Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-29 / 154. szám

1988. június 29. Képújság 5 \ magyartarka bonyhádi tájfajta A nők terhelése mindenhol nagyobb a férfiakénál... A huszadik tenyészállat-minősítés Bonyhádon Munkaerő a kerítés túloldalán A magyartarka bonyhádi tájfajta minősítése közben jezésre a növen­dékárakban. Kiérünk, a legelőn 330 legelő üszőt te­kintünk meg. Messzi kirí közülük Vándor, így hívják csak: Ma­gyar Vándor... A szürke ökör a gulyavezér.- Fele munka az ivarzó üszők kiválo­gatása, mert Vezér megmutatja - mutat­ja be Fábián Ferenc főállattenyésztő az önkéntes segítőt. Gyönyörű, egyöntetű állomány - jegyzi meg a ko- cséri kolléga, jó tenyészkondíciójukat és a természetszerű tartás előnyeit ecsetelve. Csak barátságosan... Sorra érkeztek. Előbb a teveli téeszből, majd a Mezőgazdasági Minősítő Intézet­től hárman, köztük Drágossy Zsolt a te- nyészszemle-bizottság elnöke. Valahogy nem áll rá az ember szája erre az új elne­vezésre, még a bonyhádiak is úgy emle­gették őket, hogy az ÁTMI-sek érkeztek. Befutott a kocséri Petőfi Tsz főállatte­nyésztője is, velük évek óta jó a kapcso­lata Bonyhádnak. A megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztályá­nak képviseletében dr. Vida György jött. Fábián Ferenc, főállattenyésztő, éppen a Magyar Mezőgazdaság hetilap, szaklap munkatársával beszélgetett, miközben Hahner Ferenc elnökhelyettes az édes­apját fogadta, mert a nyugdíjas téeszel- nökök is kaptak meghívót erre az ünnep­re. így Hahner József is eljött. Kávé és szendvics mellett kezdődött az ismerke­dés. Solymosi József téeszelnök kö­szöntötte az érdekelteket, s röviden be­számolt a szövetkezet életéről, munkájá­ról, terveiről.- Soha nem vagyunk elégedettek az állattenyésztési eredményeinkkel, min­dig többet akarunk elérni. A korábbi évek színvonalát tartjuk. Talán a juhászairól kell elismeréssel szólni, hisz hat kiló fö­lötti gyapjút nyírtunk, a szaporulat is jó volt. A 12 százalék fedezeti hányad nem jó eredmény. Akkor nem az, amikor a nö­vénytermesztésnél ez a szám 50 százalé­kos. A hangulat? Éppen olyan, mint má­sutt az országban. Az embereket érdeklik a napi politika eseményei és a gazda­ságpolitikai változások is. Nálunk stabil, jó a hangulat, az egy főre jutó kereset 104 ezer forint már, így bátran mondom, tisztességes a hangulat, konstruktív a légkör vezetők és fizikai munkások kö­zött. Cél: továbbra is jól gazdálkodni. A nyereség még a jó gazdálkodás mellett is csökken, így keressük az újat. Mindig büszkék voltunk arra, hogy mezőgazda- sági alaptevékenységekből élünk egyre jobban. A majosi telepünk most felszaba­dul, nagy terület, sok épülettel, szinte bent a városban ....a munkaerő meg köz­vetle nül a kerítésen túl”... lépni fogunk. Új megoldást keresünk, jó megoldást kere­sünk. A lecke adott, így azt meg is kell csinálnunk! Időközben az okiratok is előkerülnek. Immár huszadik alkalommal. Jubileumi tenyészszemle ez, hiszen 1968 már messze van, akkor lett törzstenyészetje- lölt a magyartarka bonyhádi tájfajta. Génrezervált, hármasmentes. A főállatte­nyésztő indulásra buzdít, így a buszban mond véleményt Drágossy Zsolt. Vándor, a szürke segítő...- A kérdésre felelve csak azt mondha­tom, minden évben ugyanolyan szigorú feltételrendszernek kell megfelelnie az állománynak. Jóban vagyunk, jól ismer­jük egymást, de ez a szigorú szakma, itt nincs barátság. A Holsteinnel hasonlíta­ni? Értékében a magyartarka is felfej­leszthető lett volna annyi segítséggel...?! Nem tudom, nem is szabad ezt igy ha­sonlítani. Egy tény: ma a Holstein bizo­nyítottan több pénzt képes hozni, mint a magyartarka. Az már más kérdés, hogy a két fajta közötti különbség nem jut kife­- Két nagyszerű Holstein közös bikát ajánlanék - kezdi Drágossy Zsolt- Nekünk ne! Kérünk, nekünk ne ajánlj, mert nem kell - tiltakozik Füller Imre telep­vezető.- Ezen a telepen nem akarunk mást, csak tarkát. Igazi magyartarkát, bonyhádi vöröstarkát. Azokat az enyhe színeket is ki­vesszük a tenyésztésből - mutat a halvány­tarkák felé.- Kevés már az országban a magyartar­ka - szól közbe Drágossy Zsolt, a tenyész­szemle bírálóbizottságának vezetője. - Ta­valy például összesen az országban 14 ezer tehén zárta a laktációt.- Részben a gazdasági kényszer is szül ilyen helyzetet - erősíti meg mindezt Vida György is. Az igazi hazája végülis ennek a fajtának Bonyhád.- Nagyon tudom becsülni az ilyen meg­szállottan szorgalmas, ragaszkodó és ki­tartó állattenyésztőket, mint a Fábián Feri - dicsér Drágossy Zsolt. - Ha nem kerül he­lyére e fajtának az értéke, elképzelhető, hogy turistacsoportok jöhetnek majd ide megszemlélni a vöröstarkát. A Jungmajorban A közelmúltban épült jungmajori telepen járunk. Itt már az is kiderül, összesen 710 állatot hat szakember és két takarmányos lát el a Pannóniánál. Szépen, korszerűen megépített telepről van szó. A kakasdi tele­pet felerősítik, építenek hozzá, az állomány egy része át is kerül majd oda, igy szabadul fel a majosi istállórész. No, meg negyven ember is másutt kap majd munkát. Vagy tí­zen a szőlészetbe kerülnek át, és az ipari tevékenységet is azért keresik, legyen ho­vá dolgozni járni a többieknek is. Az egyes telepre ment át a busz, itt 25 bi­kanevelő „régi” állat kerül minősítésre és persze 17 új, most debütáló társuk is, majd Kakasdon már kevesebb a munka, itt egy régi, jól bevált jószág és 8 új sétálgat a kör­bezárt területen a bizottság előtt. Szóba ke­rül Szamba, majd Horror és társai, meg az, melyik milyen konstrukcióban használha­tó, mit hoz mint utód... Itt szigorú értelemben vett szakma domi­nál. A törzstenyészeti felülvizsgálat, a szemle nagy dolog. Ünnep Bonyhádon is. A husza­dik minősítés is sikeres volt, így ma még rendezett a megyében a bonyhádi tájfajta jövője. SZABÓ S. Fotó: SZANYI ISTVÁN Az átutalási betétszámláról Aki július 1 -je és október 31-e között az OTP-nél átutalási betétszámlát nyit, vagy más meglévő számlára munkabérlevonásra meg­bízást ad, vagy pedig takarékcsekk-szerzö- dést köt, tombolasorsolásban való részvételre jogosító jegyet kap. A főnyeremény egy sze­mélygépkocsi az országos sorsoláson, a me­gyében pedig egy távirányitásos színes tv - röviden igy foglalható össze, az OTP tombola- parádéjának lényege. De mi is az átutalási betétszámla, milyen előnyei vannak és milyen feltételekhez kötött megnyitása? Minderről Metz Istvánt, az OTP Tolna Megyei Igazgatóságának helyettes ve­zetőjét kérdeztük.- A budapesti OTP központ az átutalási be­tétszámlák növelése érdekében egy országos akciót kezdeményezett. Emellett minden me­gye maga dönthetett arról, hogy megyei szin­ten is megrendezi-e a tombolaparádét vagy sem. Mi mellette döntöttünk, s a megyei tom­bola nyereménytárgyainak értéke 100 ezer fo­rint. Az átutalási betét egy folyószámla-megta- karitási jellegű betétszámla, arra szolgál, hogy az ügyfelek különböző szolgáltató szerveknél (igy DÉDÁSZ, Városgazdálkodási Vállalat, DD- GÁZ, Posta, Víz- és Csatornamű Vállalat) lévő számláit minimális térítés ellenében rendez­zük. Ez jelenleg 5 forint. Egyik előnye, hogy ta­karékpénztárainknál így csökkenthető a zsú­foltság, mivel több pénztárt nem tudunk beállí­tani. Jó azért is, mert a szolgáltató vállalatok díjbeszedőit nem kell otthon várni, egyszerű, gyors és pontos ügyintézést tesz lehetővé. Előnye van a vállalatok részére is, mivel az OTP minden hónapban egy összegben fizet, sőt sokszor még előleget is. Mindemellett a pénzkezelés biztonsága is lényegesen meg­növekszik, hiszen a vállalat egyszerre kapja a pénzt, igy fizetési kötelezettségeit is ehhez igazíthatja. Az átutalási betétszámlán belül egyrészt te­hát szolgáltató tevékenységet végezünk, más­részt a készpénzkímélés érdekében, a vállala­toknak lehetőségük van arra, hogy dolgozóik­tól havonta egy bizonyos pénzösszeget levon­janak és átutaljanak erre a számlára. Igy a vál­lalatoknak kevesebb készpénzzel kell foglal­kozniuk. Ebben az esetben a dolgozónak kell egy megbízást adnia a vállalat részére, hogy a fizetésének meghatározott részét utalja át át­utalási betétszámlára. Egyébként megnyitá­sának semmilyen különös feltétele nincs, csu­pán a személyes megjelenés, hisz olyan ez, mint a fenntartásos takarékbetétkönyv.- A tombolaparádéban takarékcsekk-szer- zödésről is szó van.- Igen, ez az átutalási betétszámla folytatá­sa, az kaphat, aki már rendelkezik átutalási betétszámlával. Praktikuma, hogy semmiféle készpénzt nem kell az embernek magával vin­ni. A külföldre történő utazáskor is nagy segít­séget jelenthet, mivel egy takarékcsekket - melynek értéke 20 ezer forint - az állampolgá­rok magukkal vihetnek, így nincs szükség készpénz kivitelére. És természetesen az or­szág bármely takarékpénztári fiókjánál, pos­tánál és takarékszövetkezetnél készpénzre váltható. A takarékcsekknél azonban van egy ösz- szegkorlát, általában 10 ezer forintnak len­nie kell a számlán, hogy valaki kiválthassa, és emellett rendszeres 2500 forintos munka­bér-átutalásos megbízás szükséges még, me­lyet az igények alapján a vállalatok köthet­nek meg az OtP-vel. -he­Munkaidőn túl „Nálunk az emberek terhelése rendkí­vül nagy. Ha a szabadidőt a munkában töltött időhöz képest egynek vesszük, ak­kor az átlagos napi leterheltség nálunk 2,13, Norvégiában csak 1,13, Finnor­szágban 1,32, Ausztriában 1,35 és még Japánban - ahol igazán keményen dol­goznak - is csak 1,52. A szocialista or­szágok közül is nálunk a legmagasabb a terhelés szintje. Ha egy ember agyonra- hajszolja magát, politizálni sem ér rá, de még a saját érdekeit se tudja megvé­deni... Ez a családi életre is hátrányosan hat...” Idézet: Dr. Falussy Béla kandidátustól, a KSH főmunkatársától, aki az egyik or­szágos lapnak nyilatkozott arról, egyálta­lán milyen szerepe van az életünkben az időnek. Amióta magam is, a várostól ugyan nem messze, faluban élek - s közérze­tem azóta is javuló -, foglalkoztat, miként éli le napjait egy olyan asszony, akinek a háza kerítésén belül is akad annyi dolog, hogy ha forintositani tudná, bizony fut­ná, még ebben a nadrágszíj-húzogatá- sos időkben is, egy-két dologra. „Atyám Uram! Miért engem választott? Nem érek én arra rá, hogy magamról diskuráljak, pláne az újságtól jött ember­rel! - így fogadta kíváncsiságomat az asszony. Az a munkásasszony, aki egy kis faluból jár be dolgozni, a városba, az, aki csak kötélnek állt és elmondta, ho­gyan is telik el egy hétköznapja. Harminchat éves. Erős, kemény jelle­met árul el. Látszik rajta, már megpróbál­ta az élet, s látszik rajta az is, ideges, ke­zeit össze-vissza tördeli. Férjezett, két fiút szült e világra.- Hajnali fél négykor kelek. Valami bel­ső vezényszóra úgy ugrok ki az ágyból. A' félhatos kezdési időt még soha nem kés­tem el. Nincs is szükségem csörgőórá­ra. Sokszor fekszem le a csirkékkel, s velük is kelek. Tíz éve ugyanarra a mun­kahelyre járok be dolgozni. Én vagyok az első, akit a portás vár, néha még meg is köszöni, ha csendben ébresztem fel, mert a kapu olyankor még zárva van. A vállalat a saját gépkocsiján hoz és visz. A járatos busz nem érne be. Vonat sem mi- hozzánk, sem onnan nem megy. Évek óta engedélyezi a főnököm, hogy állandó reggeles lehessek. Nem haragszanak a társaim ezért, de azért se, ha a kávé gő­zölög amire beérnek.- Betanított munkás vagyok. Fúrógé­pet kezelek - a szemei csillognak, úgy tű­nik, szereti a gépet. Teljesítménybérben dolgozom, minden darabnak díja van. Képzelje! A többiek beszélték rá a főnö­köt, így egy éve kiváló dolgozó lettem. Vettem is a gyerekeknek cipőt, magam­nak is egy szoknyát. A brigádnak nem is vagyok tagja... és mégis... Tudja, nekem az ilyesmire nincs szabadidőm. A brigá­dért azért annyit megteszek: becsülettel elvégzem a napi munkámat, minél keve­sebb kifogás nélkül. Azt mondják rólam a társaim, olyan va­gyok mint egy gép. Viccelődnek is, ugyan miért takarítom le a gépet a váltó­társamnak, meg minek teszem rendbe a műhelyt, van takarító, neki a dolga. De én így szoktam. Legutóbb a főnököm meg sajnálkozott, mert idősebbnek látszom a koromnál, minek hajszolom agyon ma­gamat. Mondtam is neki: inkább intézze azt el, legyen mindig anyag, ne kelljen a géppel leállni, mert arra a nyolc órára én dolgozni jöttem, nem álldigálni. Soha nem érzek fáradtságot, mégha az látszik is rajtam. Jól keresek, van úgy, hazaviszem a hétezret is. Szabadidő? Akkora a kertem, hogy egy soron nem is látni végig. Most a ku­korica sorol, és nő ott már minden szé­pen. Nekem nem kell a piacra járni, jut in­nen a kertből a konyhába minden. Hál’ istennek a tavalyi termés gazdag volt, van még abból is. Folyamatosan ehetünk a kertből. Disznót tartunk, az idén négyet nevelünk fel, és a csirkéket. Aférjem meg újításként libákat hozott, hogy annak fi­nom a mája, meg jó pénzt is adnak érte. És bizony leginkább egyedül vezetem a háztájit, mert a férjem az ritkán ér haza a dolgok idejére. Ö a helyi téeszben dolgo­zik, traktoros, s ilyenkor a nyári dologidő­ben ő is kofái kelő, meg későn is érke­zik. A kocsma útba esik, nem is kerüli ki soha... de rendes ember, a mellékesen kívül a fizetését hazaadja, átlagban nyolcezret. A gyerekeket nagyon szereti. A nagyobbik iskolába jár - a szomszéd községbe, busszal - a kicsi vele együtt indul, csak ő a nagyihoz megy megőr­zésre. Hozzászoktak már, inkább csak a hét végén van együtt a család, olyankor még ők is segítenek. A kicsi már mondo­gatja: én is traktoros leszek... Nagyon él­vezi, ha az apja néha megfurikáztatja. A nagy az komoly gyerek, jól tanul, mér­nök akar lenni és majd a városban sze­retne dolgozni és élni is. A munkát én befejezni soha nem tu­dom, legfeljebb abbahagyni. Nemrég házhelyet néztünk, s mert olcsó volt meg­vettük. így az egyik gyereknek ez már meg van. Befizettünk a Ladára is - pedig mondtam a férjemnek, minek az, ha úgy­sem tudod a sör nélkül szokni a napot... De ő nem akar lemaradni, mert majd mindegyik traktorosnak van már valami­lyen autója. Muszáj ezt igy csinálni, az árak még olyan csodát csak ritkán csi­náltak, hogy lefelé kúsztak, így a gondta­lanság nem vendégeskedik otthonunk­ban hosszabb ideig. Mondták már a munkatársaim is: ők ugyan ennyi otthoni munkát nem vállalnának, pedig szorgal­mas lányok, asszonyok ők is, csak hát szeretnek szórakozni, moziba, táncolni járni, kirándulni, meg külföldre menni. Én a tv-ben csak akkor nézem a műsort - van már színes tévénk -, ha jó kalandfil­met vetítenek, olyankor nem alszom el. Mikor volt ez mostanában? Mindig csak az a politika... Iskolás koromban szeret­tem a könyveket olvasni is, szerettem ol­vasni a Móra Ferencről, szegény anyám is öt szerette. Azért soha nem is szólt, ha elbújtam egy könyvvel, és nem men­tem el a kukoricát kapálni, vagy a szőlőt kacsolni. Alig várom már a júliust! Tele van az élet meglepetésekkel. Beutalót kaptam, a főszezonba a Balaton-partra, az egész családdal mehetünk, két felnőtt, a két gyerekkel, ahogyan a szakszervezeti­sünk mondta, kettő plusz kettest. Szinte hihetetlen! De elmegyünk, ott majd sokat fogok olvasni. Az apjuk meg majd pecá- zik a gyerekekkel. De hogy a kapálást kire fogom bízni, és a csibéket ki fogja megetetni...? „Nem tudom.” „Olyan helyzetbe kell jutni, hogy az emberek urai és ne rabszolgái legyenek az időnek.” - fejeződik be az idézet a KSH főmunkatársától. PETŐFI LÁSZLÓ Olcsón, de jót- Nézze, 350 forint, nem is olyan drá­ga - mondja egy idős néni miközben néze- lödök az Arany János utcai olcsó áruk bolt­jában egy pamut nyári ruhára. Tényleg, mi a helyzet most nyár elején? Folytatódik-e a korábbi hónapokhoz ha­sonlóan magas kereslet az olcsó áruk te­rén?- Nagyon sok ember megfordult az üzlet­ben, tájékozódnak, nézelődnek - mondja Nyakas Zoltánné üzletvezető. - A forgalom is nőtt, de a túlzottan olcsó árut nem sokan keresik, hisz mindenki szívesen Öltözik di­vatosan. Ezek természetesen kicsit drágáb­bak, de fontos, hogy szép legyen. Blúzok, ingek, pólók már 200-320 forintért kapha­tók, ruhák 400-tól 800 forintért. Nagyon ke­resettek az olcsó fonalak, hisz sokan meg­próbálnak kötni. Ha saját maguk készítik el a pulóvereket, ruhákat, jóval olcsóbb és igy sokat lehet spórolni. Amiből nincs válasz­ték, azok a nagyméretű, fekete ruhák, és a férfi ruházati termékek. A fiatalok a szabadidőruhákat keresik, ezek 350-től 550 forintos áron kaphatók. Kínálat, választék van, különböző áron és minőségben is. A Szekszárdi Bizományi Áruházban is nagyon sok a vásárló. A kosarakban cipők, ruhák, olcsó termékek. Már a kirakat is csá­bító, ruhák 200-600 forintig, cipők is elfo­gadható áron. Csillag Gyulánétól az áruház boltvezető-helyettesétől megtudom, hogy még mindig a gyermekruhák iránt a legna­gyobb az igény. * És végül, mivel nyár van, nagyon kere­settek a hűtőszekrények, ahogy a zöldsé­gek és a gyümölcsök megjelennek, hisz megkezdődik a „betárolás télre". A mélyhű­tő a slágercikk, ezek azonban általában a boltba érkezés napján már el is fogynak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents