Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-16 / 143. szám
1988. június 16. r ............................................... ■ ■ '■■■ ■■■■■■ N ÉPÚJSÁG 5 A szülőföld szeretetére nevel A helytörténész tanítónő Ki olvas itt újságot? Két vaskos könyv narancssárga borítóban, benne naprakészen, takaros rendben újságkivágások Gyönkről és társközségeiről. Striegens Alajosné - Anikó tanító néni - 1981. óta gyűjti a nagyközségre vonatkozó írásokat.- A szülőföld iránti szeretetre próbálom nevelni a gyerekeket, ezért kezdtem el hét éve velük együtt gyűjteni szűkebb hazájukról, Gyönkről szóló írásokat. Igen, hazájukat mondtam, mivel én bonyhádi vagyok. Voltunk mi a férjemmel, - ő ének, német szakos tanár - Kakas- don, Ozorán, Varsádon, tizenhárom X?___________. . -; „Szeretném a gyerekeket arra nevelni, hogy ragaszkodjanak a szülőföldjükhöz...” éve vagyunk itt, a gyönki általános iskolában. A párom a felső tagozatban tanít, én az alsóban, harmadikosokat. Az az osztály, amelyikkel kezdtük ezt a munkát, már végzett, a mostaniakkal folytatottuk. Az itt található anyagok jól felhasználhatók környezetismeret és magyarórán is. Szemelvények a gyűjteményből: Újjávarázsolták a művelődési házat, felújították a 100 éves épületet! Tv- felvétel Gyönkön, csepű, lapú, gon- gyola. Gombos harmonikák, hímzések Lackner Aladár evangélikus lelkész gyűjteményében, 170 éves a gimnázium. Az oldalakat lapozva, az újságkivágásokat olvasva nyomon követhető a falu, az iskola életének alakulása, a helyi gazdálkodó egységek fejlődése, útkeresése.- Mindennap átböngészem az újságokat - folytatja a tanítónő. - Nemcsak a Tolna Megyei Népújság cikkeit gyűjtjük, hanem minden, a községre vonatkozó írást. Ollóztam a Népszabadságból, Népszavából, a Neue Zeitungból, de hozzák a gyerekek az üzemi lapokat is, a Szövetkezeti Híradót, a KIPSZER újságját is, ha ránk vonatkozó írást fedeznek fel benne. Rendszerességre és olvasásra szoktatja ez a munka a tanulókat. Anikó néni osztályában a 3. b-ben az ragaszthat a helytörténi gyűjteménybe egy cikket, aki a legjobban viselkedett előző nap.- Én a Fürkész Balázst is gyűjtöm mondja Salamon Feri az első pádból. - Járunk a könyvtárba is, én a Bölcs Bagolyt olvasom most, Piroska - mutat a szemüveges osztálytársára - a Ludas Matyit. Az újságokban mindig nézzük a képeket, meg a címeket, hogy mi szólhat rólunk. fké A festő háza A falakon körös-körül olajfestmények, a komód oldalához támogatva akvarell kötegek, krétarajzok, s egy újabb tucat olajjal megmintázott tájkép, falurészlet, portré. Az egyiken Dombori vízpartja, a másikon két száraz fa szomorú törzse, egy harmadikon Velence elmosódó vonalai. Élettel töltik meg, meleg barna, finom lila, halovány, zöld színeikkel barátságossá teszik a nappalit, s láthat belőlük a vendég a hálóban is. Az örökifjú, fáradhatatlan művész, Martinék József alkotásai. A 83 esztendős festő és felesége, akik 62 éve élnek kettesben tolnai házukban, tavaly elhatározták, a kö zségnek adják lakásukat.- Utódaink nincsenek, ezért úgy gondoltuk, felajánljuk a házat - mondja Józsi bácsi, miközben letelepszik a festőállvány melletti kedvenc kanapéjára. Amíg élünk, itt lakunk, és járadékot kapunk a tanácstól, aztán ha már nem leszünk, a közösségé lesz az egész épület. Benne maradnak a bútoraink, a festőszerszámaim és a képeim, s azt Több, mint fél évszázada együtt Az önarckép is a kiállítás egyik darabja lesz kértem, rendezzenek belőle egy állandó kiállítást. Már kiválogattam félszáz festményt, rajzot, s talán már most, életemben megnyitunk egy kisebb tárlatot az egyik szobában. A hűséges társ, a kedves Magdi néni, sok-sok tolnai kisdiák egykori tanító fíSpijé egyetért a férjével. Odahúzódik mellé, s a néha nehezen előbukkanó emlékek közül segít kiválogatni a gazdag életút legfontosabb állomásait. Martinék József egy pécsi templomfestő negyedik fiaként látta meg a napvilágot. Édesapjától örökölt tehetségének, rendíthetetlen kitartásának köszönhetően már fiatalon bemutathatta alkotásait a dombóvári, majd a pécsi közönségnek. Eleinte csendéleteket másolt, később már önálló tájképeket festett. Elvégezte a bajai tanítóképzőt, jeles eredménnyel a pécsi tanárképzőt, tanult Baján a Rudnay-művészakadémián, s járt a pesti Aba-Novák iskolába is. Dolgozott Tolnán pedagógusként, később művésztanárnak hívták a szegedi tanárképzőbe. Ott azonban kevés ideje maradt az alkotásra, hát viszajött Tolnára. Itt képzőművész szakkört vezetett, keze alatt nevelkedett Végh András és Strissovszky Szilárd, s ő alakította meg 1960-ban a Tolna megyei művészek csoportját is. A megyétől 1955-ben Garay-díjat kapott, s munkásságát a Szocialista Kultúráért kitüntetéssel is elismerték. 1971 óta a Művészeti Alap tagja.- Most is dolgozgatok, egy barkás képem készül - mutat a vászonra, miközben Magdi nénivel kikísérnek az előszobába, ahol egy seregnyi, a Duna-partot ábrázoló akvarellt vesznek elő egy függöny mögül. Szinte mindegyiken ott ringatózik a Tolnához egykoron elválaszthatatlanul hozzátartozó bárka.- Bizony, nem nagyon örülök neki, hogy elvitték - csóválja a fejét a művész, majd mosolyogva hozzáteszi:- Nem baj, majd festek a tolnaiaknak másikat. CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY Készült Tolnán, 1934-ben Mindennapi kellékek Egy talicska muskátli Muskátli. Nem is egy, de tán egy menyasszonyi csokorra való nyújtogatja a nyakát, ingatja a fejét a talicskában. Nemcsak lángoló pirosak, de szelíd fehérek is. A talicska meg fekete, mint a bivaly, mintha még a fejét is leszegné. Mégsem sötétlik haragosan vagy szomorúan: pedig igazi kubikostalicska, amibe néha a káromkodás segítette belelódítani a földet. Kerekén sárgaréz abroncs ragyog, mint a diadém, de még az eleje-oldala is annak rendje-módja szerint ezzel van vasalva. • Fényesre dörgölve ragyog, sötétlik az előudvar zöld füvében Pincehelyen, a Kossuth utcában. Szemérmesen és hallgatagon. Mintha mostanában mindig ünnepre készülődne. Hanem Böröczné Pa- lánki Erika varrógépe még valami mást is zakatol, miután betessékel bennünket a műhelyébe. A tágasabbnak tetsző, mert kevésbé bútorozott szobába.- Most kezdtem csak el a kisiparoskodást - mondja mosolyogva, majd székeket kerít, foglaljanak a vendégek helyet. Maga is leül a kisebb varrógéphez. Fotós kollégám arckifejezése is elárulja a kérdést: - Mi készül?- Most egy béleletlen női kabát, egy belecskai fiatalasszonynak. Denevérujjú. Röpül, hullámokat vet a könnyű fehér anyag, ahogy a tű alá igazítja. Kérdéseink? Akár ha adóellenörök volnánk.- Nem lehet ebben a szakmában olyan sokat keresni, hogy valami nagyon magas legyen az adója - legyint a fiatalasz- szony. Csak az a bonyolult naplófőkönyv! Még azt is ki kell vételeznem, ha átugrok egy kiló kenyérért! Sokkal egyszerűbb volt a régi pénztárkönyv!- ...És az a mérleg mit keres ott az ajtó mögött? A fiatalasszony arca ismét kikerekedik a mosolytól.- Jaj, arra a mérlegre mindenki rááll, aki meglátja! Főleg a hölgyek... Nézik ám, hogy mérem a derekukat! Nem hagyom- e bővebbre...- Van elég kuncsaft?- Sok fiatal lány, és idősebbek is. Azok, akik az üzletben nem kapnak a méreteiknek megfelelő ruhát. De hát még csak május 9-én költöztünk ide. Mondhatni, hogy a férjem Pincehely egyik, én meg a másik végén laktam. És csak május 15- től lettem kisiparos. Tamásiban, az 518. Sz. Ipari Szakmunkásképzőben tanultam a szakmát, de három évig a Taliuxnál voltam gebines.- És a férje?- Festö-mázoló kisiparos. Most a napokban volt huszonhét éves én meg huszonegy! Neki is van munkája itt a faluban elég. A talicska az ö ötlete volt! _ Az illendő és őszinte jókívánságokból a hazatérő férjnek is kijár. Megtudom, ma már idős ember, Patkó Gyula volt a gazdája a rokkantra dolgoztatott öreg talicskának. Újjáeszkábálva, kifestve és kivirágozva várta az ünneplő családot. A fiatal pár köszöntésére összesereglőket. Ha nem is ezért készült. Röpül, hullámokat vet a könnyű, fehér anyag Virágcsendélet
