljes, ha tudjuk, hogy a halmozott iskolai hiányok olyan térségekben jelen­nek meg, ahol a lakosság viszonylag széles rétegei gazdasági, kulturális te­kintetben egyaránt hátrányos helyzetben vannak. Számukra az iskola - ha nem is a hatvanas évek utópiái szerint - a társa­dalmi felemelkedés egyik lényeges eszköze. Esély a kulturáltabb életvitel megismerésére.- Az ön által említett prognózis mikorra jelzi ennek az állapotnak a meg­szűnését? És egyáltalán, milyen feltételekkel szüntethetők meg az általános iskola nyomasztó gondjai?- A Minisztertanács 1984-ben kormányprogram rangjára emelte a tenni­valókat és az ezredfordulóig jelölte meg a fejlesztés három ötéves tervre elosztandó feladatait. Azonban bizonyos, s szigorodó gazdasági feltételek figyelmeztetnek, hogy a tervezett beruházási, költségvetési keretek között ez a probléma nem rendezhető. Arra a pontra jutottunk, amikor át kellene lépni saját árnyékunkat, felül kellene vizsgálni és meg kellene növelni a köz­oktatásnak az állami költségvetésből való részesedést. A már ma is súlyos terheket, nem testálhatjuk a XXI. századra.- A fejlesztési feladatok megfogalmazói a tárgyi-intézményi hiány felszá­molására, differenciált és szelektív fejlesztést javasolnak. Mit jelent ez köze­lebbről?- Olyan oktatásfejlesztési programon dolgozunk, amely elérhető közel­ségbe hozza a legkritikusabb helyzetű területek hiányainak megszünteté­sét, meggyorsíthatja a halmozottan hátrányos helyzetű települések iskolaü­gyének komplex fejlesztését. Ide tartozik a kistelepülések oktatási gondjainak, művelődési alapellátá­sának rendezése is. A következő öt esztendőre szóló feladatterv ez, mely­nek szerény mértékű kísérlete az a 300 millió forintos program, melyet a mi­nisztérium önerejéből valósít meg a jelenlegi ötéves tervben. Ugyanakkor központi szakmai programunk keretében kívánjuk támogatni a fejlesztés­ben élenjáró útkereső iskolákat a minőségi munka jobb feltételeinek megte­remtése érdekében. Megjelentek a közoktatás új káderei- Nemrég volt a pedagógusnap és ismét tanúi lehettünk, hogy a társada­lom milyen hálával gondol a tanítókra, tanárokra. Egy dolog az érzelem és más dolog a valóság: a pálya érzékeny presztízsveszteséget szenvedett, például a képesítés nélküli nevelők beállításával. Mikor és hogyan lehetne ennek határt szabni?- Ma már tudjuk, hogy nem eléggé körültekintően történt a tanítóképzés felsőfokúvá fejlesztése. Ehhez kapcsolódott egy másik súlyos intézkedés: a képzést akkor szűkítették - a 60-as évek elején -, amikortöbb gyerek szüle­tett. A képesítés nélküliek jelenléte azóta állandósult. Eközben az anyagi-er­kölcsi megbecsülés hiánya gyengítette a pálya vonzerejét, növekvő arányú pályaelhagyáshoz vezetett, melyet aztán a hihetetlen elnőiesedés követett - ma 83 százalék körüli az általános iskolában dolgozó nők aránya. A képzés tervezése nem igazodott ezekhez a jelenségekhez. Van aztán egy másik ok is, s ez nem kevésbé fontos. A hetvenes évek foglalkoztatás-politikája, amely a teljes foglalkoztatás illúziója alapján a nők tömegeit vonta be a ter­melő munkába. S ezzel szinte egyik napról a másikra olyan, feltételekkel alá nem támasztott feladatot zúdított az iskolára, amit az képtelen volt tisztessé­gesen ellátni. Miben látok lehetőséget ennek az áldatlan helyzetnek a megváltoztatá­sára? Az egyik - nagyon sajnálatos tényező - a demográfiai apály, ami a pe­dagógusok arányosabb terhelését jelentheti. A másik lehetőséget a képzési keretek bővítése adja. Több hallgatót vesznek fel, ezenkívül új intézmények is beléptek már. Megjelentek a közok­tatás új káderei is: a pedagógiai asszisztensek, a szabadidő-szervezők, akik középiskolai érettségivel segítik a tanórán kívüli tevékenységet, s ezzel egy sor feladatot levesznek a pedagógusok válláról. Országos horgásztábor Domboriban- Legdrágább hal az, amit a horgász eszik. Vegyük alapul a felszerelés árát, az utazási költséget stb. s ebből látható, hogy igaz az állítás. Az csak ürügy, hogy a természetet járjuk. A természetjárás egy sajátos formája a horgászat, és itt a természeten van a hangsúly. A természet őszinte akkor is, ha zuhog, akkor is ha napsütés van. Abban nem lehet csalódni. - Ezek­kel a gondolatokkal indítja beszélgeetésünket Nyerges Béla, aki a XIII. or­szágos ifjúsági horgászvetélkedő döntő versenyeinek táborát vezeti Domboriban, aztán Mesterházi Lajos gondolatait - nem szó szerint - idé­zi, vagyis a legdemokratikusabb dolog a horgászat, mert ott mindenkinek egyenlő esélye van. Ez a demokrácia és a pedagógiai tudatosság látszik meg a június 22-től júliusi -jéig tartó programon, amikor is nemcsak sok érdekes dolgot mondanak el a gyerekek - amelyek közül nem egy a tár­sadalom kritikáját is jelenti hanem megtanulnak mindenkit becsülni, meghallgatják társaik véleményét, s beépítik azt a programba. De látszik a természetszeretet is, hisz kikapcsolták a stúdió berendezéseit, így csak annyi zaj van, amit egy kultúrember okozhat. Nem véletlen, hogy szívesen veszik jelenlétüket a szomszédban lakó üdülőtulajdonosok is. A tábor célja nevelőértékében rejlik. A horgászetika megismertetése, valamint az elméleti és gyakorlati ismeretek nyújtása mellett evezni tanítják azokat, akiknek a környezetében nincs lehetőség erre. Az ország összes megyéjéből vannak a dombori KISZ-táborban fiata­lok, s a MOHOSZ országos rendezvénye négy altáborból áll. Itt rendezik meg a XIII. országos ifjúsági horgászvetélkedő döntő versenyeinek táborát, a megyei versenyek ötven győztesének részvételével, a IX. orszá­gos ifjúsági leánytábort húsz horgásszal, a IX. országos ifjúvezető-képző tábort tizenöt résztvevővel, ők a megyei káderutánpótlást jelentik, és ne­gyedik altáborként működik - most van először - az első természetvédel­mi ifivezető-képző tábor öt résztvevővel. A tizenegy tagú táborvezetőség többsége a MOHOSZ ifjúsági szakbizottságának tagja, van köztük érett­ségizett, van mérnök és egyetemi tanár is. Nyerges Béla 23 éve vezet országos tábort, 31 évig iskolaigazgató volt Bu­dapesten, ma már nyugdíjas. Mi hozta a horgászok közé? Harminckét éves volt, amikor először vett a kezébe pecabotot, ugyanis az iskola hivatalsegédje óriási halakat fogott. Irigyelték és egyszer elkísérték a soroksári Duna-ágra. Amikor kivitte őket a vízpartra, bedobott, s azt füllentette, neki el kell mennie a horgásztanyára, vigyázzanak addig a botokra, nehogy elvigye a hal. Nem vit­te el. Nyerges Béla pontyot fogott, a hivatalsegéd pedig előjött a bokorból és színt vallott. A „megfertőzött” fiatalember két év múlva már a MÁVAG egyesü­let ifjúsági felelőse volt azóta ö oltja be, ő fertőzi a fiatalokat - eredménnyel. Szerencsére! A táborvezető elmondja, hogy az első altábornál négytusa szerepel a prog­ramban, ami halfogásból, célra dobásból, barkácsversenyből és szellemi vetélkedőből áll. Ez utóbbi halismeretet, halbiológiát, horgászati ismereteket tartalmaz - körülbelül 200 kérdéssel kezdenek. Miután felolvassa a lezajlott vetélkedő forgatókönyvét Kapuvári Mátyással, a MOHOSZ Tolna Megyei IB ifjúsági felelősével megállapítjuk, hogy ugyancsak fogós kérdésekkel kellett a gyerekeknek megbirkózniuk.- A lányoknál háromtusa - halfogás, szellemi vetélkedő, barkácsolás - van - így Nyerges Béla, aztán elmondja, hogy Dombori szerelmesei, mivel jó az ellátás, a vízpart, sokkal több halat fognak idén -, mint három évvel ezelőtt. Kötött foglalkozás napi 6-7 óra, a többi szabad horgászat pihenő, sport, já­ték, tévénézés és ha videózásra kerül a sor, a Tolna megyei horgászvizek cí­mű filmet vetítik le, hogy a megyével ismerkedjenek a tábor lakói. Szűkebb pátriánk úgy is népszerűsíti magát hogy a természetvédelmi előadásokat idevaló szakemberek tartják. Diskurzusunkat Susztek Pál halőr érkezése szakítja félbe néhány percig. Érdeklődik, mire van szükségük a táborozóknak, majd egy újsággal szolgál: Szauter József tolnai horgász, aki a már megírt óriásharcsát és „rokonságát’ fogta, vasárnap 80 kiló körüli nagybajuszát akasztott. Négy és fél óráig fá­rasztotta, de elment Szétnézünk a táborban. Heves pingpongcsaták zajlanak, száll a tollaslab­da, koppannak a blinkerek a tíz, illetve a húsz méterre letett sárga céltáblá­kon. A szegedi Imreh Szabolcs a célba dobás legnagyobb favorrtja. A kisebb távon saját bevallása szerint tízből tízszer talál, míg a nagyobbon egyszer- kétszer téveszt Szellemi vetélkedésben és barkácsolásban is jeleskedik - öccsével együtt Szerinte nagyon jó az elhelyezés, a víz, tetszik, hogy Csong- rád megyéhez képest itt sok halat lehet fogni. Tolna megyeiek is körülvesznek minket Pulai László, a Szekszárdi HE ifjú- vezetőjeként dolgozik, számítanak rá káderutánpótlásnál, a megyei táborok megszervezésénél.- Itt segítem a különböző versenyek lebonyolítását és a Tolna megyei csa­patot mozgatom - közli lakonikusan.- Fiúk, milyen horgász az ifivezető? - érdeklődöm.- Elfogadjuk, jó pecás - így a paksi iljú Újhelyi Ferenc. Schaffer Károly - ugyancsak paksi - szerint segítőkész, míg a tengelici Varga Péter válasza az, hogy rendes. Kapuvári Ferenc, az Öcsényi HE tagja így összegez:- A legérettebb közöttünk. Találkozunk az egyetlen Tolna megyei leánnyal, a tengelici Varga Andreá­val is, aki elmondja, az elméleti feladatok megoldásakor tanúsított eredmé­nyével elégedett, a többivel viszont nem, de bízik abban, hogy a halfogó ver­seny második napján még javíthat- Mire jó egy horgásztábor? - kirakodik elő a kérdés.- Összemérhetjük erőnket más megyebeliekkel, elméletileg és gyakorlati­lag jobban fölkészülhetünk a horgászatra... Én lehetnék első is, csak be kel­lett volna mennem a barkácsra - válaszolja a decsi Kiss Norbert.- Nocsak?!- Horgásztam. Elfelejtettem. De innen szép nyerni - teszi hozzá komolyan, és néhány perc múlva Nagybudapesti HE ifiúsági felelősétől, aki táborveze­tőségi tag, megtudom, Norbertnek van erre lehetősége.- Arra is jó ez a tábor - veszi át a szót ifjú Újhelyi Ferenc -, hogy jó cuccokat lehet egymástól vásárolni. A fiúktól elköszönünk, Kapuvári Mátyással körbejárjuk a tábort, s látjuk a célba dobó, vidáman, nem ricsajozva játszó, szórakozó táborozókat, a holt­ágba nyúló stégen a pecázókat, a teli szákot, itt kapjuk a hírt: Stercz János, a Tolnai HE tagja 15 kiló 80 dekás amúrt fogott. Kis idő múltán irigykedve néz­zük a 92 centi hosszú, 65 centi átmérőjű növényevőt, aminek az lesz a sorsa, mondják, hogy gyomorba kerül. Úgy látszik, a dombori víz nemcsak az ország minden megyéjéből ideérke­zett fiatal pecásoknak ad halat biztosit szórakozást, de most már egyre több­ször a Tolna megyeieknek is. Reméljük, a táborlakók jó hírünket keltik majd. ÉKES LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents