Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-03 / 132. szám

MA 1988. június 3. PÉNTEK XXXVIII. évfolyam, 132. szám ÁRA: 1,80 Ft A föld nemzeti kincs (3. oldal) Június végén műszaki átadás Új otthont kap a tamási szakmunkásképző Szeptembertől jobb körülmények között A tamási szakmunkásképző inté­zet pedagógusai és diákjai alig vár­ják, a következő tanévkezdetet. A megállapítás tán furcsának tűnik, pedig tény. Szeptembertől sokkal jobb körülmények között folyhat majd az oktatás, végre megszűnik az áldatlan zsúfoltság, ugyanis addigra birtokba vehetik az egykori járási ta­nács egyemeletes, felújított épületét. A szakmunkásképző ez idáig, mindössze négy, eredetileg is tante­remnek szánt helyiséggel rendelke­zett - a mostani intézményben -- s az évek során szükségből alakítottak tantermeket az épület alagsorában. Ma több mint háromszáz szakmun­kástanulója van az iskolának, s a fentiekből is érzékelhető, hogy az oktatás köailméayei egyáltalán nem voltak ideálisak. A járási hivatal volt épületében szeptembertől nyolc tanterem, a képzéshez elengedhetetlen szakköri helyiségek várják majd a diákokat. A felújítás, amely több mint tízmillió forintba kerül és tanácsi pénzekből valósul meg. A Tolna Megyei Tanács állta a költségek felét, a többit pedig a Tamási Városi Tanács biztosította az új intézmény kialakításához. Mint Pethő István az építési osztály veze­tője elmondta, az átalakítás az elmúlt esztendő tavaszán kezdődött és e hónap végén lesz a műszaki átadás­átvételi eljárás. A kivitelező, a tanács költségvetési üzeme. Mint megtud­tuk, a régi szakmunkásképző termeit az ősztől kezdve, a ll-es számú álta­lános iskola veszi át átmenetileg, ugyanis az említett intézménynél nem odázható el a födémcsere kez­dete. S. GY. Fotó: Kapfinger András Befejezés előtt állnak a vakolási munkák Befejeződött a moszkvai csúcstalálkozó A Kreml György-termében zajlott le csütörtökön az SZKP KB főtitkárának és az Egyesült Államok elnökének búcsúja. Mihail Gorbacsov rövid búcsúbeszé­dében köszönetét mondott az amerikai elnöknek és munkatársainak az együtt­működésért, a tárgyalások nyílt és tárgy­szerű légköréért, majd így folytatta:- Úgy vélem, minden alapunk megvan arra, hogy ezt a találkozót, az ön látogatá­sát hasznos hozzájárulásnak tekintsük a szovjet-amerikai párbeszéd fejleszté­sében. Önnel együtt, elnök úr, immár harmadik éve visszük közös ügyeinket, s az első üzenetektől e találkozó befeje­zéséig nagy utat tettünk meg. Párbeszé­dünk nem volt könnyű, de volt elég realiz­musunk és politikai akaratunk, hogy az akadályokat leküzdve letérjünk a veszé­lyes útról és a szovjet-amerikai kapcso­latok szerelvényét biztonságosabb pá­lyára vigyük. Habár a haladás itt jóval las­súbb, mint azt megkövetelné a való hely­zet országainkban és az egész világon. Mihail Gorbacsov kitért arra, hogy - értelmezése szerint - az elnök kész a to­vábbi közös munkára, s biztosította őt, hogy szovjet részről mindent megtesz­nek az előrelépés érdekében. Az SZKP KB főtitkára kifejezte remé­nyét, hogy az elnök és felesége kellemes emlékekkel tér haza, s arra kérte Rea­gant és feleségét, hogy az Egyesült Álla­mokba visszatérve, tolmácsolják az ame­rikai népnek a Szovjetunió népeinek leg­jobb kívánságait. Jó utat, elnök úr, Rea­gan asszony, viszontlátásra - fejezte be beszédét a szovjet vezető, jó egészséget kívánva a búcsúzó vendégeknek. Megindultan lépett a mikrofonhoz az amerikai elnök, aki először a meleg ven­dégszeretetért mondott köszönetét a Gorbacsov házaspárnak, s rajtuk ke­resztül a szovjet népnek. A mostani találkozón mind szűk kör­ben, mind a szakértők bevonásával ne­héz kérdésekről folyt szó. - Látogatá­sunk valamit hozzáadott a korábbiakhoz: ha csak röviden is, de sikerült megismer­kedni az önök gazdag művészetének kincseivel, művészekkel, írókkal, szovjet emberekkel, akik megosztották velünk tapasztalataikat, beszéltek félelmeikről és reményeikről - mondta Ronald Rea­gan. A búcsú színhelyéül szolgáló György- terem névadójára, Szent Györgyre utalva az elnök azt hangoztatta, hogy bízik ben­ne, sikerült a mostani tárgyalások ered­ményeként néhány sárkányt közösen megölniük, sikerült csökkenteni a sza- (Folytatás a 2. oldalon.) Illést tartott a Minisztertanács - kormányszóvivői tájékoztató A Minisztertanács csütörtöki üléséről a kormány szóvivője a következő tájékoz­tatást adta: A Minisztertanács jóváhagyólag tudo­másul vette Grósz Károly beszámolóját Prem Tinszulanondával, a Thaiföldi Ki­rályság miniszterelnökével folytatott tár­gyalásairól. A kormány meghatározta a felsőokta­tás fejlesztésének feladatait és cselekvé­si programját. Döntött a felsőoktatási fej­lesztési alap létrehozásáról. A Minisztertanács vitát folytatott az egységes vállalkozó adórendszer elvei­ről és a bevezetéssel kapcsolatos kérdé­sekről. A kormány jelentést hallgatott meg a népgazdaság 1987. évi munkavédelmi helyzetéről. A Minisztertanács jóváha­gyólag tudomásul vette a Győr-Sopron Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságá­nak munkájáról szóló beszámolót. * A Minisztertanács ülését követő kor­mányszóvivői tájékoztatón Bányász Re­zső az újságírók kérdéseire válaszolt. A Magyar Rádió munkatársa arról érdeklő­dött: hogyan fogadta a kormány Győr- Sopron megye beszámolóját, illetve miért éppen az idegenforgalmat emelte ki. Bányász Rezső elmondotta, hogy a Minisztertanács mintegy kétórás vitát folytatott Győr-Sopron megye helyzeté­ről - a megye vezetőinek bevonásával -, (Folytatás a 2. oldalon.) Grósz Károly találkozója a KGST-tagországok KB-titkáraival Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke csütörtökön a Központi Bizottság székházában fogadta a KGST-tagorszá­gok kommunista és munkáspártjai köz­ponti bizottságainak gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó titkárait, akik Bu­dapesten tartják tanácskozásukat. A ta­lálkozón jelen voltak a KB-titkári tanács­kozáson részt vevő miniszterelnök-he­lyettesek, s ott volt a küldöttségek több más tagja, továbbá a KGST főtitkára. Az értekezlet részvevői nevében Grisa Filipov, a Bolgár Kommunista Párt Politi­kai Bizottságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára foglalta össze a tanácsko­zás főbb tapasztalatait. A magyar kom­munistáknak sok sikert kívánt pártérte­kezletünk állásfoglalásának megvalósí­tásához. Az MSZMP főtitkára szólt hazánk hely­zetéről, az időszerű politikai és gazdasá­gi feladatokról. A pártértekezlet fontos ta­nulságaként hangsúlyozta, hogy a pár tagsága, a'társadalom széles rétegei a megújulás, a reformok következetes foly­tatása. mellett szállnak síkra. Az MSZMP határozott szándéka, hogy á demokrácia bővítésével, a párt vezető szerepének korszerű érvényesítésével, a társadalom erkölcsi értékeinek megszilárdításával, hatékony gazdálkodással a szocializmus további fejlődése ejött utat nyisson. A légkör ma kedvező ahhoz, hogy a pártér­tekezleten elfogadott állásfoglalást hatá­rozott tettek kövessék. Grósz Károly hangsúlyozta: a társada­lomban széles körű egyetértés van ab­ban is, hogy hazánk fejlődése elválaszt­hatatlan a szocialista országok történel­mi változásaitól. Üdvözöljük a szocialista világ megújulását. Az MSZMP főtitkára sikereket kívánt a testvérpártoknak a gazdasági-társadal­mi feladataik megoldásához. Hangsú­lyozta, hogy az MSZMP, a Magyar Nép- köztársaság nagy jelentőséget tulajdonít a szocialista országok gazdasági integ­rációja megújításának. A KGST-tagor­szágok testvérpártjai vezetőinek 1986. novemberi moszkvai tanácskozásán ho­zott nagy jelentőségű megállapodások megbízható politikai alapot teremtettek az előrehaladáshoz. A politikai feltételek ma egyre kedvezőbbek ahhoz, hogy gyorsabb és hatékonyabb munka folyjék a gazdasági feltételrendszer minőségi megváltoztatásában, az áru- és pénzvi­szonyok következetes érvényesítésé­ben. * A tanácskozás záróközlemény elfoga­dásával befejezte munkáját. Gyógyítsuk meg bolygónkat! Bizonyára sokan ráismertek a címként használt jelszóra, mely ezekben a napokban talán a legfőbb dekorációja Montreal utcáinak. Tegnap kezdődött meg Kanadában, a Szt. Lőrinc-folyó partján levő városban az Orvosok a nuk­leáris háború megakadályozásáért mozgalom 8. világkong­resszusa. Ennek a jelszava a Gyógyítsuk meg bolygónkat! - a Globális recept alcímmel együtt. A mozgalom nyolc évvel ezelőtt - két kiváló orvos kezde­ményezésére - kezdett szerveződni. A magyar orvosok 1981 -ben csatlakoztak hozzá. Jelenleg hetven ország több, mint 160 ezer orvosát tömöríti - a céljára megfelelő, igazán kifejező jelzőt találni szinte lehetetlen - e sajátos nemzetközi mozgalom. Kétségtelen, hogy sokakban felmerül, mit is tehet egy ilyen szervezet a gyilkos fegyverek megsemmisítéséért, mi­lyen eszközök állnak rendelkezésére, miként tudja akaratát, vágyát érvényre juttatni? És egyáltalán! Mit tesznek ezek a „százhatvanezrek” értünk, emberekért, s azért, hogy meggyógyítsák bolygónkat? És főként hogyan teszik, ho­gyan érvényesül befolyásuk? Persze, ezeket a kérdéseket éppen most föltenni talán kissé furcsa is, ugyanakkor talán nagyon fontos. Most, ami­kor a kongresszus előtti napon fejeződött be a negyedik csúcstalálkozó, melynek eredményeképpen elkezdődhet a valódi nukleáris leszerelés. Tehát hogyan és mit tehetnek a most Montrealban tanácskozó orvosok? Ók, százhatvan- ezren? Nagyon, nagyon sokat. Hiszen valamiképpen bírják a tömegek támogató erejét, ami lényegében már egy szelet­kéje a sikernek, a győzelemnek, a bolygónknak gyógyulást hoz(hat)ó gyógyszer összetételének. Mert gondoljuk csak meg, hogy az orvosok naponta sok-sok emberrel találkoz­nak. S az emberek bíznak bennük, tőlük várják gyógyulásu­kat, s így minden zavar nélkül feltárják előttük „titkaikat”. Magam ebből arra a következtetésre jutottam - nem hi­szem, hogy helytelenül - hogy az orvosok tőmegbefolyá- sa, az emberekre gyakorolt hatása nagyon jelentős és hatá­sos. A tömeg akarata pedig szent, illetve szentesíteni kell. Nemrégiben - a jelszó említése kapcsán - valahogy úgy fogalmazott dr. Hollan Zsuzsa akadémikus, aki egyike a hazánkat most Montrealban képviselő tizennégy orvosnak, hogy bolygónk súlyos beteg, de őszintén reméli, hogy nem halálos. Hogy vannak-e kilátások az öreg Föld gyógyulásá­ra? Bízik benne, bízzunk benne. Talán a legjobb gyógyszer az arányok megfordítása lehet. Mert szinte az egész világon rohamosan csökkent az utóbbi években, évtizedekben a szociálpolitikára fordítható összeg, s szintén ez történt ma­gával az egészségüggyel. Ezzel szemben pokoli gyorsa­sággal emelkedett a tömegpusztító fegyverek gyártását, azok technikai minőségi fejlesztését szolgáló dollárok, fon­tok, márkák, rubelek összege. Ma, amikor emberek milliói­nak nincs lakása, nem biztosított az egészségügyi ellátásuk, a kulturális szféráról meg ne is beszéljünk. Másként: az ér­telmes élet lehetőségével szemben ezermillió dollár áll, amit fegyverkezésre fordítanak. Mindezek túllépik az etikai di­lemmák határait! S még valami. Most Montrealban csakúgy, mint a koráb­bi kongresszusokon, az országokat képviselő orvosok szakmai programokon is részt vesznek. Előadásokat tarta­nak kutatásaikról, megismertetik egymással eredményei­ket. S ezek nemcsak szakmai együttműködést, együttgon­dolkodást jelentenek, hanem hozzájárulnak az ellenségkép legyőzéséhez. Végezetül még egyetlen mondat, minden kommentár nélkül: 1989-ben a kilencedik kongresszust Hi­rosimában rendezik meg. - hm -

Next

/
Thumbnails
Contents