Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-28 / 153. szám

1988. június 28. KÉPÚJSÁG 5 „Nekem az unokáim jelentenek mindent” Főállásban nagypapa Mióta a kétkeresős családmodell álta­lánossá vált, azóta reszketnek a kis­gyerekes anyukák, ha egyet köhint a gyerek, mert véges a táppénzes napok száma, és különben sem örülnek a mun­kahelyen a sok hiányzásnak. És akkor még ott vannak az iskolai szünetek!... Szerencsés az a család, ahol vannak nagymamák, nagypapák, akik átvállalják a terhek egy részét. Két olyan nagyszülő­vel beszélgettünk, akik megkönnyítik emancipált lányaik életét, sok mindent átvállalva a gyerekek neveléséből. A nagymama Rita, bár van külön szobája, még most is, tízévesen a nagymamával alszik. A be­szélgetés alatt is mellette ül a heverőn, odabújik hozzá, felnéz rá.- Persze, mert este a mamával mindent megbeszélhetek, ő megért engem - rhondja a nyurga, magas növésű kislány. - Ö ébreszt, vele reggelizek, csomagolja a tízóraimat. Elindít az iskolába, integetsz ablakból, utánam szól, ha valamit elfelej­tek. Itt, a Béri Balogh utcában lakunk, nincs messze a suli, mindig hazajövök ebédelni, a mama azt főzi, amit kérek. Hogy mit jelent nekem a nagymamám? Hát, ha elköltözne tölünk, biztosan utána mennék, nem maradnék itt, egyedül. Nincs testvérem, unatkozok nélküle. Ha két-három napnál hosszabb időre eluta­zik valahová, akkor én is megyek vele, mindig kikönyörgöm.- Egyéves kora óta együtt vagyunk, én nevelem, - simogatja meg Kató néni, Nagy Károlyné hozzásímuló unokáját. - Nem bírta a bölcsődét, még óvodáskorá­ban is sokat betegeskedett. Vittem or­voshoz, ahová kellett, nyugodtan dolgoz­hattak a szülők. Most, hogy már iskolás, a nyílt napokra én járok, a lányom a szü­lői értekezletekre megy. Együtt lakunk itt, a panelban, a lányom, a vejem, az unokám és én. Nyugdíjas va­gyok, főzök, takarítok, mosok, hazavá­rom őket. A kisebbik lányom, Mezőfalván lakik, ott is van egy unokám, a Krisztike. Most éppen egy pulóvert kötök neki, ilyen rikító zöld színből kérte, azt mondja, ez a divat. 3200 forint a nyugdíjam, ha lá­tok valamit ami jó lenne a gyerekeknek és megengedi a keret, akkor megveszem nekik. Postai takarékkönyvet nyitottam mind a kettőnek, havi kétszáz forintot teszek be. Nem sok, de azért a ballagá­sukra csak összegyűlik egy kis pénz. Most, hogy itt a nyári szünet, össze­gyűjtöm őket, a fele vakációt itt töltjük Szekszárdon, a másik részét Mezöfalván. Nekem, mióta magamra maradtam, az unokák jelentenek mindent. Amikor nemrégen epekővel operáltak, a műtét után jöttek be hozzám látogatni. Amikor megláttak az intenziven, hullott a könny a szemükből. Mondtam nekik, miért sírtok, megmaradtam. Persze, válaszolták, mert nekünk még szükségünk van rád. A nagypapa Daliás, jól öltözött, mosolygós öregúr Koltai József. Mindennap ő megy a ki­sebbik unokájáért, a négyéves Anitáért az óvodába.- Tetszik tudni, a lányom orvos, és ez a hivatás egész embert kíván, - mondja a parkban, a pádon ülve, a szaladgáló unokáit figyelve. - Ez a mindennapos programom, nyugdíjas vagyok, a főállá­som az unokáim. Háromnegyednégyre megyek a nagyobbikért, a Zsuzsiért a gyakorló iskolába, utána jövünk az óvo­dába a kicsiért. Ha jó az idő, játszanak egyet itt, a Prométheusz parkban, aztán megyünk hozzánk a Táncsics utcába. A szülők odajönnek este értük. A Zsuzsit én nevelem kéthetes kora óta. A lányom akkor végzett az egyete­men, rögtön munkába állt. A feleségem is dolgozott, én vállaltam a picit. Amúgy is nekem van a családban a legnagyobb türelmem a gyerekekhez. Nem tudok egy hangos szót mondani nekik, azért gyere­kek, hogy elevenek legyenek. Főztem a bébiételt a Zsuzsinak, tisztá­ba tettem, egész héten velem volt. Most is rengeteget ügyel az anyja, ilyenkor pén­tektől hétfőig a papa hálótársa a Zsuzsi­ka, a kisebbiket elviszi az apja. „Jól meg­vagyunk együtt, ugye?” - kérdezi az oda­szaladó unokától. A nyári szünetben végig ott vannak ná­lunk. Most egy kicsit nehezebb lesz ugyan, mert elkezdtünk egy kis tanyát építeni, anyag után kell futkosnom. Tud­ja, vettem egy szőlőt a gyerekeknek, de ők nem érnek rá gondozni, én csinálom. Vannak gyümölcsfáim, megterem ott minden, még a dinnye is. Csak hát min­dennap ki kell járni, mert nő a gaz, hogy ilyen sokat esik. Szerencsére nincs mesz- sze, itt van a Balparásztán, biciklivel kinn vagyok tíz perc alatt. Most, hogy érik az eper, kétszer is ki szoktam menni napon­ta. Ha marad egy kis időm, akkor festege- tek. A felvidéken laktunk, onnan jöttünk át. Aba-Novák, Peter Julius Kern tanítvá­nya voltam, a kassai dóm restaurálásá­ban is segédkeztem. Régen volt - sóhajt, - most már csak papa vagyok, ez a beosztásom. F KOVÁTS ÉVA Fotó: CZAKÓ SÁNDOR A maják titka Egy nyugatnémet archeológusnak végre sikerült az, ami tudósok egymást követő nemzedékeinek okozott múlha­tatlan főfájást: megfejtette a maják írását. Mint a Stern című nyugatnémet hetilap szerdán megjelent számában olvasható, Wolfgang Gockel rájött a titok nyitjára, és fölfedte, hogy mit rejtenek azok a puha mészkőbe vésett hieroglifák, amelyeket a mai Mexikó területén egykor létezett maja birodalom hagyott örökül az embe­riségre. A maják, írásjeleikkel, az egyiptomi hieroglifák után az egyik legjelentősebb „rejtélykészletet” hagyták az utókorra. Sokáig úgy vélték, hogy - a babiloniak­hoz hasonlóan - a majáknál is szótagírás volt. Gockel azonban rájött arra, hogy va­lójában morfémákból, önálló jelentéssel bíró „nyelvi építőelemekből” áll a maják írása - csakúgy, mint a kinai. A Palenque-ben található, 1300 éves templommaradványok között a maja kul­túra mintegy háromszáz éves időszakát átfogó kordokumentum tárul föl ezzel. (A maja kultúra időszámításunk szerint 300 körül indult virágzásnak, s a tizenhetedik században pusztult el véglegesen, a spa­nyol hódítók megjelenése nyomán.) Az embereket, állatokat, madarakat, valamint elvont ábrákat tartalmazó, most megfejtett maja szövegek egy igen fejlett és mélyen struktúráit társadalomra utal­nak - írja a Stern. Sokat tudhatunk meg belőlük a maja birodalmon belüli hatalmi harcokról, az udvarban terjesztett, sze­xuális vonatkozású pletykákról, intrikák­ról, valamint háborúkról és katasztrófák­ról. A véráldozat idejének közeledtével a maják - mintegy önmagukat megtisztí­tandó - napokig böjtöltek és tartózkod­tak a nemi élettől. Az istenek kiengeszte­léséhez szükséges véráldozat abból állt, hogy a férfiak a nemi szervükön, a nők pedig a nyelvükön szúrták meg magukat. A 43 éves Gockel szeptemberben, nem sokkal a frankfurti könyvvásár előtt jelenteti meg könyvét, amelynek elme: Egy maja dinasztia története; alcíme pe­dig: A klasszikus maja hieroglifák meg­fejtése. Jáger. - Nemes egyszerűséggel, így becézik gyermekkora óta. Arca tiszta, termetre alacsony, erejét nem próbálta soha. Mert a verekedés az nem sportsze­rű dolog. De a barátság az más, az köte­lez. Még arra is, hogy ha egy régi „bör­tönbarát” felkeresi, hát megsajnálja és elmenjen vele maga is egy „jó kis buliba”. A „börtönbarát” Majdán Béla Balassa­gyarmatról a börtönből kapott 4 nap sza­badságot, hogy polgári peres ügyét ren­dezze Szekszárdon. De milyen a szabad­ság érzése? Felemelő. Nem kell engedel­meskedni, mindent időre elvégezni, nincs szigorú fegyelem,... és még ki tudja, pontosan milyen érzések juthatnak fel­színre, ha egy elitéit átlépi a külvilág felé a börtön kapuját. Majdán Béla is érezte ezt a más, ezt a szabad életet, így nem is volt kedve visszautazni Balassagyarmat­ra. Pedig a szabadságot csak igen külö­nös indokokra adják, és természetesen a jó magaviselet elengedhetetlen feltéte­le. Majdán felkereste régi cimboráját, Jé­gért, azaz Petrovics Lajost, aki ekkor 12 napja szabadult legutóbbi büntetéséből. S a két barát együtt indult „dolgozni”. Az akció Szekszárdon kezdődött. Mi­vel Jáger tudta, ha Szekszárd környékén törnek be valahová, rögtön fogják őt ke­resni, hát kellett egy gépkocsi, amivel messzebbre lehet menni. Hat sikertelen próbálkozás után a hetedik autót el tud­ták lopni és irány Vác, ahol újból autót szereztek. Itt a tizedik kísérlet hozott si­kert. Most már nyugodtabban autózhat­tak Budapestre, ahol három kereskedel­mi egységbe látogattak el. A zsákmány 100 ezer forint. Italban, kizárólag a már­kásakat kedvelték, így a martinit, a whys- kit, a Vilmos-körte pálinkát. A többi „cuccnál" nem válogattak, vitték a mag­nókat, erősítőket, HiFi-tornyokat, a csa­varhúzót, a késeket, szerszámokat és természetesen a készpénzt. Az elkötött 1500-as Ladával Cecére vezetett az út­juk. Itt egy vendéglőbe látogattak el éj­szaka és 7000 forinttal távoztak. Az autó- kázáshoz azonban benzin is kell. A tan­kolóhelyek Tass, Harkány és Orosháza voltak, ahol „puszira" tankoltak, azaz fi­zetés nélkül angolosan távoztak. S ha már Petrovics belement a kiruccanásba, gondolta, keressék fel szülőfaluját is, Vaskutat. A bajai hídnál várakoztak, mi­kor egy vegyes járőr - egy rendőr és egy katona - túl gyanúsnak találta a jól meg­pakolt autót. Igazoltatás, és a két jóbarát kirándulása be is fejeződött. Jáger 33 éves. Összesen 16 évet töltött el az ország 8 különböző börtönében. Először Tökölön, 14 éves korában. Is­kolája a börtön volt. Itt végezte el a négy gimnáziumot is. Érthetően beszél, szá­momra érthetetlen is, hogy egyszerűen képtelen beilleszkedni társadalmunkba. Amikor megkérdeztem Jégért, mennyit dolgozott életében, egykedvűen mondja, s elmélyülten szívja a cigarettát - 16 évet, ebből kint, a börtön falain kívül 12 napot. Jáger egyébként most éhségsztrájkot folytat. Nem tetszik neki a fogda levegője, ahol elmondása szerint „egy őrült millio­mossal és egy cigánnyal van együtt”. In­dokul cigarettaügyet hoz fel, de az igazi ok, hogy már nagyon vágyik vissza régi ismerősei közé, a börtönbe.- Megéri mindig újabb és újabb bűn- cselekményeket elkövetni? Először csak mosolyogva ingatja a fe­jét, s elmondja, valóban jobb lett volna ha inkább a szorzótábla és az ábc iránt ér­deklődik.- Most kapok öt év szigorítottat, mint többszörös visszaeső és még talán négy évet. Hogy a börtönökön kívül milyen az élet, nem tudom meg soha... HER BECK E. Hideg zuhany- Még mindig hideg zuhanyt veszel reggelenként?- Nem, már abbahagytam, hogy időt takarítsak meg.- De hiszen az csak pár perc!- Igen, de mindig legalább két óra kellett, amíg rászántam magam. Védett növényeink: keleti zergevirág Májusban nyíló sárga fészekvirágzata a margarétáéra emlékeztet, ezért népie­sen sárga margarétának is hívják. Elne­vezése onnan ered, hogy virágját legeli a zerge. Délkelet-európai elterjedésű faj. Erre utal tudományos (Doronicum orien­tale) és magyar neve egyaránt (oriens= kelet). A szubmediterrán zónában Olaszország déli részétől a Kaukázusig terem. Magyarországon főleg a Mecse­ken él, de megtalálható a Villányi hegy­ség, a szekszárdi dombok, valamint a Balaton-felvidék erdeiben is. Csak né­hány éve sikerült felfedezni Belső-So- mogy déli részén (Bélavár). Elsősorban az északi oldalak gyertyá­nos-tölgyeseiben fordul elő, de behatol a sziklás hegygerincek törmelékerdőibe és a melegebb, szárazabb mikroklimájú cseres-tölgyesekbe is. Eszmei értéke: 2000 Ft. DR. KEVEY BALÁZS Rajz: DR. BÉKEFI IRÉN A Szekszárdi Húsipari Vállalat bélüzemében Hogy is mondjam? Amikor a Szek­szárdi Húsipari Vállalat bélüzemébe beléptem, liftezni kezdett a gyom­rom. Aztán sikerült önuralmat gyako­rolnom és megkerestem Molnár Andrásnét, aki a bélüzem beindulá­sa óta, már nyolc éve gyakorolja ezt az önuralmat. * Hogy bírja ezt a párát, ezt a sza­got? És ezt a monoton munkafolya­matot? Meglepetésemre nem sajnál­taim kezdi magát, szinte derűsen, mosolyogva mondta: Megszoktam már. (Megszokták? Lehet ezt meg­szokni? Villant agyamba Illyés Gyula: Nem menekülhetsz című versének néhány sora.)- Tényleg, meg lehet barátkozni ezzel a munkával? - kérdeztem Mol­nár Andrásnét.- Ha az embernek nincs sokkal jobb lehetősége a pénzkeresésre, akkor kénytelen megbarátkozni vele. Meg lehet szokni a párát, a szagot, a 35 fokos meleget.- Előtte hol dolgozott?- A TÁÉV-nél, az asztalosüzem­ben, marógépen. Ez fizikailag nehe­zebb munka és a fizetésem is keve­sebb volt. Nyolc évvel ezelőtt, mikor indult a bélüzem, a falunkba, Ka- kasdra is jöttek asszonyokat tobo­rozni. Úgy gondoltuk, megpróbáljuk. Azóta itt dolgozom. A közösség na­gyon jó, szeretjük egymást. Sajnos csak 72-en dolgozunk az üzemben - 100 ember kellene -, így havonta 4-5 alkalommal 16 órázunk, tehát reggel hattól este tízig végezzük a munkát. Bizonyára nem lehet ezt a munkát matematikai alapon megközelíteni, de próbáljuk meg. A Szekszárdi Húsipari Vállalatnál egy műszakban 1000-1200 hízót vágnak. Ezt a bél- mennyiséget egy műszakban 36, zö­mében asszony tisztítja. Ez összesen körülbelül 20000 méter bél. (És az ugyanitt tisztításra kerülő marhabe­let még nem is számoltuk.) Molnár Andrásné már évek óta csoportvezetőként dolgozik itt. Emel­lett ugyanazt a munkát végzi, mint munkatársai. Mint elmondta, legin­kább a kezük készül ki a munkától, annak ellenére, hogy a béltisztoga­tás bizonyos fokú gépesítettséggel megy. Kimerítő a nyolc órai, állva végzett munka, s hogy egész idő alatt szinte ugyanazt a műveletet végzik. h. Nagymamák és nagypapák Molnár Andrásné /oAfií" o nAf/S KA í*o #1 / jäge?r, a u&iurur\ira.iy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents