Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-03 / 104. szám

MA ■ A nemnek is vannak 1988. május 3. KEDD fokozatai XXXVIII. évfolyam, 104. szám (5. oldal) ÁRA: 1,80 Ft Ésszerű fejlesztések Kapospulán A szarvasmarhatartás korszerűsítése mellett döntöttek Még időben és sikeresen határozta el magát gépparkjának felújítására a ka- pospulai Ezüstkalász Termelőszövetke­zet. Tavaly a 16 milliós fejlesztésből 11,5 milliót fordítottak két korszerű vontató és két kombájn vásárlására - kérdés, hogy az idén lett volna-e erre fedezet. De a mindössze 114 dolgozót foglalkoztató, 1500 hektáron gazdálkodó szövetkezet 1988-ban is az átlagosnál nagyobb pénzösszegeket tud szánni fejlesztési célú beruházásokra. Mivel szálas takarmányból adottsá­gaiknál fogva önellátásra rendezkedhet­tek be, és a 150 hektár rét és legelő is ki­használatlan lenne állatok nélkül, ezért ragaszkodtak a szarvasmarhatartáshoz az elmúlt években is. Akkor, amikor az idejét múlt adózási forma miatt ebben az ágazatban nem lehetett előrelépni. A me­zőgazdaságra vonatkozóan egysége­sebb ianuár elsejétől életbe lépő adózá­si mód kedvező hatásával számolva dön­töttek úgy még korábban, hogy a szövet­kezet állattartási körülményeit tovább korszerűsítik. A három egyenként 100-110 férőhe­lyes istálló közül egyet néhány éve már korszerűsítettek, a második épület felújí­tását tavaly novemberben kezdte meg a dombóvári költségvetési üzem, s az el­múlt hét végén műszaki átadására is sor kerülhetett. Az árváltozások miatt az idén februárra már 5 millió 282 ezer forintos rekonstrukciót a több mint 2 millió forint értékű technológiai korszerűsítés követi, amelyet a Boscoop május 31 -i határidő­vel vállalt. A' munkák befejeztével a meglévő 210-220 szarvasmarhát számláló állo­mányhoz 40-50 új állatot vásárolnak a gyenge egyedek lecserélése, a gulya vérfrissítése érdekében - egyúttal terve­zik a harmadik épület rendbehozatalát is, amely megmaradna „szárazon álló” istál­lónak. A napokban a három, egyenként 300 férőhelyes sertéshizlalda felújításához is hozzákezdtek, így ebben az esztendő­ben a fejlesztési célú beruházások elérik a 11 millió forintot. - br - ka ­Dél-Korea Lemondott a kormányzópárt vezetősége Lemondott hétfőn a Dél-Koreában ha­talmon lévő Demokratikus Igazságpárt végrehajtó tanácsának elnöke és a párt­vezetőség 27 másik tagja a parlamenti választásokon elért rossz eredmény miatt - jelentette be a Demokratikus Igaz­ságpárt szóvivője Szöulban. Várhatólag a kormányban is jelentős változások lesznek. A Dél-Koreát kormányzó Demokrati­kus Igazságpárt a múlt heti parlamenti választásokon elvesztette többségét a törvényhozásban: a 299 képviselői hely­ből csak 125-öt tudott megszerezni. Csae Mun Sik, a végrehajtó tanács el­nöke a szöuli rádiónak adott nyilatkoza­tában a vezetőség nevében felelősséget vállalt a vereséggel felérő választási eredményért, s azt mondta, hogy lemon­dásával a párt megújulásához akar hoz­zájárulni. Szöuli megfigyelők azt várják, hogy a választási kudarc a kormány egyes tagjait is magával sodorja. Olyan politikusokról van szó, akik Csőn Tu Hvan diktatúrájából a kulcsfontosságú miniszteri posztok - külügy, belügy, pénzügy és igazságügy - élén kerültek át februárban az új kormányba. Hármas IRA-gyilkosság Nagy-Britanniában óriási felhábo­rodást keltettek a Nyugat-Németor- szágban állomásozó szabadságos brit katonák ellen Hollandiában vég­rehajtott pokolgépes, illetve géppisz- tolyos merényletek, amelyeknek há­rom halálos és három súlyosan se­besült áldozata volt. George Younger hadügyminiszter ma tájékoztatja a parlamentet a vég­rehajtott terrorakciók körülményeiről és a vizsgálat eredményeiről. A had­ügyminiszter a BBC rádiónak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a szabadságolt brit katonák „törvény­telen gyilkosság teljesen ártatlan ál­dozataivá váltak”. Ez a minősítés nyomatékosan megkülönböztetni kí­vánja az IRA terrorakcióját a brit kü­lönleges légi szolgálat (SAS) már­cius 6-án végrehajtott gibraltári kommandóakciójától, amelynek so­rán három bombamerénylet előké­szítésével vádolt fegyvertelen IRA- aktivistát lőttek agyon. Az ír közvélemény „a gibraltári hár­mak megbosszulásának” tekinti az IRA legújabb akcióját. A hétfői brit la­pok maguk is rámutatnak a két véres esemény kapcsolatára, de felhábo­rodottan utasítják el a SAS gibraltári kommandóakciójának és az IRA hol­landiai terrorakciójának összeha­sonlítását. Zászló­levonás Hétfőn a gellérthegyi Felszabadulási Emlékműnél ünnepélyes külsőségek kö­zött, katonai tiszteletadással levonták a magyar nemzeti lobogót és a munkás- mozgalom vörös zászlaját, amelyet a nemzetközi munkásmozgalom ünnepé­nek tiszteletére vontak fel. Ugyancsak ünnepélyes külsőségek között, katonai tisztelgéssel vonták le az állami zászlót a Parlament előtt, a Kos­suth Lajos téren. Tanácskozás a bérreformról Bérreform és gazdasági kibontakozás címmel hétfőn háromnapos tanácsko­zás kezdődött az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatal rendezésében Budapesten, a Nemzetközi Kereskedelmi Központ­ban. A résztvevők - közgazdászok, válla­latvezetők, társadalmi szervezetek képvi­selői és meghívott külföldi szakemberek- a bérreform előkészítése során felvető­dött, egyelőre nyitott, vagy még vitatott kérdésekre keresnek választ a tudomá­nyos és a gyakorlati tapasztalatok segít­ségével. A tanácskozást Medgyessy Péter mi­niszterelnök-helyettes nyitotta meg. Szólt arról, hogy a gazdasági reform lé­nyeges eleme a költségekkel való racio­nálisabb vállalati gazdálkodás, s azon belül a munkavállalók megfelelő érde­keltségének kialakítása. Ehhez azonban már nem elegendő a bárszabályozás je­lenlegi gyakorlatát tovább alakítgatni, hanem alapvetően új megoldásra, az ed­digiektől merőben eltérő bérszabályozá­si rendszer működtetésére van szükség. A bérreform olyan lépés, amely elsődle­gesen a bérmechanizmus reformját, a piaci, gazdasági feltételek megteremté­sével párhuzamosan a bérgazdálkodás kötöttségeinek oldását jelenti - szögezte le. Hangsúlyozta, hogy jelenleg túlzott vá­rakozás tapasztalható a változásokkal szemben, holott a stabilizációs program csak hosszabb távon hozhatja meg az eredményeket. A bérreform végrehajtá­sa során is számolni kell az ország teher­bíró képességével. Mindemellett azon­ban vállalni kell azokat a lépéseket - a bérszabályozás átalakításában is - ame­lyek a kibontakozás felé vezetnek. A vitaindító előadások sorában, első­ként Halmos Csaba államtitkár, az ÁBMH elnöke ismertette a munkaügyi kormány­zat elképzeléseit a bérreformról. El­mondta: a műhelymunka során megkü­lönböztetett figyelemmel elemezték az elmúlt húsz évnek azokat a folyamatait, amelyek bérrendszerünk torzulásához, a keresetek ösztönző erejének csökkené­séhez vezettek, s mára elodázhatatlanná tették a bérszabályozás megreformálá­sát. Mindezek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy bérpolitikánkat és bérmechaniz­musunkat új alapokra kell helyezni. Azt azonban látni kell, hogy a bérreformtól sem várható azonnali, látványos fordulat, az csak az általános reform kiteljesedé­sével együtt, azzal összhangban halad­hat előre. A szakemberek véleménye szerint a bérreform csak egy átfogó gazdasági- bizonyos értelemben társadalmi, szo­ciálpolitikai és politikai - reform kereté­ben, illetve annak részeként képzelhető el. Céljaink érvényesítéséhez ugyanis változnia kell a gazdasági környezetnek is, s az eddigi tapasztalatok arra mutat­nak, hogy meglehetősen korlátozott a béren kívüli juttatások bérbe történő' beépítésének lehetősége. A bérreform általános céljai közt emlí­tette Halmos Csaba a munkabérek ösz­tönző funkciójának erősítését, a mun­kaerő racionális, társadalmilag méltá­nyos hasznosítását, olyan kereseti ará­nyok kialakítását, amelyek tükrözik a tár­sadalom értékítéletét. A bérezéssel kap­csolatos döntéseknek demokratikus ala­pokra, a társadalmi érdekek egyezteté­sére kell épülniük. Az első lépéseket már jövőre meg kell tenni - mondta. - Már 1989-re ki kell ala­kítani és működtetni az intézményes ér­dekegyeztetés mechanizmusának né­hány fontos elemét. Ezzel együtt a jövő év elejétől lényegesen oldani szükséges az elkülönített bérszabályozás kötöttségeit a gazdálkodó szervezeteknél. A kérdéssel kapcsolatban a szakszer­vezetek álláspontját Nagy Sándor, a SZOT titkára foglalta össze. A szakszer­vezetek véleménye szerint az érdekek olyan egyeztetésére van szükség, amely alulról, a vállalatoktól indul kj, s annak so­rán a munkáltatók a szakszervezeti szer­vekkel a béremelés minimális mértéké­ben állapodnak meg. E „béralkuról” ága­zati szinten folytatódnának tovább a tár­gyalások szakmák, szakmacsoportok szerint, majd a kormány, a SZOT és a Ka­mara egyeztetné elképzeléseit. A szakszervezetek is egyetértenek az­zal, hogy a bérszabályozás jelenlegi rendszere jövőre már nem tartható fenn, ám valószínűleg a bérmegállapodás új mechanizmusa sem működhet még egé­szében. Bizonyos egyeztetéseket azon­ban már jövőre is szükségesnek tarta­nak. Fodor László, a Magyar Gazdasági Ka­mara főtitkárhelyettese annak a vélemé­nyének adott hangot, miszerint a bérsza­bályozás megreformálása helyett most helyesebb lenne a bérmechanizmus re­formjáról beszélni. A közeljövőre terve­zett változások ugyanis nem a bérszinvo- tial emelését jelentik, s azoknak a torzu­lásoknak a rendezését sem vállalhatják- fel rövid távon, amelyek az elmúlt 20-30 év döntései nyomán alakultak ki. A jövőre tervezett intézkedések is jelentős válto­zásokat hozhatnak azonban a gazdasági életben, hiszen a vállalatoknál olyan fe­szültségek halmozódtak fel, amelyeket a vezetők a jelenleg rendelkezésükre álló eszközökkel már nem tudnak feloldani. Héthy Lajos, a Munkaügyi Kutatóinté­zet igazgatója arra világított rá, hogy bér­politikánk az elmúlt évtizedek során olyan gazdasági, de társadalmi és szociálpoliti­kai prioritásokat is felvállalt, amelyek érvé­nyesítésére önmagában nem bizonyult al­kalmasnak. A bérpolitika alapvető prioritá­sa a jövőben a gazdaságilag racionális és társadalmilag méltányos bérszínvonal, bérarányok kialakítása kell hogy legyen. A jelenlegi helyzetben bérpolitikánknak a reálbérek szakszerű védelmére kell töre­kednie. Itt nem arról van szó - jegyezte meg -, hogy kritikátlanul karolja fel a bérek növelésére irányuló törekvéseket, hanem arról, hogy próbáljon egyfajta kompromisz- szumot találni a bérekkel kapcsolatos kor­mányzati, munkáltatói és munkavállalói ér­dekek között. 0 I—i II illMII ■ I HM Kubai krumpli Szidom magam. Az ősszel vásárolt, s már csírába hajtott gumókat nem válogattam szét. A szomszéd megmosolyog és csak annyit mond: a csírázó krumpliról csak akkor illik lefordítani a hajtást, mielőtt a fazékba kerül... Akciós burgo­nya, az ősszel vettük. Kilóját tizenkettőért, a Zöldért jóvoltá­ból. S a hét végén a zöldségesbolt kirakata előtt többször is megtöröltem szemüveg nélküli „kitekintőmet". A kubai vegyszermentes krumpli kilóját harminckettő forintért hir­dették a vásárlóknak piros-kék színnel pingált tenyérnyi kartonon. Alatta a műanyag rekeszben hosszúkás, kreol­mulatt krumplik kínálták magukat, a Nagy-Antillák legna­gyobb szigetéről, amit leginkább a cukornádról, a szivarról, a szizálról és egy ideje a banánról, a grape fruitról, no meg a kubai narancsról ismerünk. Zavarban vagyok. Zavarban vagyok amiatt, mert elfeled­tük - s egy ideje génbankban őrizzük kiváló fajtáinkat - a rózsa, az ella és a többi honos magyar burgonyafajtát. Ám az autóbusz panorámaablakából úgy Kakasd tájékán látom, az út menti s^alagparcellán krumplit vetnek. Apám le­hetne, aki kapával bontja a fészket, utána lépésről lépésre serkenő bajszú fiatalember fehér műanyagvödörből.ejti a vetőgumót a helyére, amit ámbár nem tudhatom, de minden bizonnyal a család másik férfi tagja takar be. Nem hinném, hogy ebben a pillanatban, s talán akkor sem, amikor behúzzák a bokrokat arra gondolnának, miszerint a kolorádó bogarat a XIX. század utolsó harmadában hurcolták be Európába, arra viszont sokkal inkább figyelnek majd, hogy rózsa, ella, vagy gülbaba krumplijuk gumóiból a bokrok alól több kilónyit fordítsanak ki a kapával. A minap jelent meg egy magyar lapban, hogy az ENSZ egyik munkabizottságának fel­mérése szerint, egy hazai állampolgár tizennégy órát tölt mun­kával. Ennek amúgy nem sok köze lehet a burgonyához, mert a felmérés annál összetettebb. Azt viszont tisztázni illene, hogy milyen legyen az érdekeltségi rendszer, s egyik évről a másik­ra miért váltunk importőrökké burgonyából is. Az tény, hogy az elmúlt esztendő időjárása nem kedvezett a termésnek, ám az is közismert, hogy az utóbbi években esztendőről esztendőre csökken a burgonya vetésterülete hazánkban. Többek között az említettek is közrejátszottak abban, hogy az elmúlt hóna­pokban legalább ötvenezer tonna burgonyát voltunk kénytele­nek külföldről, többek között Kubából beszerezni, az előző esztendő alig több mint húszezer tonnás importjával szemben. Ezen a helyzeten úgy gondolom, az ösztönzőbb érdekeltségi rendszer változtathat! S. GY. Patikatisztaságú üzem lesz? A technológia mindenesetre a legkorszerűbbek közül való. Korszerű vezetékes fejőberende­7ÁC

Next

/
Thumbnails
Contents