Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-12 / 113. szám
1988. május 13. NÉPÚJSÁG 5 SZABADIDŐ ♦ Kulturális ajánlatok Nagyanyáink is ezt főzték A recepteket Törjék Zsigmondné ajánlotta Madocsáról Szalonnás borjúsült tejfölösen Hozzávalók: 120 deka borjúlapocka, 15 deka füstölt szalonna, 3 deka só, 15 deka zsír, 5 deka vöröshagyma, 20 deka vegyeszöldfeég, 2 deka só, egy icipici kakukkfű, 1 csomó zölségzöldje, 2 deka paradicsompüré, 8 deka liszt, 10 deka citrom, 4 deci tejföl. Vajas galuskához valók: 30 deka vaj, 9 deka tojás, 5 deka só, 60 deka liszt, 5 deka vaj. Ezt a galuskát lehet kevesebbet is készíteni, akár felét is. A borjúlapockát szalonnával megtűzdeljük, besózzuk és felhevített zsíron mindkét oldalát pirosra sütjük. Ezután áttesszük egy másik edénybe, a zsírjában állandó keverés mellett aranysárgára pirítjuk a vöröshagymát, majd beletesszük a zöldségeket. Ekkor meghintjük liszttel s mérsékelt tűzön jól elkeverjük, kissé tovább pirítjuk, majd kevés vízzel felengedjük és az egészet ráöntjük az elősütött húsra. Fedő alatt pároljuk, időnként megkeverve a zöldségeket és a húst is néha megforgatjuk. Ha a hús megpuhult, kiemeljük és tálalásig gőz fölött melegen tartjuk. A mártást citrommal ízesítjük, hozzáadjuk a tejfölt, finom szűrőn átszűrjük, majd jól felforraljuk. A felszeletelt húst leöntjük mártással és külön edényben vajas galuskát adunk mellé. A vajas galuskát a fenti anyagok felhasználásával állítjuk össze. A vajat a tojással jól kikeverjük, megsózzuk és annyi lisztet adunk hozzá, hogy könnyű tésztát kapjunk. Mielőtt még kiszaggatnánk, egy-kettőt kipróbálunk, ha szétfő, kevés lisztet, ha kemény, vizet vagy vajat adunk hozzá. Ha megfőtt, leszűrjük, leöblítjük és felhevített vajban átforrósít- juk, azonnal tálaljuk. Kecskeméti almás palacsinta Hozzávalók (kb. 20 darabhoz): 3 tojás, 6 deci tej, fél deka só, 2 deka cukor, 35 deka liszt, 15 deka zsír, vagy vaj. A töltelékhez: 200 deka alma, 25 deka cukor, fél deka fahéj, 5 deka citrom, 10 deka piskótamorzsa, 5 deka cukor. A tojásokhoz hozáadjuk a hideg tejet, a sót, a cukrot és habverővel simára keverjük. További állandó keverés mellett apránként hozzáadagoljuk a megszitált lisztet, ügyelve arra, hogy ne legyen csomós. A massza sűrűsége döntő fontosságú, azért a palacsintasütőbenn kevés felhevített zsírban süssünk meg próbaképpen egyet. Ha vastag lenne, szódavízzel hígítjuk, ha viszont nem áll ösz- sze, akkor egy tojással vagy kevés liszttel sűrítsük a masszát. Papírvékonyságú palacsintát kell készíteni. A töltelékhez meghámozzuk az almát, magházát eltávolítjuk, majd feldaraboljuk. Nagyon kevés vízzel, cukorral, fahéjjal, citromhéjjal, és levével megpároljuk, majd szitán áttörjük. Ha túl lágy, kevés édes morzsát adjunk hozzá. Ehhez gyári babapiskótát is használhatunk, melyet összemorzsolunk. Az al- mapürét végül rummal Ízesítjük, ezzel megtöltjük a palacsintákat, tepsibe téve sütőben átforrósítjuk és porcukorral meghintve tálaljuk. Megfelelő holmihoz megfelelő fehérnemű A jól megválasztott fehérnemű sokat formálhat alakunkon. Még azok a fiatalok is, akik nem szívesen viselnek melltartót (bár egyiküknek-másikuknak szüksége lenne rá!), választhatnak például olyan kombinéfazont, amely melltartós szabású, s amely például fölszabott derekú ruháknál előnyösen hangsúlyozza ki a mell vonalát (1). Manapság sokan és szívesen hordanak hosszúnadrágot is, ami az őszi-téli időszakban praktikus viselet. Ám tettebb alakúaknái e ruhadarabbal már csínján kell bánni. Ilyen esetben sokat segíthet egy elasztikus fűzőnadrág, amely jótékonyan leplez és korrigál (2). Tányérok, térítők, takarók, tapéták A saját lakás nemcsak azért vágya - és természetesen joga - mindenkinek, mert hozzátartozik az élet biztonságához, hanem azért is, mert saját otthonban lakni nyugalmat, kényelmet, saját ízlés szerinti berendezkedést is jelent. Az otthonban felállított bútorok mennyiségét megszabja a lakás alapterülete, falfelülete és a benne élők száma. Milyenségét részben a család anyagi helyzete, az életmódjához szükséges darabok, s a rendelkezésre álló bútorkínálat határozza meg. A lakást azonban maga a bútor még nem teszi otthonná, lakályossá, úgy is mondható - meleg fészekké. Ezt a többletet a textíliák vagyis a szőnyegek, függönyök, térítők, takarók és az egyéb díszítőelemek szín- és stílusharmóniája teremti meg. Előfordulhat, hogy önmagukban szép, saját kezűleg hímzett vagy horgolt térítők - például a kalocsai min- tájúak -, kirínak a környezetből, mert „ütik” a keleti mintájú és színezésű szőnyeget. A látvány tarkabarkaságát növeli, ha a tapéta vagy a falminta ezektől is elkülönülve „pompázik”. Ha aztán - mindezek tetejébe - a fekvőbútorokra megint csak elkülönülő színű, mintájú takarók, a mintás falakra pedig festett tányérok kerülnek, akkor a sok dísz agyonüti egymást. Erről, az egymáshoz nem illő túldíszítettségről azért érdemes szólni, mert részint meggondolatlanságból keletkezik. Abból adódik, hogy amikor sor kerül a szőnyeg, takaró, függöny vásárlására, hajlandóság támad a háziasszonyban terítő kézimunkázására, akkor nem vetíti ki maga elé az egész környezet képét, a már meglévő darabok színét, mintázatát, hanem csak a szeme előtt kínálkazó áru tetszetőssége alapján dönt. Utóbb, ha látja is, hogy az új darab nem illik a többihez, pénzét bánva meggyőzi magát választása helyességéről. A belső „mozizással” ennek elejét vehette volna. Másrészt azért sem rendjén való az otthoni környezet túlmintázottsága, a színek kavargása, mert ezek látványa természetesen megszokható, de nem pihentető. A napi hajszában megfáradt idegeket megnyugtatja, ha otthon körülnézve a szem megpihenhet az egymással úgyszólván egybemosódó környezetképen. NY. Á. bosszantó Csilláron lakni, ha belegondol az ember, igazán klassz iehet. Nincsen útjában senkinek, aki oda költözik, és látja az egész szobát. Nem is ért váratlanul amikor az oviban Tünde elmesélte: Kuci hercegnő (náluk) a csilláron lakik. Az egészben az a bosszantó,- és ebben Tündével is megegyeztünk - hogy egy teknősbékának felesleges a csilláron laknia, mert nem érdekli, mi van a szobában. Felosztás Osszátok fel a hatszöget nyolc egyforma nagyságú és alakú részre úgy, hogy mindegyik részben egy-egy kör, négyzet és háromszög kerüljön! Megfejtés: Lásd az ábrát. N ❖ SZABADIDŐ ❖ Szekszárd A Babits Mihály megyei művelődési központ színháztermében Vörösmarty- bérlettel láthatják május 14-én, szombaton 19 órakor Jan de Hartog: Családi ágy című zenés vígjátékát Voigt Ági és Gálvölgyi János főszereplésével. A Magyar Posta, a Tolna Megyei Lapkiadó Vállalat és a Babits Mihály művelődési központ közreműködésével országos hírlap- és folyóirat-kiállítást rendezett, mely május 20-ig látható a művelődési központban. Házi Tibor, Kuzmann Béla, Kuzmann László iparművészek munkáiból rendezett bemutatót láthatnak a Szinyei Mer- se-teremben május 26-ig. Bonyhád A Népszínház vendégjátékában láthatják a művelődési központban Hazánk fiai című darabot május 19-én, 19 órai kezdéssel. „Találkozás a természettel” címmel fotókiállítást nézhetnek meg az érdeklődők, mely megtekinthető május 23-ig naponta 10-12-ig és 14-18 óráig. Nagydorog A művelődési központban május 23- ig nézhetik meg Staub Ferenc festőművész kiállítását, melynek megnyitójára ma este 19 órakor kerül sor. A Gyermekkönyvhetek programjából Szekszárdon a gyermekkönytárban ma délután 14 órakor „Barátunk a könyv” címmel a „játékvár” vetélkedősorozat eredményhirdetésére kerül sor. Alsónánán, a községi könyvtárban május 17-én 14 órakor Gépernyő-va- rázs címmel játék lesz az érdeklődőknek. Játékvezető: Szeifert Dezső. Másnap erre a programra Tengelicen is sor kerül az ÁMK könyvtárceban. Bonyhádon, a városi könyvtárban Meséről mesére címmel zenei foglalkozás lesz május 18-án 14.30-kor, melyet Lenczné Vrbovszky Judit vezet. Sanyika verekszik... Sanyika verekszik az iskolában. Verekedett már az óvodában is. Az óvónéni nem is egyszer szólt az anyukának (az apukát három éven át egyszer sem látta), hogy baj van, mert Sanyika állandóan verekszik.- Nem is az a nagy baj, hogy verekszik - mondta az óvónéni^ hiszen minden fiú ezt teszi, de Sanyika okkal, ok nélkül, a legKisebb vélt sérelemre - üt. Verekszik, ha egy játékot nem vehet ki a másik kezéből... Ugyanez van most az iskolában. A tanító néni is panaszkodott. Már félnek Sanyikétól a gyerekek, nem akar senki mellé ülni, mert zavarja a társát. A tanító néni - mint mondta - már mindent megpróbált szép szóval, büntetéssel. Legutóbb szülői értekezleten az egyik szülő hozta szóba: a kisfiát olyan csúnyán megverte Sanyika, hogy véres lett a szeme, orvoshoz kellett vinni. Erre aztán megindult a szóáradat, legalább tizenöt szülőnek volt személyes panasza a verekedős Sanyikéra. Végül is a mama nem hallgathatott tovább, szót kért:- Nagyon sajnálom - mondta -, de én igazán nem értem, miért verekszik a gyerek. Ahányszor csak megtudom otthon, hogy verekedett, jól elverem. De kap még az apjától is, amikor az hazajön. Megígérem, kedves szülők, hogy ma nagyon el fogom verni Sanyikát! Amikor vége lett a szülői értekezletnek, a tanítónő visszatartotta Sanyika édesanyját. Csak ennyit kérdezett tőle:- Anyuka, nem lehet, hogy Sanyika éppen azért verekszik, mert otthon folyton őt verik?! A mama csodálkozó szemekkel nézett:- Gondolja? Gondolja a tanító néni?!... Hogy ez még soha nem jutott az eszembe... Talán még nem volt késő a figyelmeztetés. Talán. (s. m.) Hogyan kell jó képet vágni1- Találd ki, mit csinálok! kérte egyik délután Hamar Hümér tavaly-tündér, miközben a konyhában ült és fintorgott.- Ahogy elnézlek, éppen pofákat vágsz - válaszolta Kackiás Kázmér kirakel-mester. v Nem találtad el. Éppen jó képet igyekszem vágni.- Jó képet? Ugyan mihez?- Hát ahhoz, amit nem szeretnék, de mégis meg kell tennem.- Értem már. De tudod te egyáltalán, milyen az a jó kép?- Hát persze. Éppen olyan, mint amilyet a felnőttek szeretnének, még akkor is, ha nincs igazuk. Most mondd meg, de őszintén, miért kérnek a felnőttek olyat egy gyerektől, amit csak ők szeretnének?- Talán azért, mert azt hiszik, hogy jót tesznek vele.- Kinek? Maguknak vagy a gyereknek?- Inkább a gyereknek, de van úgy, hogy maguknak is.- Ha én egyszer felnőtt leszek, sohasem fogok olyat kérni a gyerekemtől, amitő nem szeretne.- Az bizony nehéz lesz. Gondolj csak arra, iskolába sem szeret mindenki járni, mégis kell...- Szerencsére már nem sokáig!- Idén nem, de aztán... Még legalább tíz évig.- Hű, az nagyon hosszú idő. Mennyit lehetne azalatt játszani, tévézni, focizni!- Lehetne, lehetne, de akkor nem válnál igazán felnőtté, csak nagy növésű gyerek maradnál.- De ezt nem lehetne észrevenni rajtam.- Amíg meg nem szólalnál, addig nem. De elég, ha te tudod.- Mégis, akkor már azt tehetném, amit akarok. Mint a felnőttek.- A felnőttek nagyon ritkán tehetik azt, amit szeretnének.- Nehogy azt meséld nekem, hogy, mondjuk, ha egy felnőttnek éppen ebéd előtt kedve szottyan megenni egy nagy tábla csokit, akkor valaki rászól, hogy „Majd ebéd után, kis felnőttem!”.- Rászól ő saját magára, de ez ritkán hallatszik ki. Ilyesmi különben sem jut eszébe.- Persze, mert már nem gyerek. De akkor mit csinál, ha úgy van, mint én most?- Ha valaki nagyon nem akaródzik, de mégis megkell tennie? Azt hiszem, ugyanúgy tesz, mint te: megpróbál jó képet vágni hozzá. Legföljebb ő már nem gyakorolja előtte...- Persze, mert olyan sokszor csinálta már.- Te montad...- De igaziból, mondd meg, mit lehet tenni még?- Először is meg kell próbálni megérteni, hogy miért kérték tőled. Aztán végig kell gondolni, hogy tényleg olyan rossz-e az, amit kértek. Ha még mindig úgy érzed, hogy nincs igaza annak, aki kérte, talán meg is lehet győzni arról, hogy ne kérjen tőled lehetetlent.- És ha még mindig semmi?- Olyankor arra kell gondolni, hogy a felnőttek a legnagyobb gyerekek, de ezt nem szabad megmondani nekik, mert nem szívesen hallják.- Miért, hát olyan rossz gyereknek lenni? - méltatlankodott Hamar Hümér.- Dehogy rossz, csak néha nehéz - nyugtatta meg Kackiás Kázmár -, különösen akkor, ha a felnőtt azt hiszi, bármit megtehet, amit akar.- De mi már tudjuk, hogy mégsem teheti mindig azt, ugye? Szerintem tartsuk titokban, amíg felnövünk, jó? Es akkor meg majd jól megértjük a gyerekeket, úgy, hogy még jó képet sem kell vágniuk... MESEMONDÓ KACKIÁS
