Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-30 / 155. szám
2 "NÉPÚJSÁG 1988. június 30. Tanácskozik az Országgyűlés nyári ülésszaka Folytatás az 1. oldalról.) daságtalan termelés visszaszorulása. A termelés minőségi mutatói valamivel jobbak a előző évinél, de nemzetközi összehasonlításban nem lehetünk elégedettek. A népgazdasági jövedelem (a GDP) összehasonlító áron 3 százalékkal, folyó áron az elmúlt két évi lassú bővülés után 1987-ben 12,4 százalékkal növekedett, ám a jövedelmek növekedésének közel háromnegyede áremelkedésből szár- ' mázott. A gyors termelői áremelkedés mögött nagyrészt magas termelési költségek, alacsony hatékonyság, esetenként pazarló gazdálkodás és gyenge követelményeket támasztó belső piac húzódik meg. A jövedelemképződés és -felhasználás összhangja 1987-ben sem jött létre. Az összhanghiány azonban a korábbi t évékétől eltérő módon következett be. 1985-86-ban a belföldi felhasználás lé- c nyegében megfelelt a tervezettnek, a jövedelembővülés lényegesen elmaradt a számítottól, 1987-ben viszont a jövedelemképződés meghaladta az előirányzatot. Erős lendületet vett viszont, több mint 12 százalékkal emelkedett a beruházási célú pénzköltés, és a tervekkel ellentétében nem csökkent, hanem számottevően í - reálértékben mintegy 3 százalékkal - nőtt a fogyasztás is. Ezért a jövedelemképződés gyors bővülése sem volt elégséges ahhoz, hogy ellensúlyozza a belső felhasználás élénkülését. Az év közben hozott, főként az elosztást érintő központi kormányzati intézkedések a kialakuló folyamatokat már csak részben tudták befolyásolni. A végeredmény: a számítottnál gyorsabb jövedelembővülés ellenére nem rubelelszámolású kereskedelmünkben a tervezett kiviteli többlettel szemben behozatali többlet keletkezett, a fizetési mérleg hiánya 846 millió dollár lett. Az 1986. évi eredmények az 1987. évi állami költségvetés összeállításakor a feltételezettnél rosszabbak lettek. A gazdasági folyamatok az év első hónapjaiban sem javultak. A kormány számos intézkedést hozott már az év elején, majd később is a gazdasági folyamatok kedvezőtlen hatásának tompítására, megszüntetésére, főként a belföldi vásárlóerő szűkítésére, javítva ezáltal a költség- vetés helyzetét. E lépések egyúttal az 1987. évi népgazdasági terv főbb céljainak teljesítését is szolgálták. Mint a mostani ülésszakot előkészítő parlamenti bizottsági viták is rámutattak: ez a gyakorlat ismétlődik, okát fel kell tárnunk, és gazdaságirányítási, politikai intézmény- rendszerünk korszerűsítése során kiküszöbölésére kell törekednünk. •: - A költségvetési hiány mérséklésére vonatkozó döntéseket mindenekelőtt az kényszeritette ki, hogy külső és belső egyensúlyi helyzetünk romlásának megálljt kell parancsolni. Figyelemmel kellett arra is lenni, hogy a számításba vehető külső források mellett már a tervezett hiány is túlzott mértékben igénybe vette volna a belföldi hitelforrásokat, ami viszont a gazdálkodó szervezetek finanszírozását erőteljesen beszűkítette volna. Ezért kellett az előirányzottnál alacsonyabb szintre szorítani a hiányt. A gyakran „költségvetés-centrikus- ságnak" minősített intézkedéssorozat tehát gazdaságpolitikai szükségszerűség volt. A költségvetési egyensúly javítása érdekében hozott intézkedések a támogatások mérséklését célozták, vagy ha más út nem volt, áremelések révén szűkítették a vásárlóerőt és egyben csökkentették a költségvetés hiányát. Egyidejűleg intézkedések születtek a gazdaság szelektív élénkítése, ezen belül elsősorban a gazdaságos export bővítése érdekében. Ezek közé tartozik az állóeszközök gyorsított leírásának engedélyezése, a kiemelkedő hatékonyságú vállalatoknak engedélyezett nyereségadó-kedvezmény, a forgóalap kötelező feltöltésére vonatkozó adminisztratív előírások eltörlése, a forintnak a konvertibilis valutákkal szembeni kétszeri leértékelése. A cél tehát az volt, hogy a kiugró eredményeket elérő vállalatokat, szövetkezeteket segítsük, miközben a jövedelemtermeléssel összhangban nem álló hazai felhasználást korlátozzuk. Szerény - talán a kelleténél kisebb - léptékkel a lakossági betét- és hitelkamatok is emelkedtek. A kormánynak szándéka az volt, hogy az egyensúlyi követelményekhez igazodóan a költségvetés hiányát 30-35 milliárd forintra szorítsa le. Jelenthetem az Országgyűlésnek, hogy ez a törekvés ha nem is a kívánt alsó szinten, de - teljesült. A költségvetés végleges hiánya 9 milliárd forinttal kisebb a tervezettnél. Csak emlékeztetőül jegyzem meg: tavaly ilyenkor arról kellett számot adni, hogy a hiány több mint a duplája lett a tervezettnek. Az évközi intézkedések megítéléséhez az is hozzátartozik, hogy javították ugyan a költségvetést, ám a reálfolyamatokat csak részben változtatták meg, néhány területen pedig kifejezetten feszültségeket okoztak. Újra bebizonyosodott, hogy az utólagos beavatkozások mind a gazdálkodók, mind az intézmények körében zavarokat okoznak, rontják az előrelátó gazdálkodás feltételeit. Viszont az is igaz, hogy a hatásukra kialakult, részben átmeneti feszültségek összességükben kevesebbek annál, mint ha ezek az intézkedések elmaradtak volna. Ezért kellett vállalnia a kormánynak a népszerűtlen intézkedéseket is, az egészségügy, az oktatás, a tudomány mellett a vállalatoknál is érvényesülő szigorítások rövid távú, mindenképpen negatív hatásait. A költségvetés helyzetét alapvetően a vállalatoktól származó bevételek és kiadások nagysága határozza meg. A támogatásokkal csökkentett vállalati befizetések összege az előző évekhez képest számottevően növekedett, mert a gyorsan bővülő vállalati jövedelmekből - az általános osztozkodási szabályok alapján - a költségvetés is nagyobb ösz- szegű befizetéshez jutott. Ez főként azokra a bevételekre - fogyasztási adóra, forgalmi adóra, különbözeti termelői forgalmi adóra - igaz, amelyek alakulása közvetlen kapcsolatban van az árak változásával. Többszöri kísérlet ellenére 1987-ben sem tudtuk megfékezni a támogatások növekedését. A vállalatok és a szövetkezetek csaknem 213 milliárd forint, nyereséget növelő támogatást kaptak, ami 7 százalékos emelkedés az előző évhez képest. Ezen felül 18,1 milliárd forintot közvetlenül az alapok kiegészítésére vehettek igénybe. Bár a nyereség támogatástartalma valamelyest mérséklődött, a 80 százalékot meghaladó szint igen magas. Minden ésszerűségnek ellentmond, hogy a vállalatok és szövetkezetek több mint fele kap valamilyen jogcímen nyereségnövelő támogatást. A korábbi évekénél differenciáltabbá vált a gazdálkodók pénzügyi, jövedelmi helyzete. A nyereségbővüléssel együtt gyarapodott a magas jövedelmezőségű ipari vállalatok és szövetkezetek száma. A korábbi-évek tendenciájának megfelelően a legjövedelmezőbb gazdálkodók változatlanul a kisebb egységek közül kerülnek ki, ezek számarányukat tekintve az ipar 30 százalékát adják, vagyonban mért súlyuk ugyanakkor csak 7,5 százalék. A másik pólust a legkedvezőtlenebb jövedelmezőségű egységek jelentik, azok a gazdálkodók, amelyek vagyon- arányos eredménye az 5 százalékot sem éri el. Ezek a vállalatok, szövetkezetek - számarányukat tekintve mindössze 10 százalékot képviselnek - az ipar vagyonának 35 százalékával gazdálkodnak. A hatékonyság növelésének itt minden bizonnyal bőségesen akadnak még feltárható tartalékai. Az állami költségvetés felhalmozási kiadása 43,5 milliárd forint, a tervezetthez közel álló volt. Főként az évközi intézkedések hatásának köszönhető, hogy csak szűk körben kellett az előirányzatnál több támogatást folyósítani, mindenekelőtt a mezőgazdasági beruházásokra és a magánerős lakásépítésekre. A központi pénzalap elsősorban a termelő infrastruktúra, az éxportbővítö és a fejlett műszaki megoldásokat tartalmazó vállalati beruházások pénzforrásaihoz járult hozzá. A nagyberuházások mintegy 2,4 milliárd forintos költségvetési terhének több mint a fele az észak-déli metróvonal tervezett ütemének megvalósítását szolgálta. Közel 500 millió forint jutott a Ferihegyi repülőtér és a repülésirányítás fejlesztésére. Célcsoportos beruházásra több mint 8 milliárd forintot fordítottak.- A költségvetési kiadások között növekvő arányt képviselnek a lakossági és a közösségi fogyasztással összefüggő kiadások, illetve támogatások. A költség- vetés egyensúlyának javítása érdekében a költségvetési intézmények körében az elmúlt évben csökkentettük év közben a támogatásokat. A tervezéskor zárolt tartalékot - a támogatások 3 százalékát - nem lehetett felhasználni, év közben differenciáltan, további több mint 4 milliárd forinttal csökkent a támogatás. Mindez az árak növekedésével párosulva az intézményi előirányzatok reálértékének vjpszaesését okozta. Különösen azok az egészségügyi, szociális, oktatási és az igazságszolgáltatási intézmények kerültek nehéz helyzetbe, amelyeknél a mérsékelten bővülő vagy éppen csökkenő állami pénzeszközöket nem, vagy nehezen lehet vállalati, esetleg lakossági pénzeszközökkel kiegészíteni. Úgy véljük, hogy 1989-től az oktatási és a kutatási-műszaki fejlesztési területen javítani kell az ellátás színvonalát, az egészség- ügyi ellátás reálértékét pedig meg kell őrizni. A többi intézmény helyzete a gazdaság jövedelemtermelő-képességétől függ, a támogatások reálértékének megőrzésére egyelőre nem vállalható garancia. A tanácsok állami támogatása 1,5 milliárd forinttal alacsonyabb az előirányzottnál. A kieséseket a tanácsok részben takarékosabb gazdálkodással, részben érdekeltségi bevételeik növelésével igyekeztek pótolni. A lakosságtól és a területükön gazdálkodó szervezetektől eredő bevételeik 11 milliárd forinttal lettek magasabbak. Végül is a tanácsok összkiadásai 10 milliárd forinttal haladták meg a parlamenti előirányzatot. A többletet lényegében fejlesztésekre fordították. A tanácsokat nagymértékben segítette a lakosság társadalmi munkája, ami kereken 20 milliárd forintot tett ki, 25 százalékkal többet, mint az előző évben. A munka jelentős hányada a meglévő értékek védelmét, karbantartását szolgálta. A társadalombiztosítási kiadások összege 12,6 milliárd forinttal több az előző évinél, és 2 milliárd forinttal meghaladja az előirányzatot is. A túllépés döntően az évközi szociálpolitikai intézkedések következménye. Az 1987-es évközi fogyasztói árintézkedések miatt a 70 éves és idősebb, valamint a rokkant ellátottak nyugdíját, illetőleg a nyugdíjszerű egyéb ellátás összegét év közben többször is emeltük. E körben sikerült az ellátások reálértékét megőrizni. Növeltük a 70 éven aluli ellátottak nyugdíját is, valamint a házastársi pótlékot. A családi pótlékot és a családi pótlékban nem részesülő egygyermekes családok részére fizetett jövedelempótlékot év közben két alkalommal emeltük. Nőtt a gyermekgondozási segélyben részesülők jövedelempótléka is.- Bár a kormány számos intézkedést tett a költségvetési egyensúly javítására, az előző évihez képest növekvő költség- vetési kiadások biztonságos ellátásához a folyamatosan rendelkezésre álló bevételek nem voltak elegendők. Ez már az előirányzatok kialakításakor is előre látható volt. Ezért kért és kapott a kormány az 1987. évi költségvetési törvényben felhatalmazást az Országgyűléstől rövid lejáratú hitelek felvételére. E felhatalmazás alapján év közben 25 milliárd forint rövid lejáratú hitelt vettünk fel a Magyar Nemzeti Banktól. A költségvetési hiány ezen felüli részét átmenetileg az állami pénzkészlet csökkenése fedezte. Az 1987. évi költségvetési hiány végleges rendezéséhez a rövid lejáratú hitelt hosszú lejáratúvá szükséges átalakítani, és a további 9,8 milliárd forint hiány fedezésére hosszú lejáratú jegybanki hitelt kell igénybe venni. Kérem Önöket, adják meg a kormánynak a felhatalmazást arra, hogy a hiány finanszírozásához szükséges hitelmegállapodásokat megköthesse - mondta a pénzügyminiszter, majd rátért az idei feladatok elemzésére.- Gazdasági munkánk középpontjában a Minisztertanács - önök által elfogadott - stabilizációs programjában kitűzött célok elérése áll. Ez határozza meg a pénzügypolitika közvetlen feladatait is; egyidejűleg kell szolgálnia a külső egyensúlyi helyzet javítását és a belső egyensúly megteremtését. Az 1988. év első öt hónapjának tapasztalatai azt jelzik, hogy jó és nem kívánatos folyamatok is jelen vannak gazdasági életünkben. így legfontosabb gazdaságpolitikai célunk: a külső egyensúly terén az eltelt öt hónap adatai figyelemre méltó eredményeket jeleznek. Ma még nehéz megítélni az idei folyamatok további alakulását, de az eddigi tapasztalatok mintha azt jeleznék, hogy bár kezdeti formában és sok feszültséggel, elkezdődött a gazdaság, a társadalom lépésváltása. A külkereskedelmi áruforgalom egyenlege konvertibilis valutákban lényegesen javult. Az export gyorsan nőtt, a behozatal forintértéke mérséklődött. Az áruforgalmi egyenleg az év eddig eltelt időszakában kiegyensúlyozott, szemben a tavalyi nagy összegű hiánnyal. Ezeket az eredményeket sem lebecsülni, sem túlértékelni nem szabad. Tény, hogy viszonylag kedvező a kivitel rendelésállománya, a jónak ígérkező mezőgazdasági termés is segítheti a külgazdasági egyensúlyjavulását. A kereskedelmi és a nemzetközi fizetési mérlegre vonatkozó céljaink megvalósítása azonban komoly erőfeszítéseket igényel: az év hátralévő részéban a behozatal és a kivitel üteme között 7-8 százalékpontnyi különbséget kell elérni a kivitel javára. A rubelviszony- latú külkereskedelemben a cserearányok számunkra most kedvezőek, a behozatal mennyiségben az egy évvel ezelőttit körülbelül 4 százalékkal meghaladja, a kivitel a tavalyihoz hasonló. A hiány első öthavi összege forintban az 1987. év hasonló időszakáénál mintegy 20 százalékkal kisebb. Az ipari termelés az év elején még viszonylag gyors ütemben bővült, majd a növekedés mérséklődött. Nem jó az ipari termelés belső szerkezete, egyes feldolgozóipari ágazatok termelésnövekedése alacsony. A lakosság belföldi fogyasztása a tervezett ütemhez közel álló jövedelem-kiáramlás mellett csökkent. A kiskereskedelmi áruforgalom 6 százalékkal alacsonyabb az elmúlt év azonos időszakához képest. A beruházások - különösen a vállalatiak - igen gyorsan nőnek. A Parlament márciusi ülésén is elég részletesen szóltam az év elején kialakult „likvidálási válságnak” nevezett pénzügyi feszültségről. Már akkor jeleztem, hogy a kormány közreműködésével megállapodás született a kereskedelmi bankok és a jegybank között a kialakult helyzet rendezéséről. A kereskedelmi bankok pénzellátásának lehetőségeiről a pénzügyminiszter és a jegybank elnöke folyamatosan konzultál a kereskedelmi bankok vezetőivel. A második negyedévben a hitelpiacon nem volt számottevő feszültség, a bankok a vállalatok reális hiteligényét kielégítették. A belső pénzpiac egyensúlyának továbbra is fontos előfeltétele, hogy a kormány mindent megtegyen annak érdekében, hogy a költségvetés hiteligénye a tervezettet lehetőleg ne haladja meg. Az év hátralévő időszakában továbbra is szigorú pénz- politikát kell folytatnunk, ugyanakkor a jól dolgozó vállalatok, szövetkezetek pénzigényét a bankoknak ki kell elégíteniük. Felvetődött, hogy a kimagasló gabona- termés felvásárlása érdekében meg kell teremteni a többlethitelnyújtás lehetőségét. A gabona és más piacképes termékek felvásárlása pénzügyi oldalról megoldható. A szigorú pénzpolitika konfliktusok vállalását is megkívánja, s ennek tükröződnie kell a kereskedelmi bankok szelektív hitelezési tevékenységében is. Fel kell készülniük a bankoknak arra, hogy - különösen a negyedik negyedévben - a jegybank tovább csökkenti a kereskedelmi bankoknak nyújtott hiteleket, ezért egyéb forrásaik jelentősége megnő. Az 1988. évi terv megvalósítását, ennek külső finanszírozását segíti az a mintegy 360 millió dolláros nagyságrendű hitelmegállapodás, amelyet a Nemzetközi Valuta Alappal kötöttünk. A megállapodás segíti a Világbankkal való együttműködés továbbfolytatását, és kedvezően hat nemzetközi pénzpiaci kapcsolatainkra. Az együttműködést a kormányprogram megvalósításának teljes időszakában folytatni kívánjuk. Az év eddigi gazdasági-pénzügyi folyamatai alapján fennáll annak a veszélye, hogy a pénzügyi viszonyok kedvezőtlen irányba változnak. Amennyiben az eddig kialakult tendenciák folytatódnak, akkor a költségvetés hiánya meghaladja az Országgyűlés által jóváhagyott mértéket. A tervezettnél nagyobb hiány pedig veszélyezteti a külső és belső egyensúlyt. A költségvetési egyensúlyt rontaná a vállalati támogatások terven felüli kiáramlása, elsősorban a szocialista elszámolásoknál, de kisebb mértékben más támogatásoknál is. Az új adónemek közül bizonytalan a személyi jövedelem- adó pénzforgalmi teljesítése.- Az 1987. évi költségvetés végrehajtásának tapasztalatai - kiegészítve az ez évi folyamatok elemzésével - több vonatkozásban hasznosítható tanulsággal szolgálnak a jövőre is, hozzájárulnak feladataink pontosabb meghatározásához. Azok a gazdaságpolitikai törekvések, amelyek mai munkánk középpontjában vannak, nem rövid távúak, érvényre juttatásuk érdekében hosszabb időszakot tekintve kell cselekednünk kormányzati szinten is, és a gazdasági élet minden területén. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az 1987. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot megvitatás után fogadja el, és támogassa a kormánynak azokat a törekvéseit, intézkedéseit, amelyek a népgazdaság 1988. évi külső és belső egyensúlyviszonyai tervezett javulásának megalapozását szolgálják - mondotta befejezésül Villányi Miklós. (Lapzártakor az Országgyűlés még tartott.) A T. Házból jelentem „Nem akartam újra lelkiismeretfurdalást...” Az Országgyűlés nyílt szavazással döntött az Elnöki Tanács elnökének személyéről. A sajtó már az ülésszak előtt nyilvánosságra hozta a KB ajánlását, amit a Tisztelt Ház szavazattöbbséggel, de nem egyhangúlag fogadott el. A tartózkodók között volt Varga János, országgyűlési képviselő, az iregszemcsei tsz elnöke, akinek véleménye több pontot eltért az előterjesztett javaslattól. Motivációjáról, döntésének hátteréről kérdeztük meg.- Miért tartózkodott Straub F. Brúnónak az Elnöki Tanács elnöke tisztjében történő megválasztásától?- Előre bocsátom, hogy egyetértek a párt politikájával, jelenlegi törekvéseit támogatom, de még egyszer nem akartam magammal vitatkozni. Valójában lelkiismereti kérdés miatt határoztam így. Már az előző alkalommal, Németh Károly megválasztásánál némi lelkiismeretfurdalást éreztem, nyugodtan állíthatom képviselő társaimmal együtt.- Mi erősítette a sem ellene, sem mellette való álláspontot?- Az egyik, talán a foglalkozásom miatt, szubjektív indokom az volt, hogy a mezőgazdaság testületéről láttam volna szívesen ezen a poszton valakit. Másrészt úgy éreztem, nem illik bele a mai reformképbe ez az egyébként nagy tekintélyű, de mégiscsak 76 éves tudós ember. Ami végül az ellenszavazattól eltérített az a tény volt, hogy nem ismerhettem Straub akadémikus korábbi politikai tevékenységét közelről, ezért kategorikus Ítélettel nem akadályozhattam meg a megválasztását sem. Dilemmámat erősítette az a napjainkban koránt sem közömbös nemzetközi hírnév, amelynek Straub F. Brúnó Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban örvend.- Bizonyára hasonló indítékok vezették akkor, amikor Sarlós Istvánt, az Ország- gyűlés felmentett elnökét nem támogatta, ellenszavazattal reagált az Elnöki Tanács elnökhelyettesének való választásával szemben, de jobban érdekel, hogy a viharos vitát kavart kérdésben: az Országgyűlés elnöke és helyettese személyének sorsában miként voksolt a titkos szavazáson? Válaszolna erre?- Szívesen, hiszen úgy érzem, választóimnak is felelősséggel tartozom. Megcseréltem a javasolt személyeket és tiszteket, Horváth Lajost, a Baranya Megyei Tanács elnökét jelöltem meg elnökként, mert az ő munkáját és eredményeit ismerem jobban. Meg kell mondanom, hogy Stadinger Istvánra csak a szóbeli bemutatkozása során szerzett jó benyomásom hatására voksoltam.- Úgy érzi, elegendő információt kaptak és kapnak a képviselők a személyi kérdésekben való döntésekhez?- Nem, ezért sokszor érzelmi alapon kell döntenünk, ami persze hosszú távon nem tartható. Ma már kedvező irányba haladunk, de az igazi előrelépés csak állandó „nyomással” a képviselők ilyen irányú törekvéseivel, igényének hangoztatásával érhető el. ' TAKÁCS ZSUZSA
