Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-12 / 113. szám
1988. május 13. NÉPÚJSÁG 3 A pártértekezlet küldöttei Tanistálló Kajmádon A vezetők példamutatásáról Nikolov Tamás 1967-től dolgozik a bonyhádi Botond Cipőgyárban, volt gyakornok, főművezető, műszaki osztályvezető, függetlenített pártvezetőségi titkár, főmérnök, műszaki igazgatóhelyéttes. Öt hónappal ezelőtt négy pályázó közül őt választotta meg a vállalati tanács igazgatónak. Fontos gazdasági beosztásai mellett mindig részt vett a közéletben. Jelenleg tagja a városi pártbizottságnak és a végrehajtó bizottságnak, a tanácshak és a megyei munkavédelmi bizottságnak. Munkatársaival, a terület párt- állami és társadalmi, valamint gazdasági vezetőivel jó együttműködést, munkakapcsolatot alakított ki. Beszélgetésünk előtt nyolc napig külföldön dolgozott, a jövendő tőkésexport megrendelések érdekében. Még haza sem ért, már jött az újságíró, másnapra pedig meghívták a megyei pártbizottság ülésére. Először is mi másról beszélgethettünk volna, mint a gyárról. Nehéz helyzetben vannak, de minden erővel igyekeznek talpon maradni.- Számitógépes programot készítünk a készlet- és az anyaggazdálkodás, a gyártás folyamatára, de ma már ott tartunk, hogy alig lehetne programozni a napi ötezer ötszáz pár cipő termelését, ami hét futószalagon megy az aljaüzemben, héten a felsőrészkészítésben és még a téeszmelléküzemágakban is. Az anyagellátásunk ugyanis katasztrofális. Merem állítani, hogy a termelésszervezőink, már a művészet legmagasabb fokán dolgoznak annak érdekében, hogy mindenki minden pillanatban dolgozni tudjon. A gazdaság legfontosabb feladata a hiánygazdaság megszüntetése. Most hogy hazafelé jöttünk, az autóban éppen megszólalt a Kossuth adó. Pont az ment benne, hogy mi hatalmas készletekkel dolgozunk, míg Japában előfordul a nulla készletezés is. Nem is tudom hogyan lehet összehasonlítani a két ország gazdasági körülményeit!? Nagyon sokszor nem mi vagyunk a felelősek azért a helyzetért, amiben dolgoznunk kell.- Milyen kivezető utat lát a gyár számára?- Már az újévi köszöntőben felvázoltuk a gyár lehetőségeit. Nem neveztük mi ezt cselekvési, vagy kibontakozási programnak, de megpróbáljuk megcsinálni. Világosan látszik, hogy a népgazdaságnak hosszabb távon is szüksége lesz valutára, tehát az exportérdekeltség fennmarad. Most megpróbálunk minden eszközzel és hatalmas energiával tőkés piacot keresni. Vagy egy nagyobb a Szalaman- derhez hasonló partnert keresnünk amire kicsi a remény, és jó lenne, ha az nem bérmunka lenne. A másik lehetőség a több kis partner de az egészen kis széria nem megy, mert ha sokszor át kell állni és felszerszámozni a gépeket, nem marad semmi hasznunk. A munka folyamatossága miatt is fontos számunkra a szovjet export, ott is nő a piac igényessége.- És a belföld?- Ma már nem tudunk a régi értelemben rangsorolni, mert a belföldi ellátás Nikolov Tamás mindig is fontos volt, de az utóbbi két évben olyan ugrásszerűen megnőttek a belföldi minőségi igények, mint korábban húsz év alatt.- Magyarországon alig van presztízse a vezetőmunkának. Az erkölcsi és az anyagi megbecsülés is alatta marad az indokoltnak. Miért vállalta mégis?- Három órával a határidő leljárta előtt adtam be a pályázatomat. Végül is hosz- szas gondolkodás után azért döntöttem így, mert ha a vállalat szekere bentmarad a sárban, akkor nem mondhatom, hogy nekem ahhoz semmi közöm, semmi felelősségem benne. A gyár ösztöndíjasa voltam és azóta mindig szép és nagy feladatokat kaptam itt. A gyárhoz való kötődés volt a legfontosabb láncszem. Van a pártértekezlet állásfoglalás-tervezetében egy mondat, amin sokat gondolkodtam. „A vezetőt a munkája eredményessége alapján értékeljék.” Teljesen egyetértek azzal, de még hozzátenném, és embersége alapján. Ma egy vezetőnek újszerű és nem népszerű intézkedéseket kell hoznia, konfliktusokat - kell vállalni és megoldani. Ha a munkában annyit követel meg másoktól, amennyit önmaga is nyújt, akkor senki nem mondhatja, bezzeg ő a könnyebb utat választotta. A szükséges intézkedések, a számonkérés közben pedig mindig emberségesnek kell maradni. Most például mintegy negyven ember átirányítását készítjük elő a munkatársaimmal. Biztosan senki nem fog tapsolni neki, ha a szalag mellé állítjuk, mégis meg kell tennünk ezt a lépést. A példamutatást én kiterjesztem a magánélet szférájára is. Elég sok példa van előttem, hogy a vezető beosztás gyakran felmorzsolja a családi életet. A válást önmagában nem ítélem el, de annál inkább az italozó, vagy a kettős életet. Az ember tudjon rendet tartani a családi életben is.- Mit vár a pártértekezlettől?- Csodát és gyors változást nem. Fordulat csak a politikában, a gazdasági életben nem képzelhető el. Ott sokkal hosszabb folyamat lesz a stabilizáció, majd a kibontakozás. Azt feltétlenül elvárom a pártértekezlettől, hogy a politika fő irányát határozza meg és találja meg ehhez a szükséges módszereket, eszközöket is.-iSzakképesítő tanfolyamok munkanélkülieknek Az új rendelkezések értelmében most már azok is bekapcsolódhatnak az átképzésbe - s ezzel együtt részesülhet az átképzési támogatásban -, akiknek nincs munkaviszonyuk. A munkanélkülieknek szakképesítést adó tanfolyamok szervezéséről az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban tájékoztatták az MTI munkatársát. Elmondták: az átképzési rendszer kiszélesítésével újabb lehetőség nyílt arra, hogy minél előbb munkához segítsék azokat az embereket, akik valamilyen okból nem tudnak állást találni maguknak. Az átképzési támogatás korábban csak azoknak köny- nyítette meg az újrakezdést, akik találtak olyan vállalatott, amely a megfelelő szakismeretek hiányában is hajlandó volt felvenni őket, s vállalta, hogy megszervezi az átképzésüket. A vállalatok azonban egyre kevésbé keresnek szakképzetlen dolgozókat; az üres munkakörök háromnegyed részére megfelelő szakismeretekkel rendelkezőket várnak. Ez olyannyira megnehezíti a szakképzetlenek újraelhelyezke- dését, hogy közülük sokan csak hosszas várkozás után találnak új munkahelyet A jelenleg munkára várók háromnegyedének nincs semmiféle szakmai jártassága. Az állás nélkül lévők átképzésének költségeit a munkaügyi kormányzat vállalja magára a foglalkoztatási alapból, s a szak- képesítő, betanító tanfolyamok szervezése a területi munkaügyi szervek feladata. A tanfolyamok résztvevői majdáni szakmájuk átlagbérének 75-90 százalékát kapják az oktatás idejére fizetésként. Jelenleg több - élelmiszeripari, kereskedelmi, varrónői, esztergályos és forgácsoló, valamint adószakértői és ápolónői - szakmában folynak a tanfolyamok szervezésének előkészületei. Ezeket a tanfolyamokat minden olyan megyében elindítják, ahol van rá igény, s biztosítani tudják az elméleti és a gyakorlati képzéshez a feltételeket Ma tanuló - holnap a partnerünk Kelemen Maik és Rudolf Tibor az állatok jelölését tanulmányozzák Az almásderes Presszó az egyik kedvenc Turcsányi Ágnes, az alkalmi pótmama A szájterpesz különböző vizsgálatoknál, gyógyszeradagolásnál A kis bárány először csak Ágnes ujjáról nyalogatja le a finom folyadékot, aztán éhes szája rátalál a cumira s boldog cuppogással szívja belőle a fejecskét. Egy ikertestvérével együtt született, így az anyja nem képes mindegyiküket jóllakásig szoptatni. Kell hát az utánpótlás, még jó, hogy itt vannak a tehenek is, amiket a fiúk gyorsan megfejtek, hogy az apró jószágok ehessenek. Kezük gyakorlott mozdulattal jár a duzzadó tőgyön, hiszen sokszor fejtek már. Egy állatgondozónak ezt is tudnia kell, ők pedig - a palánki Csapó Dániel Mezőgazdasági Szakközépiskola harmadikosai - erre a szakmára készülnek. Most már főleg nagyüzemi telepeken, de időnként még visszajárnak a Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát kajmádi telepére. Itt található ugyanis az a tanistálló, ahol az alapozó jellegű gyakorlati tudnivalókat, küllemtani gyakorlatokat, állatbírálatot, szaporodásbiológiai fogásokat, az állatkezelések részleteit megismerhetik. Miután az öltözőben belebújtak a kötelezően használatos fehér köpenybe és gumicsizmába, oktatóik, Simon János, Egle Zsolt és Várhelyi László azonnal feladatokat adnak számukra. Ketten a fejőgépet szerelik össze, ketten meg talicskát kerítenek és kihordják az almot az állatok alól. A hat tehén és a két ló türelmesen viselik a körülöttük sürgölődő diákokat, hozzászoktak már, hogy mindenfélét kipróbálnak rajtuk. Nyugodtan tűrik a lázmérözést, még a fém orrfogó és a szájterpesz behelyezésének kellemetlen érzését is. Ezekkel is megtanulnak bánni a fiatalok, s elsajátítják a bendőmozgás észlelését, meg a lovak felszerszá- mozását, mert mikor kikerülnek munkahelyükre, ez mind-mind az ő feladatuk lesz. A gyakorlati fogások megismerésére kiválóan megfelel a tanistálló, ahol 2 kocát és ezek szaporulatát, 1 kost, 20 anyajuhot és bárányaikat, valamint négy borjút és 360 hibrid tojót is biztosít szemléltetésre a gazdaság. Van boncterem és foglalkoztató szoba, orvosi szekrény, zuhanyozó is. Az állategész- ségőr növendékek végezhetnek kismalackezeléseket, fogelcsí- pést, fülcsipké- zést, ínszeminá- lást, vemhesség- vizsgálatot, sőt kisebb műtétek imi- tálását is. Aki erre a szakmára jelentkezett, valószínűleg állatbarát, de ha nem, itt biztosan azzá válik. Hiszen aki egy rózsaszín malackát a világra segít, vagy kezét végigsimítja nyelvével Misi, a legifjabb borjú, annak biztosan elönti a szívét a melegség.- Sokan itt látnak először igaziból közelről gazdasági állatot, előtte talán csak egy kutyájuk volt vagy az sem - mondja a növendékekről Nagy Jánosné az iskola gyakorlati oktatásvezetője. A felvételi elbeszélgetéseken szinte mindenkitől azt halljuk, szereti az állatokat, és ez jó dolog. hér köpenyben sétálgatni kell egy telepen, hanem vért venni vagy trágyázni is, néhányan csalódnak. Később azonban megszokják és örömmel járnak a gyakorlatokra. Ezeket 6 bázisüzemben és intézményeikben végzik köztük a kajmádi tanistállóban, amelyet 1984 óta bérelünk a kombináttól. Az állatokat, azok gondozását és minden szükséges eszközt az MGK biztosit, övék a hús, a tej, a tojás, tehát minden termék, mi pedig besegítünk az oltásba, állatkezelésbe. A diákok itt nem zavarják a mindennapi munkát, mint egy nagy telepen, mégis mindent megtanulnak, amit kell. Könnyen vállalkoznak-e a gazdaságok a képzésre? Mindig segítenek. Ez érdekük is, hiszen középkáderekre szükségük van, főleg arra számítanak, aki náluk volt gyakorlaton, ismeri az ottani technológiát. Együttműködnek a mérnök tanárainkkal, szakoktatóinkkal s a 6 üzemorvossal, kiveszik a részüket a szakember-utánpótlásból. Úgy tartják: ma tanuló, holnap a partnerünk. * A dolog elgondolkodtató. Egy mezőgazdasági nagyüzemnek jobban megéri beszállni a szakképzésbe, mint egy iparinak? Több rá a pénzük? Vagy előrelátóbbak? Mindenesetre a palánki diákoknak szerencséjük van. Egyik gyakorlótelepre sem kell messzebre utazniuk harminc kilométernél, Kajmád is mindössze negyedóra busszal. Az istálló, ha nem is a mai legkorszerűbb színvonalat képviseli, a célnak megfelel. És ez a legfontosabb. Hiszen szép számmal találunk olyan középiskolát, amelyben a gyakorlati oktatás ma még komoly gondot jelent. * Dél tájban hazafelé készülődik az osztály. A birkákat visszaterelik a fedett szín alá, a tehenek, lovak alatt friss szalma, előttük tiszta víz. Az oktatók összegyűjtik a lázmérőket, műszereket, a mai napnak vége. Holnap újra jönnek, diákok kicsinostiják az istállót, mert a negyedikesek a jövő héten gyakorlatból itt érettségiznek. CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY Azonban amikor később a kötelükbe kerülnek, érzik a szagukat, netán valamilyen- bár gyógyító, de- erőszakos beavatkozást is látnak, s rájönnek, hogy nemcsak fe
