Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-25 / 151. szám

1988. június 25. 2 Képújság Hatékonyabb szociálpolitikára van szükség Dr. Csehák Judit nyilatkozata Magyarországon a lakosság egészsé­gén 30 ezer orvos és 250 ezer egészség- ügyi dolgozó őrködik, ami Európában jó ellátottságot jelent. Ennek ellenére az utóbbi evekben a korábban növekvő életkor tendenciája megfordult, az élet­színvonal csökkenésével együttjáró élet­módátalakulás kedvezőtlenül hatotta kö­zépkorú és idős lakosság egészségi álla­potára. Emelkedett a halálozás, elsősor­ban a szív- és érrendszeri betegségek, a rosszindulatú daganatok, valamint a bal­esetek következtében. A magyar kormány a kedvezőtlen hely­zet megváltoztatása érdekében egész­ségmegőrző programot dolgozott ki. Lét­rehozták a Szociális és Egészségügyi Minisztériumot, amelynek élén dr. Cse­hák Judit, az MSZMP KB Politikai Bizott­ságának tagja áll. Neki tettünk föl több időszerű kérdést:- Mi tette szükségessé, hogy Magyar- országon a korábbi egészségügyi tárca utódaként Szociális és Egészségügyi Minisztérium létesüljön?- 1945-1949 között már működött egy, a maihoz hasonló feladatkörű előd, Népjóléti Minisztérium néven. 1950-ben azonban, amikor az erőltetett gazdaság- fejlesztés érdekei mögött háttérbe szo­rultak a szociális szempontok, a szociál­politikai felelősség szétdarabolódott a különböző minisztériumok között. Nap­jaink szociális feszültségei nyilvánvalóvá tették, hogy markánsabb szociálpolitiká­ra van szükség. Megvalósításának egyik feltétele az, hogy lehetőleg egy kormány­zati szerv legyen a tennivalók fő felelőse, ezért önálló szociális minisztérium létre­hozását javasolták. Megállapításának azonban nem voltak meg a személyi és a társadalmi feltételei. Ezért döntöttünk úgy, hogy egy már meglévő szervezetre bízzuk a szociálpolitika kormányzati jel­legű központi irányítását. Két csaknem egyenértékű megoldás kínálkozott, más típusú előnyökkel és hátrányokkal. Össze lehetett volna kap­csolni a szociálpolitikát a munkaüggyel, ezzel azonban óhatatlanul a foglalkozta­táspolitika felé fordult volna több figye­lem. így azután az egészségügyi tárcára építettük a szociálpolitikai irányítást - bár ennek a változatnak is van kockázata. Jóllehet a tradíció azt kívánta volna, hogy a minisztérium elnevezésében az egész­ségügy szerepeljen első helyen, mi még­is azt kívántuk hangsúlyozni, hogy az ■’észségügy, az egészségpolitika része politikának, s nem fordítva van. ,ii szeretnénk, hogyha előre tu- pni a szociális munkában, csők­et a kórházainkra, orvosainkra nehe- j nyomás, hatékonyabban használhat- .< fel a soha nem elegendő forrásokat.- Milyen szociális kérdések foglalkoz­tatják jelenleg a kormányzatot?- A kibontakozás, a társadalmi-gazda­sági struktúraváltás szociális feltétel- rendszerét kell nagyon gyorsan kiépíte­nünk. Számos felmérés és kutatás na­gyon tárgyilagosan és korrekt módon leírta a jelenlegi helyzetet. A kutató mun­ka eredményeit a kormány megrendelé­sére 3 évvel ezelőtt, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia egy hosszú távú koncep­ció rendszerébe illesztette. Ennek az ak­tualizálását kell most elvégeznünk. Ren­delkezünk történeti áttekintéssel, diffe­renciált helyzetképpel, tudjuk azt, hogy mire lehetünk büszkék, és hol kell na­gyon gyorsan változtatnunk. Ma már biztos, hogy téves volt az a fel­tevésünk, hogy a munkához való jog a szocialista társadalomban egyszer s mindenkorra felszámolja a szegénysé­get. Tudjuk, és nyilvánosan szólunk arról, hogy változatlanul megvannak, sőt nőt­tek a hátrányos helyzetek újratermelődé­sének az esélyei. Sokféle reformintézkedésre készü­lünk. A mereven elosztó rendszerből banki jellegű gazdálkodó szervezetté for­máljuk a társadalombiztosítást, módsze­reket dolgozunk ki a nyugdíjrendszer módosítására, nyugdíjak reálértékének a megőrzésére. Mivel nem elég személy­re szóló a szociális gondoskodás, nem tájékozódunk napra készen a tényleg bajba jutottakról, bürokratikus az ügy­menetünk, nem kerülünk igazán közel az ellátásra szorulókhoz. Ezért azt gondolom, a szociálpolitika rendelkezésére álló eszközöket nem ar­ra kell fordítani, hogy még több emberre valami átlagosat találjunk ki, hanem de­centralizált, demokratikus és nyilvános döntési rendszer segítségével a speciá­lis emberi problémákra, a sokféle gond­dal küzdő családokra kell hogy jusson több erőnk.- Magyarország lakosságának egész­ségi állapota milyen képet mutat nap­jainkban nemzetközi összehasonlítás­ban?- Népességünk egészségi állapota annak ellenére romlott, hogy jelentős - ha nem is elégséges - anyagi eszközt fordítottunk az egészségügyi ellátás fej-. lesztésére. A leginkább jellemző halan­dósági adatokban sajnos az európai ranglista végén kullogunk, és alig hihető, de mégis igaz, hogy nálunk a középkorú férfiak várható élettartama alacsonyabb, számos fejlődő ország értékeinél is. A halandóság azonban társadalmi csopor­tok, iskolai végzettség, a települések lé- lekszáma szerint is nagyon különböző. Ma már tudjuk, hogy a lakosság egészségi állapotának romlásáért nem csupán az egészségügyi ágazat a fele­lős, hanem azok a társadalmi, gazda­sági, életmódbeli deformációk, amelyek az elmúlt 10 évben felerősödtek, és káro­san hatottak. Mégis egészen a közelmúl­tig csaknem kizárólag a kórháznak, az orvosnak kellett közvetlenül szembenéz­nie az így keletkezett gyógyítási-ellátási feszültségekkel és megbirkóznia a ráne­hezedő feladatokkal. Ennek a helyzetnek a tarthatatlanságát felismerve hirdette meg a kormány az egészségmegőrzés nemzeti programját, amelyben szövetséget kínálunk minden­kinek, akinek érdekében áll az emberi egészség védelme. A program végrehajtása megkezdő­dött, de nincsenek illúzióink: diófát ülte­tünk, melynek gyümölcsét gyermekeink, unokáink élvezhetik majd, ha már most fi­gyelünk azokra az életmóddal összefüg­gő kockázati tényezőkre, társadalmi fel­tételekre, amelyek korunk népbetegsé­gei kialakulásában meghatározó szere­pet játszanak. Mindez persze nem teszi feleslegessé a gyógyító munka feltételei­nek javítását, sőt megköveteli lemaradá­saink pótlását, az egyenlőtlenségek megszüntetését az ellátásban, elsősor­ban a műszerezettségben.- Hogyan vesz részt Magyarország az ENSZ szakosított egészségügyi szerve­zetének a WHO-nak a munkájában?- A 40. születésnapját köszöntő Egészségügyi Világszervezet egészség­koncepciója, az egészségmegőrzés filo­zófiájának kialakítása jelentős hatást gyakorolt a magyar egészségpolitika alapelveinek megújításában. Nem titok, hogy az egészségmegőrzés magyar tár­sadalmi programját még a kidolgozás szakaszában többször és részleteiben egyeztettük a WHO szakértőivel. Az Egészségügyi Világszervezettel széles körű tudományos együttműkö­dést, szakértők cseréjét egyaránt magá­ban foglaló megállapodásunk van. Részt veszünk például a nemzetközi gyógy­szervizsgálatokban, vakcinák standardi- zálásában stb. Kapcsolatunk minősé­gét jelzi, hogy a WHO felkérésére számos egészségügyi rendezvényt látunk ven­dégül hazánkban. Ezek közül a közeljövő két legjelentő­sebb eseményét emelem ki: 1989-ben Pécsett rendezzük meg az Egészséges Városok Európai Találkozóját. 1990-ben regionális konferencia lesz Budapesten, az egészségügyi célokat magában fogla­ló élelmiszer-ellátási politika kidolgozá­sáról.--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------r Az ország ügyei a Parlament ülésszakai között A társadalmi, politikai intézmények munkastílusának megújítása nélkülözhetet­len ahhoz, hogy az ország a jelenlegi helyzetéből a kívánt irányba mozduljon. Az Elnöki Tanács - amely a Parlament ülésszakai között végzi jogkörének megfelelő országos feladatát - ilyen irányú törekvéséről beszélgettünk Gajdócsi Istvánnal, a testület tagjával, a Bács-Kiskun Megyei Tanács elnökével.- Ha az Országgyűlés arra törekszik, hogy megújítsa munkáját, akkor termé­szetes a Parlament alá tartozó szervek hasonló törekvése, tehát szorgalmazni kell az Elnöki Tanács munkastílusának javítását is. Lényeges lenne, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően évente legalább egyszer az Elnöki Tanács adjon számot munkájáról az Országgyűlésnek, amely nemcsak törvényhozó testület, hanem népképviseleti szerv és joga a beszámoltatás. Grósz Károly rendszeresen kéri, hogy beszámolhasson az Országgyűlésnek a kormány munkájáról, s meg is kap­ja ezt a lehetőséget. Azt tartom szükségesnek, hogy évente egy alkalommal az Elnöki Tanács elnöke is kapjon szót valamelyik ülésszakon, ahol ismertetné a képviselőkkel a tanács munkáját.- Vagyis a képviselőknek jelenleg nincs megfelelő információjuk az Elnöki Ta­nács munkájáról?- Ezt nem mondanám. Van elegendő információjuk munkánkról, tehát nem eb­ben látom a megújulás irányát, hanem abban, hogy a beszámoltatáskor a Parla­ment ellenőrizze az Elnöki Tanács jogkörének gyakorlását.- Miért tartja ezt fontosnak?- Egyrészt mert ez az Országgyűlés joga, másrészt pedig azért, hogy igy elke­rülhetnénk azokat a helyzeteket, amikor az Elnöki Tanács „belenyúl” a Parlament jogkörébe. Ilyen esetek voltak, amikor törvényerejű rendelettel módosítottunk tör­vényt az elmúlt időszakban nem is egyszer. Vagy mondok egy másik példát: ha egy probléma rendezésére kevés a kormány határozata, akkor hozunk rá tör­vényerejű rendeletet. Ebben eddig nincs kifogásolni való, ha csak az állampolgá­rok egy részét érinti, de ha a lakosság egésze érdekelt egy ügy rendezésében, akkor erre ne az Elnöki Tanács hozzon jogszabályt, hanem az Országgyűlés alkosson törvényt.- Milyen kapcsolatban állnak a kormánnyal?- Rendkívül jó a kapcsolat az Elnöki Tanács és a Minisztertanács között. A kap­csolatnak új vonásai is vannak, például a legutóbbbi ülésünkön részt vett Grósz Károly is. i- Üléseikre jellemzők a viták?- Igen, de mentesek a negyedórás tiszteletkör-beszédektől. Van egy anyag előttünk, s akinek hozzáfűzni-valója akad, két-három perc alatt elmondja, hogy el­fogadja a javaslatot, vagy pedig ellenzi és miért. Tehát tíz perc alatt megszületik a döntés.- Amit az egészen rövid híradásokból alig ismer meg az állampolgár.- így igaz, de ebben véleményem szerint nem az Elnöki Tanács a hibás.- Hanem ki? —Megítélésem szerint a törvényerejű rendelet előterjesztőinek a feladata, hogy nagyobb nyilvánosságra hozzák, vagyis megismertessék elgondolásaikat a la­kossággal. Mi ott az ülésen indokok alapján elfogadjuk a javaslatokat, ez a jogkö­rünk adta dolgunk. Vagyis a döntéshozatal. Persze nem mindig vagyunk közös nevezőn.- Mondana erre egy konkrét példát?- A házadóról hozott törvényerejű rendeletben én például nem értek egyet az­zal, hogy száz négyzetméter alatt miért kellett megszüntetni az adót. így másfél­két milliárd forintot kidobunk az ablakon. Vagy például eltöröltük a köfát, amit min­denki megszokott, s hoztuk a tehót, ami nem vált be, s lényegesen kevesebb pénz van benne. Van egy másik óriási hiba: a gyermekcikkek eget verő árai. Elhibázott intézkedés volt, nagy társadalmi feszültséget okoz.- Milyen lehetőségeket lát a feloldására?- Először is: az Országgyűlésnek jeleznie kell ezt a feszültséget. Tehát egy tár­sadalmi jelzés indíthatja el a tárcadöntést, amivel aztán kompenzálni lehet a gyer­mekcikkek magas árait.- Kissé talán elkanyarodtunk eredeti témánktól, bár gondolom, mindezek a kérdések gyakran szóba jönnek az Elnöki Tanács tagjai között.- Nemcsak szóba jönnek, hanem e feszítő gondok megoldásán dolgozunk mi is. Reméljük eredménnyel. Tüntetés Washingtonban Az amerikai képviselöház három tagja is felszólalt azon a tiltakozó tüntetésen, amelyet magyar származású amerikaiak tartottak csütörtökön Washingtonban. Ed Feighan clevelandi képviselő az amerikai törvényhozás épülete előtt megtartott gyű­lésen közölte: a képviselőház tagjai hétfőn levelet intéznek George Shultz külügymi­niszterhez és felkérik, hogy az Egyesült Államok kormánya nyújtson segítséget az erdélyi menekülteknek. A clevelandi képviselő elmondotta: a levelet a 435 tagú képviselőház 255 tagja már aláírta, de hétfőig még újabb aláírások várhatók. A mintegy ötszáz fő részvételével lezajlott tüntetés csütörtökön a Fehér Ház előtt kezdődött Ezt követően az ország számos városából érkezett magyar származású amerikaiak, akikhez Kanadából érkezők is csatlakoztak, petíciót nyújtottak át a wa­shingtoni külügyminisztériumban. A petícióban Richard Schifter, az emberi jogokért illetékes külügyi államtitkár közreműködését, az Egyesült Államok kormányának hivatalos közbenjárását kérték ahhoz, hogy megakadályozzák Romániában, így Er­délyben is, a falvak, városok tervezett lerombolását, az évszázados történelmi és kul­turális emlékek, a történeti és művészeti értékek elpusztítását. Ezt követően tartot­tak gyűlést a törvényhozás épülete, a Capitolium előtt. Thatcher asszony és a gyerekek Csúcsteljesítmény nélkül A filmes siker kulcsa, hogy szerepeljen a vásznon gyerek, fóka vagy kutya... Tudják ezt a politikusok is - bár fókák és politikai vezetők közös ügyeiről legfeljebb a kör­nyezetvédelmi hírekből hallunk - viszont kutyasétáltatás közben, gyerekek köré­ben, netán csecsemővel a karjukon elő­szeretettel fényképeztetik magukat. Mar­garet Thatcher, a szigorú „Vaslady", azon­ban még a hagyományos receptet is to­vábbfejlesztette: terjedelmes nyilatkozatot adott néhány riporterpalántának, akik az Early Times cimű londoni gyereklapba írták meg a hallottakat A kilencéves Jessica Patterson azt kér­dezte a brit kormányfőtől, min nevet a leg­szívesebben. Thatcher asszony válasza: Az amerikai elnökön. „Ronald Reagan any- nyi kedves, vidám történetet tud, és olyan jó humorral adja elő őket” - idézte a minisz­terelnököt Jessica. Az idősebb kollégák ki­faggatták a gyerekeket, vajon nekik is olyan nehéz volt-e szóra bírni Thatcher asz- szonyt, mint a hivatásos újságíróknak. „Bi­zony, bizony, néha mintha igyekezett volna megkerülni az egyenes választ, de becsü­letes volt, és kitartott az álláspontja mellett. Igaz, ezt néha a kelleténél hosszabban tet­te” - vélekedett a 12 éves Luke Skalkeld. „Nagyon határozott előadó, de időnként ki­csit zűrös, amit mond. Ilyenkor félbeszakí­tottuk” - mesélte a 14 éves Stephen Fair- clough. Amikor a gyerekek a munkanélküliség­ről kérdeztek, Thatcher asszony azt felelte: az állami átképzőprogramok majd segíte­nek. „Statisztikák tömegét idézte és azt mondta, mindenkinek van állás, aki tényleg dolgozni akar” - idézte a kormányfőt Luke. Miért keresnek többet a rendőrök, mint ta­náraink? - kérdezték az ifjú tudósítók. „Mert veszélyesebb a foglalkozásuk" - hangzott a válasz. A13 éves Nicola Harrison arról érdeklő­dött, miért nem hajlandó a brit kormány büntető intézkedésekre Dél-Afrika ellen. „Azt mondta, hogy a dél-afrikai gazdaság­ban egyre kisebb a faji megkülönböztetés, de ez nem igaz, mert a néger bányászok még mindig csak ötödakkora fizetést kap­nak. Ám ezzel az ellenvetésemmel nem tö­rődött” - panaszolta a kislány. Arra a kér­désre viszont, hogy nem bánja-e az őt érő bírálatokat, Thatcher asszony igen egyér­telmű választ adott: nem, mert a bírálóknak nincs igazuk. Végül is a gyerekek általában meg voltak elégedve a brit kormányfővel, különösen azért, mert Thatcher asszony egyáltalán nem viselkedett leereszkedően, sőt, az in­terjú a megbeszélt időnél negyedórával to­vább is tartott. Jessica külön megjegyezte: Thatcher asszony sokkal szebb az életben, mint a té­vében... A hetek torontói csúcstalálkozójáról tudósító újságíróknak kevés volt a tenni­valója. Az idei értekezlet nem volt első ol­dalas szenzáció, nem keltett hullámokat - sokkalta inkább csupán nosztalgikus búcsú volt a távozó amerikai elnöktől, Ronald Reagantól. Kétségtelent hét reagani évet a hetek gazdaságában aligha lehet összehason­lítani az azt megelőző hét szűk esztendő­vel: a vezető tőkés országok gazdasága túljutott a mélyponton, ha nem is ellent­mondások nélküli, de dinamikus fejlő­dést tud felmutatni, s a legfőbb problé­mák, amelyek éveken át tértek vissza - a magas infláció, a munkanélküliség, a ter­melés alacsony szintű fejlődése, a valu­taárfolyamok és a kamatlábak ingadozá­sa - ma a legtöbb országban nem jelen­tenek heveny betegséget. Ráadásul a nemzetközi politikai klíma is jobbra for­dult az elmúlt két-három évben, s Toron­tóban Reagan jószerével Moszkvából ér­kezett - volt tehát ok arra, hogy kollégái ne szerezzenek kellemetlen perceket a távozó elnöknek. A harmónia azonban még így sem ala­kult ki az általa döntésre ajánlott kérdés­ben, a mezőgazdasági ártámogatások rendszerében: a hetek a szőnyeg alá sö­pörték a javaslatot, azt, hogy gyakorlati­lag az évezred végéig számolják fel a szubvenciók rendszerét. „Amerikában két és fél millió farmer nagyobb farmokon gazdálkodik és több támogatást kap, mint Nyugat-Európa tízmillió parasztja" - mondotta erről Francois Mitterrand fran­cia elnök és legtöbb társa buzgón helye­selt ebben a kérdésben. Az egyetlen jelentős megállapodás a fejlődő országok adóssággondjaival kapcsolatban született, s ez is olyan, ami tulajdonképpen semmire sem kötelez. A hetek csupán a szegények legszegé­nyebbjein akarnak egyelőre viszonylag átfogó mértékben segíteni, a mintegy húsz szub-szaharai államon, kiknek adóssága együttvéve 110 milliárd dollár - a fejlődők 1100 milliárdos együttes adósságának csak tizede. Igaz, számuk­ra alapvető fontosságú, hogy enyhítse­nek gondjaikon, s erre most a tagállamok felhatalmazást kaptak: ki-ki olyan esz­közt alkalmaz, amely neki megfelel, a tel­jes adósságtörléstől kezdve a törlesztési feltételek módosításán át az újabb segé­lyek folyósításáig. A közepes jövedelmi kategóriába so­rolt országok számára nincs átfogó meg­oldás: nekik azt a lehetőséget adták meg, hogy külön-külön keressék hitelezőikkel együtt a rendezés lehetőségét. A különb­ség nem csupán a jövedelemszint miatt alakult igy: míg a legszegényebbek több­nyire az egyes államoknak tartoznak, a közepes jövedelmű országok hitelezői főként magánbankok. Gazdasági téren kevés új döntés szü­letett, mivel a résztvevők úgy ítélték meg, hogy gazdaságpolitikájuk alapvetően helyes, gazdaságuk működőképes, együttműködésük fejlődik. Ebben a ki- sebb-nagyobb problémák most nem lát­szottak olyanoknak, amelyek közös dön­tést igényelnek, vagy még inkább valami­féle változtatást tesznek indokolttá. Gond persze bőven akad: a dollár árfolyama például most valamelyest ismét emelke­dett, a nyugat-európai munkanélküliség szintje nem csökkent érdemben. Az újonnan iparosodott országok kaptak újabb figyelmeztetést: tessék frissen szerzett profitjuk egy részét üdvös célok­ra használni, nagyobb felelősséget vál­lalni a világ ügyeiért, főként szegényen maradt társaik támogatásáért. A legérdekesebb fejleményt a politikai nyilatkozat jelentette, azért is, ami bele­került s azért is, ami kimaradt belőle. A legnagyobb részt a kelet-nyugati kap­csolatok fejlődésével kapcsolatos állás- foglalás teszi ki ebben a nyilatkozat­ban, mégpedig a párbeszédet igenlő mó­don, ha fenntartásokkal is. A megfogal­mazásból például hiányzik az a kifejezés, amelyet Reagan gyakran emleget: az új korszak meghirdetése - bár az elnök ál­tal sokszor hangoztatott fenntartások és jelszavak bekerültek abba. Ettől függetlenül azonban az állásfog­lalás hangvétele mérsékeltebb, mint a korábbi hasonló kijelentések, ígérete­sebb az együttműködés lehetőségeit ille­tően - még akkor is, ha ezt az együttmű­ködést egyelőre igyekszik politikai felté­telekhez kötni és gazdaságilag szigo­rúan meghatározott keretek közé szorí­tani, pénzügyi kereskedelmi és techno­lógiai téren egyaránt. Bár Jacques Delors, az EGK bizottsá­gának elnöke sokat ígérőnek nevezte a megállapodásokat az európai szocialista országokkal, egyelőre nem sokat mon­dott arról, adnak-e a korábbiaknál való­ban jelentősebb lehetőségeket is a meg­állapodások kihasználására ezeknek az országoknak. A nyilatkozat arra utal, hogy a kapcsolatokat szigorúan ellen­őrizni kívánják és egyelőre aligha lesz nagyobb szabású liberalizálás e téren, egyesek nem látnák szívesen, ha mások „kilépnének a sorból” és gyorsabban fej­lesztenék gazdasági-pénzügyi-kereske- delmi együttműködésüket a szocialista országokkal. KISS CSABA (Washington)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents