Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-27 / 152. szám
1988. június 27. NÉPÚJSÁG 5 Egy sírfelirat nyomában: „1848-6AN A SZABADSÁGÉRT HARCOLT MINT SZÁZADOS, MEGHALT MINT TENGŐD JEGYZŐIT ZSEBEHÁZY ISTVÁN (1809-1866) A forradalom vívmányainak megőrzéséért a nem zeti függetlenség, a nemzeti önrendelkezés fennmaradásáért folytatott élet-halál harc súlyos áldozatokat követelt népünktől. A magyar önvédelmi harc 54 500 honvéd életébe került. A császári seregek 46 400, a cári segélyhad 28 300 főt veszített. A nehéz és csak idegen erővel kicsikart győzelmet, mintegy a császár megalázkodása ellentételeként, vérlázítóan antihumánus bosszú követte. Míg Itáliában a fegyverletételért cserébe büntetlenül távozhattak a szabadságharcosok, addig Görgei feltétel nélkül és a cári csapatok előtt végrehajtott fegyverletételét a könyörtelen megtorlás követte. Közel másfélszáz halálos ítéletet hajtottak végre, ezer fölötti azok száma, akiket hazai és lajtántúli várbörtönökbe és fegyházakba hurcoltak, félszázezerre becsülik a császári seregbe besorozott, majd olasz, cseh földre vitt honvédek számát. Mellettük ezerszámra emigráltak vagy bujkáltak idehaza, megkísérelve elkerülni a megtorlást. Gyermekkoromban gyakran hallottam szüleimtől, nagyszü- leimtől, hogy Tengődön, a református templom padlásán töltött hosszú hónapokat Zsebeházy István huszárkapitány, a szabadságharc bukását követő megtorlás elől menekülve. Sírja, sötétszürke márvány emlékoszloppal kissé megviselten, de ma is ott található a régi református temető fái között. Néhány hónapja jelent meg Bona Gábor Kossuth kapitányai című müve. Végiglapozva megállapítottam, hogy mindössze néhány Tolna megyéhez kapcsolódó név található a több mint 2000 százados között. Zsebeházy István életéről - társaihoz hasonlóan - pár sor olvasható, ennyit őrizett meg a Hadtörténeti Levéltár adattára. Mivel Tengőd - a ma ezer lelket sem számláló, átcsatolással az 1940-es évek második felében Somogy megyéhez kapcsolt település - korábban Tolna megyéhez tartozott, úgy véltem, ha a múltat akarom vallatni, ha Zsebeházy életéhez keresek adatokat, ehhez az egyetlen és mint kiderült, nagyon gazdag forrást a Tolná Megyei Levéltár jelentheti. Dokumentumok azért is kellenek, mert a sírkőn található és Bona Gábor könyvében szereplő adatok ellentmondottak egymásnak. Bona szerint 1811 -ben született és 1866-ben halt meg, azaz 55 évet élt. A sírfelirat szerint 62 évesen hunyt el. Mi tehát az igazság? Levéltárosi szenvedélyemtől vezetve és kutatásomban kiváló segítőre találva, a levéltári kutatóterem vezetőjében, a következőket sikerült kideríteni. A tengődi református egyház anyakönyvének bejegyzése szerint Zsebeházy István 1804-ben született. Apja Zsebeházy János, anyja Béllyei Susánna. István mindössze néhány évesen, anya nélkül maradt. Apja az anyai örökséget, a vörösberé- nyi szőlő árát befektette első feleségétől származó fia, Zsebeházy János birtokába. István - mint egy későbbi kérvényéből kiderül - tanulmányokat folytatott, de ezt abbahagyva beállt katonának. A katonai szolgálatának kezdő dátuma: 1828. Az iratokban szereplő hadfi elnevezés hivatásos voltára utal. A pályakorrekciónak valószínűleg anyagi okai lehettek. Apja ebben az időben már nem élt. ősi jussának megszerzése érdekében kénytelen volt pert kezdeményezni féltestvére, János ellen. A dombóvári úriszék előtt kezdődő ősiségi pert, mint hivatásos katona, tiszti ügyészi pártfogás mellett folytatta. A hosszadalmas per anyaga a Tolna vármegyei törvényszék iratai között megtalálhatók. Zsebeházy István alakulata a báró Geramb nevét viselő huszárezred, amely a galíciai Tarnopolban állomásozott, folyamatosan levelezett a vármegyével. A vármegyei döntések között megtalálhatók azon utasítások, amelyekkel az ügyben az illetékes szolgabírót a vármegye megbízta, illetve a végrehajtási jelentések a következő közgyűlések jegyzőkönyveiben. Zsebeházy Istvánt 10 éves szolgálatot követően előléptették káplárnak (= őrmester). A Geramb huszárezred akkor a vármegyén keresztül kérte Zsebeházy örökségéből 40 váltóforint behajtását. A vármegye a szükséges intézkedés megtétele mellett megrótta a huszárezredet, mert nem magyar nyelven levelez. „Amidőn a tisztelt karoknak amiatt, hogy a nemes ezrednek levelét idegen nyelven szerkesztettenek lenni tapasztalták, támadott méltó neheztelése, ezért az érintett ezred - mindannyi e tárgy mellett harcoló okok és tekinteteknél fogva - magyar nyelven folytatandó levelezésre felszólítani rendeltetett.” E néhány sor a vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvből bizonyítja, hogy a reformországgyűléseken szereplő magyar nyelv ügyét a vármegye is felkarolta. 1838-ban az ezred Zsebeházy István keresztelő levelét kérte a vármegyétől, mely levelet a következő közgyűlési bejegyzés szerint Dőry Sándor főszolgabíró meghozott, és az „beadatva a tisztelt Ezrednek megküldetett”. A keresztelő levél azért kellett, mert ekkor kötött házasságot Tarnopolban Rácz Zsuzsannával. 1847 végén kérelemmel fordult a vármegyéhez. Leveléből kiderül, hogy megelégelte a 19 évig tartó katonáskodást és a császár szolgálatát a vármegye szolgálatával kívánta felcserélni. Népjegyzői vagy biztosi állásért folyamodott. A vármegyei közgyűlés e kérelmet a másodalispán és járásbéli főszolgabírók figyelmébe ajánlotta. A kérelem teljesítésére ekkor nem kerülhetett sor, mert történelmünk eseményei - leszerelés, békés polgári élet helyett - véres csatákba küldték katonáinkat. A márciusi forradalom vívmányainak megvédésre országszerte megkezdték a nemzetőrségek felállítását. A délvidéki események hatására e folyamatot meg kellett gyorsítani. A Tolna megye által kiállított 2000 nemzetőrt Bács megyébe az ókéri táborba vezényelték. A Galíciából hazavezényelt Zsebeházy István szintén Bács megyébe kapott kinevezést. A július 10-i Közlönyben jelentek meg István nádor, királyi helytartó és Batthyány Lajos miniszterelnök által július 7- én aláirt új kinevezések. E szerint „kinevezik... a Bács megyei nemzetőrséghez, Karassiay József őrnagy mellé hadnagyi ranggal Zsebeházy István 4. számú huszárezredi őrmestert.” A délvidéki harcok sok áldozattal és kevés eredménnyel jártak. Szeptemberben újabb gondok jelentkeztek. A kamarilla egyetértésével Jellasics seregei átlépték a határt. E hírre gyors ütemben megkezdték a honvédzászlóaljak szervezését. Zsebeházy István nevével ismét a Közlönyben találkozunk. A szeptember 27-i számában szerepel, hogy a hadügyminiszter a Győrben megalakított 23. honvédzászlóalj hadnagyának nevezte ki a korábbi nemzetőr segédtisztet. Ezen alakulat Görgei feldunai seregéhez tartozott. Az itt teljesített eredményes szolgálatot mutatja az a tény, hogy Kossuth előterjesztésére a hadügyminiszter 1848. november 13-án már főhadnagyi kinevezését hagyta jóvá. A Közlöny szerint a kinevezés visszamenőleges érvényű, ugyanis „főhadnagyi illetményének folyósítását november elsejétől elrendelte" a hadügyminiszter. 1849. január 17-én áthelyezték a 8. (Ferdinánd Koburg) huszárezredhez. Az 1849. február 27-i hivatalos közleményekből tudjuk, hogy Mészáros Lázár hadügyminiszter február 16-i hatállyal Zsebeházy István főhadnagyot századossá léptette elő. Itt megszakadt a szál. Szabadságharc alatti további tevékenységét eddig még nem sikerült felderítenem. A következő használható adatsort a császári kir. megyehatósági iratok között találtam. A simontornyai kerület közigazgatási főbírája a következőket jelentette: „Jegyzőkönyvének 190. szám alatti rendelete szerint Szexárdi Csá. ki. parancsnokság előtti meg nem jelenés miatt felkerestetni és béfogattatni rendelt vala honvéd tisztek közül Zsebeházy István - a magyar sereg eloszlatása óta gyönki lakos lévén - ki már január elein elment, de hová, ki nem tudhatám - országszerte körözendő volna." A kibocsátott körözés hamar eredményre vezetett, mert április 5-én Huszáry Pongrác főbíró Szilasbalhásról Tolna megyének jelentette, hogy egy megyei pandúr elfogta Zsebeházy István volt honvédtisztet, aki magát gyönki lakosnak vallotta. Jelezte egyben, hogy nála egy Bihar megyei cs. kir. főnök által kiadottnak állított útlevelet, honvédhadnagyi kinevezést és „A huszár” nevű irományt találta. A simontornyai kerület főbírája igazolta, hogy Zsebeházy István „valóságos gyönki lakos, ki ottan árendás - felesége és három gyermeknek attya, annálfogva őt itt letartóztattam és további intézkedés végett - őrizet mellett, mint elugrott honvédtisztet - átküldőm”. A megyefőnök a foglyot mint besorozandó honvédtisztet a katonai hatóságnak adta át A további adatok szerint valószínűleg erre a besorozásra nem került sor. A katonai hatóság rendőri osztálya májusban Tengődről kérte Zsebeházy keresztelő levelét Valószínűleg csak rövidebb idejű büntetést kaphatott, feltehetően 20 éves császárhű szolgálatáért Két évvel később a simontornyai főbíró a megüresedett napidíjas ímoki állásra Zsebeházy Istvánt javasolta. A „hivatalos teendők halmaza miatt vagyok bátor Nagyságodnak szorgolni”, azaz a betöltés gyors jóváhagyását szorgalmazni. Érdekes adatokat tudhatunk meg Zsebeházyról a főbírói javaslatból. „Gyönki Zsebeházy Istvánt kit legközelebb lefolyt nyáron, mint miszlai és kisszékelyi telekbecslési ügyvezetőt esmérvén meg, rövid idő óta irodámban kisegítésre használok, és ki a magyar és német nyelvbeni jártasságánál fogva, elegendő készséggel bír és ewégre ajánlván e tárgyú folyamodását 1. alatt Nagyságodhoz hivatalos tisztelettel felterjesztem.” - Grabanich János - Zsebeházy tehát az előző nyáron biztosan szabad volt nem került börtönbe, nem sorozták be ismét a császári seregbe. Megválaszolatlan kérdés viszont, miért írja a főbíró, hogy 1851-ben ismerte meg, amikor az 1850 áprilisi elfogáskor is 0 azonosittatta és küldte tovább a megyéhez? Ha ott tisztázta magát, nem lett priusza, vagy rövidebb időre mégis elítélték és ezért nem óhajtott a főbíró korábbi ismerettségükre hivatkozni? 1853. április 25-én a simontornyai főbíró jelentette Forster Ká- rolynak, hogy Zsebeházy István kisszékelyi ügyvezetői és tollvivői járandóságát a simontornyai uradalmi pénztárból minden hiány nélkül, összesen 173 R és 8 kr. értékben kezéhez vette és így az uradalmon semmi követelése fenn nem maradt A megye valószínűleg azért foglalkozott e kérdéssel, mert tervei voltak Zsebeházyval. Ezt támasztja alá közigazgatási pályára lépése. Arra nincsen adatunk, hogy mikor választották Tengőd község jegyzőjévé, de azt tudjuk, hogy 1861 -ben újraválasztották. E tény azért kapott külön nyomatékot a vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvben, mert a községből a birtokosok egy része nem volt elégedett a választással. A kisebbségi véleménynek a vármegye nem adott helyt, mert a választáson jelen levő Szalay főszolgabíró azt szabályosnak minősítette, kijelentve a kisebbségi vélemény figyelembevételének szükségtelenségét. 1864-ben Tengőd h. (=hiteles) jegyzőjeként igazolta a vármegye által kivetett közmunka elvégzését. A saját kezűleg készített aláírásával és a község pecsétjével ellátott irat az utolsó okirat, amelyet működéséről sikerült megtalálni. További adat, amely esetleg halálára, vagy az azt követő jegyzőválasztásra utalna, nincs. íme, tényeiben felsorolva egy gazdag életút, melyet - hisz múltunk része - kár lenne a feledés homályában hagyni. Egy latin idézet motoszkál fejemben. „Monomentum quaeris, circum'spice!” „Emléket keresel? Nézz körül!” Érdemes lenne megszívlelnünk, nemcsak az évfordulókon. DR. DOBOS GYULA Stekly Zsuzsa tűzzománc birodalma Mintha mesebirodalomban járnék. A képeken a kedves, bájos nőalakok mesefigurákra emlékeztetnek. A szelíd színek, rendkívüli színárnyalatok mély érzéseket fejeznek ki. Stekly Zsuzsa zománcozó kisiparos képeit lakásukon csodálhatom. Alkotásai bejárták már az országot, 54 tárlaton ismerkedhettek eddig műveivel művelődési házakban, üzemi klubokban. Művészete, témakincse rendkívül gazdag, a klasszikus motívumformák egyéni stílusú átvételétől a mitikus, valamint a gauguini egzotikus miliőn át a népi témáig terjedő. Képeiből főleg a derű sugárzik, de felbukkan a világot már oly sokszor lángokba borító háború réme is: a „nem akarunk háborút”! témában. Stekly Zsuzsa gyermekkorától rendszeresen rajzol, fest. Általános iskolás korában több megyei rajzversenyt nyert. A pécsi művészeti szakközépiskolában reklám-grafika szakon érettségizett, Erdős János, Simon Béla és Lantos Ferenc növendékeként. Ezután került a bonyhádi zománcgyárba.- 1973-77-ig dolgoztam segédmunkásként. Itt ismerkedtem meg a zománccal, hisz szinte benne éltem. Az edénygyártás minden munkafázisát megismerhettem, az alapozástól a zománcozáson át az égetésig, a permetezéstől a dekoráláson át a műhelytakarításig. Az akkori igazgatótól, Lambert Józseftől - aki mindig is bízott bennem - engedélyt kaptam arra, hogy munkaidő után bennt maradjak és játszak a zománccal. Ekkor készültek első képeim, édesapám dekorműhelyében. Elgondolkozva hallgatom. Nem tudom mi teszi, a rövid fiús haj, a gyors beszéd, vagy a frissesség, de koránál - 34 éves - jóval fiatalabbnak tetszik.- Min dolgozik mos?- A székesfehérvári Altííítegia Állami Építőipari Vállalat egyik szürke, hagyományos panelházára készítettem egy 96 négyzetméteres tűzzománc falburkolatot, Zalka István terve alapján. Emellett most két nagy munkán dolgozom, mindegyik 4x2 méteres. Az egyik „A tenger mesés világa”, a másik pedig egy kompozíció.- Honnét menti témáit? A világ mely része érdekli?- Ha kis képeket csinálok, ezek főleg versek, olvasmányok és élményeim alapján készült impressziók. Ilyen személyes élményem volt a kubai út is. 1978-ban mentem férjhez. Azóta ketten dolgozunk. Feltétlenül el kell mondanom, hogy a szakmában is remekül kiegészítjük egymást Van egy 6 éves kislányunk és egy másfél éves kisfiúnk. Ezek után mi is lehetne más ami foglalkoztat? Az anya-gyerek kapcsolata többször is megjelenik képeimen, hol Madonnaként, hol csak gyermekét szoptató anyaként. Szívesen csinálok meseképeket is, hiszen a gyermek a leghálásabb közönség. De szeretem a tájképeket az esti hangulatokat. Van néhány vallási tárgyú képem is, bár nem vagyok vallásos, nem is ilyen indításból születtek. Nálam a Krisztus a szenvedő ember, a Madonna a boldog asszony. Van néhány politikai témájú munkám is, ami örök téma, a béke féltése, ne legyen többé háború.- Van-e példaképe?- Aki művészileg a példaképem, az Lőrincz Vitus. A zománemüvész. De emberi téren az apukám, aki szintén amatőr művész és akitől szakmailag is és emberileg is a legtöbbet tanultam.- Elégedett?- Elégedett? Ez nem helyes kifejezés. Boldog vagyok. Igazán szerencsésnek érzem magam, hiszen azt csinálhatom, amit szeretek. Tudja én nem vagyok hivatásos művész, 10 év kemény munkája kellett ahhoz, hogy ezt elérjem, de gyönyörűek a gyerekeim, békés, boldog a házasságom, és ebből a békéből, harmóniából szeretnék átadni munkáimon keresztül embertársaimnak, s ha csak egy kiállítás-megtekintésnyi időre is, akkor nem éltem hiába.-herbeckVédett növényeink: tátorján Fehér virágai április végétől egy hónapon át nyílnak. 1 m-nél is magasabbra növő bug- lyos kóró. Karvastagságú karógyökerei mélyen legatolnak a talajba. Régen - szűkös években - főzeléknövényként fogyasztották. Föld feletti részei a káposztához, gyökerei a karalábéhoz hasonló ízűek. A tatárok totur- gánnak hívják. Innen ered a tatárkenyér, tatárka és a tátorján elnevezés, de ugyanezt juttatja kifejezésre tudományos neve is (Crambe tataria). Eurázsia kontinentális éghajlatú területein honos: Nyugat-Szibériától - az orosz és lengyel síkságon át - Alsó-Auszt- riáig, valamint Morvaországig terem. Tipikus löszjelző növény. Napsütéses, száraz löszfalakon, réteken, legelőkön talál menedéket Magyarországon egykor - főleg a Nagy-Alföl- dön - sokfelé találták, de a lösztalajok mező- gazdasági művelés alá vonásával csaknem teljesen kipusztult Az utóbbi évekig mindösz- sze három lelőhelye volt ismert (Balatonkenese, Megyaszó, Vácduka), nemrég azonban dr. Streit Béla Tolna megyében, Bölcske község határában is megtalálta. Ritkasága és veszélyeztetettsége révén fokozott védelem alatt áll. Eszmei értéke: 5000 Ft DR. KEVEY BALÁZS Rajz: DR. BÉKEF1 IRÉN Madonna Anya
