Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-10 / 111. szám

1988. május 11.

^EPÜJSÄG 3

A pártértekezlet küldöttei

Együtt vannak a „vezérmondatok”

Izsák Gyula 1966 óta a bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezetben dolgozik, 1978. január 16-ától az elnöke a gazdaságnak, a megyei pártbizottság és a vb tagja, a Teszöv elnöke. Mi más lehetne a legfontosabb egy gazdasági vezető számára, mint maga a gazdálkodás. Készül felszólalásra, ehhez a „vezérmondatokat”, a vázlat alapjait már összegyűjtötték.- Nem tagadom azt sem, hogy a politikának prioritása van a gazdasághoz képest, de akkor egy világos program kell, amely mellé csatlakozni lehet. Ha a párt- értekezlet kidolgozza ezt a programot, akkor a végrehajtását keményen megkövetelheti a gazdasági vezetőktől, sőt követelje is meg. A politika jelölje ki a főcsapás irányát, a megvalósítást pedig bizza a gazdálkodóra, ne foglalkozzon részlet- kérdésekkel. Lassan már ott tartunk, hogy képtelenség akár egy évre is tervezni, hiszen nem ismerjük sem az árakat, sem pedig a gazdálkodás egyéb feltételeit.- Mondana példát?- A hét elején tudtuk meg, hogy a 2 millió 840 ezer forintos kombájn jövőre hatmillió-hatszázezerbe fog kerülni. A termelőszövetkezetekben hosszú ideje természetes, hogy ha jól dolgoztunk és az időjárás nem szólt közbe, akkor a gazdasági év végén nyereségrészesedést tudunk fizetni. Ennek most nincs értelme, a pénzt év közben ki kelt osztani, mert kétszer adózunk utána, először a nyereség, majd a kifizetett részesedés után.- Akkor a személyi jövedelemadó már a harmadik a sorban.- így van. Az év elején itt voltak a nyakunkon a likviditási problémák. A túlzottan takarékos pénzpolitika miatt a szövetkezetek fejreálltak volna, ha marad a szabályozás. Tudni lehetett volna előre, hogy a termelőszövetkezetek pénzbevételei ciklikusak. A politika és a gyakorlat kapcsolatának másik fontos kérdése a gazdálkodás tervezhetősége mellett a mozgástér növekedése is. Még két-há- rom évig lehet tartani a helyzetet a jelen körülmények között, de már most is csak azzal, ha a vattaembereket, akiket a bérszínvonal-gazdálkodás miatt vettünk fel, szép lassan leépítjük, igya bértömeg értelemszerűen kevesebb ember között oszlik meg, de ezt követően már nem fog nőni sem a termelési érték, sem pedig a nyereség, mert már most sincs pénz beruházásra, fejlesztésre.- Azt mondják ellenérdekeltség is fellelhető a vezetők és a tagság között.- Több példa is akadt az elmúlt időben, most például a vezetők akkor kaphatnak prémiumot, ha a bértömeg növekedése nem haladja meg a két százalékot. Nem hiszem, hogy ez igazán ösztönözné a vezetést, senkinek sem kellemes, ha a tagság érdekeivel szemben állnak saját érdekei, még akkor sem, ha népgazdasági célról van szó. Ha a gazdaság helyzetén belátható időn belül nem sikerül javítani, akkor nem lesz változás a felépítményben és az ideológiában sem. Végül is mindent a gazdálkodás határoz meg. Természetes jelenség volt, hogy az év elejére visszaesett a háztáji gazdálkodás, mert nem tudták az emberek, hogy mire számíthatnak, milyenek lesznek az érdekeltségi viszonyok.- Ön tagja a megyei pártbizottság végrehajtó bizottságának. Mennyiben tudta e funkciójában befolyásolni a politika alakulását?- Elmondtam és mások is elmondták a véleményüket. Már két két és fél évvel ezelőtt jeleztük, hogy baj lesz az állattenyésztéssel, nem világos, hogy mi a kormányzati akarat, mert nem éri meg a szarvasmarha- és a sertéstartás. Visszajelzés nagyon kevés van, az intézkedések pedig késtek. Az lenne a természetes, ha a politika nem szégyellne kimondani, ha téves volt a döntése. A tévedés jogát mindenkinek meg kell adni, de ha a döntések előkészítésében széles körű demokrácia érvényesül akkor a minimálisra csökkenthető a tévedés lehetősége és sokkal nagyobb egység valósítható meg a végrehajtás során is. Ha módom lesz rá, ezekről a kérdésekről szólok a pártértekezleten, mert úgy gondolom, ezeknek a tisztázása mutatja meg a kivezető utat a jelenlegi helyzetből. - i Saját értékesítési! TOTÉV-lakások

Az idei év második felében kétszer huszonhét lakást adnak át Szekszárdon a Bottyán- hegyen, a Tolna Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat kivitelezésében. Az eredeti terveknek megfelelően a lakások értékesítését az Alisca Szövetkezetvállalta magára, de az előzetes megbeszélések ellenére a szövetkezet visszamondta ezt. Az oka, hogy az ÁFA-val növelt összeggel kellett volna megváltani az egyik épületet, és a lakók csak utólag a családi házas építési szabályzat szerint igényelhették volna vissza pénzüket. Ezért az építőipari vállalat vezetői úgy döntöttek, hogy a lakásokat saját maguk értékesítik. Időközben az is kiderült, hogy a Kereskedelmi és Hitelbank részéről előzetesen ígért kedvezményes hitel folyósítására nincs lehetőség. Magyarul nincs elegendő pénze a banknak. így kedvezőtlen hitel igénybevétellel lehetett az épületet befejezni, ez természetesen a kamatterhek miatt magasabb lakásárakat is jelent.

A kormányzatnak felül kellene vizsgálnia, hogy a lakásszövetkezetek milyen kedvező feltételekkel, konstrukcióval tudják értékesíteni a lakásokat, és azt, hogy ez ne a lakosságot terhelje, mert a vállalat a szűkös lehetősége miatt csak kedvező hitelek felhasználásával tudná elfogadható áron értékesíteni azokat.

Az év második felében adják át a kétszer huszonhét lakásos társasházakat

Hat óra alatt 60 köbméter készbetont használnak föl

Szentes Márton vasbetonszerelő

„Gittegyletet nem támogatunk”

A pénz az ablakba kerül, aztán vándorútra megy

A téma kényes, a nagy nyilvánosság előtt egyetlen vállalat és üzemvezető sem szívesen beszél erről. Mindenesetre tény, az utóbbi időben az üzemek, vállalatok, gyáregységek igazgatóinál egyre többen kopogtatnak, pénzt kérnek a legkülönbözőbb dolgokra. Közadakozásból kívánnak fenntartani sportegyesületeket, klubokat, művelődési intézményeket, pénzt kérnek kirándulásra, épületfelújításra, könyvek, kiadványok megjelentetésére.

A termelőüzemek mind több ilyen kérést utasítanak vissza, illetőleg ha pénzt utalnak ki valamilyen célra, az első rendű fontosságú szempont az, hogy szolgálja-e a vállalat, a dolgozók érdekeit, vagy sem, van-e benne üzlet avagy sem. Az emberbaráti, karitatív jótékonykodás ideje lejárt. A gazdaságvezetők az effajta kéréseket a következőképpen jellemzik: az adóterhek megnőttek, s ezzel párhuzamosan egyre több lett azoknak a száma, akik pénzt kunyerálnak, a vállalatvezetők megértését kérik, s igyekeznek meglágyítani a szívüket.

Sok a kérelem, kevés a pénz ,

Mind több értekezleten, közgyűlésen hallani: sok a kérelem, és kevés a pénz. Valószínű azért is került ez a problémakör a megbeszélések középpontjába, mert egy fontosnak tartott ügy támogatását megtagadni legalább olyan kellemetlen, mint amilyen kínos és zavarbaejtö körbejárni az üzemeket: pénz kellene, ha lehet minél több, de ha kevés az is jó, adnák kölcsön a vállalati buszt a gyerekeknek, a nyugdíjasoknak kirándulásra, gépeket társadalmi munkára.

A legkönnyebb dolguk a gyáregységvezetőknek van, különösen akkor, ha az óhaj, a kérelem levélben érkezik. A válaszlevél a vállalat központjához irányítja a kérvényezőket, s ezzel a gyáregység részéről a dolgot letudta. A vezérigazgató, az igazgató dolga eldönteni, hogy az ország különböző tájegységein letelepedett gyáregységek vonzáskörzetéhez tartozó instanciák, folyamodványok melyikének tesz eleget. A gyáregységek, megyei kirendeltségek, irodák éves kerete meglehetősen csekély. Ezt az összeget zömmel reklámra fordítják, olyan dolgokra áldoznak, amelyek hasznosak, növelik a forgalmat, és a termékeik iránti keresletet. Sajátságos üzleti fogás, mikor a „pénz az ablakban van", azaz: én átutalom a reklám költségét neked, s te is átutalod ugyanakkora értékben nekem. Ilyenkor mivel kölcsönösen hirdetik egymást, a pénz csupán papíron mozog - a megmaradó összeget tehát forgathatják.

Dönt az üzleti érdek

Egy országos vállalat megyei irodájának évente reklámra fordítható pénzösszege 40-50 ezer forint körül mozog. Ezt lehet „megcsapolni" a helyi rendezvények megtartására, szoboravatásra, sportesemények lebonyolítására. Nyilvánvaló, hogy az üzleti érdek az elsődleges, a vezető jogköre eldönteni, hogy például a ranglista végén kullogó helyi futballcsapatnak utal-e át pénzt vagy sem.

Többnyire nem, hisz a szurkolók nem a pálya palánkján elhelyezett reklámfeliratra, hanem a gólokra, a csapat játékára figyelnek, s a televízió ezeket a mérkőzéseket nem közvetíti. „Ha egy sport- szakosztály hajt, és jó eredményeket produkál, a kevés pénzből sem sajnáljuk a sokat, de gittegyletet nem támogatunk” - fogalmaz az egyik Tolna megyei iroda vezetője.

A gyakorlat meglehetősen színes képet mutat. A közismerten jól prosperáló, önállóan gazdálkodó üzemek ajtajában szinte sorban állnak a közérdekű ügyben benyújtott kérelmek, és kérelmezők. Társadalmi összefogásra szólítanak föl. Tamásiban például a gimnázium kollégiumának a bővítése történt ilyen módon. Az iskolás gyermekek utaztatására a helyi üzemek autóbuszai alkalmasak - szívesen adják akár több napra is, hisz a vállalatok, üzemek dolgozóinak gyermekei láthatnak ily módon országot, világot.

Ezeket a pénzeket szaknyelven szólva „el kell kenni”, ami azt jelenti, hogy nem kell eldugni, csupán a helyén hagyni. Vagyis: „a dolgozók munkába szállítása autóbusszal” rovatba belefér az iskolai kirándulás, hisz azt nem tüntetik föl, hogy

hová ment az autóbusz és kik ültek benne. Nem marasztalható el egyértelműen az az oktatási intézmény sem, amelyik kérni kényszerül, hisz egyszerűen nincs elegendő pénze nemcsak a gyerekek utaztatására, de az épületek renoválására, és sportfelszerelések vásárlására sem.

„Nem vagyok meggyőződve, hogy jó-e a támogatásnak ez a jelenleg megszokott gyakorlata, hisz itt nem történik más, minthogy a pénz egyik zsebből a másikba vándorol” - mondja az egyik vállalat főkönyvelője, aki szerint azért a sportot támogatni kell, hisz így legalább mozognak a gyerekek. Arról nem is beszélve, hogy kéthetente, vasárnaponként a legrangosabb esemény a futballmeccs, ahol jól szórakoznak az emberek.

Tébolyltóan sok a kérelmezők száma, idén, pedig csak május elején járunk, eddig 20-an jelentkeztek az egyik mező- gazdasági szövetkezet elnökénél. Az adóterheket sorolja - tavaly 11 milliót tett ki. Ezt nyilván nem tudhatja az, aki pénzszűkében van, s pénzt remél a téesztől. A legutóbbi eleve megvalósíthatatlan ötletek egyike: több üzemmel közösen vegyenek át egy nagyon költséges sport- egyesületet úgy, hogy az üzem szakemberei munkaidőben végezzék el az egyesületi teendőket. A téma közgyűlés elé kívánkozott volna, erre azonban nem került sor: a sportkör alapításának napirendjét elő sem terjesztették.

Fillérből lesz a forint

Az elmúlt évben a megyei nagyvállalat- náj listát vezettek: pontosan 57-en jelentkeztek különböző jellegű kérelmekkel. Óvoda, iskola, múzeumbaráti kör, nyugdíjasok klubja és itt is, mint sok helyütt, sportkörök. Az üzem többéves átlagban

2-3 millió forintot folyósít összességében a kérelmezőknek, de a szélső érték elérté'a 10 millió forintot. Emellé egyre gyakrabban szükségeltetik magyarázat is: szűkülnek a lehetőségek, egyre kevesebb az üzemviteli költségek terhére felhasználható összeg. Pláne ott, ahol szolgálati lakásokat kell építeni és fenntartani, orvosi rendelőt berendezni és működtetni. Ez a magyarázat nem mindig kielégítő: nemigen értik meg, hogy a nagyvállalatnál e sok kis összeg együttesen sok pénzt jelent, továbbá, hogy fillérből lesz a forint.

Az egyenesen, őszintén és világosan elhangzó magyarázatot gyakran és sokan magyarázkodásnak találják. Pedig egy-egy ilyen személyes beszélgetés során olykor még jó tanácsot is kapnak a gazdálkodásban jártas szakembertől a kérelmezők.

Ezek közül érdemes megemlíteni azt, amely kézenfekvőnek tűnik, mégsem él vele senki. Az iskolákban iskolaszövetkezetét lehetne alapítani, ahol amellett, hogy a gyerekek megtanulnák az alapvető mezőgazdasági munkákat, megtermelnék az iskolai étkeztetés alapanyagainak egy részét is.

„ Ilyen egyszerű lenne az egész?

Egyáltalán nem erről van szó.

De ahogy a témakörben megkérdezett gazdasági vezetők megfogalmazták: valahol körvonalazni kellene kik, mikor, miért, kitől és mennyi pénzösszeget kérhetnek.

Tudni kellene annak is, aki kér, és annak is, aki kap: hol húzódik az igények, és a lehetőségek határa.

D. VARGA MÁRTA